No az úgy volt, hogy megvásároltam talán két-, vagy háromszáz forintért a Magyar História-sorozatból (ez egy magyar vonatkozású történelmi témákat boncolgató sorozat a 80-as évekből) a Granasztói Gyula által írt Középkori magyar város című kötetet, amelyben két betett papírlapot találtam, az egyik valami rajz, egészen pontosan "A vezérlőtevékenységek megvalósítása folyamatábrával" (ennek bemutatásától eltekintek), a másik pedig egy valóban korszakos dokumentum:

Csak a legfontosabb szavakat emelném ki, ezek alapján is összerakható a tragikusnak tűnő történet: Magtalanító Főosztály, elvtárs, erkölcstelen magatartás, magtalanítás, tisztára mosott alsótest, könyörgés (sopánkodás), megvesztegetési szándék, nem áll módomban eltekinteni, eltávolított herezacskó, (azt a fölöslegeset), cserzési díj, emlék dohányzacskó, tojás - porítva vagy egészben -, megkaphatja.

Sovány vigasznak tűnik, hogy a delikvens munkabérét a műtét alatt is fizeti a munkáltató.

A szerkesztőség nemtől függetlenül borzadozik a behívón, valószínű ugyanakkor, hogy az egész egy régi hoax, legalábbis egy éles szemű olvasónk küldött egy cikket, amely azt állítja, hogy egy 1950-es években kelt, szaporulati kötelességének nem eleget tevő elvtárs magtalanítását elrendelő dokumentum hamis, a cikk alatt az egyik kommentelő pedig azt írja, 1980-83 között ő is kapott hasonló levelet, "jót röhögtünk rajta" - írja. További bizonyítékul szolgál, hogy a Magtalanító Főosztályra keresve semmit nem dob ki a Google, tehát a kérdéses osztály valószínűleg soha nem létezett.