hirdetés
hirdetés
hirdetés

Viszlát, és kösz a halakat!

Csaknem öt év után azt hiszem, méltányolható elhatározás, hogy nekem ebből elég volt. A Kreatív nevű kisbolygóból. Tudom, vannak sokan, akik évtizedeket húztak le az iparban, ráadásul ők nemcsak cöcögnek és élcelődnek mások limlomján, hanem gyártják a magukét, szalagnál, munkaruhában, neonfénynél. Szívem szakad meg értük.
hirdetés

Megfizetik őket többnyire – egy mentőorvoshoz vagy egy tűzoltóhoz képest biztosan. De ez mellékes, hiszen ennek a lapnak, amitől most búcsúzom, nem az a címe, hogy Öltönyös Köcsög, vagy Kokszos Juppi, hanem Kreatív. Ami a pénztől függetlenül egy hallatlanul izgalmas foglalkozás. Már a neve is.

Az űrhajós űrhajózik, az újságíró újságot ír, ahogy a szóból következik. A kreatív mint státusz viszont olyan, mintha egy vállalat Ügyest vagy Aranyost keresne. Csak egy tulajdonság, amit a legtöbben hobbiként, szabadidejükben élhetnek ki. A kreatívnak pedig munkája a hobbija, ami irigylésre méltó. Okkal feltételeznénk, hogy ez egy örömteli állás. Ahogy azt is, hogy reklámokról (és miegyébről) megírni a megmondást hasból, szintén havaj. Igen. Azért hagyom abba, mert már nem az.

Az undor
Mindenekelőtt találni kell figyelemre méltó alapanyagot. Ez önmagában nem volna túl nehéz, kezdetben nem is volt. Pár óra tévénézésben bőven akadt egy Szőke kapitányhoz fogható érdekes alkotás, legalább komoly külföldi szpot, mint a Bravia. Vagy valami látványosan suta ostobaság; ezeket hadd ne soroljam, idáig azt tettem.

De ahogy telik-múlik az idő, egyre több szenvedéssel jár ez a gyöngyhalászat. Nem cápából lett sok, hanem hínárból és iszapból. A kiváló, vagy legalább megírhatóan szar szpotok, plakátok, újsághirdetések és bannerek megkereséséhez egyre több fájdalmasan unalmas anyagot kell átrágni. Jön ezredszer is a jó karban lévő, negyvenesnek retusált huszonéves modell, és magyarázza a koenzimet meg a molekuláris biológiát, mint az Orion űrhajóban, anno 1966. A fogorvosok szövetsége, az egy mozdulattal súroló német háziasszony, meg a tartalékos sportolók, a személyihitel-felhasználót játszó, prolira vett figurák… amik annyira megszokottan ócskák, hogy szót se érdemelnek. Bornírt sivatag a magyar reklámfelületek összessége. Fel se húz már, csak fáraszt. És nincs értelme ötvenedszer leírni, hogy: ennyit sikerült kitalálni? Ez minden? Ezen dolgozott egy magasan képzett, a kreativitásukért fizetett emberekből álló team? Ennyire kell örülni minden nyomorult szóviccnek, hogy azzal meg is elégszünk? Komolyan azt gondolja erről a vállalat, hogy megérte?

Reklámkerülő lesz az ember rohamosan, ha öt évig figyeli őket. Úgy meg persze nehezebb figyelni. Csak a legnagyobb kampányok törik át a bizalmatlanságból szőtt burkot, viszont a legnagyobb kampányokat, amelyek online, az út mentén vagy az alig nézett tévémen keresztül elérnek akaratom ellenére – na, azokat is unom. A magyar kreatív nem boldog attól, hogy megfizetik a művészkedését. Letudja a kötelezőt, és annyi. Láttam és igyekeztem elismerni a valóbanötletes villanásokat, akár ha csupán egy ügyes színész alkalmazása volt is az ötlet. De a többség zajt gyárt, fool-proof receptek alapján. Halászlékockából, erőspistával. A teljes köztársasági kultúrkánonhoz képest óriási felület áll a reklám rendelkezésére, és azt fáradt közhelyekre tékozolja az ipar. Mióta az eszemet tudom, a szénné fikázott Arc kiállítás, meg esetleg a Reklámzabálók villantja csak fel, milyen szép is lehetne a világ, ha legalább jó volna olvasgatni ezt a sok négyzetkilométernyi felületet, ha úgy nézhetnénk a reklámblokkot, mint a videoklipeket. Ha nem lenne direkt kellemetlen a jelenlétük, mert hozzátennének valamit ehhez a lekoszlott, szomorú nyilvánossághoz, közös térhez, országhoz. Ha a reklám kultúra volna, nem hulladékgazdálkodás.

Kapj el, ha tudsz!
Ha a magyar kreatívok kedvetlenek, ihlettelenek és szomorkásak, az persze nem független attól, hogy nem csupán a maguk kedvére rajzolgatnak. Alkalmazott művészet ez, tudom. Lehet, hogy a kreatív, akinek – gondosan titkolt – nevéhez az ezredik bifidusreklám fűződik, a magánéletben nagyszerű pofa, mintaférj és tökéletes apuka. De ha azt akarja az ügyfél, hogy olcsón kapható híres ember a terméket kezében tartva szóviccet mondjon, akkor azt kell csinálni. Hiábavaló lenne elmagyarázni az igazgatóhelyettes úrnak, aki még látta Lenint, hogy ez csak az észrevétlenségre elég. Lehet, hogy a kreatívnak volna ötlete, de a teljes irányítási lánc ennyit termel ki magából, amennyit látunk. Nemcsak a magazin címzettjei a hibásak abban, hogy nem érdemlik meg a kreatív nevet. És nemcsak a megrendelő hibás rajtuk kívül.

Hanem mindazok, akik még mindig mérhető célcsoportjai a legközönségesebb hazugságoknak, a sivár ötlettelenségnek, az olcsóságnak. Akik az akciós szarból kétszer kérnek, sőt raklapszám pakolják az akciós terepjáróba.

Messzire korrumpálódott a szabad piactól a magyar reklámszakma. A listaárakban és bónuszokban jelentkező piactorzulás sikeresen konzerválja a médiaviszonyokat, a felületek elérhetőségét, és a reklámok kreativitását. Sas István ezerkilencszáznyolcvanvalahányban beküldött egy medvét a Centrum Áruházba, és az dörmögte, hogy „cipő-ruha, garmadával, olcsóbb lett egy harmadával.” Ma meg a Kenó-manó ugrál a képernyőn. Nincs új a nap alatt. Akkor is elment, ma is elmegy. Nem ciki. Ha nagyon akarnánk, mérhetnénk úgy, hogy kicsit már ciki, de van még elég igénytelen proli, akinek a világ legtermészetesebb dolga ez, ahogy Cillitlajos is. Amíg légy van, tehénszar is lesz.

De nekem soha többé nem kell odafigyelnem rá. Nem kell megszagolnom és megkóstolnom. A legnagyobb durranásokat még látni fogom: megállítom a gyorsítva áttekert videoszalagot, vagy megnézem a feltöltött és a levelezésembe linkelt szpotot, ha látványt, poént, gondolatot ígér az első öt másodperc. Szeretni fogom a komplex kampányokat, amikor autóból kapom el az URL-t, és kalandjátékra vágyva idézem fel otthon, hogy aztán legalább félig odafigyelve végigkattintgassam. Nem vagyok reménytelenül elérhetetlen fogyasztó, megveszem, amit akarok, és akarok elég sok mindent, fenyőléctől videokártyáig. De megvetően röhögök az elektronikai áruházon, ami nem teszi közzé az árait online. És mivel javíthatatlan álmodozó vagyok, hiszek abban, hogy egyre többen leszek, és egymással fogok játszani. Meg kicserélni a tippeket, és röhögni ezeken a lúzereken.

A korrupció, a mérés hiánya és az igénytelen tömeg lehetővé tette, hogy a reklámipar, aminek a szabadság, a kapitalizmus első fecskéjévé kellett volna válnia, húsz évvel élje túl a KGST-t, majdnem ugyanazzal a selejtszázalékkal. Tízéves koromban a kelenföldi vasúti hídra fel volt írva: Mindenhova szovjet gépkocsival. A túloldalon: Lada, Volga, Zaporozsec. Aztán eljött az idő, amikor ezeket már nem vette meg senki, és a hidat átfestették. Egyszínű szürkére.

Ezek a filmek, plakátok és rádióreklámok: Ladák és Zaporozsecek. Mivel szeretném megérni, ahogy jelen formájukban kipusztulnak, reklámokra a továbbiakban nem fecsérlem az időmet és energiámat. Annyian vannak még a szentek, a bölcsek és a szimpla provokatőrök, akiket érdemes elolvasni. Helyettük fáradt iparosok csörömpölését hallgatni: lassú öngyilkosság volna. Köszönöm, nem kérek Őrtorony magazint. Tűnés!

(forrás: Kreatív)
hirdetés
Hozzászólások (10 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
irj nyugodtan, hatha tudok segiteni.
arinora@gmail.com
#
Egyébként.
#
Érdekel, egyébként, épp Ázsiába igyekszem egyébként is, kicsit messzebbre terveztem épp. Nincs esetleg egy mailcímed, amint tudunk értelmesen beszélni?
#
Btw, epp kreativot keresunk a helyemre, ha erdekel.
dubai, melozni nem nagyon kell, viszont jol fizet.
#
abban teljesen igazad van, hogy a magyar kreativok demotivaltak. szerintem nem eleg nagy a verseny a szakmaba kerulesert. angliaban, de keleten meginkabb, barki kepes lenne egy
evig kavet fozni a fonokenek, ha latna az eselyet, hogy ezaltal kozelebb keruljon almai szakmajahoz. es kesobb valoszinuleg jobban meg is becsuli. ha belegondolok, az en elozo
cegemnel sem dolgoztunk tul sokan a proactive melokon. de en szerettem azt az ugynoseget, jo volt a banda.
hat mas kulfondon, mint otthon, az igaz. jobb vagy rosszabb? a fene tudja. Viszont az biztos, hogy itt olyan kreativokkal vagy korulveve, akik felfele huzzak egymast, akik
bizonyitani akarnak.
#
nyilván, de nem is ezt mondtam.
egy szubjektív elmélkedést próbáltam írott formába önteni, hasonlóan a többi teljesen szubjektív véleményhez. ennek ellenére én külföldön - mostanában - sokkal
jobban érzem magam, bármit is csinálok ott. persze, nem mindenhol, de ezt sem mondtam. nem mondtam semmit, azt is csak halkan. mindössze arra utaltam, hogy ha a magyar
kreatívok megfáradtak és demotiváltak, azzal egyáltalán nem lógnak ki az általános hangulatból, csak talán jobban látszik a végeredmény, mint a villanyszerelőnél,
aki félbehagyta a munkát nálam, majd mikor harmadszor rákérdeztem, nem akarja-e befejezni, elküldött anyámba és a számláról kezdett el hadovázni. a sajtkészítőkről
nem is szólva - ismét.
#
... hat azert kulfoldon sem kolbaszbol van a kerites...
#
Srácok, én még mindig szeretem a munkámat, szerintem jól is csinálom, díjakat és ügyfeleket is nyerek (szori, nyerünk!), és elég jókat bulizunk, amikor nincs munka,
vagy amikor épp túl sok van. Ugyanakkor ismerem ezt az érzést, én is dolgoztam már fásult, szarevő kreatívokkal, accountokkal, ügyfelekkel, volt újságírókkal, akik
kreatív igazgatók lettek, tehetségtelen barmokkal, és szerencsémre rengeteg zsenivel is. Többségük megpattant, és legtöbben ugyanazzal a "kiégett, üres, fásult" aggyal
hatalmas karriert futottak-futnak be épp küföldön.
Épp, mint az orvosaink, akik itthon elérhetetlenek, mert Bécsben ügyelnek megbecsülve, a nővérek, akik szinte megverik öreganyámat, ha maga alá csinál, majd
Németországban remek szakemberré válnak, de említhenék tévészrelőket épp úgy, mint építőmunkásokat...
És most érdeklődve várom, hogy - a mindenkit lenyúló bank-pénzpiac szektor sikeres törvénykerülőit és a politikusokat leszámítva - ki érzi úgy itthon, hogy van
annak értelme, amit csinál, van jövője, és megbecsülik, megfizetik, tehát túljut a Maslow háromszög alsó két rublikáján, fel a csúcsra (az 5.-be, mielőtt valami
okos okoskodni kezd), és egyetlen dolga az maradt, hogy megvalósítsa önmagát, és lubickoljon az Életben? Könnyű azokat fikázni, akiknek a munkáját naponta a pofádba
veri a tévé, satöbbi, igaz, Tóta testvér? De mutastd meg a boldog vasutasokat, a sikeres kutatókat, bárkit.. Az 1999 meg egy jóléti társadalom unott arcának
elmélkedése, semmi köze a mi életünkhöz. És befejezésképpen: én is el fogok menni innen hamarosan, mert itt csak lopni érdemes, az térül meg igazán, arra meg túl
sokan lettünk. Akik elmentek kreatívok, úgy érzik, az egész életük gyökeresen megváltozott, pedig ők ugyanazok maradtak, csak volt eszük, és felismerték, hogy
süllyedő hajón nem a jó vacsorahelyért kell megküzdeni, hanem a mentőcsónakért. Én már benne ülök, de van még hely.

Szép napot
#
az érzésről, hozzáállásról Frédéric Beigbeder 1999 Ft című regénye jut eszembe...

Szombaton kaptam meg a közgázdiplomám, 2 év marketing spec. Elkeserítő, hogy ott is csak azt hallottam, hogy a "mi" szakmánk a kurvulásról szól, és ez a búcsú is
csak megerősíti.

Nehéz így elindulni...
#
kényszer katona, keserű szájízzel...ennyi maradt!
hirdetés

A McCann Stockholm megtalálta a módját, hogy a gyerekek önszántukból operába akarjanak menni. Persze volt benne egy kis trükk.

Az eddigi öt főkategória listája új szekciókkal bővült. A nevezési határidő: június 4.

A jövőben a márka nem fog olyan modellekkel sem együttműködni, akik nem hajlandók az igazi arcukat mutatni.

A szakember a magyarországi Nespresso vezetői székéből érkezik.

A frissítés bevezetésének szükségessége, valamint mindkét oldal reakciója érthető.

Keressük Magyarország legkiválóbb élelmiszert és egyéb FMCG-termékeket kínáló üzleteit! Meghosszabbított nevezési határidő: március 13.

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Gyere el „Kreatív álláshirdetés” workshopunkra február 27-én! Előadó: Földi Miklós Dániel reklám- és neuropszichológus

Ismerd meg a legújabb üzleti trendeket és módszereket, majd próbáld ki a tanultakat március 4-én!

Hozd a laptopod! – Facebook és Instagram tréning HR-eseknek, lépésről lépésre, március 12-én!

Jöjjön el március 12-én a tavaszi Gyógyszerkommunikációs konferenciára! Inspirálódás, tanulás és tudásmegosztás nem csak gyógyszeripari szakembereknek az EGIS exkluzív, interaktív helyszínén!

Magyarország egyik legrangosabb kreatív reklámversenye, nemzetközi kreatívigazgatók és szakújságírok a zsűriben! M+Listán pontszerzés. Nevezési határidő: 2020. március 13.

Mit tehet az ember a környezetért a saját munkahelyén - és hogyan tegye mindezt a vállalati kultúra részévé? Gyakorlati tippek, információk a témában.

Toborzási kampányok létrehozása és eredményes működtetése a LinkedIn-en: gyakorlati workshop április 2-án, limitált létszámmal.

Milyen tapasztalatok vannak az egészségügyben a GDPR életbe lépése óta? Mit kellene tenni annak érdekében, hogy az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) használata megfeleljen az európai uniós szabályoknak? Hogyan lehetne adatvédelmi szempontból is jól (fel)használni a hazai adatvagyon

Digitális automatizáció a marketingben: Mire való a chatbot és mikor érdemes használni? Milyen lehetőségek vannak vele a márkaépítésben? Mi a szerepe az ügyfélkapcsolatban? Mi a jó chatbot stratégia?

A verseny célja, hogy egy olyan díjat indítson el az FMCG, és az ezzel a szegmenssel szorosan összefüggő Horeca-piac számára, amely felhívja a figyelmet az elmúlt év sikeres innovációira a fogyasztók, a kereskedelem, a vendéglátás és a szállodaipar területén. Nevezési határidő: április 3.

A nagy sikerrel zajló Év Gyára verseny ötéves jubileuma alkalmából egy egész napos konferenciával egészítjük ki díjátadó gálánkat, ezzel teremtve meg az év egyik kiemelkedő ipari eseményét. Ismerje meg a nemzetközi és a hazai év gyára verseny győzteseinek legjobb gyakorlatait!

Nagy Kreatív Nap május 7-én! További részletek hamarosan...

Az FMCG és kereskedelmi szektor kiemelkedő éves eseménye! Dátum: 2020. május 13-14. Helyszín: Saliris Resort Spa & Konferencia Hotel, Egerszalók

hirdetés
hirdetés