Mintha egy másik bolygón lennénk

Volt már győztes kampányban kampányfőnök, miniszterelnöki kabinetfőnök, most politikusként, az Együtt társelnökeként a párt terepmunkájáért felel az országgyűlési választásokig. Szigetvári Viktor a mozgósításról, a legfontosabb kampányüzenetekről és a közvélemény-kutatások közhangulat formáló hatásairól beszélgettünk. Kérésünkre a Fidesz kampányát is értékelte.

Mennyiben más politikusként dolgozni a kampány irányításában?

A szerepem is más. Míg 2005-2006-ban Gyurcsány Ferenc kampányában és 2010-ben Mesterházy Attila kérésére visszatérve kampányfőnökként dolgoztam, addig most a terepmunkáért, az ajtótól ajtóig kampányért és a kitelepülésekért felelek (field director), a kommunikációt Karácsony Gergely irányítja. Annyiban hasonló a helyzetem a korábbiakhoz, hogy a politikai döntések előkészítésében azelőtt is részt vettem, a döntéshozatalban azonban nem. Most a döntéshozók között vagyok, számít a szavazatom. Ilyen értelemben más a feladatom, kevésbé veszek részt a végrehajtásban.

Korábbi kampányaiban tiszta volt a kép, egyetlen párt érdekeit kellett képviselnie. Most azonban olyan pártok szövetségére kell a választók bizalmát kérnie, amelyek nemrég még egymással viaskodtak. Okoz ez hitelességi problémákat?

A jelenlegi helyzet az egyoldalúan megváltoztatott választási törvényből fakad. Baloldalon egyszerűen összekényszerítette a szereplőket a rendszer. A dolgok úgy alakultak, ahogy alakultak, a mi feladatunk, hogy megszólítsunk mindenkit. Számos új mondat, gondolat fogalmazódik meg az Összefogás pártjaiban, a végére pedig letisztul, leegyszerűsödik a választás. Az Együttnek az volt a szerepe, hogy felvesse egy új formájú koalíció szükségességének gondolatát, átfogó, érvényes ellenjavaslat nem érkezett. Hiszek benne, hogy a Fidesz a szövetség által legyőzhető.

Fotó: Egyed Péter

Bruck Gábor a Kreatívnak adott interjújában így fogalmazott az összefogás pártjaival kapcsolatban: „Nem hiszik el, hogy az, amit Mesterházy, Bajnai vagy Gyurcsány mond, és az, amit az emberek ebből hallanak, az két teljesen eltérő dolog. 15 hónapja leginkább az összefogásról beszélnek, de mi úgy halljuk, hogy háborúznak.” Erről mit gondol?

Nyilván hatalmi küzdelem volt a baloldalon, de a küzdelem lezárult, a miniszterelnök-jelöltet Mesterházy Attilának hívják. A kormányzás lehetőségének megszerzéséhez elemi szükség van a mozgalomépítéshez, ám a játszma az összefogás-stafétáért is folytatódott. Először Bajnai Gordon fogalmazta meg a széles együttműködés iránti igényt, aztán Mesterházy Attila vette át a kezdeményező szerepet, végül Gyurcsány Ferenc politikai aktivitásával elérte, hogy tovább szélesedjen az összefogás. Kétségtelen, hogy nem sikerült mindezt ennél kevesebb veszteséggel elérni, éppen ezért elengedhetetlen a baloldal további megújulása akár kormányzati, akár ellenzéki szerepben leszünk a választások után. Új balközép választói koalíció megszervezése és kialakítása nélkül nem lesz stabil baloldali alternatíva Magyarországon.

Milyen konkrét változtatásokat tett szükségessé az új választójogi és a választási eljárásról szóló törvény?

Olyan, mintha egy másik bolygón lennénk. Minden megváltozott. Tényleg csak a szórólap mérete azonos. A rendszerváltás óta volt egy szerves fejlődés a kampánytechnológiákban, amelyet tisztességtelen kampányfinanszírozás kísért. Az új szabályozás minimálisra szűkíti az ellenzéki pártok mozgásterét. Először is tilos a korábban működő közös jelölt-külön lista szisztémája, most csak ennek a fordítottját teszi lehetővé a jogszabály. A kétfordulós rendszer helyett csak egyetlen forduló maradt, így két csúcspont helyett egy van. Ez az időzítésekre is hatással bír: egyetlen napon dől el minden, arra kell kifuttatni a kampányt. Megváltoztatja a választás terét, a választói feladatokat is az a tény, hogy nincs kampánycsend, az újság, a hírfolyam, az utca a választás napján is a meggyőzésről szól. Kiszorult a kampány a nézett kereskedelmi televíziók képernyőjéről, a közterületi reklámfelületek java a fideszes oligarchák kezében van, az ellenzéki elérés lehetőségei jelentősen beszűkültek, a korábbi status quo csak az interneten maradt meg.

Ha ennyire nem lejt a pálya, akkor valamit muszáj lesz sokkal jobban csinálni, mint az ellenoldal. Mi lesz az?

Hogy mit csinálunk jobban, azt jobb, ha nem én ítélem meg, de, hogy mit kell jobban csinálni, azt el tudom mondani. Kiemelt jelentősége lett az utcai jelenlétnek, leginkább az utolsó hetekben, napokban. A korábbiaknál is lényegesebb az internet és a közösségi média-kommunikáció. A legfontosabb azonban, hogy a lehető legjobban tudjuk megfogalmazni mi az a politikai tét, amiről a választás szól. Ezzel együtt is az anyagi lehetőségekben megmutatkozó hatalmas különbséget áthidalni semmivel sem lehet: a közterület és kereskedelmi televíziók hiánya nem pótolható. Az anyagi háború feltételei egyenlőtlenek.

Fotó: Egyed Péter

Van a kampánynak egy tervezhető része pontos timingokkal, ütemezett üzenetekkel. Aztán jön egy Simon-ügy. Mekkora léket üt egy ilyen botrány a hajótesten? Hogyan lehet ilyenkor minimalizálni a károkat?

Először is szögezzük le, elfogadhatatlan, ami történt. Ha Simon Gábor tisztességtelenül jutott a pénzhez, börtönben a helye, ha nem, akkor is magyarázattal és felelősséggel tartozik, amiért elhallgatta. Az MSZP az ügy nyilvánosságra kerülése után 48 órával kizárta, minden tisztségétől megfosztotta és mandátumáról is lemondatta elnökhelyettesét. Ennél többet aligha tehettek volna. És bár semmiképpen sem kisebbíteném az ügy súlyát, ez a választás nem Simon Gáborról szól, hanem egy velejéig korrupt rendszerről, Orbán rendszeréről. Ezzel szemben egy nem korrupt politikát kínáló ellenzéki összefogás áll. De tegyük hozzá azt is, hogy ha a jobboldalon pattan ki egy Simon-ügy, az esküszegő ügyészek segítségével eltusolták volna az egészet. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában a sajtó és az igazságszolgáltatás egyenlő mércével mér, ha törvénytelenségről van szó. Nálunk a jobboldali sajtó és szövetséges ügyészei csak a baloldali disznóságokkal foglalkoznak, a jobboldaliakat igyekeznek elhallgatni. Ellenbotrány nem azért nincs, mert elfelejtettük kiküldeni a botrányról szóló sajtótájékoztatóra a meghívót.

A jobboldal mindenesetre lehetőséget látott arra, hogy az ügyet fontos kampánytémává emelje. Simon Gábor azonnal megjelent a Civil Összefogás Fóruma (CÖF) által finanszírozott közterületi felületein.

A CÖF csak januárban listaáron 160 millió forintot költött közterületi kampányra a járműreklámok nélkül. Ez közpénzből, fideszes oligarchákon keresztül bonyolított választási kampány egy álcivil szervezet neve alatt.

A lehetőség, hogy hasonló álcivil szervezet neve alatt kampányoljon, a baloldal számára is adott. Miért nem élnek vele?

Az anyagi lehetőségek nem összehasonlíthatók. A legjobb közterületi helyek a Fidesz érdekkörébe tartozó társaságok tulajdonában vannak, a fizetési feltételek a többi társaságnál pedig a versenyszférához képest jóval nehezebbek – ez az ellenzéket hozza egyoldalúan rossz helyzetbe.

A szövetség alig néhány hete állt fel. Van elegendő idő arra, hogy a széles körű összefogás üzenetét elmagyarázzák a választóknak április 6-ig?

Egy hosszabb kampány ebből a szempontból vitathatatlanul hasznosabb lett volna, de így alakult. Ha viszontagságos is volt az út idáig, a szavazólapon minden leegyszerűsödik. Alig 4 évvel a baloldal összeomlása után, egy a Fidesznek kedvező választási rendszerben is erős alternatívát tudunk kínálni. Ehhez a Fidesz kormányzásának hibái kellettek.

Mik a kampány fő üzenetei? Mit gondol a Fidesz kampányáról?

A Fidesz klasszikus újraválasztási kampányt visz, ami egyébként szakmailag sokkal nehezebb feladat, mint kihívói szerepből dolgozni. Az ellenzékről az a mondanivalójuk, hogy valójában nem is létezik, egyébként pedig bohócok, lopnak és nem is magyarok. Ezzel szemben a kormányról azt mondják, jó irányba viszi az országot, és ha ez most még nem is látszik világosan a tömegek számára, a gyümölcs be fog érni. Az Összefogás erői azt mondják ilyen négy év után, hogy Magyarországnak a nemzeti sorskérdéseket rosszul kezelő kormánya van, amely Orbán Viktor miatt tart téves irányba. Kifogásoljuk az orbáni hatalomgyakorlást és annak elfogadhatatlan stílusát. Az ellenzéknek jobb és gazdagabb programja, érvényes mondatai vannak, ezek mögé teremthető többség. Jobban állunk önreflexióban is, a Fidesz erre hosszú évek óta képtelen. Ami meglep az ő kampányukban, hogy egyelőre nyomát sem látni az ígért a 100 ezres aktivista-tömegnek, a kormánypárt utcai jelenléte sokkal kisebb, mint amire számítottam, ennek persze túlzott magabiztosságuk is oka lehet. A Fidesz plakátjai vizuálisan a 2008-as úgy nevezett szociális népszavazás óta nagyon hasonlóak. A formanyelv letisztult és bár nem túl izgalmas, nem is csúnya vagy kínos. Ami elfogadhatatlan, hogy a kormányzati hirdetések és a Fidesz-kampány arculatilag, layout-szempontból azonosak. Ezekhez jön még hozzá a már említett CÖF-kampány, amely ugyan fontos elem, de azért a briefjét szívesen elolvastam volna. A headline tipikus Arthur Finkelstein-i (Az Egyesült Államokban a Republikánus párt választási tanácsadója, jelenleg a Fideszt segíti. A Szerk.) sor, aki egyébként remek szakember, dolgozhattam vele Romániában, erkölcsileg azonban nem nevezném példaértékűnek a munkásságát.

Bár választási esélyeikről érthetően pozitívan nyilatkozik, a felmérések masszív Fidesz-előnyt jeleznek. Van rá stratégia, hogy mivel őrizzék meg a potenciális szavazóikban a hitet, hogy nyerhetnek?

Nincs erre külön stratégiánk, a felmérések pedig eleve problémás módszertanani helyzetben készülnek, ami egyébként minden egyes választáskor bebizonyosodik, ám a változtatás rendre elmarad. Ugyanezekkel a módszerekkel mérték alul a baloldalt 2002-ben, amely nem várt győzelmet hozott az MSZP-nek, és mérték felül a Fideszt 2010-ben, amikor ugyan masszív győzelmet aratott, de mégis jóval kisebbet, mint amire a közvélemény-kutatások nyomán számítani lehetett. A legközelebb talán 2006-ban állt egymáshoz felmérés és valóság. A közvélemény-kutatási adatok publikálása a manipuláció szándéka nélkül is befolyásolhatja a választói magatartást, de közel sem olyan mértékben, mint azt hihetnénk, ezek ugyanis nem jutnak el a legszélesebb választói tömegekhez. A választók otthontartása egyértelműen a Fidesznek kedvez, ezért is az eddigieknél sokkal nagyobb szerepe van a demokratikus ellenzéki erők számára a mobilizációs képességnek. A korábbi választások alapján valószínűsíthető, hogy az olló az utolsó hetekben, napokban zár majd össze, mivel a Fidesznek nagy a magja, de kisebb a perifériája, míg baloldalon ugyan kevesebb az elkötelezett törzsszavazó, de sokkal nagyobb az a tömeg, amely csak a választás napjához közeledve „csekkol be” balra.

Bruck Gábor szerint egy választási kampányban legfeljebb 3-4 százaléknyi választó pártpreferenciáját lehet megváltoztatni, a többiekre a legjobb kampány sem hat. Akkor meg minek így erőlködnük a politikusoknak?

Egyetértek Gáborral. Azonban itt most nem csak az a kérdés hogy hány ember „téríthető” (ebben az Együtt jól áll: hozzánk csatlakozott a baloldali pártok közül a legtöbb csalódott 2010-es fideszes szavazó), hanem az, hogy a szimpatizánsok minél nagyobb százelékát el tudjuk küldeni szavazni. Ebben voltak segítségünkre tanácsaikkal Barack Obama 2008-as és 2012-es győztes kampányának tanácsadói, akik a fajlagosan közepes aktivitású, de stabil preferenciájú választók döntő szerepére hívták fel figyelmünket.

Fotó: Egyed Péter

Miben segítettek még Obama emberei?

Az Együtt-PM szövetség field-területen kapott segítséget az amerikai kollégáktól két szakaszban is. Szervezet- és adatbázis-építésből, valamint az aktivistatoborzásból tanultunk tőlük.

Melyek azok az ügyek, amelyek kampánytémává téve az Összefogás esélyeit javíthatják?

Ilyen a munkanélküliség ügye, amelyet a sikerpropaganda ellenére is a közvetlen környezetükben is tapasztalnak az emberek. A szegénység (a gyermekszegénység, a vidék lecsúszása, az elszegényedő polgárság) akut téma, ahogy az azért nagymértékben felelős egykulcsos adó is. És ne feledkezzünk meg az irritáltságról sem, ez azoknak a közös érzése, akik az elmúlt évek politikáját látva egyszerűen nem akarnak ilyen országban élni.

A jobboldal gyakran használja a baloldali politikusok hiteltelenítésére, hogy vezető arcai régiek, megkopottak, öregek. Pedig Orbán Viktor van legrégebben a hazai politika élvonalában. Önök mégsem lőnek vissza.

Először is nem hiszek a fiatalság és a politikai szüzesség mindent felülíró hatalmában, sok tisztességes politikus ül a jelenlegi ellenzék soraiban. Abban viszont, hogy tapasztalt baloldali politikusokat elhasználtnak titulálnak, a balliberális értelmiségnek is nagy felelőssége van, hiszen ők is magukévá tették ezt a jobboldalról jött gondolatot, és széles körben terjesztik is. Pedig nem gondolom, hogy például a szocialista Hiller István kevésbé lenne hiteles oktatáspolitikus, mert nem ma kezdte a Parlamentben. Nehéz döntés ma politikussá lenni, de mégis sokan választották ezt az utat 2014-ben is, példul gazdaságpolitikusunk, Pápa Levente is komoly hírnévre tett szert a pénzügyi szektorban, mielőtt csatlakozott volna az Együtthöz. Kormányképes alternatíva csak forradalmi helyzetben szokott a semmiből keletkezni.

Fotó: Egyed Péter

Az Összefogás pártjai felosztják egymás között az üzeneteket? Úgy kell elképzelni, hogy a pártok delegáltjai körbeülnek egy asztalt, és azt mondják, Paks a tiéd, én viszem a rokkantnyugdíjasok ügyét?

Tulajdonképpen igen. Természetesen vannak közös ügyeink, ilyen az államadósság mértékének kérdése, például. Bajnai Gordon, Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc ma (a beszélgetés február 28-án készült – a szerk.) az ország különböző pontjain mondják el, hogy soha nem volt még ennyire magas. A német megszállás emlékművének ügyében főleg mi, a Demokratikus Koalíció és Fodor Gábor szólaltunk meg, Paks témáját is az Együtt-PM viszi a kampányban, nyugdíjpolitikai ügyekben leginkább az MSZP politikusai aktívak a kamerák előtt, oktatáspolitikai témákban a szocialista Hiller István mellett a mi jelöltünk, Szelényi Zsuzsa szerepel a legtöbbet.

Noha a 2010-es választásokon a baloldalellenes közhangulatban bárkit megválasztottak fideszes színekben, most, mintha a személyiségekre építenének az Összefogás pártjai. Nagy jelentősége lehet, hogy ki egy adott körzetben a jelöltjük?

Őszintén szólva – bár nem kisebbíteném a jelöltek személyének szerepét – azt gondolom, hogy az egyéni választókerületekben is döntően pártszimpátia alapján dől el a választás. Ez sokkal inkább politikai kulturális kérdés. A baloldalon hagyományosan több az autonóm személyiség a politikában. Egri jelöltünk, Szalóczi Géza, aki kampánystartjával bekerült a hírekbe, komoly vállalatvezetői karrier után lett politikus, a szegedi Bátyai Edina, a Szabadtéri Játékok méltatlanul menesztett igazgatója, vagy a Fidesz lejárató kampányát fegyelmezetten álló bajai Teket Melinda személyisége is ezt támasztja alá.

 

 

Szponzorált tartalom! A cikk elkészítését a Népszabadság támogatta!

Rényi Ádám, kommunikációs szakértő, az Uniomedia kreatív tartalom igazgatója
a szerző cikkei

Szabó Vivien Gabriella, Corvinus Egyetem, phd hallgatója
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!