Kizárt dolognak tartom, hogy ez után az írás után még bárkinek kérdéses volna Marcel szerepe és jelentősége.
Teljesen nyilvánvaló: a mesterséges intelligenciával működő rendszer legfőbb feladata nem lesz más, mint PR-cikkeket generálni a Publicis-csoport ügynökségei számára; olyan mondatokat, amiket a megkérdezettek mesterségesen, intelligenciával mondanak vissza, gépiesen ismételgetve, mennyire hidegen hagyja őket a “díjzárlat”; hovatovább alig várták, hogy végre meglépje ezt az anyavállalat, hiszen egyébként is elegük van a fesztiválbizniszből, már régóta gyűlölik a reklámszakma ezen álságos hozzáállását, csak ezt eddig nem akarták senkinek mondani, nehogy abból is csak a feszültség legyen.
A valódi dolgok csinálása iránti igényt egyébként teljesen megértem; gondoljunk csak bele, hogy a Leo Burnettben a szürkeállomány hány százaléka fordítódott arra, hogy például megalkossa ezt a tökéletesen felesleges dolgot:
https://www.youtube.com/watch?v=TrZS_A7JbaY
Ugyanakkor értem a Marcel-korszak paradoxonát, ami ebben a dilemmában csúcsosodik kifele: “ha egy kollégánknak a között kell választania, hogy ez ember átvegyen-e egy díjat Portorožban, vagy a Marcel által kínált lehetőségek segítségével mondjuk egy New York-i projekten dolgozzon egy ottani csapattal, nem biztos, hogy az előbbit választaná.”
Még szép, hogy nem az előbbit választaná.
Inkább dolgozik a New York-i projekten, mert ha lejár a tilalomkorszak, részt vett egy olyan munkában, ami ha jól sikerül, biztos, hogy be fogják nevezni Portoroznál jóval komolyabb fesztiválokra.
"Merde", mondja majd akkor Marcel, feltéve, hogy sikerül addig lefejleszteni.
Gyakorlatorientált tréning az INTREN szakmai támogatásával a Google Ads kampány létrehozásának és optimalizálásának technikájáról és trükkjeiről, egészen a kezdő lépésektől.
január 28., 08.30 - 14.00