hirdetés
hirdetés
hirdetés

Nem tudta kompromisszumok nélkül folytatni a tévézést

Faix Csaba, a Prezi kommunikációs vezetője tudatosan építette karrierjét, miközben egyetlen olyan állomása sem volt, amelyre rossz szívvel emlékezne. Rengeteget tanult színművészetis tanáraitól, de a Prezi szemlélete is nagy hatást tett rá. Néha pedig motorcsónakkal repeszt a Dunán. A cikk a Kreatív májusi számában jelent meg.

hirdetés

Első alkalommal jártam a Prezi irodaházában, amelyről sokszor leírták már, hogy egy felnőttjátszótér. A lazáskodás ugyan néhol kissé erőltetetten hat, de összességében kellemesebb hangulata van, mint az üvegből és szürke falakból tákolt átlag office-falansztereknek. Faix Csabához, egykori televíziós riporterhez, újságíróhoz, a Prezi európai kommunikációs vezetőjéhez ér­keztem, aki mielőtt leülnénk beszélgetni, körbevezet a komplexumban.

Külső szemlélőként tekintve pályafutása tudatos lépésekből álló következetes karrierívnek tűnik: fiatal, tehetséges újságíró, tévés szárnypróbálgatás, Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE), majd a TV2 és a Tények. Faix ha nem is a kertévézés hajnalán, de nagyjából annak fénykorában töltötte médiás éveit, majd amikor ez a bizonyos média egyre inkább elkezdett szárnyaszegett béna kacsává, vagy ami még rosszabb, propagandaeszközzé válni, inkább otthagyta az egészet.

Faxon mentek a kincstárjegy­hozamok

Másodikos gimnazistaként kezdett ismerkedni az újságírással. Egyik osztálytársának apja, Dankó Ádám az akkor még létező Napi Gazdaság, illetve az MTI Econews főszerkesztője volt. Tőle kérdezte meg, hogy mehetne-e hozzájuk nyári munkára. Beszélt angolul, értett a számítógéphez, végül hat hétig dolgozott az Econewsban 1995 nyarán. Javában tombolt a privatizáció, az MTI Econews pedig különsen nagy presztízsű volt, mint az egyetlen angol nyelvű gazdasági hírforrás itthon.

„Megérkeztek faxon a diszkontkincstárjegy-hozamok, nekem kellett begépelnem belőle az adatokat egy táblázatba” – emlékszik vissza az időszakra. A következő nyáron is visszament, majd amikor nem vették fel a Közgázra, a kimaradó évben is ott dolgozott. Ekkor viszont még inkább gazdaságtörténész akart lenni, történelem szakra jelentkezett, valami azonban mégiscsak beakadhatott nála: „Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a kommunikációs tanszék folyosóján lődörgök és nézem az ösztöndíj-lehetőségeket” – mondja. A BBC-nek volt a Független Médiaközpontban egy hathetes televíziós képzése, másnap volt a határidő, persze felvették. Ekkor találkozott először a tévézéssel.

A Magyar Televízió Sziréna című, rendőrségi híradójában kezdte, ahol bent kellett aludnia egy összecsukható ágyon a gyártásvezetői szobában.

„Volt egy mobiltelefon, azon hívtak minket informátorok, többnyire valamilyen balesetről. Nekem kellett eldöntenem, hogy érdekes-e annyi­ra, hogy felkeltsem az operatőrt.”

Képernyős karrierjének kezdetét is egy, a kollégáját ért szerencsétlen baleset indította el: „Csöngött a telefon, hogy másnap menjek öltönyben, mert a műsorvezető leesett egy szakadékba. Nem lett nagy baja szerencsére, de eltörte a kezét. Így lettem műsorvezető.”

Nem tudták, mennyire jó dolguk van

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Vitray Tamás és Horváth Ádám osztályába került. A tudatosság itt már valódi tényező: „Úgy voltam vele, hogyha már csinálom ezt a tévézést, akkor jól akarom csinálni, elmenni a legjobb helyre, ahol ezt itthon tanulni lehet.”

Horváth Ádám mellett egy évig rendezőasszisztenskedett is az Életképek című sorozatban, rengeteget tanult tőle, ám a rendezést nem érezte saját útjának. „Hálás vagyok Ádámnak, rengeteget tanultam tőle, de azt is tudtam, hogy én televíziós újságíró akarok lenni. Nem is vagyok elég tehetséges ahhoz, hogy fikciós rendező legyek, márpedig nagyon fontos, hogy az ember lássa, mihez ért és mihez nem.” Bárdos András volt az egyik tanára, ő hívta a Tényekhez 2005-ben. Az SZFE-s évekről még elmondja: „Nem tudtuk, mennyire jó dolgunk van, hogy milyen sokat ér az, ha az ember olyanoktól tanulhat, mint Popper Péter, Horváth Ádám, Vitray Tamás, Kéri László. A másik nagy hozadéka az iskolának, hogy ott az emberek alkotótársakra lelnek.”

A tévés újságíráson belül is a politika érdekelte leginkább, ebben is mellé szegődött a szerencse: 2006-ban a korábban TV2-ős Kert Attila sok év után visszatért a Magyar Televízióhoz, és magával vitt több tényekes exkollégát. „Megkaptam azt a bizalmat, hogy nem kívülről hoztak egy rutinos politikai újságírót, hanem engem léptettek elő” – mondja Faix, aki érezhetően szép emlékként gondol vissza erre az időszakra, nem is tagadva, hogy nagyon élvezte a munkáját. A falára került „szakmai trófeák” között megtalálhatók a 2006-os budapesti zavargások, a 2008-as amerikai elnökválasztás, ahol Barack Obama hatalomra került, illetve a 2011-es arab tavasz is, ezekről mind első kézből tudósított.

Az érdemi újságírásnak vége lett

Itt elérkezünk arra a pontra a beszélgetésben, ahol a TV2-től való távozásának okait firtatom. „Különösen nem mennék bele a részletekbe” – kezdi, miközben engem pont a részletek érdekelnek. Végül azért csak előbukkan a lényeg.

„Látjuk, mi történik ma az Origóval. 2012-ben azt kezdtem érezni, hogy hasonló irányba fordul a Tények is. Ma már ugye ott is van. Úgy éreztem, ezt nem szeretném megvárni.”

Hiába nem volt még Andy Vajna kormánybiztosé a csatorna, Faix szerint már lehetett látni, hogy az érdemi politikai újságírásnak abban a közegben vége. „Nem lehetett kompromisszumok nélkül folytatni” – mondja. Távozásakor az Origót főszerkesztőként egy év alatt kormányszócsővé degradáló György Bence volt a TV2 hírigazgatója, és Faix akkor már pontosan látta, hogy György Bence egészen mást ért a híradózás alatt, mint ő.

Felkészülve a lépésre, párhuzamosan egy alternatív egzisztenciát kezdett kiépíteni magának. A Színművészetin megismert egyik barátjával, Manhalter Dániellel alapította meg a Prompt Media nevű tréningcéget. Manhalter is tévézett, ő az RTL Klub riportere volt, Faix szerint ez így különleges felállásnak számított annak idején a tréningpiacon, segítette is őket az indulásban. „Nem sokban különbözik egymástól a televíziós újságíró és egy vállalati kommunikátor feladata. Mindkettőjüknek bonyolult üzeneteket kell érthetően, egyszerűen átadniuk a média felületein” – érvel, amikor felvetem neki, hogy e két terület, a tévés újságírás, illetve a vezetők tréningezése azért távol állnak egymástól. A vezetői képességek megszerzése kapcsán szintén visszautal a televíziós éveire: „Egy tévériporternek nagyon sok vezetői kvalitással kell rendelkeznie. Egy stábbal dolgozik – technikussal, operatőrrel, vágóval –, amelynek ha csak egy napra is, de ő a főnöke.”

Bejelölték egymást

Még TV2-sként forgattak a Preziről, majd bejelölték egymást a Prezi-társalapító Árvai Péterrel Facebookon. Később azt is kiposztolta, hogy távozik a tévétől. Ekkor kereste meg Árvai, hogy a Prezi kezd elég nagy lenni ahhoz, hogy szükség legyen egy európai kommunikációs vezetőre. A felkérés ellenére Faix végigment a három hónapos felvételi eljáráson. A végén kapott egy ajánlatot, de elbizonytalanodott: „Ott volt, hogy három éve építek egy saját céget, amit nem szerettem volna feladni” – emlékszik vissza. A cégnél elfogadták ezen igényét, azóta párhuzamosan irányítja a Prezi európai kommunikációját és tart tréningeket.

A Prompt Media székhelye egyébként a Hajógyári Szigeten, egy állóhajón található. Mind mondja, jó hatással van a tréningekre, hogy a résztvevők kiszakadnak a belvárosi miliőből. Ahogyan Faixra is jó hatással van a sziget és a Duna közelsége. Manhalter Dániellel közösen vettek egy harmincéves, kis motorcsónakot is, ott van kikötve az irodának használt hajó mellett, és Faix egyik kedves időtöltése, hogy szép időben a Dunán hajókázik vele.

A Prezi irodája

Prezis karrierjének kezdetén, az első hónapokban nem kellett riportálnia, nem volt beosztottja, egyedüli dolga az volt, hogy megtalálja és átlássa helyét, feladatait a szervezetben. „Rengeteget tanultam a Prezitől. Meghatározó volt az első menedzserem, sokat segített, amikor ide kerültem. De így is nagyon pocsék munkát végeztem az emberek menedzselésében az első évben, ezt pontosan tudom” – mondja mosolyogva. Most egy négyfős csapatot vezet, egy menedzser legfontosabb feladatának pedig azt látja, hogy segítse a beosztottjait abban, hogy jól tudjanak dolgozni: elhárítsa, ha felmerül akadály, tanácsot adjon, ha elbizonytalanodnak.

Ahol még munkaidő sincs

Abban, hogy a beosztotti viszony mellett megtarthatta saját cégét, szerinte a Prezinél uralkodó szemléletnek nagy szerepe van. „Nálunk ez általános hozzáállás abból a szempontból, hogy nagyon fontos, hogy aki itt dolgozik a Preziben, jól érezze magát” – magyarázza. Épp egy ebédlőnek is használható közösségi térben beszélgetünk, ahol a szomszéd asztalnál egy kutya társaságában csevegnek páran, a másiknál két kolléga a luxus-kávégéppel főzött ingyenkávét kortyolgatja. A fal melletti hűtőkből gyümölcsöket, szendvicseket és tejtermékeket fogyaszthatnak a munkatársak.

„Nálunk nincs munkaidő, illetve olyan értelemben véve szabadság, mint általában a cégeknél. Ha kész vagy a dolgoddal, a vezetőddel és a kollégáid­dal megbeszéled, nem kell feltétlenül bejönnöd az irodába, és nem kell szabadságot kivenned azért, hogy elmenj egy délelőtti orvosi vizsgálatra.” Nem élnek vissza vele az emberek? – kérdezem én. „Inkább az a tapasztalat, hogy figyelned kell arra, hogy kivegyél annyi szabadságot, amennyi úgymond járna. Én például mindig kérem az embereimet, menjenek el, pihenjenek egy-egy húzós projekt után.”

Hogy erre miért van szükség? Természetesen itt is előkerül az employer branding, vagyis munkáltatói márkaépítés fontossága. „Sokszor kérdezik tőlem újságírók, hogy miért nem a Preziről mint termékről beszélünk. Azért, mert a magyar piacon nekünk sokkal fontosabbak a munkatársak felé szóló üzenetek. Elképesztően nehéz fölvennünk és megtartanunk ezeket a mérnököket. Kis túlzással naponta kapnak állásajánlatokat a Facebooktól, Google-től. Mi a magyarországi kommunikációnkkal az employer brandingre fókuszálunk, hogy megmutassuk: a Prezi egy olyan hely, ahol tanulni és inspirálódni lehet. A rendelkezésünkre álló nyilvánosság segítségével azt próbáljuk megmutatni, hogy mennyire jó itt dolgozni.”

Az employer brandingre összpontosító magyarországi kommunikáció mellett a termékeiket leginkább a fontosabb európai piacaikon népszerűsítik. Az értékesítést támogató kommunikáció fókusza persze az Egyesült Államok, de a Prezi San Franciscó-i központjában megfogalmazott üzeneteket Faix csapatának kell testre szabni, „európaiasítani” a kontinens kiemelt országaira, mint amilyen Anglia, Németország vagy épp Hollandia. Ehhez helyi ügynökségi partnerekkel dolgoznak együtt.

A beszélgetés végén, utoljára még a nevének eredetéről és jelentéséről is megkérdezem. Talán nem meglepő módon a faix egy francia szó, ami nehézséget, tehert jelent. Faix Csaba családja azonban az 1800-as évekig visszavezethetően a felvidéken, Eperjesen élt, nincs érdemi nyom a francia felmenőkről. „Csak találgatni tudok, elképzelhető, hogy elüldözött hugenották leszármazottai vagyunk.”

A cikk a Kreatív májusi nyomtatott lapszámában jelent meg.

Szerényi Szabolcs, főszerkesztő-helyettes
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!