Egy grafikus, akinek felismerhető kézjegye van: Baráth Dávid

Szeretek kreatív emberekkel beszélni és a karrierje kezdetétől figyelem Baráth Dávid grafikus munkáit és azt az elképesztő alaposságot és tehetséget, amivel alkot. Rendkívüli, hogy úgy lehet felismerni a tervezéseit, hogy mindig csak gyanús, hogy ő csinálta, mert annyira arról szól, amiről kell, annyira egybeolvad az üzenettel. Mitől gyanús akkor? Hogy nincs sok ilyen biztos kezű grafikus.

A nemrégiben megnyílt mesés hangulatú Kollázs Brasserie & Bar-ban találkoztunk, mert részt vettél az új étterem létrehozásában. Mit jelent az, hogy te tervezted az arculatot?

Az arculattervezés számomra azt jelenti, hogy a kiválasztott nevet logóvá formálom, és mellé az összes olyan vizuális elemet is megtervezem (a belsőépítészeten kívül), ami kommunikál a vendéggel: logót, feliratokat, névjegykártyákat, étlapokat, borlapokat, eligazító táblákat, elvitelre szánt ételek csomagolásait, de az én terveim alapján készül a weboldal is.

Baráth Dávid - Fotó: Végel Dániel
Baráth Dávid - Fotó: Végel Dániel

Miből indultál ki a Kollázs Brasserie & Bar arculati elemeinek megtervezésekor?

A tervezéskor egyrészt az épületből, a Gresham-palota tekintélyes múltjából, eleganciájából indultam ki, másrészt pedig az étterem szecessziós – art decó-t idéző belsőépítészete inspirált. Ezeket öntöttem modern, de nem túl modern köntösbe, hogy a stílus ezekéhez hasonló, de mégis mai, modern, kortárs legyen.

Mit tudtál az új étteremről elöljáróban?

A munka kezdetekor már tudtam, hogy milyen lesz az étterem belsőépítészeti kialakítása, illetve hogy a konyha mediterrán és magyar fogásokat fog modern stílusban tálalni. A tervezés során számos alkalommal egyeztettem például a séffel és a szálloda kommunikációs vezetőivel is, hogy minél több információm legyen a leendő étteremről.

Baráth Dávid alkotásai - kattintás után galéria nyílik!
Baráth Dávid alkotásai - kattintás után galéria nyílik!

Mit jelent neked grafikusként a Kollázs szó?

A 20. század egyik meghatározó izmusát: a szürrealizmust, melynek Max Ernst volt a legjelesebb képviselője. A kollázs, mint műfaj akkor született, és egy olyan kézműves technika, ami manapság újra népszerű.

Mennyire önmegvalósítás egy-egy munka?

Alkalmazott művész vagyok, azaz egy adott feladat mentén megpróbálom a legjobb dolgot létrehozni. Reklámot készítek, csak nem úgy, ahogy mondjuk az óriásplakátok reklámoznak, hogy vegyél csülköt ötszáz forintért, hanem ennél kicsit kifinomultabb, szebb dolgot próbálok létrehozni és így építem a márkát. Úgy látom, hogy a legtöbb grafikus itthon és külföldön is túlságosan a trendek mentén gondolkozik, vagy ragaszkodik egy kiválasztott stílushoz, és ezt igyekszik minden ügyfélre ráerőltetni – azt gondolják, hogy ettől lesz egyedi a munkájuk. Így viszont már nem biztos, hogy az eredeti célok valósulnak meg, mert lehet, hogy az a stílus egy adott ügyfél vagy márka esetében sajnos nem működik. Ha a termék vagy márka célcsoportja más vizuális világot jelent, akkor nem biztos, hogy a legújabb trendek szerint kell megtervezni például az arculatot vagy a csomagolást.

Baráth Dávid alkotásai (fotó: Lábady István) - kattintás után galéria nyílik!
Baráth Dávid alkotásai (fotó: Lábady István) - kattintás után galéria nyílik!

Hogy kell ennek működnie?

Ideális esetben az ügyfél pontosan tudja, hogy ki a célcsoportja, tehát kinek akarja a termékét eladni: fiataloknak? Idősebbeknek? Budapestieknek? Vidékieknek? Magyaroknak? Turistáknak? Gyakran nem véletlen, ha valami rosszul néz ki, Ha az ember megkapja a briefet, hogy a célcsoport külvárosban él és havi nettó százhúszezer forintot keres, akkor máris tudom, hogy túl kifinomult, elvont dolgot nem tervezhetek, mert akkor nem merik majd levenni majd a polcról, ugyanis azt gondolják, hogy: „Ez túl szépen van becsomagolva, biztosan rám akarnak sózni valamit, ami nem is ér ennyit!”. Azt azért hozzátenném, hogy én önálló termékcsomagolást nem tervezek, csak teljes márka- vagy cégarculatokat szoktam csinálni, amiben időnként egy-egy termék csomagolása is feladat.

Teljesen logikus, amit mondasz, de ott van az a törekvés, hogy minden alkotó azt szeretné, ha a dolgai felismerhetőek lennének.

Igen, de a kettő egyrészt nem zárja ki egymást, másrészt ez alkalmazott műfaj: a feladat az első, nem az egónk. Mindig több ötletet, irányvonalat prezentálok az ügyfélnek, amiből ő választani tud. Legtöbbször azért jön egy megrendelés, mert látták, mit csinálok és tetszik nekik. Ez nem olyan, mint amikor digitális nyomdát választasz vagy fénymásolót, hogy oda mész, ami a legközelebb esik hozzád. Persze így is van évente egy kakukktojás ügyfél, aki nem érti, miért kell valamire több nap, vagy mondjuk, azon aggódik, hogy mi lesz, ha a három verzióban nincs benne a jó, velük szépen, kulturáltan le kell zárni a munkakapcsolatot, mert úgysem fog működni. Ha nincs bizalom egy alkotási folyamatban, akkor nincs mit tenni. A megrendelők gyakran konkrét elképzelésekkel, vágyakkal jönnek, amiről én tudom, hogy valamiért nem fog működni – például fekete alapon vékony fehér betűk egy apró felületen, ami nagy eséllyel olvashatatlan lesz. Ilyenkor megcsinálom az ő elképzelésüket, és elmagyarázom nekik, hogy miért nem működik, majd bemutatom az én ötleteimet kontrasztként. Jó példa erre a névjegykártya, amiről eleinte nem értik, miért kerül olyan sokba a kivitelezésük, amit javaslok. Ilyenkor a kezükbe adok néhány olyan darabot, amire örökké emlékezni fognak, és elmagyarázom nekik, hogy ha ők adnak egy partnernek ugyanilyet, akkor az a partner is emlékezni fog rájuk. Egy-egy ilyen dolog, mint egy minőségien (duplexált, kasírozott, magasnyomott vagy például prégelt) kivitelezett névjegykártya, gyakran a ráfordított összeg sokszorosát hozza vissza. Van olyan visszatérő ügyfelem, aki nem értette, hogy a hozzá méretben illő ügyfelek miért nem vele dolgoztatnak. Aztán amikor elkészült az új arculata (egységes csomagolások, katalógusok, kiállítási standok, névjegyek, stb.), a partnerek azonnal elkezdtek felfigyelni rá, komolyabban vették, és hamarosan azok is megkeresték, akikkel korábban soha nem sikerült a kapcsolatteremtés.

Baráth Dávid alkotásai - kattintás után galéria nyílik!
Baráth Dávid alkotásai - kattintás után galéria nyílik!

Nagy nehézség, hogy leginkább vizuális dolgokról beszélgetsz, ezeket nehéz elmagyarázni.

Meg kell találni azt a keskeny mezsgyét, amíg te is el tudsz menni, ha azon túlmész, akkor kicsúszik a feladat a fennhatóságod alól és a végén nem is lesz jó. Az ügyfeleknek érezniük kell, hogy van beleszólásuk a dolgokba, de nekem is van véleményem. Én szeretem megvitatni a dolgokat, és hajlok a kompromisszumokra is, ameddig nekem is elfogadható a kérés – nem az a fajta grafikus vagyok, aki azt mondja: „ezt terveztem, ha nem tetszik, sajnálom, nem tudunk együttműködni”. Én úgy látom, hogy a siker kulcsa az együttműködés, az együttgondolkodás, a feladathoz illő tervek közös kialakítása. Volt olyan ügyfelem, aki jó pénzért elkészíttette az étterme arculatát, de az egyáltalán nem hozta be az embereket, és így nem térült meg a befektetése. Aztán újraterveztette az arculatot, a helyhez, a konyhához, a célcsoporthoz, a helyszínhez illően, és azonnal beindult az üzlet. A hipszter, fekete-fehér krétafestékes, brooklyni design például lehet, hogy nagyon menő, de a belvároson kívül nemigen van rá közönség.

Nagyon érdekes, amit mondasz. Tény, hogy az arculatnak ekkora szerepe lehet a sikerben vagy a sikertelenségben, akár ugyanazon a helyen működhet, és nem működhet egy étterem.

Nem csak ezen múlik persze a siker. Volt olyan étterem, aminek nem volt arculata és reggelig dübörgött, mert a tulajoknak volt jó „arculata”, aztán eladták és vége lett, hiába csinált bárki bármit ugyanazon a helyen. Van olyan ügyfél, akinek épp azt mondom, hogy ne terveztessen arculatot, inkább próbálja a meglévő dolgokat erősíteni, érdekessé tenni. Jó példa erre a Cult Hair & Bazaar fodrász szalon. Sokat dolgoztam divatfotózásokon, így pontosan tudom, mi a fontos ebben a szegmensben, mi tart össze egy csapatot, egy projektet. Ebben az esetben csak tanácsot adtam nekik, mondván, hogy náluk mindenkinek annyira egyedi stílusa van, használják a kultuszt, a márka építésére a saját kézírásukat, írják le egyszerűen azt a szót, hogy „Cult”, minden egyes fodrászuk, alkalmazottjuk a saját kézírásával. Ha hirdetnek, akkor a modell kézírását használják vagy azét az emberét, aki a hirdetésen szerepel. Az ötlet nagyon jól működik, járt náluk például Palvin Barbara, megkérték, hogy a saját kézírásával írja fel a kezére, hogy „Cult”, amit ő meg is tett, és az erről készült fotót nagyon jól tudták használni a kommunikációjukban. Ezt egy fix logóval nem tudták volna elérni. Többen kérdeztek már erről a projektről és csodálkoztak, mert ez nem olyasmi, amit csinálni szoktam, pedig szerintem a gondolat pontosan ugyanaz, csak a kivitelezésben ezúttal nem én veszek részt.

Valahogy egyre kevésbé tudnak írni az emberek és ez az absztrakció, ami az írás, egyre távolabb kerül tőlünk és ezzel párhuzamosan mintha egyre sematikusabbá válnának a grafikák is, te ezt másképp érzed?

Egyértelműen vannak erős tendenciák, például a fekete-fehér minimál vonal, vagy újabban a már említett hipszter stílus, ami szerintem már épp kezd lecsengeni. Ezzel jön az ügyfél, eldöntheted, hogy elvállalod, és adod mellé a neved is, vagy elvállalod, és nem teszed bele a portfóliódba, vagy nem vállalod el egyáltalán. Az is fontos, legalábbis számomra, hogy a végeredmény jól működő legyen, ne egyszerűen szép, dekoratív, látványos, mert az gyakran felületességet eredményez. Régen voltak az izmusok és a különféle művészeti korszakok, eltartottak egy évszázadig, évtizedig, ma már alig néhány hónap az ilyesmi, a web miatt háromhavonta cserélődik minden. Nagyon felgyorsult a tempó, az emberek ezt megszokták, és amikor szembetalálkoznak olyan dolgokkal, technikákkal, amikkel például valami három hétbe telik, akkor nem értik, hogy ez hogyan lehetséges. A mai marketing vezetők például, akik gyakran alig harminc évesek, nagy eséllyel még nem fogtak a kezükben digitális nyomaton kívül mást. Ők nagyon meglepődnek, amikor a kezükbe adsz valamit, amit egy százéves gépen nyomtak és iszonyú precizitással kell hozzá összeilleszteni a rétegeket (a Kollázs névjegykártyáját adja a kezembe, ami egyszerűen pazar), de amint ez megtörténik, imádják. Én úgy látom, hogy az utóbbi időben annyira uniformizálódott minden, hogy ezek az eredeti, kézbe vehető dolgok kezdenek felértékelődni, hiszen különböznek a többitől, és így a márkát is beazonosíthatóbbá, emlékezetesebbé tudják tenni.

Köszönet a szerkesztésért Osvárt Juditnak!

Maróy Krisztina, GLAMOUR, főszerkesztő
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Idén is megrendezzük az FMCG-szektor egyik legmeghatározóbb, kétnapos eseményét. Időpont: 2017.04.27-28.

Magyarország egyik legrangosabb kreatív reklámversenye. Díjátadó: május 17-én, az A38 Hajón.

A verseny célja, hogy megtaláljuk Magyarország legszebben tervezett és kivitelezett termékcsomagolásait. Nevezési határidő: május 19.

Konferencia a posztmodern marketing és a turizmus összefüggéseiről május 23-án.

A 2016-os Employer Branding Award díjazott kampányainak bemutatása május 23-án

Gyakorlati képzés a sikeres Google AdWords kampányokhoz. Időpont: június 7.

Mitől érzi magát sikeresnek a munkavállaló? Valóban csak a hr-es felelőssége? Konferencia nem csak HR szakembereknek