hirdetés

Paywall: a tiltott szó

Ezekkel a fizetős modellekkel kísérletezik a Ringier-Axel Springer. (x)

A sajtó jövőjéről egymás után születnek újabb és újabb disztópiák, amelyek eltűnő nyomtatott lapokról, haldokló tévékről és újabban már szép lassan elvérző hírsite-okról szólnak. A média az egész világon arra keresi a választ, miképp lehetne megakadályozni, hogy kizárólag a közösségi oldalakon áramoljanak a sokszor ellenőrizetlen hírek, elsorvasztva ezáltal a hagyományos tartalomgyártást – legyen az akár szeriőz, akár bulvár. Ráadáásul egyelőre arra sincs válasz, ebben az új világban hogyan tartható fenn hosszútávon a profitábilitás anélkül, hogy az újságírás maroknyi túlélője ne lenne végzetesen kiszolgáltatva a social mediának.

A Blikk mégis szerencsésnek mondhatja magát, ennek oka pedig – a stabil profittermelés mellett - a tavaly októberben létrejött új tulajdonosi szerkezetben rejlik. Az erőit egyesítő Ringier és az Axel Springer ugyanis két teljesen eltérő szemléletet képvisel, a kihívásokra homlokegyenest ellentétes válaszokat preferálva. A magyarországi Ringier Axel Springer pedig csak haszonélvezője lehet ennek, hiszen világszinten is jegyzett kiadók végzik el azt a rengeteg tőkét és energiát felemésztő útkeresést, amelynek végeredménye egy számunkra is működő modell lehet.

Az gyorsan világossá vált, hogy a két anyacég közül a svájci Ringier maximálisan ellenzi a fizetős tartalommal való kísérletezést, míg a német Axel Springer – miközben a berlini székházban történelmi okok miatt tiltott szó a paywall – egyértelműen ebben látja a jövőt. Csak éppen fizető fal helyett a jóval elegánsabb előfizetői tartalomgyártás kifejezést használja.

A fizetős online tartalmak egyik modelljét a New York Times alkotta meg, és a jelek szerint működőképes is, ám kizárólag nagy kiadók nagy lapjai számára jelenthet követendő példát. A szerkesztőség minden hónapban egy bizonyos számú cikket ingyenesen elérhetővé tesz a honlapján, ezen túl azonban csak előfizetéssel lehet böngészni az anyagokat. Ahhoz azonban, hogy ez a rendszer mérhető hasznot termeljen, rengeteg olvasóra van szükség, hiszen nekik csak a töredékük válik előfizetővé.

A másik modellt a Bild hozta létre, amely minden tartalmat megoszt az online felületén is az olvasóival, ám bizonyos exkluzív dolgokat csak az előfizetők érhetnek el. A Bild +-os anyagok között ott vannak a lap címlapsztorijai, de ebbe a kalapba kerülnek olyan cikkek is, amelyek kifejezetten az online felületre készültek. A Bild 2,2 millió vásárlója a lapban található kód segítségével mind hozzáfér ezekhez is, rajtuk kívül körülbelül 300 ezren vannak, akik fizetnek az online tartalmakért, de nem vásárolják a print verziót.

Csak előfizetőknek: a Bild címlapsztorija Bild+-os anyagként került fel az online felületre
Csak előfizetőknek: a Bild címlapsztorija Bild+-os anyagként került fel az online felületre

A prémium lapok, mint a Financial Times megengedhetik maguknak a létező legradikálisabb megoldást: minden online cikkért fizetni kell. Nincs beetetés, nincs ingyenes túra, aki nem fizet, egy mínuszos hírt sem olvashat el.

A Financial Times nem könörfalaz, a nyióoldalon az előfizetési lehetőségek fogadják az olvasót
A Financial Times nem könörfalaz, a nyióoldalon az előfizetési lehetőségek fogadják az olvasót

Bár az Axel Springer, mint láttuk, a Bild révén már letette a voksát egy vegyes fizetős rendszer mellett, de ez nem jelenti azt, hogy ne keresne új lehetőségeket. Ennek leglátványosabb példája a Blendle nevű holland startup, amelybe a kiadó 3,8 millió dollárt fektetett be a New York Timesszal együtt. A pénz a cég európai terjeszkedését szolgálja, illetve annak feltérképezését, máshol is képes-e csodát tenni az utrechti modell. Mert egy két év alatt 250 ezer, fizetni hajlandó felhasználót toborzó startup esetében már-már csodáról beszélhetünk.

A Blendle az újságírás életben tartását tűzte ki célul, és ehhez egy olyan rendszert dolgozott ki, amely elsősorban a 20-35 év közötti olvasókat képes megszólítani. Azt a korcsoportot, amely sokat olvas ugyan – talán többet is, mint a szülei -, de mindezt nem a hagyományos médiumokon teszi, és gyakran nem is tud olyan tartalmak létezéséről, amelyek értékesek lehetnek számára. A Blendle nekik gyűjtötte össze a holland lapokat és magazinokat, amelyek digitális kiadásába bárki belelapozhat, és csak az elolvasott cikkek után kell fizetnie – ha nem tetszik a cikk, vissza is kérheti még ezt a jelképes összeget is. A felhasználó emellett megoszthatja a tartalmat ismerőseivel, követhet témákat vagy újságírókat, és azt is figyelheti, milyen cikkeket töltöttek le egy híresség vagy politikus. Mindezt zavaró hirdetések nélkül.

A Blendle egyelőre csak a holland lapokat gyűjtötte össze, de egész Európában terjeszkedne
A Blendle egyelőre csak a holland lapokat gyűjtötte össze, de egész Európában terjeszkedne

Ezzel a közösségi médiumokra hajazó modellel sikerült megnyerniük azokat a fiatalokat, akik úgy nőttek fel, hogy minden hírhez ingyen hozzáfértek, és legtöbbször csak vicces videókat osztottak meg a neten. Ők azok, akik a Spotify és a Netflix előtt nem fizettek zenékért vagy filmekért, de ez már természetes számukra, mint ahogyan az is, hogy a letöltött cikkek sincsenek ingyen.

A Blendle ezzel szinte az összes online szereplőnek kihívást jelenthet, ha megerősödik. Szerintük igaz ugyan, hogy a Buzzfeed jelenleg az első számú játékos, de abban a pillanatban, ha fizetni kellene a tartalmaiért, eltűnne a színről. A natív hirdetésekkel jelentős bevételekre tesz szert, de ezek az alig titkolt PR-cikkek a Blendle fejlesztői szerint nem mindig képesek értékes tartalmat nyújtani az olvasóknak. A Facebook és a Google letarolja a hirdetési piacot, de az online reklámok jelentősége és hatásfoka csökkenni látszik, így a Blendle nem is épít ezekre. Az Apple News vagy a Facebook Instant Articles hasonló perszonalizát tartalomszolgáltatást kínál, mint a holland startup, viszont a hirdetési bevételek 30 százalékára tartana igényt, amennyiben a kiadók leszerződnek a saját ügynökségeikkel. Innentől pedig már egy függőségi viszonyról beszélünk, amit sok médiatulajdonos minimum gyanakvással fogad. A Google is készül a válasszal: az általa indított News Lab a hírolvasás mellett az újságíróknak is szolgáltatást nyújt, hozzáférést biztosítva minden olyan adatbázisához, amely megkönnyíti a munkájukat.

A globális médiában hihetetlenül gyorsan zajlanak az események, egy-két éven belül valószínűleg az is kiderül, a fent vázolt óriások közül ki lesz a nyerő. És arra is választ kapunk, van-e esélye ellenük a nagyok által megtámogatott kis holland garázscégnek. A Ringier Axel Springer magyarországi vállalatánál úgy tudjuk kivárni ennek a küzdelemnek a végét, hogy a blikk.hu fejlesztése közben, a Blendle és a Bild révén testközelből figyelhetjük a folyamatot. Ez esélyt ad arra, hogy azonnal tesztelhessük egy-egy sikeresnek tűnő megoldás átvételét.

Persze egy percre sem megfeledkezve arról, melyik országban dolgozunk, és mekkora piacon kell helyt állnunk.

(X)

Kolossváry Balázs, a Blikk főszerkesztője
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Hr-esként Ön hol nézi meg először egy jelölt profilját? És kiről mit árul el az adatlapja? És azt vajon tudja, hogy a jelöltek hol és hogyan keresnek a legaktívabban munkát? Workshopunkon mindenre választ kap. November 21. 09:00

Minden gallérhoz másképp kell szólnunk HR-eseként? Kiderül a november 21-i workshopunkon, ahová kék gallérosokra specializálódott HR-eseket várunk.

Prizma Kreatív PR Díj díjátadó: november 22. Helyszín: Akvárium Klub

A Kreatív hagyományos éves konferenciáján ismét a pr-szakma előtt álló legaktuálisabb kihívásokat járjuk körbe. Időpont: november 23.

Időstressz: Hogyan győzhető le? Energiamenedzsment 4 lépésben. 2017.12.01.

A Kreatív év végi médiakonferenciája mindig arra keresi a választ, mi vár a piacra a következő évben. Időpont: december 6.

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Nevezési határidő: 12.08.

Tippek és trükkök a prezi.com használatáról. Workshop 2017. december 13-án.