Miben rejlett a Maffiózók, a Breaking Bad és a Trónok Harca sikere?

A tévésorozatok sokáig kissé lenézett másodtermékek voltak a filmvászon csillogásának árnyékában, napjainkra azonban bőven művészi színvonalra emelkedtek, miközben gyökeresen átalakították a vizuális tartalomfogyasztási szokásainkat. A Tvr-hét 30. születésnapja alkalmából közölt cikksorozatunkat egy sorozattal kezdtük, hát fejezzük is be sorozatokkal. Különösképp, hogy az első cikkünkben körüljárt Dallas-jelenségét a mai tévés alkotásokkal összehasonlítva is láthatóvá válik, mennyit fejlődött ez a műfaj a texasi olajmágnások életét bemutató sikerszéria óta.

Visszatekintésünket a kilencvenes évek végén kell kezdenünk, ekkor indult el ugyanis két, rendkívül fontos sorozat. Az első Az elnök emberei, amelynek két különlegessége is volt: a forgatókönyvét egy, korábban a filmek világában dolgozó szakember, Aaron Sorkin írta. Sorkinnak ez volt a második tévés munkája, miután az első sorozata, a Sports Nights csupán két évadig húzta. A másik fontos jellemzője, hogy a főszerepet egy olyan színészre, Martin Sheenre bízták, aki addigra már ismert és elismert filmes sztár volt, olyan címekkel a háta mögött, mint az Apokalipszis most vagy a Tőzsdecápák. A korábbi sorozatokkal szemben itt már megjelentek a hollywoodi filmes eszközök, a profi kamerák, illetve a minőségi díszletek is.

A másik fontos mérföldkő a James Gandolfini nevével fémjelzett Maffiózók volt, amely 1999-től egészen 2007-ig futott, és amelyet az ezredfordulót követő sorozatdömping előfutárának, prototípusának is lehet tekinteni. Összehasonlítva olyan, rendkívül népszerű sorozatokkal, mint például a Jóbarátok vagy akár a kilencvenes években szintén taroló X-Akták, a minőségi különbség egyből látható, még az utóbbi esetben is, pedig Chris Carter sci-fi sorozatából azért nem sajnálták a produkciós költségvetést.

Említést érdemel még az HBO Elit alakulat című, egy évados sorozata is, amennyiben, kis túlzással a Ryan közlegény megmentése című Spielberg-sikerfilm spinoffjának tekinthető, márpedig a spinoff kétségtelenül XXI. századi műfaj.

Az ezredforduló után pörgött fel a sorozatgyártás

A sorozatok népszerűsége elképesztő mértékben kezdett növekedni az új évezred beköszöntével. Ennek számos oka van, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő általános begubózástól a streaming technológiák megjelenéséig. Az új generációs sorozatokban már a nagyjátékfilmek technológiájával, abszolút élvonalbeli színészek szerepeltetésével, és sokszor a kasszasikerek költségevetésével vetekedő büdzsékkel gazdálkodó rendezők, producerek teljesen új alapokra helyezték a sorozatgyártást.

Egy hollywoodi sztárnak ma már nem, hogy nem derogál sorozatban szerepelni, de valószínűleg sokuk asztalán most is tornyokban állnak az ígéretes forgatókönyvek, amelyeknek köszönhetően jóval könnyebben lehet érvényesülni, mint évi pár nagyszabású filmmel, amelyek vagy sikeresek lesznek, vagy nem.

A 2001-es év nemcsak a szeptember 11-ét követő begubózás miatt volt nagy hatással a sorozatműfajra. Mintha csak Joel Surnow és Robert Cochran megérezte volna a közelgő tragédiát, a 24 című sorozat ugyanis két hónappal azután indult, hogy lezajlott az Egyesült Államok történetének legsúlyosabb terrortámadása. A kőkemény terrorelhárító, Jack Bauer figurája épp ezért találta nagyon telibe a korszellemet, hiszen a Kiefer Sutherland által életre keltett ügynök annyira kíméletlenül hajszolta az igazságot, hogy annak idején még a különféle amerikai „hárombetűs” szervezetek is tiltakoztak a válogatott kínzások ábrázolásának láttán.

A 24-nek mégsem ez volt a legfőbb erénye, hanem az egyedi szerkezet, amelyben a párhuzamosan futó történetszálakat „valós időben” mutatták be, egy-egy évad pedig egy teljes nap 24 óráját mutatta be, ugyanennyi epizódban. Az idézőjelre azért volt szükség, mert valójában 40 percbe kellett egy órát belesűríteni, ettől azonban a 24 csak még pörgősebb és még feszültebb lett. A Dallasszal foglalkozó cikkünkben már említettük az úgynevezett „cliffhanger” műfaját, vagyis, amikor az egyes epizódok végén a levegőben hagynak egy-egy fontos kérdést, hogy az érdeklődő nézőknek muszáj legyen a következő részt is megnézni, ha kíváncsiak a feloldásra. A 24-ben aztán tényleg csúcsra járatták a cliffhangerezést, olyannyira, hogy a sorozat az egyik első fecske volt, amelyet a megszállott rajongók nekiálltak „darálni”, vagyis teljes évadokat csaknem egy ültő helyükben végignézni. A sorozatban az amerikai elnököt Dennis Haysbert afroamerikai színész formálta meg, akinek az alakítása sokak szerint komolyan hozzájárult Barack Obama későbbi megválasztásához.

PROMÓCIÓ

Sorozatok kifulladásig

A tévésorozat a huszadik század népmeséje, mindegyik szembetűnően hasonlít a másikra, ugyanazon elemekből, panelekből, karakterekből építkezik. A többi nézővel együtt én is azt hiszem, vagyis inkább remélem, hogy minden egyes részben valami újat kapok, holott valójában éppen a séma vonz benne, a hétről hétre visszatérő figurák és jellegzetességek, és persze a cliffhangerek, a váratlan fordulatok.

Ma már teljesen természetes, hogy hetente több mint hatszáz fikciós sorozat között válogathatok, nem beszélve a szolgáltatók fizetős kínálatáról, vagy pláne az internet kínálta bőségről. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy láthattam a sorozatok hazai megjelenését, térhódítását, színeváltozását, egészen a mai, mindent elárasztó dömpingáradatig. A Tenkes kapitányán nőttem fel, de Buga Jakabért voltam oda, szekáltam Tamarát, az Orion szamarát, és utánoztam Tell Vilmost, amíg jól el nem fenekeltek, amiért vesszőkből barkácsolt nyilakkal lődöztük egymást.

Akkoriban hétfőn még nem volt adásnap, és hétköznap kora délután is több órára elsötétült a képernyő, de azután mindenért kárpótolt A négy páncélos és a kutya, a Daktari és Bonanza. Igaz, az utóbbinak a hazai képernyőn 14 év helyet csak fél évadra futotta. A nyolcvanas évek elején a sorozatok klasszikus napja a kedd volt. Én is a tévé előtt ültem, amikor 1982-ben a Kórház a város szélént vetítette a televízió, majd jött a kalózkirály Szandokan, aki Maláj tigrisként harcolt, és a Rabszolgasors című brazil sorozat, amelynek nézettsége - illetve a telezokogott zsebkendők száma - minden addigi rekordot megdöntött.

A kereskedelmi televíziózás beindulásával azután átszakadt a gát, és beindult a nagyüzem, egyszerre a szemem elé tolták szinte az összes sorozatot, ami addig kimaradt az életemből, és ezzel együtt a  szériákban egyre nagyobb teret kapó reklámblokkokat. Láttukon ez egyik szemem nevet, a másik meg sír, hiszen egyfelől már mozifilmek igényességével összerakott, sztárokkal teli sorozatokat nézhetek, miközben a hazai szériagyártás is új erőre kapott, másfelől teljes reménytelenségre kárhoztatta az egyszerű földi halandót: képtelen vagyok ugyanis követni a rengeteg sorozatot, három tévé és a nap 24 órája kevés lenne ehhez.

Szilágyi G. Gábor főszerkesztő,
Tvr-hét, Ringier Axel Springer Magyarország

A sorozatok kedvelői körében általános tiszteletnek örvend a 2002-ben debütált A drót című krimisorozat, amely világsztárt csinált Idris Elbából. A szériának azonban nem ő volt a legfontosabb szereplője, sokkal inkább a volt rendőrségi tudósítóból forgatókönyvíróvá előlépő David Simon, akinek zsenialitását azóta is zengik a rajongók. Simon ugyanis a sötét hangulatú epizódokban előszeretettel foglalkozott fontos és megosztó társadalmi kérdésekkel, mindezt húsbavágóan realista módon bemutatva, olyannyira, hogy a sorozatban használt szlenget nem is nagyon fogja érteni az, aki nem Baltimore-ban nevelkedett.

Két évvel később jött a Lost, amely már abszolút a modern sorozatok eszközeivel operált, népszerűségét pedig egyrészt az erős szereplőgárdának köszönhette, másrészt annak, hogy ügyesen lavírozott a különféle műfajok között, a krimitől kezdve a természetfeletti jelenségeken át egészen a science fiction világáig. Ezzel – illetve a 2001 és 2006 között futó, nem kevésbé népszerűtlen Alias-szal - tette le névjegyét a világ asztalára J.J. Abrams, aki azóta az egyik legtöbbet foglalkoztatott hollywoodi szakemberré nőtte ki magát, rendezett Star Trek-filmet és a Csillagok háborúja legutóbbi két egészestés alkotása is az ő nevéhez köthető. Sorozatok terén is mindig tudta hova nyúljon, producerként olyan szériák létrejötténél bábáskodott, mint a Fringe, a Célszemély, a Westworld vagy a Castle Rock.

A Madison Avenue a popkultúra része lesz

A dráma műfajában is szintugrást hozott a kétezres évek. A Matthew Weiner által életre hívott Mad Men – Reklámőrültek című sorozat a hatvanas évek Amerikájába kalauzolta a nézőket, azon belül is a Sterling Cooper reklámügynökség dohányfüsttől terhes irodáiba. Bár a fókuszban az egyes szereplők drámái álltak, a Mad Men különlegességét az eközben zajló történelmi-társadalmi változások ábrázolása jelentette, a nemi szerepektől a fogyasztói társadalom kialakulásán át egészen a Watergate-botrányig. A sorozatban tűnt fel napjaink egyik legnagyobb hatású sorozatszínésze, Elizabeth Moss is, akire még rövidesen visszatérünk.

Átevezve könnyedebb vizekre, épp idén ért véget a közelmúlt egyik legnépszerűbb szitkomja, a 2007-ben indult Agymenők, amelynek tagadhatatlan erénye, hogy beemelte a mainstreambe az úgynevezett geek-kultúrát, megmutatva, hogy a számítógépek, videojátékok, társasjátékok, vagy éppen a tudomány rajongói ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak, mint mások. A sorozat azonban emellett sok kritikát is kapott sztereotipikus ábrázolásmódjáért, amit sokan szexistának, sőt, akár rasszistának is tekintenek.

Egy évvel az Agymenők után pedig elkezdődött a modern tévésorozatok egyik legnagyobb hatású szériája, a Vince Gilligan fejéből kipattant Breaking Bad. Az álmos kisvárosi kémiatanárból az USA egyik legnagyobb drogcézárjává fejlődő kisember figuráját a korábban szintén sorozatszerepekből ismert Bryan Cranston olyan lélegzetelállító alakítással keltette életre, hogy azért öt Emmy-díjat és egy Golde Globe-ot is hazavihetett.

Az ő alakítása mellett azonban nem lehet elmenni a többi szereplő színészi munkája, valamint Gilligan írói-rendezői zsenialitása mellett sem. A sorozat atyja ugyanis szinte minden létező tévés elvárást és normát felrúgott, szereplői pedig nem is állhattak volna távolabb a nézettség maximalizálását szem előtt tartó, a patikamérlegen adagolt kliséfiguráktól. Arról nem beszélve, hogy ebben a szériában gyakorlatilag csak negatív karaktereket látnak a nézők, mégis, óriási tömegek rajongtak a Breaking Bad szereplőiért.

A sárkánytűz a tévéképernyőket is felperzselte

A fantasy műfajának sikertörténete a mozivásznon indult a Gyűrűk Ura filmekkel még az ezredforduló hajnalán, ám csak idő kérdése volt, hogy a tévéképernyőket is ellepjék az orkok, sárkányok és egyéb csodálatos lények. A George R. R. Martin regényfolyamából készült Trónok harca 2011-ben indult világhódító útjára és hihetetlen popkulturális ikonná vált.

A fantáziavilágban játszódó történetből csak úgy csöpögött az intrika, a széria rajongói pedig hétről hétre izgulhattak, hogy éppen melyik kedvencük hal rút halált a következő epizódban, Martin ugyanis nem bánt kesztyűs kézzel a szereplőivel. A sorozat nyolc évadon át megingathatatlanul tartotta magát a világ egyik legnépszerűbb tévés műsoraként.

A streaming előretörése

A legújabb kori sorozatok esetében már egyáltalán nem kézenfekvő, hogy elkészítésük valamelyik hagyományos tévétársasághoz volna köthető. Az egyik legjobb példa erre a Stranger Things, amely sokat tett a Netflix világraszóló térhódításának sikeréért.

A már említett J.J. Abrams nevéhez fűződő sorozat jó érzékkel játszott rá generációja nyolcvanas évek iránti nosztalgiájára, amelyhez tökéletes választásnak bizonyult Winona Ryder kiválasztása főszereplőnek, de természetesen a teljes szereplőgárdát komoly elismerés illeti, főleg, hogy java részük még nem töltötte be a 18. életévét.

Ígértük, hogy a Reklámőrültekben felbukkant Elizabeth Moss-ra is visszatérünk még, ezt pedig a 2017-ben indult Szolgálólány meséje című sorozat kapcsán tesszük meg. A Margaret Atwood 1985-ös, azonos című regényéből készült szériát szintén nem valamelyik nagy stúdió, hanem a jobbára csak az Egyesült Államokban ismert streamingszolgáltató Hulu fejlesztette, indulása óta pedig egy rakás Emmy- Golden Globe-díjat is besöpört, köztük a már említett Elizabeth Moss legjobb színésznőnek járó díjával.

Magyarországon is beindultak a kamerák

A tévésorozatok eközben hazánkban is egészen komoly fejlődésen mentek át, ennek egyik legjobb példája a 2011-ben, izraeli formátum alapján elkészült Társas játék című dramedy, amelyben olyan nevek tűntek fel, mint Martinovics Dorina, Simon Kornél, Balsai Móni, Thuróczy Szabolcs és Pokorny Lia. De szintén az HBO csapott le a szintén izraeli eredetű Terápia jogaira is, amelyet 2012-ben Mácsai Pál és Csákányi Eszter főszereplésével forgattak, három évadon át tartó töretlen sikerrel.

Maradva az HBO háza táján, a magyar sorozatgyártás egyik legnagyobb dobásának is tekinthető a szintén Thuróczy Szabolcs nevével fémjelzett Aranyélet című szériát, amely egy finn krimisorozat hazai adaptációjaként indult, azonban az alkotók, írók egy igazi, ízig-vérig magyar történetet tudtak kikerekíteni belőle, amely bizonyos – leginkább értelmiségi – körökben nagyon komoly rajongóbázisra talált.

Mindeközben az országos kereskedelmi csatornák is komolyan rákapcsoltak. Az HBO saját gyártásai és a köztévé próbálkozásai után 2015-ben jött az újabb fordulópont, amikor az RTL is beszállt a történetbe a Válótársakkal. Azóta a hazai képernyőket is ellepték az újabb és újabb címek, mint A tanár, az Oltári csajok, A mi kis falunk, a Drága örökösök vagy a 200 első randi. (Ezek felfutásáról itt olvashattok egy alapos cikket.)

Ha csupán ezeket hasonlítjuk össze a kilencvenes és korai kétezres évek magyar tévés produkcióival – csak viszonyításként: Família Kft., Kisváros, Barátok közt, Jóban rosszban, hogy egy párat említsünk – egyből világossá válik, mennyit fejlődtek a magyar tévés alkotások és nézői igények az elmúlt két-három évtizedben. Ráadásul, úgy tűnik, nincs megállás, elég csak arra gondolni, hogy az RTL épp a Kreatív szakmai eseményén jelentette be, hogy 2020-ban további négy új saját fejlesztésű sorozattal bővítik a csatorna kínálatát. A konkurens TV2 sem pihen, legújabb, Mintaapák című sorozatukról nemrég írtunk.

A rovat támogatója a Ringier Axel Springer Magyarország.

A nyitókép forrása az HBO.com.

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Keressük Magyarország legkiválóbb élelmiszert és egyéb FMCG-termékeket kínáló üzleteit! Meghosszabbított nevezési határidő: március 13.

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Gyere el „Kreatív álláshirdetés” workshopunkra február 27-én! Előadó: Földi Miklós Dániel reklám- és neuropszichológus

Ismerd meg a legújabb üzleti trendeket és módszereket, majd próbáld ki a tanultakat március 4-én!

Hozd a laptopod! – Facebook és Instagram tréning HR-eseknek, lépésről lépésre, március 12-én!

Jöjjön el március 12-én a tavaszi Gyógyszerkommunikációs konferenciára! Inspirálódás, tanulás és tudásmegosztás nem csak gyógyszeripari szakembereknek az EGIS exkluzív, interaktív helyszínén!

Magyarország egyik legrangosabb kreatív reklámversenye, nemzetközi kreatívigazgatók és szakújságírok a zsűriben! M+Listán pontszerzés. Nevezési határidő: 2020. március 13.

Mit tehet az ember a környezetért a saját munkahelyén - és hogyan tegye mindezt a vállalati kultúra részévé? Gyakorlati tippek, információk a témában.

Toborzási kampányok létrehozása és eredményes működtetése a LinkedIn-en: gyakorlati workshop április 2-án, limitált létszámmal.

Milyen tapasztalatok vannak az egészségügyben a GDPR életbe lépése óta? Mit kellene tenni annak érdekében, hogy az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) használata megfeleljen az európai uniós szabályoknak? Hogyan lehetne adatvédelmi szempontból is jól (fel)használni a hazai adatvagyon

Digitális automatizáció a marketingben: Mire való a chatbot és mikor érdemes használni? Milyen lehetőségek vannak vele a márkaépítésben? Mi a szerepe az ügyfélkapcsolatban? Mi a jó chatbot stratégia?

A verseny célja, hogy egy olyan díjat indítson el az FMCG, és az ezzel a szegmenssel szorosan összefüggő Horeca-piac számára, amely felhívja a figyelmet az elmúlt év sikeres innovációira a fogyasztók, a kereskedelem, a vendéglátás és a szállodaipar területén. Nevezési határidő: április 3.

A nagy sikerrel zajló Év Gyára verseny ötéves jubileuma alkalmából egy egész napos konferenciával egészítjük ki díjátadó gálánkat, ezzel teremtve meg az év egyik kiemelkedő ipari eseményét. Ismerje meg a nemzetközi és a hazai év gyára verseny győzteseinek legjobb gyakorlatait!

Nagy Kreatív Nap május 7-én! További részletek hamarosan...

Az FMCG és kereskedelmi szektor kiemelkedő éves eseménye! Dátum: 2020. május 13-14. Helyszín: Saliris Resort Spa & Konferencia Hotel, Egerszalók