hirdetés
hirdetés
hirdetés

Ne a tömeggyártott plakátokat vegyék

Ezer darabot meghaladó plakátgyűjteménnyel rendelkezik Várkonyi Ádám (25), aki nemrég nyitotta meg a galériáját az ötödik kerületi Galamb utcában. A szenvedélyről, a kialakulatlan piacról, az árazásról és a magyar plakátművészet fénykorairól beszélgettünk vele.

hirdetés

Honnan jön a gyűjtési szenvedélyed?

Kiskoromban kincskereső akartam lenni, amiben nincs semmi különös, mert kiskorában mindenki az akar lenni. De a gyűjtésnek van ilyen kincskereső jellege. Persze túl van romantikázva, mert padlásokon meg pincékben nemigen bujkálnak ilyen értékek, de soha nem lehet tudni. Aki sokat kutat, az előbb-utóbb talál is valamit. De konkrétan onnan jön, hogy néhány évvel ezelőtt voltam egy antikvár könyvárverésen és nagyon megtetszett. Nem a közeg, mert az borzalmas, hanem az, amivel foglalkozik. Az aukción pedig láttam egy kis plakátot, amiket régen villamosokon tettek ki. Egyből szerelmes lettem, azt mondtam, kész, vége, ezzel akarok foglalkozni. A plakátnak van egy olyan bája, amilyen semmi másnak nincsen.

Várkonyi Ádám (Fotó: Egyed Péter)
Várkonyi Ádám (Fotó: Egyed Péter)

 

Mi ez a báj?

 Abból adódik, hogy noha megrendelésre készülő kereskedelmi vagy kulturális termékekről beszélünk, mindig a kor legkiválóbb művészei készítették őket. Bármennyire is profán dolgot kellett is csinálniuk, mint például a párt vagy a gumitalp népszerűsítése, mégis művészetük legjavát tették bele. És attól jók, hogy mindig van bennünk valami blickfang, egy poén, és tudod, hogy miről van szó. Ezekben találkozik a művészi és a reklámérték, és ha ez létrejön, akkor beszélhetünk kiemelkedő darabról.

Melyik a kedvenc korszakod?

A magyar plakátnak két aranykora volt. Az egyik az 1925 és 35 közötti időszak, amikor Kassák, Bortnyik, a zseniális Irsai István, Csemiczky Tihamér és Berény behozták a modern stílust, a bauhaust, vagy az új tárgyiasságot. A másik aranykor pedig a hatvanas-hetvenes évekre tehető, amikor a pop-art és op-art és egyéb kortárs művészet irányzatok által áthatott plakátok készültek Laknertől, Bálint Endrétől, Konkoly Gyulától, Csernus Tibor, Darvas Árpádtól, Máté Andrástól, Görög Lajostól, vagy Kemény Györgytől. (erről a korszakról lásd a Kivitelezésre javasoltak című cikkünket – a Szerk.). Ekkor tényleg világsztárok voltunk, bár a világ ezzel csak részben van tisztában. Itt van a Biopon-reklám Kemény Gyuritól. Elképesztő, nem (mutatja)?

Honnan tudsz ennyi mindent a plakátokról?

Egyetem alatt kezdtem el ezzel foglalkozni, és bár érdekeltek az ott tanultak, soha nem akartam se szociológus se kommunikáció szakos bölcsész lenni. Akkor még nem tudtam, hogy hova fut ki az érdeklődésem, de elkezdtem belemélyedni a témába, ami rengeteg könyvtárazással járt és sokat beszélgettem Bakos Katalin plakáttörténésszel, más gyűjtőkkel. Most már kezdek konyítani hozzá.

Mennyi pénzbe kerül ez a szenvedély?

Én több millió forintot költöttem. Jellemzően néhány ezertől néhány százererig terjed a plakátok ára. Itt egy Máté András plakát, ő csinálta a híres Malév-sorozatot is, na ő kimagaslóan nagy tehetség volt, minden új irányzat érdekelte (mutatja). A késői munkáit már kevésbé szeretem.

Egy huszonöt éves embernek honnan van erre ennyi pénze?

Tizennyolc éves korom óta dolgozom, volt egy cégem, amivel honlapokat, animációkat készítettünk és elég nagy projekteken is dolgoztunk, de persze szülői segítség is van benne. Szinte minden pénzemet erre költöttem, a kereskedésből származó nyereségemet is visszaforgattam újabb plakátokba.

Mekkora a gyűjtemény?

Ezer és kétezer darab között van, amibe beletartoznak ugyanúgy a villamosplakátok mint a nagy köztériek. Sok olyan plakátom van, amely talán csak egy-két gyűjtőnél illetve közgyűjteményekben találhatók meg, máshol nemigen. Nézd meg ezt a Darvas Árpád plakátot, ez kint volt Budapest közterein, de senki nem emlékszik rá, pop art Budapest utcáin 1967-ben. Aki meg csinálta, most 84 éves, ott ül az Attila úti lakáskájában és örül, ha elmondhatja, hogy hogyan működtek ezek a dolgok.

K&V

Mire szoktál ébredni? 
A barátnőmre.

Melyik a kedvenc filmed?
A nagy Lebowski.

Melyik a kedvenc kocsmád/kávézód?
A Sirály.

Mire vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy mindig igyekszem.

Mi az, amitől menthetetlenül elérzékenyülsz?
A hétköznapi önzetlenség.

Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?
Homályosak a terveim, de olyasvalakinek, aki használja az agyát, bár lusta, de továbbra is igyekszik, van saját családja, és megtalálja a szép dolgokat az életben.

Milyen zenét hallgatsz?
A blues, a bebop, és a soul a három kedvenc műfajom, de szívesen hallgatok bármi mást is, amit jónak találok.

Álmaid munkája?
A jelenlegi, és mellé néha más is, ha belefér. Szívesen dolgoznék szakácsként, cukrászként, de lennék pék is, bár ezekben a szakmákban nem tudnék rentábilisan működni.

Ki az a három ma élő ember, akit vendégül látnál vacsorára?
Rengeteg ember érdekelne, de példának okáért: Blu, John Mayer, és megkísérelném feltámasztani Neumann Jánost.

Melyik a kedvenc márkád?
Nincs kedvenc márkám.

Sportoltál valaha komolyan?
Néhány hónapig fociztam anno.

Mit iszol a kocsmában?
Whiskey, bor, gin-tonic.

De ezekkel te kereskedsz.

Igen, pénzt csinálok belőlük, ebből akarok megélni.

Van olyan, amelyikről soha nem mondanál le?

Az elsőről, amit megvettem. Egy 1937-es Bortnyik-villamosplakát, amely a Hungária Eszkimó kalucsnit hirdette. Ahhoz, hogy így tudjam növelni a gyűjteményt, el kellett döntenem, hogy mi a fontos. Vannak olyan plakátok, amikről két éve azt mondtam volna, hogy soha nem válnék meg tőlük, de ahhoz, hogy ez működjön, meg kellett tanulnom lemondani róluk. Mindennek van ára, és ha valaki kifizeti, akkor vigye.

Hogyan árazod?

Itthon nagyon furán mennek a dolgok. Senki nem szakosodott plakátokra. Előfordult, hogy egy százezret érő plakátra kitették, hogy tizenötezer, de egy négyezret érő repróra meg azt írták, hogy kétszázezer. Van egy komoly nemzetközi piac, és én ahhoz igazítom az áraimat. Tudom azt, hogy az Édes élet című film plakátja ér x ezer dollárt, és hiába lenyűgözően jó a magyar plakátja, akkor is rétegnek számít a nemzetközi piacon, mert az amerikai inkább vesz amerikait, egy francia meg franciát. Így harminc százalékkal alá megyek, és így alakul ki az ára. De sok olyan is van, ahol nincs viszonyítási alap, mert tíz éve nem bukkant fel a piacon.

Számít, hogy mennyit nyomtak belőle?

Azért nem, mert egyrészt nem lehet tudni, hogy miből mennyi van. Szokták kérdezni, de azt szoktam mondani, hogy közgyűjteményekben van belőle ennyi és ennyi, a piacon meg ennyi. Ma az Országos Széchényi Könyvtárnak, a Magyar Nemzeti Galériának és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak, és még pár intézménynek van a nagy gyűjteménye, illetve a Mahir magánkézben lévő archívumának, ahová lehetetlen bejutni (A Mahir-archívum sorsáról szóló Plakátmagányban című cikkünket lásd itt – a Szerk.), de nagyjából tudom, hogy mi van ott. Van néhány iszonyatosan fontos darab, amiket ki kéne onnan kaparászni és betenni közgyűjteménybe. Illetve az átmeneti korszakokban lehet nagyon erős, a negyvenes-ötvenes évek plakátjaiban.

A te gyűjteményedben melyik a legértékesebb darab?

Van néhány két háború közti darabom, Csemiczky Tihamér, Bottlik József, ifjabb Richter Aladár, akik Amerikában is ismertek és a kimagasló munkáik milliós áron kelnek el. Van egy-két ezer eurós értékű plakátom a Tanácsköztársaság idejéből, például egy Vértes Marcell. Illetve van egy 1925-ös Bottlik József Orion-plakátom, ami szintén nagyon drága. Nézd, ki gondolta volna, hogy a hatvanas években volt már házhozszállítás a közértből (mutatja).

Hányan foglalkoznak még plakátgyűjtéssel Magyarországon?

A legnagyobb gyűjteménye Flanek Péter grafikusnak van (A Well volt art directora, jelenleg szabadúszó – a Szerk.), neki tizenöt éve szenvedélye. És van körülbelül húsz ember még, aki ezzel így vagy úgy foglalkozik. A többiek esetlegesek.

De te ebből akarsz megélni. Kikre számítasz?

Arra nem számítok, hogy hirtelen tömegével bukkannak fel plakátgyűjtők az országban. Arra viszont igen, hogy néhány év alatt kinevelődhet öt-tíz ember, aki komolyan gyűjt, és még néhány tucat, akik valamilyen részterületet szeretnének kigyűjteni. De mondok néhány példát, hogy milyen emberek vesznek tőlem. Mondjuk van egy ember, aki 1967-ben született és kell neki egy ilyen évjáratú plakát. Vagy van tíz darab kedvenc filmje, és ideadja a listát, hogy szerezzem be neki. Vagy kifejezetten a tematika érdekli, például legyen kaja a plakáton. Egészen változatos. Tőlünk nyugatra a régi plakátok gyűjtése évtizedek óta nagyon népszerű, minden második amerikai filmben és sorozatban láthatsz plakátokat a lakások vagy irodák falain. Ha normálisan megnyit a galéria, akkor jellemzően néhány tízezer forintért már lehet ott nagyon jó plakátot kapni. Tudom, hogy sok esetben drágák és kevés ember engedheti meg magának, de sokszor inkább az igény hiányzik, hogy ne az üres falat bámulják. A tömeggyártott szart mégis megveszik tízezrekért. Nagyon jó dolognak tartom az IKEA-t, de a tömeggyártott dekorációkat egyszerűen utálom.

A reprók nem lennének olcsóbbak? Lehet, hogy akkor többen vennék.

Sokat beszéltem erről nyomdákkal, és nem is lenne nagyon drága az újranyomás, csak éppen kellene belőlük csinálni egy százas sorozatot, hogy rentábilis legyen. Vagyis nekem ennyit el kellene adnom belőlük két-háromezer forintért darabját. Annak én örülök, ha valakinek kell egy repro, de akkor én odaadom neki nagy felbontásban a képet, hogy nyomtassa ki maszekban. Jogdíjat kellene fizetnie, de ez az ő dolga. Én eredetikkel foglalkozom.

Azt el tudod képzelni, hogy a rendszerváltás után készült plakátok ugyanilyen értéket képviseljenek majd egyszer?

Nem, bár vannak kivételek. Ha látok valamilyen szép darabot, akkor levakarom a falról és odaadom a Magyar Nemzeti Galériának, mert ők maguk már nem igazán foglalkoznak ilyesmivel. Most már nem kötelező leadni kötelespéldányokat.

(forrás: Kreatív, Kreatív Online)
hirdetés

kapcsolódó linkek

Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
Idézném a cikk -szerintem- kulcsmondatait:
" noha megrendelésre készülő kereskedelmi vagy kulturális termékekről beszélünk, mindig a kor legkiválóbb művészei készítették őket. Bármennyire is profán
dolgot kellett is csinálniuk, mint például a párt vagy a gumitalp népszerűsítése, mégis művészetük legjavát tették bele. És attól jók, hogy mindig van bennünk
valami blickfang, egy poén, és tudod, hogy miről van szó. Ezekben találkozik a művészi és a reklámérték, és ha ez létrejön, akkor beszélhetünk kiemelkedő
darabról."

Végre, ezzel is foglalkozik a Kreatív!!!
Kedves Bátorfy Attila! Ne hagyd abba, könyörgöm! Folytasd a plakáttéma feldogozását, mert helyére kéne tenni, újra kéne tanítani a reklámszakma művelőivel ezt az
igen-igen fontos vizuálkommunikációs csatornát, annak mibenlétét, törvényeit, stb.

A plakát a közterületeken "kéretlenül", észrevétlenül és "kivédhetetlenül" hat! Az üzenetet befogadó emberre is! A jó plakát épít, a rossz meg rombolja a lelket
is! Ezért óriási felelősség!
És ami manapság a köztereken "plakát" címszó alatt látható!!! Hát az bizony -tisztelet az igen kevés, ám annál üdítőbb kivételnek!- maga a tragédia. A halálom
az, amikor a TV reklámspot valamely tömegjelenetét látom kiprintelve, megtűzdelve távolról értelmezhetetlen, apróbetűs üzenetekkel! Mintha ma csupa "hályogkovács"
plakátiparos készítené a plakátokat, pusztán azért, mert jól kezeli a billentyűzetet, meg az egeret! Pedig a grafikai programok virtuóz ismerete/használata még
édeskevés a jó plakáthoz! A plakát egy külön műfaj, azt nem tudja, nem érzi mindenik kreatív! Nekünk anno a kiállítási iparban ezt jól a fejünkbe verték a
Mestereink: lehet nagyon kreatív egy rendezvény szervezője, de ne dumáljon bele a kiállítás vizuális megjelenésébe, üzenetébe, mert az az erre kiképzett, profi,
alkalmazott grafikusművész dolga és felelőssége. (Ötletei persze lehetnek, építse is be a briefbe, de ne találja fel se a melegvizet, se a spanyolviaszt...) Ez volt a
garanciája annak, hogy a rendezvény, annak öltözete, a "plakátbutkolat", a műfaj ősidők óta hatályos törvényei (aranymetszés...), és a megkötendő kompromisszumok
szerint is rendben volt!

A köztéri plakátokkal is ez (kellene hogy legyen) a helyzet! Mert a plakát a mindenkori vizuális kultúra szerves alkotó része! Óriási tehát a kommunikációs szakma
felelőssége, hogy ez a"rész" építő legyen, ne kultúraromboló. Szakemberekre, képzett és tehetséges grafikusokra kell tehát bízni a vizuális alkotást, nem csupán
"programvirtuóz" operátorokra. Mondom ezt úgy, hogy tisztelettel adózom egyébként az operátori munkások iránt, akiknek úgyszintén megvan a maguk, ma már,
nélkülözhetetlen helye és szerepe az alkotómunkában.

Kell tehát a Kreatív fórumain ezzel a megoldandó, "visszatanítandó" problémakörrel sokszor és sokat foglakozni, mert a plakát mindig szem előtt van!

hirdetés
hirdetés

Minden lapot, köztük a Telexet is előfizetők és nem adományozók toborzására biztatja a Denník N főszerkesztője az Azonnalinak adott interjújában.

Cannes újra a nappalikba jön: október 19-23. között ingyen lehet meghallgatni, hogyan dolgoztak a korábban Grand Prix-ket és arany oroszlánokat begyűjtő ügynökségek.

Október első hetében a Hegyvidéki Sirály sétányra, a MOMkult elé kerül a vásár.

Idén hibrid formában érkezik a rendezvény.

Wéber Kata a Pieces of a Woman bemutatója után került fel a rangos listára.

2 x 1,5 órás tréningünket HR-szakembereknek, vezetőknek ajánljuk, akiknek feladata, hogy önmagukat is eddzék a változásokra, és tovább is tudják adni ezt a tudást. Oktató: Cser Alexandra, trainer partner. Időpont: október 2. péntek délután

A Kreatív és a Vodafone közös Ready pályázatának célja, hogy ösztönözze, elismerje és támogassa azokat a vállalkozásokat, vállalatokat és magánszemélyeket, akik 2020-ban alkalmazkodni tudtak a járványhelyzet miatt kialakult változásokhoz, és sikeresen leküzdötték a kihívásokat.

Idén a Nagy Kreatív Hét teljesen biztonságosan, online stream formájában érkezik, ráadásul stúdióminőségben! Érdekel? Akkor ne hagyd ki! Jelentkezz!

SAVE THE DATE - 2020. október 21. Te mennyire ismered az embert? És hogyan tudsz neki még többet, még több csatornán eladni? Teszi fel a fő kérdéseket a konferencia, melyekre igyekszünk válaszokat találni, garantáltan túllépve a közhelyeken, néhány előadásban a pszichológia segítségével.

Célunk, hogy megtaláljuk a hazai legszebb és legigényesebben kivitelezett kommunikációs és marketingcélú, vagy a médiában alkalmazott designmegoldásokat. Normál nevezési határidő: 10.30. Meghosszabbított nevezési határidő: 11.06.

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Nevezési határidő: 2020. november 6.

Az Üzlet és Pszichológia/HRPWR.HU, a Kreatív és a Brandfizz bemutatja: a Nagy Employer Branding Napot! - A digitális az új normális? Legyél nyolckarú HR SHIVA 1 nap alatt!

hirdetés
hirdetés