hirdetés
hirdetés
hirdetés

Újságot hamisítani sokkal egyszerűbb, mint 100 éve

Egy szép napon a kormány a médiáról kérdezi majd meg a népet. Nádori Péter írása a Kreatív júniusi számából, a jövőről.

hirdetés

„Ősszel még visszatérhetünk a kérdéshez” – mondta az Index tudósítása szerint a Fidesz frakcióvezetője, miután az úgynevezett plakáttörvény (avagy, jaj már, „lex csicska”) nem kapta meg a szükséges, kétharmados többséget az országgyűlésben. A burkolt pártfinanszírozás megakadályozásáról és az átlátható kampányfinanszírozás biztosításáról szóló javaslat nyilvánvaló célja annyi, hogy a Jobbik – vagy más ellenzéki párt – máskor ne hirdetgessen csak úgy szerteszét az országban Simicska Lajos plakáthelyein. Körülbelül biztosra vehető, hogy a kormánypártok akkor fognak visszatérni a kérdéshez, ha ezt a célt őszig más eszközzel nem sikerül elérniük. (A parlamenti szavazás előtt két nappal adónyomozók tartottak házkutatást a korábban Fidesz-közeli vállalkozó köztéri cége, a Mahir Cityposter irodájában.) Akkor viszont nagy erőkkel. (A szöveg születése óta be is igazolódott a sejtés: a kétharmadot megkerülve, az ablakon bemászva lényegében keresztülvitték a törvényt).

A Fidesz-kormányzat hét éve építi ki a nyilvánosságnak ezt a kellemetlen modelljét Magyarországon. Minden, a közélettel akár csak érintőleg foglalkozó médiatermék, illetve közéleti üzenet kommunikálására alkalmas felület elfoglalandó célpont, mivel A) a hatalom megtartásának szolgálatába állítható, illetve B) ha nem áll a hatalom szolgálatában, az azt jelenti, hogy legalább potenciálisan független és/vagy ellenzéki üzeneteket juttathat el a választókhoz, ami viszont felszámolandó. Hogy 2010-ben bárki tudta-e, hogy 2017-re így fog kinézni a magyar média világa, történetileg izgalmas kérdés, de az eredmény szempontjából mindegy. Itt tartunk, akár ún. mestertervet hajt végre a Fidesz, akár lépésről-lépésre improvizálva halad.

De vajon hol fogunk tartani fél év múlva, hol fogunk tartani egy, két, három év múlva, ha a Fidesz marad kormányon? (Arra egyébként, hogy a nyilvánosság állapotai elinduljanak visszafelé, egy alkotmányos-demokratikus irányba, a Fidesz veresége sem jelentene garanciát. Minden további nélkül jöhet más pártokkal is olyan kormány, amely örömmel működteti és fejleszti tovább a magyar médiamodellt.)

Nádori Péter

1. Sajtókamara. A két háború között hasonló néven működött, a „nemzetietlen”, „fajidegen” sajtó teljes elnémításának keretezésére létrehozott intézményhez képest visszafogott és jóindulatú, ám az újságíró-elhárítást és az „ellenséges” média megbélyegzését a propaganda szintjén legitimáló szerveződés létrejöttére számíthatunk. Először egy teljesen önkéntes, különösebb jogköröktől mentes szervezet jön létre, hogy aztán egy idő után úgy csinálhasson a kormányzat, mintha csak az lenne újságíró Magyarországon, aki ennek a kontrollált körnek tagja. A közhatalom gyakorlóinak már a formára sem kell ügyelniük: a kamarán kívül rekedt (rekesztett) médiumok munkatársainak elektronikus leveleire válaszolni sem kell, a sajtóeseményekre nem kell beengedni őket, és a parlamentből sem kell egyenként kitiltogatni őket, mert belépőt immár csak a kamarai tagok kaphatnak – és így tovább. Később módosítható mondjuk a reklámadó úgy, hogy annak kulcsa 0%-ra csökken az olyan szerkesztőségek által készített kiadványok esetében, melyekben a kamarai tagok aránya eléri az 50%-ot. Mindez természetesen az egységes normarendszer érvényesítése, a médiapluralizmus és a transzparencia jegyében, arról pedig abszolút nem a kormányzat tehet, hogy egy full autonóm, önigazgató szakmai szervezet (ami azért kaphat székházat meg üdülőt az államtól) csak a propagandamédiából vesz fel tagokat.

2. Újabb támadások az RTL Klub ellen. Unokáink talán megtudják majd, hogy miért vonult vissza a kormányzat erről a frontról – de az szinte biztos, hogy a visszavonulás csak átmeneti. Az elmúlt években visszatérően kiderült, hogy a kormányzat célja rég nem az egykor oly sokat emlegetett, mesebeli „médiaegyensúly” megteremtése, hanem a lehető legszélesebb termékskálára kiterjedő, minél teljesebb ellenőrzés és irányítás. A piacvezető tévés portfólió nézettségi mutatóira és pénzmosási potenciáljára tekintettel egészen biztosan továbbra is szerepel a kormányközeli médiabárók wishlist-jén, ha pedig van szándék, lesz módszer is. (Ugyanez vonatkozik az interneten meghatározó Indexre is.)

3. Az infrastruktúra megszállása. A ma még piaci, vagy legalább részben piaci alapon működő szereplők a média kontrolljának gátjai. Ha az árus lapterjesztésben maghatározó, nemrég új tulajdonoshoz került Lapker ún. kormányközelben kötne ki, a médiaviszonyok befolyásolásának újabb eszközével bővülne a fegyvertár. Ahogyan a múlt hónapban írtam róla, a nyomtatott sajtó üzleti modellje még napjainkban is működőképes (ami nyilván nem azt jelenti, hogy minden termék sikeres), de a reklámbevételek megsarcolásával és a terjesztés feltételrendszerének barátságtalan megváltoztatásával a ma még létező nyereségek egy pillanat alatt eltüntethetők. Akkor pedig újabb médiumok válnak a kormány/állam kiszolgáltatottjaivá.

4. Diverzió, káosz, konzultáció. Közel száz éve, 1921. május 26-án jelentek meg a rikkancsok Budapest utcáin egy újsággal, ami formailag a kor legnépszerűbb lapját, Az Estet másolta, tartalmilag viszont éppenséggel arról szólt, hogy Az Est mekkora egy nemzetvesztő, hazaáruló, szemét zsidó összeesküvés. A kalózakciót a rendőrség viszonylag hamar leállította, Az Est beperelte a szervező Ébredő Magyarok Egyesületét – de eközben hivatalosan is kártékonynak minősíttetett, olyannyira, hogy ebben az időben a valódi Az Estet az utcán nem is lehetett árusítani, mert a belügyminiszter ezt megtiltotta. Újságot hamisítani, gondoljunk csak bele, 2017-ben sokkal könnyebb, mint 1921-ben volt: nem kell hozzá nyomdagép, csak egy copy/paste-elt logo meg egy Facebook-oldal. És hogy miért akarna bárki újságot hamisítani? Hogy növelje a káoszt, rombolja a hitelt, megteremtse a következő támadások ürügyét.

Az Est lejárató hamisítása egyúttal klasszikus „alulról jövő” (mármint akként prezentálható) akció volt, ahogyan az esetről szóló tanulmányában Lengyel András írja, „a kormányzat jogi keretek közt végrehajtott lapkorlátozó és -fenyítő eljárása ezzel mintegy az » utcáról« nyert megerősítést.” Harminc évvel később ugyanilyen a szerepet játszottak a Szabad Nép munkáslevelezői, napjainkban pedig ilyesmire szolgálnak a nevetséges nemzeti konzultációk. Ennek megfelelően nyugodtan készülhetünk arra, hogy a kormány egy szép napon a média ügyében is „megkérdezze a népet”, hogy aztán pontosan azt csinálja, amit előre eltervezett – folytassa a nyilvánosság egyre kiterjedtebb kontroll alá hajtását.

 

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A filmben fekete anyák beszélgetnek gyerekeikkel a velük szemben megnyilvánuló előítéletekről.

Ez a kiadók számára is jó hír lehet.

Októberben rendezik meg a World Sustainability Congresst.

Az ellenfelek elleni negatív kampány mellett ez is várható a választások előtt.

A műsorvezető ugyanakkor nem szerződik a TV2-höz.

hirdetés

A verseny célja díjazni azokat a kommunikációs megoldásokat, melyek támogatják és elősegítik, hogy egy vállalat termékét vagy szolgáltatását egy másik vállalatnak értékesítse. Nevezési határidő: szeptember 8.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Nevezési határidő: 09.08.

Képzés marketingeseknek, akik tömegeket szeretnének megszólítani, de közvetlen, bizalmas formában, személyre szólóan. Enter!Digital a neoval szeptember 14-én.

hirdetés
hirdetés