A4-es Abszurdisztán - Müllner Dóra összefoglalta országunk lényegét

Müllner Dóra újságíró, saját megfogalmazása szerint „tartalmakat állít elő” különböző formákban, televíziós műsorokat szerkeszt, cikkeket ír, jelenleg a gasztronómia a fő területe, de örök szerelme a rádiózás, ami átmenetileg szünetel, de Dóra mégis ízig-vérig rádiósnak vallja magát. Ehhez képest most egy képzőművészeti projektje, a Megértésüket köszönjük!- A4-es ország című kiállítása kapcsán beszélgettünk.

Hogyan fogalmaznád meg az A4-es kiállítás lényegét? Mit sikerült elkapnod, a népszellemet?

Szerintem ezekben a papírlapokban az egész ország, pontosabban, amilyennek én ezt az országot látom, benne van. A teljes és mindent uraló abszurditás. A folyamatos irányítási vágy, hogy valaki biztos, ami biztos, meg akarja nekem, nekünk mutatni, mondani, hogy mit és hogyan tegyek vagy ne tegyek. Felhívják a figyelmem, figyelmeztetnek, és az elkövetett hibákért, bénaságokért pedig nem elnézést kérnek, hanem a megértésemet köszönik meg.

Egy másik nagy csoportjuk meg- és elmagyaráz valami olyasmit, amit normálisan nem kellene tenni, hisz, ha normálisan mennének a dolgok, akkor az ajtó nyílik, a kézszárító nem csak akkor működik, ha ég a villany, a bejáraton pedig be lehet menni. És még nincs vége, mert bennük van az is, hogy mennyire figyelünk a minket körülvevő helyekre és a bennük élőkre. Itt is nagyon szomorú az eredmény.

Hiszen, ha egy kicsit is kulturáltabbak, érzékenyebbek, intelligensebbek (keresem a jó szót) milyenek is lennénk, akkor nem lenne szükség arra, hogy megkérjék, hogy használjuk a vécékefét, hogy ne a kuka mellé dobjuk a szemetet, hogy kutyáinkat ne hagyjuk nyitott pinceablakba pisilni, és ne csak azért ne, hogy ne folyjon a pincében edzők nyakába, hanem mert ne!

De, azt is megmutatják, hogy pontosan annyira kontraproduktív ez a fehér lapokra nyomtatott mikrouniverzum, mint a minket körülvevő még valódibb valóságban, ahol szintén szabályokkal, leiratokkal, központi döntésekkel, jogszabályokkal és plakátokkal üzenik meg, hogy mit gondoljak, ne gondoljak, tegyek, vagy ne tegyek. Mondjuk, ők még a megértésemet sem köszönik meg.

Hogyan indult az egész művészeti projekt, a gyűjtögetés?

Minél többször gondolom végig, hogy hogyan is indult, mindig eggyel korábbi jel is eszembe jut. Illetve ez a gyűjtemény is egy darabja egy nagyobbnak. De az összesnek közös alapja az a vágy, hogy meg akartam őrizni valamit a hétköznapok valóságából.

Gyerekkorom óta szerettem apróhirdetéseket olvasni, ráadásul újságokat is szeretek eltenni. Elkezdtem ezeken keresztül elképzelni azt az embert, aki azt a lapot olvassa, és éli azokat a hétköznapokat, amik körülveszik.

Egyik kedvenc könyvem a mai napig is, bármikor képes vagyok olvasgatni Gáti István gyűjteményét, a Hozott szalonnával... - A huszadik század apróban. Az örkényi világlátást sem volt nehéz már elég hamar elsajátítani, mert olvasós családból jövök, már tinédzserként narratívává tenni, és ez magyar-esztétika szakon ez csak fokozódott.

Ezzel párhuzamosan kezdtem el gyűjteni hétköznapi tárgyakat, feliratokat, képeket, a még elérhető múltból és a jelenből. Így kerülnek egymás mellé a hatvanas-hetvenes évekbeli konyhai eszközök, kilencvenes évek végéről négy évadnyi Pesti Műsor, amiből kiderül, hogy mit néztünk és hallgattunk akkor. Nagyon fura lapozgatni őket!

Nem írok naplót, viszont mindenhonnan, ahol járok, elhozok valamilyen hétköznapi írásos nyomot. Mostanában már kevesebbet, mert rájöttem, hogy mégsem üzemeltethetek levéltárat, ezért elkezdtem inkább táblákat, feliratokat, portálokat fényképezni, de ugyanígy a bárhol fellelhető döbbenetes kábelcsatorna, vezték- és csőkavalkádokat, furcsa építészeti és dizájn jelenségeket is gyűjtöm. Fényképezgetés közben egyre többször kerültek a képbe a kiragasztgatott A4-es papírok.

Hát így kezdődött ez, de nem utolsó sorban, hanem talán elsőben, családi örökség nálam a gyűjtés. Apámtól szállt rám a szenvedély. Az egyik kedvenc közös versünk például Siv Widerberg Bélyeg című verse volt. Ő gyűjtött mini könyveket, szakácskönyveket, az ő gyűjteményét folytatja az enyém, de tárgyakat, újság kivágásokat és művészeti albumokat is gyűjtött. Az első saját fizetéséből például egy Degas albumot vett.

Mit gyűjtesz még?

Utazásról cukrokat, nippeket, képeslapokat, és nagyon szeretnék komolyabban gyűjteni kortárs műalkotásokat is, de azért van néhány Hecker Péter kép a falaimon. Az meg, hogy barátok is vagyunk, külön klassz!

Ezzel egy csapásra átkerültél a képzőművész dobozba, ezt tudod? Érdekelt ez előtt az appropriation art?

Nem gondolom magam képzőművésznek, de nagyon szeretem, és kifejezetten utazom a legkortársabb kortársakra is. Én nem művész vagyok, hanem gyűjtő, aki azt mondja, hogy bizonyos hétköznapi tárgyak elemelve a valóságuktól egészen más tartalmat is tudnak hordozni, mint hogy egyszerűen csak retrók, ezt eltanultam tőlük :) Nem vagyok elég ügyes. nem tudok festeni, rajzolni, de látni látok.

Más, blogot vezető alkotók profi fotóssal készíttették volna el a képeket az A4-es üzenetekről, te ezzel nem foglalkoztál, magad megoldottad a kattintást, így a fotóknak megvan az amatőr bájuk. Ez a koncepció része volt? Ehhez tartod magad a továbbiakban is? Mivel fotózol?

Ezek a képek annyira pillanatnyik, hogy hiteltelenné tenné őket, ha rendesen lennének lefotózva. Bár van köztük néhány, amit én is nagyon szeretek, és el tudnám képzelni, hogy jól bevilágítva, szépen beállítva lehetne belőlük művészi fotót is készíteni. Ez lehet talán egy következő lépés. Most itt azt választottuk Orosz Csillával és a Csili Csoporttal, hogy a jelenséget mutatjuk meg és azt a világot, amit ezek a papírok képviselnek. Az hogy képes-e ez a gondolat valamilyen formában továbbélni, az most kristályosodik még ki.

Lehet, hogy képeslapokon, hűtőmágneseken, pólókon vagy egy könyvben él tovább. Ipaddel és Iphone-nal fotózok, és egyre többet kapok barátaimtól, vannak akiktől már régebb óta. Valójában ez az egész az Instagramon indult (a4_es_orszag), ott biztosan él is tovább. Az mindig marad mint nagy tárhelye, de néhány azért már kiemelődik onnan, és új életre kel. Remélem.

További képekért kattintson!

Ezek szerint elképzelhető, hogy könyvbe akarod rendezni a gyűjteményedet. Van már ötleted a kiadóra?

Ahhoz, hogy könyv legyen ebből, kell még valami, amin már gondolkodom, és ahhoz le kell ülni és csak ezen dolgozni. Azon vagyok, hogy ezt megtehessem. Addig, amíg ez nincs, addig még jobb, hogy kiadó sincs, mert nagyon megijednék, de ha meglesz a pontos és jó koncepció, akkor már nyaggathatna egy kiadó, nem bánom.

A kiállítás a Csili Művelődési Központban tekinthető meg október 7-31. között.

A cikk megjelenését a Glamour támogatta!

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Idén is megrendezzük az FMCG-szektor egyik legmeghatározóbb, kétnapos eseményét. Időpont: 2017.04.27-28.

Magyarország egyik legrangosabb kreatív reklámversenye. Díjátadó: május 17-én, az A38 Hajón.

A verseny célja, hogy megtaláljuk Magyarország legszebben tervezett és kivitelezett termékcsomagolásait. Nevezési határidő: május 19.

Konferencia a posztmodern marketing és a turizmus összefüggéseiről május 23-án.

A 2016-os Employer Branding Award díjazott kampányainak bemutatása május 23-án

Gyakorlati képzés a sikeres Google AdWords kampányokhoz. Időpont: június 7.

Mitől érzi magát sikeresnek a munkavállaló? Valóban csak a hr-es felelőssége? Konferencia nem csak HR szakembereknek