hirdetés
hirdetés
hirdetés

Amikor egy író rátalál ugyanarra a félelemre, mint Orbán

Meddig marketing és honnan társadalomlélektan a könyvkiadás? Még a környező országok sikerlistáiból is lehetetlen megjósolni, mi lesz nálunk sikeres, de Orwellt 15 évig alig olvasták, most pedig reneszánsza van. A könyvpiac tartalmi trendjeiről Kuczogi Szilviával, az Európa Könyvkiadó vezetőjével, Nyáry Krisztiánnal, a Líra Kiadói Csoport kreatív igazgatójával és Valuska Lászlóval, a Könyves Magazin főszerkesztőjével, a Margó fesztivál és a Rájátszás programsorozat szervezőjével beszélgetett Weyer Balázs - ebből mutatunk egy rövid részletet. Az interjú teljes verziója a Kreatív nyomtatott április lapszámában olvasható.

hirdetés

Az underground és a mainstream közötti átjárás hogyan működik az irodalomban? Ez az egyik állandó trendteremtő erő.

Valuska László: Ez a kettő állandó körforgásban van. Nézd meg Pintér Bélát, aki nemrég még a Szkénében alternatív színházat csináló, underground hős volt, most meg a legfontosabb kőszínházban csinálja a második előadását. Az ilyen esetekben az az érdekes, hogy meg tudja-e őrizni az izgalmasságát egy szerző az új körülmények, új közönség előtt is. Ellentétes irányú mozgás például a Vörös veréb, Jason Matthews regénye, illetve most az abból készült film, ami a gyerekkorom elcsépelt hidegháborús kliséit hozza vissza.

Középen Valuska László (fotó: Szombat Éva)

Hidegháborús, háborús disztópiákból ma nagyon sok van, ez például trendnek tűnik. Most jelent meg a Máglyatűz című magyar regény is, ami egy orosz és amerikai titkosszolgálati akciók szövevényével a magyar kisebbségek ellen kirobbantott lokális konfliktust vizionál.

VL: Igen, az ilyen könyvek nyilvánvalóan nem lettek volna érdekesek öt éve. Most meg úgy olvasom, hogy alig tudom megkülönböztetni egy cikktől a 444-en. De a disztópiák mintha egy csavarral jöttek volna vissza, és női disztópiák, fekete disztópiák mondanak újat.

Kuczogi Szilvia: Igen, ez korszellem, a világ sok pontján születnek most ilyenek. De nem csak újakról szól ez: Orwell például reneszánszát éli. Mi nem kerestünk diktatúrás könyveket, hanem ott volt Orwell, akit tizenöt évig nem nagyon olvastak, most meg nem győzzük kiadni.

Nyáry Krisztián: Houellebecq öt éve szintén nem lett volna ilyen népszerű valószínűleg. Mégis, Európában ötven millió példányt adtak el belőle, mert rátalált ugyanakkor ugyanarra a félelemre, mint Orbán Viktor. Akkor mi is ráéreztünk a trendre, és így mertünk bevállalósabb borítót, hangosabb és drágább marketinget csinálni neki.

Nyáry Krisztián (fotó: Szombat Éva)

A társadalomlélektant hosszútávon meghatározó, nagyobb történelmi ciklusok, mint a félelem és a remény, a háború és a béke, a szekularizáció és vallásosság, a konjunktúra és válság váltakozásai hogyan alakítják az irodalmat?

NyK: Tavaly látszólag véletlenül három sikeres forradalmas-háborús könyvünk is volt: Potozky Lászlótól az Égéstermék, Totth Benedektől Az utolsó utáni háború és Horváth Viktortól a Tankom. Addig ez marketing, amíg észreveszed, hogy ez három hasonló könyv, és ezekkel lehet valamit csinálni. De mögötte biztos, hogy van valami társadalomlélektani dolog, hogy miért pont a háború és forradalom volt az, amire ezek ráéreztek.

A háborútól való félelem elég egyértelműen jelen van a tömegkultúrában. Ez új?

KSz: Nem, csak a mi generációnknak. Volt úgy harminc év, amíg nem féltünk a háborútól, de az előttünk járó generációknak a háborútól való félelem természetes volt, mert mindig volt háború.

VL: A jugoszláv háború például csak az elmúlt pár évben jelent meg a magyar irodalomban. Az a generáció, aki akkor kicsi volt – Danyi Zoltán, Sirbik Attila –, most kezdte el megírni ezt. Megvannak a valós történelmi élmények is, és reflektálnak arra is, ami sajnos ma történik körülöttünk.

Hogyan alakítják a kiadói stratégiát a trendek? Ha most a #metoo megy, gyorsan ki kell adni három #metoo-regényt?

NyK: A szépirodalomban ez nem megy, mert ott az írói márkák működnek, és Parti Nagy Lajos, bármit is ír, mi azt ki fogjuk adni. Ha éppen találkozik egy trenddel, akkor viszont nagyobb példányszámban adjuk ki. A bestseller irodalomban viszont működhet az íratás, de nagyobb kockázat is, hogy rátalálsz-e a trendre. Sokkal egyszerűbb a körítésben találni trendeket: borítókban, marketingben. A könyvtrailer például lassan kötelező. Ez gyorsabban követi a trendeket, mint a tartalom.

Kuczogi Szilvia (fotó: Szombat Éva)

KSz: A backlist (a korábban megjelentetett, újra kiadható könyvek tárháza egy kiadónál – a szerk.) pont erre való, annak az ügyes forgatásával lehet a leggyorsabban reagálni a társadalmi trendekre. A #metoo-ról kicsit komolyabban beszélve, szerintem a tabuk átlépése komoly trend most: a női szerepek a szexualitásban és általában, vagy az egyéni felelősség boncolgatása.

VL: Szerintem a nők irodalma a legerősebb trend. Elképesztő erővel jön minden irányból, mintha átszakadt volna egy gát, és rengeteg sérelem kerül a felszínre. Női hősökre, erős karakterekre épülnek filmek, sorozatok is óriási számban. Eddig alig tárgyalt új témák jönnek be: a sisterhood, az anya-lánya kapcsolat, hogy hogyan kell feldolgozni a szakítást, meddig tart a szerelem, és mettől az erőszak. Ez iszonyatosan izgalmas, nekem olvasóként egy tök új világ. Ugyanez az ifjúsági irodalomra is igaz, ott is tabutlanítás zajlik: halál, öngyilkosság, rák, iskolai bullying – én egészen más könyveken nőttem fel.

NyK: És ennek szocializációs hatása is van, tehát így és ilyen témákkal nevelődnek ki az új olvasók. Aki 14 és 18 éves kora között rákap egy témára olvasóként, az, ha jön is más mellé később, ezekre a témákra mindig érzékeny vevő lesz.

KSz: Szerintem egyébként Krisztián a legjobb példa a trendre: új formát talált ki, sikeres, és mennek utána. Ezen a példán jól tudnánk vizsgálni a trendeket. Nekem az a tippem, hogy az őrületes celebigényünket elégítik ki ezek a könyvek, hiszen Krisztián a múlt celebjeiről ír.

Fotó: Szombat Éva

VL: Krisztián sztorijában szerintem az az érdekes, hogy az utolsó olyan referencia, ami mindenkinek megvan, az a középiskolai irodalom. És Krisztián ezeket a mindenki által ismert figurákat teremti újra, megérthetővé és átélhetővé teszi őket. A középiskolai tananyag az utolsó olyan pont, amelyen sokan osztozunk, és ahol persze csak halott írókról tanul mindenki.

Krisztián, te ezt felmérted annak idején, az első radnótis Facebook-poszt előtt?

NyK: Nem, bár tök jó lenne azt mondani, hogy én ezt iszonyúan megterveztem. Csak közben éreztem rá erre, részben az említett középiskolai kánon erejére, másrészt pedig arra, amit az angol middlebrow-nak nevez, az átmenetre a bulvár és a szeriőz, a buta bestseller és a magas irodalom között. Ennek erős olvasóbázisa van. Franciaországban, Angliában az olvasmányos életrajzok nagyon népszerűek, nálunk viszont minden bölcsészettudomány azt akarja igazolni, hogy ő ugyanolyan tudomány, mint az atomfizika, ezért olyan metanyelvet használ, amivel körbekeríti magát, és amit nem ért senki. Emiatt sokan kimaradnak, akik egyébként kíváncsiak. A közösségi médiát pedig akkor kezdtük ilyesmire használni, amikor az volt a social media marketing vastörvénye, hogy egy mondatnál többet senki nem olvas el a Facebookon.

És mennyire fontos része az irodalom a nemzeti identitásnak?

KSz: Nálunk fontosabb, mint sok más kisnyelvű országnál. Az a gondolat például, hogy a legszebb ajándék a könyv, máig nem veszett ki. De sok támpont ebben nincs. A szlovén, az osztrák, a román, vagy a cseh sikerlistából semmilyen következtetést nem lehet levonni arra nézve, hogy nálunk mi lesz sikeres.

NyK: A magyar még mindig olvasó nép. Nagyon jó lenne megérteni, hogy bizonyos kultúrák miért olvasnak, mások pedig miért nem. Miért olvasnak a szlovénok ennyivel többet, mint a horvátok? A svédek a norvégoknál szintén. A piac és az emberek nagyon hasonlóak. Ebből sok mindent tanulhatnánk, ha ezt megértenénk.

A teljes interjú a Kreatív magazin most kapható, áprilisi számában olvasható, még nagyon sok szó esik benne tömegkultúráról, a régió olvasási szokásairól, A szolgálólány meséjéről, skandináv krimikről és zenei párhuzamokról. A Könyvesblog sztoriját külön is bemutatjuk, meg magyar kortárs írók is mesélnek arról, hogyan facebookoznak az olvasóikkal, szóval nagyon jó kis szám! Tartalom és újságárusok listája itt.

Weyer Balázs
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!