Miben bízhatnak a kormányváltó erők?

Szinte percekre vagyunk az országgyűlési választásoktól, a közvéleménykutatók pedig kivétel nélkül a Fidesz győzelmét vetítik előre. Az ellenzéki kihívók szinte csak a csodában bízhatnak, a csoda azonban több alakban is érkezhet. Vagy a felmérésekről derül ki, hogy hibásak voltak, vagy olyan súlyú kommunikációs hibát vét a kormányzó erő, amely az utolsó pillanatban indít el társadalmi mozgásokat. Az is megeshet, hogy egy váratlan esemény osztja újra a lapokat. Összeszedtünk néhány esetet innen-onnan. (x)

A baloldali kormányváltó összefogás politikusai a számukra kedvezőtlen közvéleménykutatási adatait gyakran magyarázzák az orbáni rendszer félelemkeltő politikájával. Állításuk szerint a közvélemény-kutatók 2002-ben egyszer már súlyosan tévedtek a Fidesz országlása utáni választáson, és minden előzetes várakozással szemben Orbán Viktor kénytelen volt átadnia a székét Medgyessy Péternek. Ennek okát pedig abban látják, hogy amikor a demokrácia sérül, az emberek inkább titkolják pártszimpátiájukat a kérdezőbiztosok előtt, sőt akár félre is vezethetik őket.

A közvéleménykutatási adatok és a választási eredmények közötti diszkrepanciával a politikatudomány is foglalkozik. Elisabeth Noelle-Neumann nevéhez fűződik a hallgatás spiráljának elmélete, amely szerint a választások kimenetelét sokszor döntően befolyásolja, mekkorának látszik egy-egy tábor. Noelle-Neumann feltételezi, hogy választók nem adnak hangot a véleményüknek, ha nem észlelnek egy minimális szintű támogatást a megfelelő népesség körében. Ez okozhatja, hogy egy politikai erő a valós támogatottságánál nagyobbnak tűnik, míg egy másik gyengébbnek látszik, mint amennyi támogatója van. Ugyanakkor ez a jelenség nem feltétlenül a gyengébbnek tűnő előretörését segíti elő a választásokon, mivel az erősebbnek látszó könnyebben szívja fel a bizonytalan voksokat a győzteshez való húzás elve mentén. A csendesebb, halkabb erő támogatói pedig elbizonytalanodhatnak, és akár távol maradhatnak a szavazóurnáktól.

Egy másik, a választások kimenetelét is befolyásolni tudó jelenség az úgy nevezett Bradley-effektus. Az 1982-es kaliforniai kormányzóválasztás egyértelmű esélyese Los Angeles színes bőrű polgármestere, Tom Bradley volt. Legalábbis a felmérések szerint. A választást ugyanis a republikánus jelölt, George Deukmejian nyerte. Elemzők arra jutottak, hogy számos választó bizonytalannak, vagy Bradley támogatójának mondta magát a kérdezőbiztosok előtt, a szavazás napján azonban a Deukmejian neve mellé tették az ikszet. A Bradley-effektus szerint az emberek egy része igyekszik olyan választ adni a közvéleménykutatóknak, amelyekről azt gondolják, hogy társadalmilag elfogadottabb. Bradley esetében ez a feketék esélyegyenlőségének gondolata volt, amely a korai nyolcvanas évek Amerikájában már normának számított, ám jóval kevesebben azonosultak vele, mint azt magukról állították. Ugyan a Bradley-effektus egy az egyben aligha alkalmazható Magyarországra, némi reményt adhat egy a jósoltnál jobb szereplésre az ellenzéknek, ha sokan Orbán Viktor hatalmának megkérdőjelezhetetlenségét tartják – általuk titkon nem osztott – normának.

Tom Bradley

A Fidesz 2002-es, váratlan bukását az elemzők egy része nem a közvéleménykutatások pontatlanságainak számlájára írják, hanem Kövér László úgy nevezett köteles beszédének hatását vélik benne felfedezni. Mint ismert, a jelenlegi házelnök, titokminiszterként és pártja választmányi elnökeként egy szombathelyi kampányeseményen kötelet ajánlott a politikájukban nem hívőknek, ez pedig politológusok szerint aktivizálhatta az ellentábor passzívjait és elbizonytalanította a kisebb elkötelezettségű fideszeseket. Bruck Gábor pszichológus-politológus a Sawyer Miller Group elnöke, a Kreatívnak adott interjújában ezt az egy momentumot tekinti többé-kevésbé sorsdöntő ügynek a választási botránykrónikában. Ugyanakkor korlátozottnak tartja a voksolás előtt hirtelen támadt politikai botrányok hatását a választások kimenetelére.

Last minute választási kudarcra emlékezhet a világhírű, irodalmi Nobel-díjas perui író, Mario Vargas Llosa is, amikor 1990-ben versenybe szállt hazája elnöki székéért. Llosa minden felmérés szerint magabiztosan vezetett riválisai előtt, egyértelmű előnnyel vette az első akadályt, és 34 százalékos szavazatarányával elsőként jutott a második fordulóba. Ám a két választási forduló között Llosa előhúzta a rasszista kártyát és 62:38 arányú vereséget szenvedett az erre jól reagáló és a választást a fajvédő fehér elit és az elnyomott munkásosztály harcaként beállító japán származású baloldali Alberto Fujimorival szemben, akinek sikerült politikai outsider ellenfelét a konzervatív hatalmi elittel azonosítania.

Forrás: Wikipedia
Mario Vargas Llosa

Gyakran segít népszerűségüket vesztő kormányzó pártoknak, ha a választások előtt váratlan természeti katasztrófa éri az országot. A bajban a helyén lévő, népét óvó vezető gyalázatos kormányzati teljesítmény után is a helyén maradhat, ha a természeti erők és a választások egyeztetik az óráikat. Persze a katasztrófa kétélű fegyver, mert a nem megfelelő megelőzés, kármentés, az értelmetlenül elveszített emberi életek akár a hatalom bukását is hozhatják. Érdekes következtetésre jut ezzel kapcsolatban Alastair Smith és Alejandro Quiroz Flores. A foreignaffairs.com oldalon publikált cikkükben rámutatnak, hogy demokráciákban általában a választásokat követő két évente kerül sor tömeges kormányellenes tüntetésekre, a gyakoriság azonban megduplázódik, ha az országot súlyos, több száz emberéletet követelő földrengés éri. A demokratikus államok 40 százalékában 2 évente került sor vezetőváltásra 1976 és 2007 között, ezeknek 91 százalékában a politikai változást komoly földrengés előzte meg. De a Katrina-hurrikán elégtelen kezelésének is megvolt a politikai ára: a Bush-kormányzat hibái miatt a Republikánus Párt számos kongresszusi helyet veszített a 2006-os és a 2008-as választásokon.

Hasonlóan kétesélyesek a terrortámadások. A 2004-es madridi merénylet, amelynek több, mint 200 halálos áldozata és 1600 sebesültje volt, mindössze három nappal a parlamenti választások előtt történt, és a konzervatív kormány újrázási esélyeit is maga alá temette. Noha a nemzetet szomorú apropón egyesítő pillanatok elvileg a regnáló politikai erő malmára hajtják a vizet, ebben az esetben a választók a kormány elhibázott Irak-politikájának fájdalmas következményét látták a tragédiában, és elküldték a Spanyol Néppártot a kormányrúd mellől.

Nem ritkán egy-egy magánéleti ballépés tör derékba egy beérni készülő politikai karriert nem sokkal a nagy megmérettetés előtt. John Edwards, demokrata politikus John Kerry mellett alelnöki aspiránsként indult a 2004-es választásokon. Kudarca nem törte meg politikai pályáját és 2008-ban eséllyel indult a csatában, hogy neve ismét felkerüljön a szavazólapokra. Az elnökjelöltségért küzdő politikusnak, aki másodikként végzett az Iowa-i kaukuszon, azonban gyorsan el kellett felejtenie a Fehér Házról szőtt álmait, amikor az előválasztások közepette kénytelen volt elismerni, hogy házasságon kívüli kapcsolatot folytatott kampánystábjának egyik tagjával, akinek gyermeke is született a titkos liezonból.
Hasonlóan gyors véget ért a republikánus Herman Cain politikai karrierje, aki 2012-ben próbálta elnyerni a jelöltséget pártjában. Őt több korábbi szexuális zaklatási ügy gáncsolta el, amelyek gejzírként törtek elő múltjából. Az elsőnél bőszen tagadott, de az ötödiknél már kevesen hittek neki. A Bush család hátországából, Texasból induló Rick Perry-t pedig az gáncsolta el, hogy a kampányban melegellenes kijelentéseket tett, és mint kiderült évekig lakott egy „Négerfej” (Niggerhead) nevű birtokon, mielőtt átfesttette volna a feliratot.

Forrás: Nol.hu
Rogán Antal lakásának helyszíne: Pasa park

A magyarországi választási kampány finisében is egy „birtok” került a középpontba. Rogán Antal Pasa parki ingatlanjának eddig megoldatlannak tűnő ügye meglepetést okozott a Paks témáját a Simon Gábor-sztorival ügyesen háttérbe szorító kormánypárti kommunikációs gépezetnek is. Az ellenzék láthatóan erősen kapaszkodik a Fidesz-frakcióvezető ingatlanportfoliójának látványos gyarapodásába. Hogy mire lesz ez elég, vasárnap kiderül.

 

Szponzorált tartalom! A cikk elkészítését a Népszabadság támogatta!

 

Rényi Ádám, kommunikációs szakértő, az Uniomedia kreatív tartalom igazgatója
a szerző cikkei

Szabó Vivien Gabriella, Corvinus Egyetem, phd hallgatója
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!