hirdetés
hirdetés
hirdetés

Szabó Stein Imre: Panír

Rövid történet az inspiráció veszélyes voltáról, látszatról és valóságról. A rendhagyó szöveg októberi lapszámunk Inspirátor rovatában jelent meg Szabó Stein Imre író, műfordító, kommunikációs szakember, a Zeneakadémia volt kommunikációs igazgatójának tollából.

hirdetés

Szabó Stein Imre
Szabó Stein Imre

Az eset egy kedves ismerősömmel – ma Argentínában él –, egykor a kreatívipar és a szépirodalom közt pendliző volt bölcsésszel történt. Az álommunka határán, a jövőbeli megbízó meghívására vett részt egy high society partin az olasz-osztrák-svájci hármas látképpel büszkélkedő magashegyi síterep ékszerdoboz városkájában.

Roham - Marjai Judit tájképe
Roham - Marjai Judit tájképe

Még este tíz se volt, úgy vitték ki őt, idő előtt a síkunyhójába, mint csomagolt szemetet két multiplex-előadás között. Rejtélyes, izgalmas, talányos kelet-európainak akart tűnni, aki egy black-tie partiról egyenesen a gleccseren bérelt magányba hajtat, hogy a nagy kreatív alkotófolyamatra ott, a jeges sziklák közt tegye fel a koronát.

Talán a készséggel szervírozott provence-i rozéra simuló két Kir Royal, talán a Nagy Élet illúziója vitte fél lépéssel a szükségesnél tovább, s mondatta vele az elsőre tüntetően szellemesnek ható megjegyzést az osztrák prézligyáros alkalmat túlöltöző, Swarowsky bizsukban hempergő nagyestélyit viselő feleségének a levágott fejjel szerelmeskedő Saloméról.

A beálló csend rövid volt, mint egy pofon. H. úr, a reménybeli megbízó, aki „Csillagpor” fantázianevű legújabb termékét kívánta valami homályos new-age jelentéssel felruházni, röviden felhorkant és valamit a félreértett Straussról mondott, mintegy mellékesen, majd finoman hóna alá nyúltak, s vitték is gördülő lakájok a puha fenyő luxusból a hópermet süket csöndjébe burkolózó éjszakába. Így került a hószánra, a gleccser komor angyalainak tépett szárnyai alatt kushadó luxusviskóba. Az alkatilag hallgatag szános fordulva dobta le bőröndjét, hópor, döbbent csend és a végtelen térbe nyúló magány, a Weisskugel meredt fölötte, mint félbeszakított végítélet kővé dermedt pallosa. Itt a várt hegyi magány, az inspiráció nietzschei magaslata, Sturm und Drang, oly magasan, amennyire csak lehet, s oly közel, hogy hallod az isteni lélegzetet.

Egyelőre a zárban matat, bejut és az egyenlő bánásmód szép példájaként a kinti hideget megtalálja bent is. Egy prospektus a szaunát ajánlja, a hűtő kihúzva, a telefon elfoglalt, nem ad jelet, s mire a fan coil automatát életre babrálja, gyerekkora néhány emléksorát páratlan élesen dobja föl az emlékezet.

– Ennyit azért nem ittam, basszameg – mondja idegen hangon, s ez a hang félve fut körbe a szoba falán, kicsapja a whiskyt az asztalra, mellé jegyzeteit a panírról, s a Sony mp3-lejátszót.

Forrás: Goodreads/Philip Marlowe
Forrás: Goodreads/Philip Marlowe

Rajta Richard Strauss Alpesi Szimfóniája a Bécsiekkel, Jarrett Kölni koncertjének első része, és egy tévedésből ott ragadt hangosvers, amelyen Latinovits megrendítően szavalja a Sem utódja sem boldog ősé-t, mintha ő írta volna.

Körben panorámaablak, hogy mindenki lássa – ha esetleg – a házban ragadt lidérces messzefényt, a dolgozóasztal fölött tükör, s most megpillantja magát a helyzet részeként, az asztalon a Black Label ódivatúnak hat, mint egy szmokingos férfi az álarcosbálon.

Az ő szmokingja öreg, viccesen széles szabású a paszományos nadrág, a hajtóka túl széles és fényes, akár az olcsó mesék. Átfut rajta, hogyan láthatták ezek, mennyire nem rá osztották a könnyed társasági vigéc szerepet. Ekkor hasít belé a félelem, talán nincs is prezentáció másnap, nincs már nyerni, vesztenivaló.

Órák telnek, s mint ki vizsga előtt szorong, ledől. A forró zuhany csodát tesz, mint a filmekben, szinte hallja, ahogy a hitelkártyáján teszi a mély benyomást a luxuskörnyezet. De nem épp ezért van itt, hogy maga is mély benyomást tegyen, valami eredeti, őserős keleti blikkfanggal magára vonni némi osztrák fogyasztópolgári kegyet? Pulóverben, mackóban ül az asztalhoz, még mindig kurva hideg, szeme a kinti komor tájtól kéreget, s ekkor, ahogy Budapesten eltervezte, benyomja a Play gombot, fülében az Alpesi Szimfónia nyitánya sistereg.

A pozanok és basszustubák megidézte sötét rengeteg kissé sok, tekintve a körülményeket. Mivel is áll szemben? A prézli a panír kvintesszenciája, a ropogós kéreg e nélkül nem létezhet. De ez a csillagpor ügy, az új termék, a nyilvánvalóan legfinomabb pékáruból tört, morzsolt prézlibe kevert titkos, gyanús, ezüstös reflexszel villanó kolloid felrúgja a kulináris támpontjainkba vetett hitet. H. úr csodafegyvere. Valahogy az egész a hús aranyozásával kezdődött – nézi a jegyzeteit – Bizáncban, aztán a mórok vitték (síiták, vélhetően) Andalúziába, s onnét vették át Itália előkelő házai. Aztán az idők folyamán hamisítani kezdték, s az aranyfüsttel belehelt hússzelet helyébe az első aranyos fénnyel sertészsírból, vajból kikelő panírozott kunszt került.

Részlet Peeter Greenaway A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című filmjéből
Részlet Peeter Greenaway A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című filmjéből

A toposz, az elvárt öntudatlan kép, a fogyasztói képzelet nem a borjú frikandón forró napsugárként elúszó gazdag aranyfényt űzi, várja délben, este rendületlen? Ki akar hidegezüst csillagport zabálni? Aztán ott van az eredet kérdése. Most valami patak csilingel, mint figyelmeztetés, a fülhallgatóból, újratölt a whiskyből, a hárfa, triangulum, cinek és celesta különös szorongást keltenek benne a sötét falán ki tudja hová átcsörgedező patak szűnni nem akaró képével. Valóban erről a műről írta Specht, hogy ha az Alpok csodás vidékét egy földrengés elpusztítaná, az opus a valóságnál hűbb képet adna az istenséghez közel nyomuló tájról?

Kimegy az ajtó elé: szenvtelen teresség, hegyhát, homály, küszöbre kúszó ködpára űzi el a már-már közelítő ihletet. Visszaül, lábán felkúszik a hideg. Most Strauss egy fugatóval jelzi, hogy épp sűrű bozótban tévedt el. Ebből visszatalál a H. konszern briefjében szereplő alapvető tévedéshez: az osztrák marketinges stratagémája szerint a panír – as such – osztrák virbli, az eredetileg csak tojásból és valamiféle morzsából álló receptúrát I. Ferdinánd mesterszakácsa egészíti ki a lisztben való forgolódással, s egyébként is, legrosszabb esetben is Radetzky, ki épp egy forradalom leverésének nemes feladataival  foglalatoskodott ’48-ban, s állítólag lelkes felfedezőként mutatta föl Ferenc Józsefnek a milánói panírcsodát, valójában csak a vajban sütés fogásával mondhatott újat az udvarnak, s azt is felülírta a bécsi néplélek géniusza, mely ez esetben a „buttersmalzban” manifesztálódott.

Forrás: Origo
Forrás: Origo

A milánóiak parmezános trükkje a prézlivel tehát csak olcsó utánzat, melléfogás. Ledőlne, de már hajnali négy, Straussnál köd ül a tájra, sötétbe rántja a napot – de hol itt a nap? – dörög az ég, vihar előtti csend, ragadozó madarak vijjognak, szeme végre vázlataira téved. Az első lap üres, kamaszfirkák tobzódnak rajta kínosan, ám a másodikon különös, tépett angyalok szórnak ezüstös prézli-port az égből, ez alulról látszik, táguló perspektívában, alant a földön egy dagadt szmokingos úr kitárt karokkal fogadja a legnagyobb adagot, a skicc jó (mindig jól rajzolt), a jegyzetsoron David Bowie nevét látja – valóban ő írta oda? – az olvashatatlan slogan viszont nem idézhető.

Mikor az utolsó Black Label kortyot tölti, s Richard naplementéje zárja a kódát, szürke fény támad a sötét hátán, valami kis odaszórt megváltás vágódik be az ablakon, és hősünk fellapozza a következő jegyzetlapot. „A Panír, mint decorum, a lényeg elfedése, a csomagolás művészete…” – kezdődik valahogyan, és alatta üresség, mint egy grotta szívében.

Sámuel – mert így hívták – a reggel pontban érkező hallgatag síszánossal a H. konszern belvárosi épülete helyett a Bahnhofra vitette magát. Néhány hét múlva Argentínába utazott, ahol sikeres vendéglőt nyitott, amelynek specialitása a 90 napos, tejen nőtt borjú diójából készített, milánói parmezános aranypanírban forgatott schnitzel. A kreatív iparággal és az írással felhagyott, de a társaival alapított kis magyar kreatív cég azóta szárba szökkent. Két gyermeke született, felesége nemrég hagyta el. H. úr csillagporos prézlijének kampányát végül egy salzburgi startup-ügynökség álmodta meg; vidor és dévaj angyalok szórják mannaként kék égen függve a csillagporos prézlit. A termék – „Engelhart Bröserl” – hatalmasat bukott.

E sorok szerzője – őszinte sajnálatára – még nem járta meg Argentínát: de nyájas olvasó, mindketten fogalmat alkothatunk a különös argentin szürreáliáról az HBO-n futó Bronz Kert című sorozatból. Lassú, reménytelennek tűnő indulás után parádés borzadály.

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

27,5 millió forintra bírságolta a Budapest Bankot és az Oney Magyarországot.

Tapssal és ovációval jutalmazta a közönség, majd a mentők elszállították.

A meghívásos tendert a Kraftwork nyerte.

Kolosi Péter szerint az egyetlen célja a Piramis című műsornak, hogy tönkretegyék vele A Falat.

A bulira összeálló zenekarba Fabricius Gábor, Tóth Valentin mellett visszatérőként Fodor Gergő is beszáll. 

hirdetés

Prizma Kreatív PR Díj díjátadó: november 22. Helyszín: Akvárium Klub

A Kreatív hagyományos éves konferenciáján ismét a pr-szakma előtt álló legaktuálisabb kihívásokat járjuk körbe. Időpont: november 23.

Díjátadó: 11.28. (Helyszín: Akvárium 1051 Erzsébet tér 12.)

Időstressz: Hogyan győzhető le? Energiamenedzsment 4 lépésben. 2017.12.01.

A Kreatív év végi médiakonferenciája mindig arra keresi a választ, mi vár a piacra a következő évben. Időpont: december 6.

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Nevezési határidő: 12.08.

Tippek és trükkök a prezi.com használatáról. Workshop 2017. december 13-án.

hirdetés
hirdetés