A beszélgetésen arra keresték a választ az egybegyűltek, hogy ki miért szponzorál, hogyan és mikor éri meg támogatni. Tapasztalatait Peresztegi Ágnes, az Unilever Flora márkájának regionális menedzsere és Kiss-Bíró László, a Raiffeisen marketingkommunikációs főosztályvezető-helyettese osztotta meg.

Peresztegi Ágnes előadásában elmondta, hogy a Flora kommunikációjának központjában a szív- és érrendszeri problémák megelőzése szerepel, ennek nyomán pedig a márka főleg az 50+ korosztály körében elfogadott. Éppen ezért a márka fiatalítását várja a Flora a korábban 18 évig Libresse futónapként ismert sportesemény támogatásától. A Flora 2006-tól névadóként támogatja az eseményt, a Flora Női Futónap és Fitnesz Fesztivált pedig úgy építette be a kommunikációjába, hogy az az egészséges életmódhoz kapcsolta.

Peresztegi Ágnes elmondta: bár az Unilever a marketingkommunikáció részeként tekint a szponzorálásra, azzal egyetértett, hogy a magyar piacon ez a terület nem egyenrangú a klasszikus kommunikációs formákkal. Ennek többek között az az oka, hogy a szponzoráció nem mérhető, eladási adatokkal nem mutatható ki a szponzoráció sikeressége. A Flora brand esetében a cég hosszabb távon vár eredményt az imázskommunikáció erősítésével.

Kiss-Bíró László előadásában radikálisabban fogalmazott. Mint mondta: a szponzorálást egyelőre nem ismerik el, sokan mutyiszakmának nevezik, ráadásul nehezen illeszthető be a „vásároljunk médiát tonnaszám” kampánytervezési rutinba. A Raiffeisen főosztályvezető-helyettese szerint sok cég vagy azért szponzorál, mert bizonyos méret fölött már nem engedhető meg az, hogy ne támogassanak, vagy a vezetőség személyes preferenciái állnak a támogatás mögött. Kiss-Bíró László úgy véli, hogy több cégnél még szponzorációs stratégiát sem dolgoznak ki, ezzel pedig a siker kimenetele kétséges. A másik oldalon sem rózsás a helyzet: sokszor a támogatókat keresők sem tudják meghatározni, hogyan illeszkedhetne az adott eseményhez a megkeresett szponzor.

A műhelybeszélgetésen a meghívott jogtulajdonosok is fogalmazták véleményüket. Problémaként merült fel például, hogy egy-egy rendezvény szervezője vagy egy sportág elindítója gyakorlatilag el sem jut az illetékeshez, akinek az asztalán feltehetőleg stócokban állnak a támogatói megkeresések. A jogtulajdonosok másik tapasztalata az, hogy a cégek addig nem fektetnek pénz egy-egy kezdeményezésbe, projektbe, míg az nem lesz ismert a fogyasztók körében. „Ez egy ördögi kör. Hogy érjünk el ismertséget támogatás híján?” – merült fel a kérdés.