Tengerdi Laura szeretett Szentendréje

28 éve él Szentendrén Tengerdi Laura, a Budapest Bank marketingkommunikációs vezetője, aki szerint ebben a városban a művészet és az esztétikum beleívódik az ember lelkébe. Bemutatja kedvenc helyeit és azt is megtudhatjuk, hogyan telik egy ideális nap a városban.

Hol laksz?
Szentendrén élek már 28 éve. Édesanyámmal és testvéremmel telepedtünk itt le 1985-ben egy költözésekkel teli időszak utolsó, hetedik állomásaként: Budapest - Vác - Gyöngyös - Intaháza (az orvos-iró Benedek István féle Aranyketrec) - Sopron – Pomáz – Szentendre. Ez utóbbit sikerült mélységében megismernem az elmúlt évtizedekben, több városrész lakója is voltam. Férjemmel, Gáborral jelenleg Pismányban élünk, amely terület a hasonlóan elnevezett hegyről kapta a nevét. Aki nem ismerné ezt a helyet: talán azok számára lehet vonzó, akik szeretnek a napi nyüzsgés után visszatérni a természet lágy ölébe, reggel a madarak csicsergésére ébredni és azt is élvezik, hogy csodaszámba megy egy-egy autó felbukkanása a ház előtt. Azok viszont menekülnek, akik a budapesti belváros forgatagához szoktak.

Tengerdi Laura

Mit szeretsz benne?
Azt hiszem a rengeteg költözés után itt megtaláltunk egyben mindent, amit szeretni lehet. Szentendre egy kis csodaváros, nem véletlenül hívják a Dunakanyar gyöngyszemének. Most már legalább 25 ezren lakják, de megvan benne egy kicsike város hangulata, ahol minden második embert ismerni vélsz, ha kimozdulsz otthonról, köszönünk egymásnak az utcán, néha ismeretlenül is, és megállunk, ha valaki stoppol vagy segítségre szorul. A városba mindig jó lemenni, ha csupán sétálni szeretnél – akár egyedül is - a szűk, kanyargós, macskaköves utcákon , de akkor is, ha társaságban vagy és kávéznátok egyet közösen. Egész nyáron és az ünnepek alkalmával felélénkül a város – a gyakori koncertek és kirakodóvásárok fesztiválhangulatot idéznek – és ilyenkor pedig biztosan találkozol ismerősökkel. Amióta felújították a belvárost, a Dumtsa Jenő utcát (ez Szentendre sétálóutcája), a duna-parti részt a városban, olyan, mintha nyaralnál…az esti futások alkalmával igazán fantasztikus érzés, hogy ez az én városom. Megnyugtató a Duna sodrását nézni az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a kivilágított templomtornyokat és a város fényeit. Hálás vagyok édesanyámnak, hogy megtalálta ezt a várost és hogy itt élhetek. Még nem is tettem emlitést arról a hangulatról, amit a szentendrei művészek teremtenek nap mint nap: nem csak azért mert otthon is csodálhatom egyik-másik művész festményét, szobrát, hanem az utcákon is találkozni alkotásaikkal és a vásárokban néhányan jelen is vannak, így személyesen mód nyílik a találkozásra. A mai szentendrei művészet rendkívül sokszínű, szinte minden stílusirány megtalálható, válogathat mindenki kedve, ízlése és pénztárcája szerint. És végül azt is szeretem, hogy a Megyeri hídon keresztül mindössze 15-20 perc alatt Budapestre lehet érni.

Mit nem szeretsz benne?
Alig-alig találni ilyesmit. Persze, ha mégis kellene valamit említenem, az inkább egy kérés lenne a szentendrei önkormányzat felé. Ha már ilyen gyönyörűen felújították a belvárost és környékét, legalább törődjenek a rendben tartásával, nem örömteli élmény a gazos Duna-part. Ezzel talán még munkát is lehetne adni néhány embernek. És hosszú idő keresztülmenni a városon, nincsenek összehangolva a lámpák, igy néha 15 perc is lehet eljutni az egyik végéből a másikba. Jó látni, ha folytatódnak a szépítgetések, talán még a városba bevezető út eleje kaphatna egy kicsit nagyobb figyelmet.

Melyik a kedvenc üzleted?
Az Édeni Édességek Boltja, mely a szentendrei felújított belváros egy régi házában kap otthont a Dumtsa Jenő utcában: az igazi csokiimádók kánaánja. Ha tehetem, akkor ellátogatok oda, hogy egy falatot egyek a hatalmas választékban kapható kézműves bonbonokból, de leginkább a páratlan ízű, házi forró csokoládét szeretem. Képes vagyok csak ezért lemenni a városba. Ajándékvásárláskor is mindig eszembe jut. Ki ne szeretne egy valódi madagszkári vagy ghanai kakaóbabból készült csokoládét majszolni? Persze, ha valaki a szálas teákat szereti, azt is nagy választékban megtalálja az üzletben.

Egy másik üzlet, ahol szívesen nézelődöm és Karácsony tájékán vásárolok is: a Palmetta Design Galéria, amely a Bogdányi utcában egy barokk kori pincében helyezkedik el. Neves szentendrei művészházaspár alapította a boltot (Regős Anna, textilművész és Regős István, képzőművész), ahol a saját és más magyar formatervezők műalkotásai mellett a legnevesebb európai designcégek ismert tárgyai (Alessi, Ittala) is fellelhetőek. Ahogy ők mondják: „itt magas szinten ötvöződik a funkció, a kreativitás és az elegancia.”

 

Melyik a kedvenc kávézód/éttermed?

Férjem nagyon szeret és tud is főzni, ha mégis úgy adódik és felkerekedünk akár kettesben, akár egy családi alkalom keretében, 3 helyet szoktunk többnyire célba venni.
A szentendrei Duna-korzó elején lévő El Mariachi Étterem az egyik kedvencünk. Nagyon barátságos hely, kedves és gyors kiszolgálás. Pár lépcső vezet lefelé és rögtön egy kis udvaron találjuk magunkat, ahol mediterrán hangulatban élvezhetjük a finom falatokat. Egy ízletes olaszos tésztáért vagy éppen egy évszaknak megfelelő aktualitásért is megéri odalátogatni. Karácsony tájékán vagy Ünnepek alkalmával még az is megesik, hogy finom újházi tyúkhúslevest rendelünk innen.
A nyüzsgő főtértől pár percre, a Városház téren van a karibi ízvilágáról népszerűvé vált Mjam. A karibi származású szakács férj és magyar építész felesége ötletei és tervei alapján, régóta dédelgetett álmot megvalósítva nyitott meg tavaly az étterem. Különlegessége, hogy a mindig friss étlap a falon, krétával felírva található. Nagyon szeretjük a mosolygós, vidám, üde hangulatot, a kerti fügefát és a látványkonyhát is. Ajánlom pároknak évforduló, családoknak csak átutazóban, de akár egy szülinapi bulit is megszerveznek.
És a harmadik a Beocafe Pizzeria a Bükkös-patak parton. Kellemes helyszín, finom a pizza és jól működik a házhozszállítás is.

Van olyan kedvenc történeted, ami ehhez a helyhez kapcsolódik?
Sok történet köt már ennyi év után ide. Hadd idézzek vissza egy nagyon frisset közűlük. Most nyár végén teljesen véletlenül jutottam le a Szentendrei Nyár záró hétvégéjének, a Bor- és Gasztrofesztiválnak az első napjára. Testvéremmel, Rékával gondoltunk egyet és este 9-kor elindultunk a Pismány hegyről, hogy belevessük magunkat az éjszakába. Talán 15 évvel ezelőtt buliztunk így utoljára, ezért is jelentett nagy élményt. Miközben sétáltunk lefelé visszaidéztük a sok-sok évvel ezelőtti hangulatot és mire leértünk a városba, már vissza is röppentünk az időben. Nagy fesztiváljáró vagyok, de ez a nap mindegyiket felülmúlta. Fergeteges volt. Találkoztunk régi gimis osztálytársakkal, barátokkal, korábbi munkatársakkal, kóstolgattuk a finomabbnál finomabb borokat, hallgattuk a koncerteket. Ezek közül is a ’Vasárnap Dél’ együttes volt a kedvencünk, melyben egy volt osztálytársam, Malomsoky Szabolcs a billentyűs. Egy nagy bulival zárult az időutazásunk. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk.

Hogyan mutatnád be egy mondatban ezt a várost?
Ahogy néhai keresztanyám, az angolkisasszonyok rendjébe tartozó szerzetesnő fogalmazta meg: „Szentendrén a művészet és az esztétikum beleívódik az ember lelkébe.” Ennél szebben és tömörebben nem tudnám összefoglalni.

Mit mutatnál meg belőle egy barátodnak?
Megmutatnám a belváros szűk sikátorait, lángosoznánk, fagyiznánk, beszélgetnénk. A Duna-parton sétálva eljutnánk a Fő térre és biztosan felmennénk a Templomdombra is. Visszafelé a Művészetmalomban megnéznénk egy épp időszakos kiállítást. Nemrég pl Bartl József képei nyújtottak felejthetetlen élményt. Ha művészetpárti a barátom, akkor 1-2 múzeumba (Barcsay, Czóbel vagy Anna Margit) is elmehetnénk. Ahova feltétlenül elvinném, az a Mikrocsodák Múzeuma a Fő téren, mely Mikola Szjadrisztij Kijevben élő művész kiállításának ad otthont. Már évtizedek óta alkotja a világ legapróbb műremekeit. Amiért számomra különleges ez a hely: 12 éves koromban kijutottam egy orosz műfordítói verseny nyerteseként az akkori Szovjetunióba és én Kijevben találkoztam először ezzel a miniatűr világgal. Ott láthattam először például azt az aprólékosan kidolgozott sakktáblát is minden figurájával együtt, amely egy gombostű fején található. Egyébként érdekesség, hogy a mikrominiatűrők szabad szemmel nem láthatóak, így csak mikroszkóp alatt tekinthetőek meg.

 

Egy ideális napod hogyan telik ebben a városban?
Hétköznap kevés időt töltök itt, reggel munkába megyek Budapestre, így az esti futás az egyetlen, ami segiti a kikapcsolódást. A többit inkább hétvégére hagyjuk, amikor anyukámmal körbenézünk 1-1 éppen aktuális vásárban, meglátogatjuk az egyik kedvenc boltunkat vagy férjemmel és gyerekeivel teszünk egy sétát a városban, iszunk egy forró csokit, kerékpározunk a közeli hegyekben vagy a Szentendrei-szigeten.

Ha nem itt, akkor melyik magyar városban élnél szívesen?
Talán Sopronban, ahol szintén 3 évet éltünk szüleimmel korábban. Azóta is, ha ellátogatok, olyan mintha hazamennék. Talán azért, mert hangulatában hasonlít Szentendréhez. És még mindig sok rokonom él a városban; apukám, féltestvéreim, nagynénéim, unokatesóim és azok gyerekei is.

A további képekért kattintson!

 

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Hr-esként Ön hol nézi meg először egy jelölt profilját? És kiről mit árul el az adatlapja? És azt vajon tudja, hogy a jelöltek hol és hogyan keresnek a legaktívabban munkát? Workshopunkon mindenre választ kap. November 21. 09:00

Minden gallérhoz másképp kell szólnunk HR-eseként? Kiderül a november 21-i workshopunkon, ahová kék gallérosokra specializálódott HR-eseket várunk.

Prizma Kreatív PR Díj díjátadó: november 22. Helyszín: Akvárium Klub

A Kreatív hagyományos éves konferenciáján ismét a pr-szakma előtt álló legaktuálisabb kihívásokat járjuk körbe. Időpont: november 23.

Időstressz: Hogyan győzhető le? Energiamenedzsment 4 lépésben. 2017.12.01.

A Kreatív év végi médiakonferenciája mindig arra keresi a választ, mi vár a piacra a következő évben. Időpont: december 6.

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Nevezési határidő: 12.08.

Tippek és trükkök a prezi.com használatáról. Workshop 2017. december 13-án.