hirdetés
hirdetés
hirdetés

Itt az izgalmas feladat, hogy visszafogjam magam

A 26 éves Tasnádi Zsófia rengeteg videoklip és rövidfilm látványtervezése után bekerült Mundruczó Kornél stábjába, és a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában debütáló és nemrég Magyarországon is bemutatott Jupiter holdja art directora lett. Jelenleg Reisz Gábor második nagyjátékfilmjén dolgozik látványtervezőként. Az interjú a Kreatív májusi számában jelent meg.

hirdetés

Tasnádi Zsófia gyerekkorától kezdve folyton rajzolt, és bár jogászokkal teli családja aggódott, hogy művészként nem fog megélni, ő már korán érezte, hogy bármennyire is szeretnék a szülei, a jogi pálya nála nem játszik. Végül grafika szakra ment a MOMÉ-ra, hogy „egy kicsit az alkalmazott művészet felé tuszkoljam ezt a rajzolási vágyat”, de a csapatmunka, az együtt gondolkozás hiányzott neki az ottani képzésből, és amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetemen meghirdették a filmes látványtervező szakot, jelentkezett, annak ellenére, hogy nem igazán tudta, mit is takar ez.

fotó: Szombat Éva

Az esélytelenek nyugalmával ment el a felvételire, de legnagyobb meglepetésére felvették.

Ki mit csinál?

Látványtervező (production designer): A látványért felelős részleg feje, aki a rendezővel és az operatőrrel együtt kitalálja a film teljes látványvilágát. Minden az ő felelőssége, ami képre kerül.

Art director: A látványtervező alatt dolgozó művészeti és logisztikai vezető, aki gondoskodik róla, hogy a részlegek (pl. építészet, berendezés, kellék) mindent pontosan úgy valósítsanak meg, ahogyan a látványtervező kitalálta.

Standby art director: Végig kint van a forgatáson, az ő feladata a menet közben felmerülő problémák megoldása. Sokszor az art director tölti be ezt a pozíciót is.

Az SZFÉ-n megkapta, amire vágyott: szinte korlátlan lehetőséget arra, hogy mások vizsgafilmjein is dolgozzon látványtervezőként, és itt indult az együttműködése Szilágyi Fanni rendezővel, akivel többek közt az idei Friss Húson bemutatott A csatárnő bal lába életveszélyes és a Minden vonal című szuper rövidfilmeket csinálta. „A Fannival közös munkában azt szeretem a legjobban, hogy vele lehet bátornak lenni, például megcsináltuk a Kamaszkor végében, hogy a konyhában egy Shakira-videoklip megy a tévében, miközben a szereplők a csirkecsontokról szopogatják le a húst, és a háttérben ott egy párducmintás szatyor. Egy-két dolgot talán túlzásba is vittünk.”

Az egyetem után két fő út áll a látványtervezők előtt: „Vagy bekerülsz a nagy szervizfilmekbe rajzolóként, és akkor belecsöppensz a hollywoodi gyárba, kint ülhetsz egy filmstúdióban, és látod az egész nagy rendszer működését, vagy inkább a magyar filmek felé mész.” Mivel Zsófi akkoriban már folyamatosan rövidfilmeken és videoklipeken dolgozott látványtervezőként, nem tudott elmenni 6-8 hónapos elfoglaltságot jelentő hollywoodi produkciókba dolgozni, viszont helyettük jött Mundruczó Kornél filmje, a Jupiter holdja.

fotó: Szombat Éva

Akárcsak a Delta óta Mundruczó minden filmjének, ennek is Ágh Márton volt a látványtervezője, de mivel számos díszletet akartak építeni, és a repülő főhős is bonyolította a helyzetet, ezúttal nagyobb csapatra volt szükség, és kerestek Ágh mellé egy asszisztenst. Zsófi több kollégájával együtt felvételizett a pozícióra, amit végül ő kapott meg, a munka során pedig asszisztensből art directorrá avanzsált.

„Az első feladatom az volt, hogy ültem egy irodában, és egész nap referenciafotókat gyűjtöttem a fontosabb helyszínekhez, jelenetekhez. Ez úgy zajlik, hogy mondjuk van egy panelházban lakó karakter, és az ő világát kell kitalálni: filmekből, fotósorozatokból gyűjteni több száz képet, amik bemutatják a környezete hangulatát, a bútorokat, tárgyakat, amik körülveszik. Ez adja az alapot a látványtervhez. Van egy art department szoba (a látványért felelős részleg), ami az elején csupasz, a végén pedig mind a négy fala tele van referenciafotókkal, helyszíni fotókkal, vázlatokkal és tervrajzokkal.” Zsófinak alaprajzokat is kellett készítenie a díszletekhez, a forgatáson pedig neki kellett ügyelnie az olyan részletekre, hogy például a festők a falat a megfelelő árnyalatúra fessék, és a csempe pont olyan legyen a falon, amilyet elterveztek.

fotó: Szombat Éva

A Jupiter holdja világáról Zsófi azt mondja, hogy „nagyon kevés az eredeti helyszín benne, mert ugyan a film Budapesten játszódik a menekültválság idején, de ez egy alternatív Budapest, ami kicsit nyugatiasabb, kicsit nagyobb szabású, ugyanakkor kicsit birodalmibb is a valósnál. Folyamatos rendőri jelenlét érezhető, rengeteg rendőrautót látni, időnként helikopterek köröznek a házak felett.”

Speciális feladatot jelentett, hogy a főhős repül a filmben, amit nem CGI-jal, hanem drótokkal, a kaszkadőrcsapat által épített szerkezetekkel oldottak meg, ráadásul „nem volt két ugyanolyan repülésünk”. A díszleteket úgy kellett megtervezni, hogy szinte mindenhol 360 fokban körbefordulhasson a kamera anélkül, hogy a drótok és szerkentyűk látszanának, ezeknek a kitakarása is a látványrészleg feladata volt. De Zsófinak kihívás volt a kommunikáció is a sokszor nála tapasztaltabb és jellemzően férfi stábtagokkal: „Még mindig egy mindennapos harc bebizonyítani, hogy fiatal lányként helyem van ebben a férfias szakmában. Néha nehezen fogadják el a véleményem vagy a kérésem, de végül mindenkivel meg szoktam találni a hangot.”

Viszont nem kellett búcsút intenie a kisebb stábbal, közösségi hangulatban zajló filmkészítésnek sem, mert ő a látványtervező a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan rendezőjének, Reisz Gábornak a most készülő, Rossz versek című második filmjében, ami egy szakításból lábadozó, harmincéves fiúról szól a mai Budapesten. „Iszonyú jó tapasztalat Gáborral dolgozni, aki nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy minden igazinak hasson. Itt az az izgalmas feladat, hogy visszafogjam magam.”

fotó: Szombat Éva

Azért vizuális truváj itt is van: „A főhős nagyon sokszor visszaemlékszik a gyerekkorára, ami látványtervezőként szuper, mert a 80-as évek végének, 90-es éveknek a világában merülhetek el. Sokat ugrálunk a korszakok között, és hogy ez a néző számára is mindig egyértelmű legyen, vizuálisan erősen elkülönülnek az egyes részek. A jelen szinte Dogma-stílusúan nyers, kézikamerás, hol kiégett fényekkel, hol túl sötét képekkel, a múlt pedig meleg, klasszikus filmes eszközökkel van ábrázolva és jóleső nosztalgiát áraszt.”

Zsófi úgy érzi, most pont a helyén van, de azért akadnak még megvalósításra váró vágyai: látványtervezőként sci-fin és horrorfilmen szeretne dolgozni, ha pedig a filmezés mellett lenne ideje, szívesen tervezne dizájntárgyakat is.

A cikk eredetileg a Kreatív májusi nyomtatott lapszámában jelent meg.

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!