Becsült olvasási idő: 6 perc
Nem sírni kell, értéket kell teremteni

Rengeteg ok van, amiért a sportba megéri befektetni, de a pénzszerzés lehetősége nincs köztük. A nézőszám kevés, a jegyárak és a jogdíjak alacsonyak, a sportolóink nem minden sportágban jutnak be a nagyobb bajnokságokba, a sportklubok még szurkolóikat sem ismerik. Öt szakember, öt vélemény, egy kérdés. Megéri ma a sportba fektetni?

TÁMOGATOTT TARTALOM

A sportközgazdász

„Persze, hogy megéri. Megéri a társadalomban élő embereknek, a szponzoroknak és a gazdasági közösségeknek. Már az is befektetés, ha elmegyek és veszek egy fitneszbérletet, ha a sport miatt nem vagyok beteg, nem hiányzom a munkahelyemről, ha a gyerekemet elviszem egy meccsre. Azt kellene megértenünk, hogy a sportnak olyan belső értékei vannak, amelyek minden emberhez társíthatók. A dinamizmus, az esztétika, a küzdelem, a győzelem, siker és emóció olyan hívószavak, amelyek mind benne vannak minden sportágban. Ezeket a szponzoroknak nem kell külön megvenniük, ezek együtt adottak” – fogalmazott Dénes Ferenc.

A sportközgazdász szerint azonban hazánkban a sportüzlet bizonyos környezeti és kulturális nyomások miatt mégsem tud normálisan működni. A látványsportágaknak nagyobb a márka és médiaértéke, gyorsabb megtérülés várható, a befektetők is hamarabb találják meg ezeket. Az ehhez szükséges infrastruktúra azonban hiányzik. „Amíg nincsenek stadionok, arénák, amíg ezerötszáz fős csarnokokban versenyeznek a sportolók, addig nem lehet a sport gazdasági fejlődéséről beszélni, nem lehet nyereséget termelni. Az utóbbi években persze került pénz is a sportba, így most már talán van egy olyan üzleti környezet, ami lehetővé teszi annak megértését, hogy egy jó sportvállalatba, egy jó stadionba, akár egy kisváros felújított arénájába is érdemes pénzt fektetni. A befektetők pedig pontosan tudják, hogy hova és miért teszik a pénzüket, csak úgy senki nem herdálja el sokmillió forintját például futballvállalkozóként. Ennek ellenére itthon sokan hazardíroznak, sokkal nagyobb költségvetésben gondolkoznak, mint amit a bevételek indokolnának, és azt gondolják, hogy a különbözet majd valahol máshol kompenzálódik. Akár üzleti előny formájában, hiszen mégiscsak egy sportklubot üzemeltetnek – de ez így felelőtlenség” – vélekedett Dénes.

A klubvezető

Dudás Hunor, a diósgyőri labdarúgócsapatot működtető gazdasági társaság ügyvezetője szerint a cégtulajdonosok manapság legfeljebb a társadalmi felelősségvállalási szerepükből kovácsolhatnak magunknak gazdasági előnyt sportbefektetés címén. A nézőszám kevés, a jegyárak és a jogdíjak alacsonyak, ezekből nem lehet meggazdagodni.

„Rengeteg oka lehet annak, hogy a tulajdonosok egy futballvállalatot üzemeltetnek a magyar piacon, de egy biztos: az nincs közte, hogy pénzt nyerjenek belőle. Ha megnézzük, hogy egy labdarúgóklubnak milyen bevételei vannak, láthatjuk, hogy például a merchandising vagy a szponzori bevételek a piacon ma hazánkban mennyire gyerekcipőben járnak. A szponzorok sokszor politikai kapcsolati tőke alapján döntenek egy csapat esetében, és nem piaci alapon. Egy meccs napi jegy- és bérletbevétele pedig messze elmarad a nyugati – és sajnos sokszor még a romániai – klubok bevételétől is, köszönhetően az alacsony nézőszámoknak és jegyáraknak. Az elmúlt két évben nem sikerült Magyarországról játékost jó áron értékesíteni külföldre, ha sikerült, akkor azok ára mélyen a szerb vagy román klubok által értékesített játékosár alatt volt. Aztán ott vannak a jogdíjak, amelyek például megint csak Romániához képest nagyon alacsonyak, azok körülbelül egyharmadát érik csak el. Ezért a magyar tulajdonosoknak, befektetőknek viszonylag magas összegeket kell betenni a költségvetésbe azért, hogy sikeresen szerepelhessen a csapatuk. Tényleges befektetői megtérülésről akkor lehetne beszélni, ha egy labdarúgócsapat ki tudna jutni a Bajnokok Ligájába” – fogalmazott Dudás Hunor.

A sportszponzorációs tanácsadó

Cserpes Fábián, a Sport Agency tulajdonos ügyvezetője szerint nemcsak a befektetők, a jogtulajdonosok és a szponzorok, de a labdarúgás rajongói is értékelnék, ha Közép-Kelet Európában ismét létrejönne egy labdarúgó kupasorozat. Azt mondja, az ötletet sportszakmai, üzleti és marketing szempontok alapján is érdemes megvizsgálni.

„A Közép-Európa Kupa (KK) volt az első komoly európai kupasorozat, melynek ötletgazdái a két világháború között a világ labdarúgásának élvonalába tartozó közép-európai országok futballvezetői és klubjai voltak. Kezdetben osztrák, csehszlovák és magyar csapatok részvételével zajlott, majd később a szerb, horvát, szlovén, olasz, román és svájci csapatok is részt vettek a KK, majd később Mitropa, illetve Zentropa Kupa néven is kezelt sorozatban. Mert például idén, az egyébként sikeresnek mondható Plzen, a Steaua és az Austria Wien is a Bajnokok Ligája (BL) csoportkörének utolsó helyén végzett, nyilvánvaló okokból nem juthatott a monumentális tavaszi 16 közé. Az Európa Liga (EL) tavaszi 32 csapata között pedig jó, ha öt közép-európai csapatot találunk. Ezért én azt mondom, hogy a közép-európai labdarúgó csapatok vezetőinek egy alapos előtanulmányozás után érdemes leülniük egymással, ahogy ezt anno közel 100 éve tették Velencében” – mondta Cserpes. A szakember hozzátette, hogy a kérdésben az Európai Labdarúgó Szövetség, az UEFA megkerülhetetlen, és a szervezetnél kell továbbgondolni az egyes európai régiók BL és EL melletti további kupaszerepeltetését.

A sportmenedzser

Rácz Felix, a Felix Promotion menedzseriroda vezetője és tulajdonosa azt mondja, hogy manapság senki sem üzleti megfontolásból pumpál pénzt a sportba. Ugyanakkor mivel minden cég és márka más, eltérő célokkal és lehetőségekkel a piacon, így nincs biztos recept arra, hogy milyen sportágba érdemes ma befektetni. Szerinte a támogatási kedv sokkal inkább függ a rendelkezésre álló büdzsé nagyságától, a támogatandó sportág vagy sportesemény által nyújtott megjelenési lehetőségektől, és azok ár-érték arányától.

 „Ma inkább azok fektetnek a sportba, akik valamiért elhivatottak a terület irányában, és szerttettek olyan tőkére, amelynek köszönhetően megengedhetik, hogy kicsit hazardírozzanak. És persze van bennük egy csipetnyi exhibicionizmus. Szerintem a korábban megszokott sporttámogatás, ahol a szponzorok csak felületeket kaptak a pénzükért, ma már a múlté. A támogató cégek nagy része vagy lobbiszempontokat vesz figyelembe a szponzoráció megvalósításánál, vagy valós üzleti megtérülést keres. Például olyan kereskedelmi, promóciós tevékenységet végez a támogatáshoz kapcsolódó sporteseményeken, amely által – a márka, az arculat megjelenése és a presztízsemelkedés mellett – bevételre is szert tehet. A hazai befektetői hajlandósággal nincs gond, én ezt nem látom olyan borúsan. Megfelelő színvonalú események kellenek színes megjelenési felületekkel, jó kommunikáció, és egy szuggesztív értékesítő. Nem sírni és panaszkodni kell, hogy nincs, hanem értéket kell teremteni és annak értékesítését szakemberekre bízni” – vélekedik Rácz.

 … és a szponzor

Az Aon, a világ egyik vezető bróker cége még 2010-ben kötött négyéves szponzorációs szerződést a Manchester Uniteddal (MU), a cég logója azóta látható a játékosok pólója elején. A vállalatkiemelten támogatja a csapatsportokat, de befektetései a labdarúgástól a Forma 1-en keresztül a vitorlássportig számos más területen is megtalálhatók. Zandler Gábor, a vállalat sport üzletágának hazai vezetője szerint.

„Fontos, hogy a támogatott sportág az üzleti célokhoz illeszkedjen, de az is, hogy a sportszervezet vagy sportoló megítélése és értékei hogyan illenek a vállalatcsoportunk értékeihez.  Egyik befektetés sem ér azonban semmit, ha nem használjuk megfelelően azt a kommunikációban, akár a partnereink, akár a kollégáink irányába. A Manchester United szponzoráció ezért sikertörténet a vállalaton belül, nemcsak az elsődleges szempontokat teljesítette a befektetés, és lett ismert márka az Aon, de a világon mintegy 65 000 kollégát változtatott büszke egységgé a belső vállalati programoknak köszönhetően. Aztán maga a tartalom: a csapategység, a professzionalizmus és az elkötelezettség, amely a MU sikereinek a feltétele, a kollegáknak is követendő példa, ami a cég üzleti sikereihez is hozzájárul” – fogalmazott Zandler.

Ugyanakkor Zandler is egyetért azzal, hogy a magyar sportra nehéz befektetésként tekinteni. Azt mondja, ha a sportvállalkozások és szervezetek ismernék saját értékeiket és célcsoportjaikat, akkor könnyebben értékesíthetnék azt a vállalatok számára. „ Ezért a klubok tehetnek a legtöbbet, és nemcsak a klasszikus hirdetési felületeken, hanem az üzleti partnereik között, B2B együttműködés formájában is, ami külföldön eredményesen működik. A sport a világban kiváló befektetési terület, a vállalatok sorban állnak, hogy a legértékesebb felületeket megvásárolhassák, és ez egyre inkább így lesz Magyarországon is” – vélekedett.

Az utánpótlás támogatása is egy befektetés

Legalábbis ami az olyan látványsportágakat illeti, mint a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda és a jégkorong. Hazánkban ugyanis 2011. július 1-jétől él a látványcsapatsport támogatási-kedvezményrendszer, ahol az ezekben a sportágakban működő utánpótlással foglalkozó egyesületek, alapítványok részére nyújtott támogatás adóalap- és adókedvezményre jogosítja a befektetőket. Habár ennyi idő alatt a csapatsportokra gyakorolt hatása még csak szolidan mérhető, segítségével sikerülhet megállítani a sportegyesületek megszűnését, sportlétesítmények újulhatnak meg, a támogató vállalatok pedig adófizetési kötelezettségükből tőkét kovácsolhatnak.

Szponzorált tartalom! A cikk elkészítését a Nemzeti Sport támogatta!

A nyitókép a Manchaster Unites Facebook-oldaláról származik.