hirdetés
hirdetés
hirdetés

Simó György: Vajna történetét iskolában kéne mutogatni

"Az ok, amiért most mindenki gyűlöli, nem belőle, hanem belőlünk ered, mert minálunk lehetett ilyen. Amiért pedig tisztelni lehetett, azt magának köszönhette." Simó György nekrológja.

hirdetés

Egy volt belőle, és most már majd annyi se lesz.

Olyanoknak, akinek a magyar film és a magyar kapitalizmus van-ja, volt-ja és lesze igazán fontos (és én olyan vagyok), Andy Vajna András nem volt kikerülhető ember.

A halála sem az.

Ebben a dühös, antikapitalista országban az ő történetét is az iskolákban kellene mutogatni, ahogy az összes többi sikeres vállalkozóét is, Andy Grove-tól Soros Györgyig, tucatjával.

Hogy melegedjenek bele az emberek.

Mesélni kéne a Fiumei Kávébehozatali Társaság cégvezetőjéről, a Weidmannak született Vajna Györgyről, aki nem tudom hogyan keveredett abba a helyzetbe, hogy a németek által megszállt Magyarországon, 1944 augusztus elsején kezébe vette akkor született András fiát. Aznap tört ki a varsói felkelés, és aznap derült ki, hogy egy, a nácik és a szovjetek közé szorult népnek soha nincs miben reménykednie.

Ki tudja, talán ez is benne volt, hogy 12 évvel később a Vajnák elhagyták ezt az országot, Vajna András egyedül, a Vöröskereszttel, a szülők meg ki tudja, hogyan, és miért nem vele.

De tudták, mit akarnak: Los Angelesben kezdtek újra élni. Andy Vajna naponta álmodta újra az amerikai álmot. Abban a korban nőtt nagyra Hollywoodban, amikor azt még joggal hívták álomgyárnak, és ami a saját filmjeit illeti, sohasem tudott túllépni ezen.

Arról is kellene beszélni egy film- és vállalkozástörténeti órán, miért és pláne hogyan keveri-kavarja magát egyre feljebb a pénz és a siker világában ez a határokat nem ismerő, a történelemből Amerikába csöppent srác. Egy gyakorlatias, ügyes, kockázatvállaló és vagány vállalkozó története az övé, a több ezer főt foglalkoztató parókaüzletettől az ázsiai filmforgalmazó cégen át Hollywood első vonaláig, és aztán tovább, az Óperencián túli újraszületett Magyarországig. És egy messze nem példaértékű emberé is, aki sehol nem tudta összeszedni azt, amit vélhetően már gyerekkorában sem kapott meg: szerethetőséget, eleganciát, szolidaritást, ki tudja még, mit.

Ha pénzről volt szó. sohasem volt válogatós, de viszont ügyes. Ez volt a szakmája, a hivatása, és a menedéke is. Láttuk, ahogy rettenetesen értett ahhoz, amit csinált, de nem akartuk, hogy a gyerekeink ilyen ember legyenek. Láttuk, hogy előrelépést és prosperitást hoz a magyar filmiparba, de közben a szeme sem rebbent, amikor egyszercsak már nem a piacról ömlött hozzá a bevétel, hanem a közpénzpatakból.

Nagyvonalú volt, hagyta kibontakozni maga körül az embereket, olyat is, akiknek a filmjeit nem szerette, de volt, hogy a sajátjaként tekintett az útjába került siker és pénz egy jó részére.

Bátor ember volt, aki kínjában le sem szarta, mit gondol róla, vagy a férfiasságáról a tömeg.

Rengeteg adott azoknak, akik vele dolgoztak, de sokat is vett el tőlük, főleg a lelkükből.

Sikeres volt mert értett hozzá és az is akart lenni, minden mást pedig megvett a pénzen. Legalábbis ezt láttuk az utcáról a yachtja és a magánrepülője felé kukucskálva.

Öncsinálta amerikai ember volt, és amikor Magyarországra visszakerült, akkor is az maradt. Ment előre, ahol csak lehetőséget látott.

És most majd nem lesz itt ilyen.

Furcsa hiány lesz ez. Épített egy jól működő rendszert a filmszakmában, aminek az első perctől kezdve látható gyengéje volt, hogy a személye köré épült. Nem kell hozzá okosnak lenni, hogy lásd, nélküle fenntarthatatlan lesz.

Azok, akik ezt a sorsot se kiköpni, se lenyelni nem tudják, leköpni ne most próbálják meg. Az ok, amiért most mindenki gyűlöli, nem belőle, hanem belőlünk ered, mert minálunk lehetett ilyen. Amiért pedig tisztelni lehetett, azt magának köszönhette.

Nem neki tartozunk azzal, ha megértjük, hanem a saját elmulasztott lehetőségeinknek.

Nyugodjon békében.

Simó György a Day One Capital kockázati befektetőcég ügyvezető partnere, korábban a T-Online-t vezette, majd az összevont Magyar Telekomban töltött be vezető pozíciókat. Pályája elején a hőskori Magyar Narancs szerkesztője volt. Az írás eredetileg Facebook-oldalán jelent meg, a szerző engedélyével közöljük.

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

A fenntarthatóság jegyében állt össze a két nagy múltú amerikai vállalat.

A szezon eddigi legváratlanabb ünnepi szpotját szállította a norvég posta.

A #KoccintsAszuval kampány idei célja, hogy ne csak édes, hanem sós fogások mellé is kerüljön aszú a poharakba.

 A Heineken Hungária emellett a jövő évi foci-Eb partnere is lesz.

Ezzel promózzák a márka új, ingatlan-üzletágát. Az Umbrella végezte a kampány gyártását.

Megújult kategóriarendszerrel tér vissza a Kreatív korábban DMBP néven futó, digitális eszközöket és megoldásokat díjazó versenye. Meghosszabbított nevezési határidő: 2019.12.06.

hirdetés
hirdetés