hirdetés

Lélekben vagány deszkásnak kellene maradni

Az ország első food truckja egy sebtében átalakított kisteherautó képében gurult be a 2013-as EFOTT-ra. Susánszky Ádám és Csanda Eszter prémium hamburgerre és street foodra specializálódott vállalkozása, a Zing trendteremtőből éttermi hálózattá vált.

hirdetés

A Zing üzleti modellje arra épül, hogy sem az árban, sem a hamburgerben nincs trükk. Az éttermi szakma fast casual típusként ismeri a műfajt, amely a casual dining és a fast food előnyeit ötvözi. Vagyis: magas minőségű alapanyagokból, házi készítésű hozzávalókból összeállított tételekből jön létre a kínálat. Erre tett rá egy lapáttal a Zing azzal, hogy mára szinte tömeggyártásra képes kapacitással termelnek, miközben megtartották az összes „mentes” – értsd: ízfokozó-, adalékanyag- és hormonmentes –, de ízletes megoldásukat.

A fast casual nem magyar találmány, Amerikában az elmúlt 10 év legdinamikusabban növekvő szektorának bizonyult. Miközben a hagyományos éttermi szektor 3 százalékos éves növekedésre volt képes, a fast casual rendre kétszámjegyű növekedést produkált. A megoldást a nagyvárosi jelenkor adja: a megváltozott életminőségi kihívásokra ez a megoldás nyújtja a legjobb válaszokat.

A vállalkozás a mozgó vendéglátásra berendezkedve indult, műfajteremtőként öt év alatt sok követője és több kihívója, versenytársa is lett, ami ebben a műfajban végérvényesen beindította a dolgokat. A Zing esetében a tipping point az a pillanat, amikor Susánszky már tudta, hogy üzletileg rendben lesznek: ez az első évükben éppen debütáló Gozsdu udvarba beparkolással teremtődött meg. A murvás kutyafuttatóra, arra az egyetlen kis kereszteződésre, ahol a vasárnaptól szerdáig „beállásnak” köszönhetően a város megismerte a Zing nevet. A hely fél év alatt budapesti buliközponttá vált, így – miközben a második szezonnak már két truckkal indultak neki – másfél év után megnyithatták az első éttermüket is a Király utcában. Egy évvel később a Moszkván jött a második.

Apropó Moszkva tér! Akkor a sajtóban nagyot futott a híresztelés, miszerint a Zing a szomszédságában működő McDonalds ellen indított harcot, ami Susánszky bevallása szerint tőlük teljesen függetlenül terjedt el. Az újságok felfújták: szerinte csak annyi történt, hogy az éppen megújuló Széll Kálmán téren jó lehetőségük nyílt arra, hogy a leginkább prémiumnak tekinthető üzlethelyiség kategóriában is kipróbálják magukat. Egy partnerük hívta őket oda, és jelesül pont egy McDonald's szomszédságába költöztek. „Mi nem akartuk, és ma sem akarjuk a Mekivel szemben definiálni magunkat, mert szeretnénk megmaradni a saját fiókunkban. Abban, hogy mi mindent saját magunk készítünk, saját feldolgozású, saját alapanyagokkal dolgozunk, és ragaszkodunk ahhoz, hogy jól lekövethető és a leginkább emberbarát ételeket adjuk az éttermeinkben.” Susánszkyék – sokkakkal ellentétben – sosem vettek márkaépítési céllal sajtófelületet, de az Ádám szerint is csak az induláshoz volt elég, hogy jobb hamburgert árultak a teherautóról, mint a legtöbb étterem.

Susánszky Ádám (fotó: Szombat Éva)
Susánszky Ádám (fotó: Szombat Éva)

Rengeteg felhajtóerőt jelentett, hogy egy újság nagy hamburgertesztjében azt írták az előző éttermében, a Ringben készített burgerről, hogy a Greshambe illik. A márkaépítés és a marketingkommunikáció szempontjából a Zingnél a kezdetektől alap volt, hogy „valamiben mindig meg kell tartani a sztorit”. Az indulás évében ezt a zsírpapíron is átfolyó, szaftos hamburger, a briós-szerű zsömle és a szofisztikált receptek adták. Az út elején ott volt a food truck legendája, ami szintén azt igazolta, hogy „ha nemcsak termék, hanem élmény is van, akkor arra harap a sajtó”. Ehhez viszont mindig produkálni kell: így épült be a képbe a sztori az angus marháról, a saját főzésű ketchupról és a regionális terjeszkedési elképzelésekről is.

Az étterem versus utcai árusítás konfliktusa Susánszkynál nem létezik: éttermi világból jött, de végül a food truck felől vált könnyebben megvalósíthatóvá az egyenletesen magas színvonal. Az alaptézis, hogy a egy utcai bódé pléhasztalánál is lehet makulátlan és tökéletes, és egy Michelin-csillagos étteremben is lehet semmilyen. Ezzel együtt sem készült a Zing fedél alá, csak miután a start extrán jól sikerült, jöttek rá arra, hogy nem akarják a nyáron jól muzsikáló csapatot elveszteni. A szezonalitást pedig úgy lehetett a legészszerűbben feledésbe küldeni, ha legalább télre fedett, fűtött helyre húzódnak be. A harmadik évben a cég éves forgalmának 60 százaléka még a mozgóvendéglátásból származott, ám miközben a fesztiválokra, nagy céges bulikra kitelepülés ma is fontos, a már külön üzletágba szervezetten, nagyrészt önálló életet élő „divízió” már csak 15 százalékot tesz az egészhez. Nem az utcai kajáltatós kapacitás lett kisebb, hanem a cég nagyobb. A márka a gourmet hamburger kategóriában piacvezetésre ítéltetett.

Az arculatot a korábban is Csanda Eszterrel dolgozó Milléte Balázs tervezi. A legismertebb kéznyomát a diningguide.hu-n hagyó dizájner kezdettől a Zing kreatív vezetője is, ő tervezi az étlapot, a névjegykártyákat, de a logót és a truck vizuális megjelenését is. Ő úgy emlékszik a kezdetekre, hogy „minden egyszerű volt, mert nem volt a piacon ilyen jellegű szolgáltatás, és a lángososokat, a régi hamburgereseket és lacipecsenyéseket, akiknek nem volt profin megtervezett logójuk, plakátjuk és pláne social médiás felületük, át lehetett lépni.” Inspirációért elég volt a nemzetközi, főként amerikai példákat megkeresni – Milléte innen vette át a hagyományokat és a formákat. Nem volt szó tudományos tervezésről, inkább csak benyomások alapján történt az ötletek kiválasztása. Annyi változott azóta, hogy a Király utcai első étterem megnyitását követően ráncfelvarrták a logót, mert úgy látták, hogy ami a teherautókon jól mutat, az ott egy kicsit esetlen.

A végeredményig a hagyományos tervezési utat járták végig: elkészültek az üzleti tervek, lépésről lépésre szűkítették az ötleteket, az elkészült variációkat. De az azokhoz vezető megoldásokat leginkább érzésből csinálták. Az arculattervezés könnyen ment, mert Milléte jól ismeri a tulajdonosokat, ráadásul az elejétől szervesen részt vesz a cég folyamataiban, így „érzi a cég személyiségét, és ezt viszi át papírra”. A Zing ez alapján a nagyvárosi közegben jól fogyasztható szolgáltatás, mely leginkább a 16-35 éves, még nem elkötelezett fiatalokról szól, olyanokról, akik heti egynél többször esznek étteremben. Susánszky megszemélyesítésében a cége „egy vagány deszkás gyerek, aki önálló, bevállalós, kicsit kirívó, figyelemfelkeltő figura”.  Ezért is van, hogy noha már beleférnek a városi gourmet ételszolgáltató kategóriába, a tipikus elevator music helyett a Zingben saját lejátszási listáról szól a Rage Against The Machine és Tupac.

„Szeretném, ha ez a srác sosem nőne fel” – teszi hozzá az ügyvezető.

Egy éve a tulajdonosok álltak elő azzal, hogy éttermek nyitása helyett a franchise hálózat építésében látják a növekedés, illetve a sikeres terjeszkedés kulcsát. Ez a terv ma is, de már nem sietnek vele annyira. Tavaly még elérhető célnak tűnt, hogy akár közép-európai márkává emelkedjenek, de Susánszkyéknak be kellett látniuk, hogy a franchise nagyobb akadályokat jelent, mint azt gondolták. A Zing honlapján jelenleg nyolc budapesti és nyolc vidéki franchise éttermi lehetőség pontos címe található. Olyanokat keresnek, akik a vendégektől érkező napi 100 apró kérdésre is képesek megadni a választ. A Zing általánosságban Susánszky szerint úgy negyvenet tud elárulni, a többit pedig az üzletek kell hogy megválaszolják. Ez egyelőre lelassította a hálózatosodási tempót, de nem volt nehéz meghozni azt a döntést, hogy a minőségi szolgáltatás fenntarthatósága érdekében a nevet nem adják oda bárkinek, sőt Ausztria, Románia és Horvátország is várhat.

A cikk először a Kreatív magazin novemberi számában jelent meg.

Susánszky a novemberi Kreatívban bemutatott három másik úttörő street food láncról

Arriba – „Odavagyok azért a grunge, streetes stílusért, amit be tudtak vinni az éttermeikbe! Jók a cuccaik. Szerintem több is van még a mexikóiban, mint amit kihasználtak.”

Padthai – „Egyetlen termékből építeni egy étteremláncot? Nagyszerű! Nincs mit ragozni: nagyon profin van megcsinálva, tök jó belsős dizájnerekkel dolgoznak, ügyesen hozzák a városi, modern hangulatot.”

Hummusz – „Náluk vagyok a legsűrűbben vendég. Az ételeik természetközelisége és az, hogy jó ízekkel főznek nagyon jól beárazva, igazán irigylésre méltó. Talán kicsit túlzás, hogy még mindig ragaszkodnak az asztalszervízhez és a kiszolgáláshoz, mert én biztosan odamennék rendelni a pulthoz, és ezzel a munka szerviz része is gördülékenyebbé válhatna.”

Szabó M. István
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!