Amíg a XX. század elején hazánkban olimpikon újságírók szerkesztették a sportlapokat, addig a britek inkább szépíróknak köszönhetik a sportsajtó kialakulását. A krikett népszerűségéért mondjuk egy újságírónak lehetnek hálásak az angolok, aki viszont a XX. század első harmadában a The Manchester Guardian brit napilapnak ugyanúgy írt kritikát legutolsó zenei élményéről, mint ahogy tudósított egy krikettmeccsről is. A ma csak The Guardian-ként ismert lapot 1821-ben adták ki először, de csak 1959-től használja mai nevét, miután helyi lapból a legkeresettebb brit napi lappá vált,. Addigra már egyre több sporttémát dolgozott fel rövid, színes hírek formájában.
A plusz 195 méter legendája
Ahogy nőtt a sportesemények száma, egyre több napilap kezdett egyre több sportágról írni, és a világméretű sportversenyekről tudósítani. Az1908-as londoni olimpiára imár minden médium a legjobb újságíróját akarta elküldeni. Az 1896-ban először megjelent Daily Mail napilap például em mást, mint Sir Arthur Conan Doyle-t, Sherlock Holmes szülőatyját bízta meg, hogy készítsen interjút a célvonalon befutó maratonista győztessel a White City stadionban. A táv vége felé egy olasz cukrász vezetett, aki az utolsó 200 méteren többször is összeesett, de minden erejét összeszedve és több néző, köztük Doyle, támogatásával elsőként ért a célba.
A versenyből persze kizárták, de története örök legenda maradt az újságok hasábjain, pláne amikor kiderült, hogy a versenytávot Alexandra királynő kérésére toldották meg 195 méterrel, hogy a stadionba érkezve a királyi páholy előtt érjenek a futók célba. Ha ez a plusz táv nincs, Dorando Pietri olimpia bajnokként tér vissza hazájába. A londoni olimpiának egyébként az az 1859-től megjelenő Sporting Life brit napilap volt a hivatalos támogatója, amely a legkülönbözőbb sporteseményekről tudósított szerte a világban, és amely a 2002-ben meghalt Erzsébet brit anyakirályné kedvenc újsága volt.
Nem megy a lap, kell egy világverseny
Az élő rádióközvetítések aztán még tovább emelték a sport népszerűségét, így vált nagy kedvenccé Edgar Wallace angol író, aki 1926-ban az Epsom Derbyről tudósított a BBC-nek, és ezzel Nagy-Britannia első rádiós sportriporterének számított. A BBC a rádiósugárzást 1922-ben, míg a televíziós műsorszórását 1936-ban kezdte meg; magyar nyelvű rádióadását a II. világháború kitörésétől kezdve 66 éven át lehetett hallgatni.
És amíg az ekkor csak formálódó médiabirodalmakban külön platform jutott a sportnak, addig az önálló sportlapok saját sportversenyeikkel igyekeztek fókuszba kerülni. 1903-ban Henri Desgrange a L’Auto című magazinja népszerűsítésére találta ki - vicces módon - a Tour de France-t. A lap utóda lett közel negyven évvel később a L’Eguipe általános sportlap. A verseny élén álló versenyző azért tekerhet 1919 óta sárga pólóban, mert a L’Auto-t sárga papírra nyomták, az élénk színű ruhadarb erre emlékeztet.
Olaszországban ez a hagyomány a Giro d' Italia-hoz köthető , ahol az élen álló versenyző pont olyan rózsaszín mezt viselt, mint amilyen lapokon a támogató újság, a La Gazzetta megjelent, amely amúgy már az 1896-os athéni olimpiáról is írt. Nem csak kerékpárversenyt köszönhetünk sportújságíróknak: a Bajnokok Ligája labdarúgó mérkőzéssorozat elődjét, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is egy újságíró, Gabriel Hanot, a l'Equipe főszerkesztője keltette életre. Az ötvenes években ugyanis a Farkasoknak becézett Wolverhampton Wanderers FC angol labdarúgó csapat különösen szerencsés időszakát élte, egyre több meccset nyertek, a csapat kapitánya és a sajtó pedig gyorsan kikiáltotta a világ legjobb csapatának. Ezzel sokan nem értettek egyet, köztük Gabriel Hanot sem, ezért javasolta, hogy a klubcsapatok között kontinenstorna döntse el ki a legjobb. Így 1956-ra az újság főszerkesztőjének javaslatára ki is írták a bajnokcsapatok Európa-kupája tornát, amit azóta is minden évben megrendeznek, 1992 óta pedig az UEFA-bajnokok ligájának nevezik.
A sportlegendák, a stadionok és a sajtó aranykora
Ez idő alatt az amerikai kontinensen, sportsajtó történeti szempontból a legfontosabb időszak az I. világháború végétől az 1929-es gazdasági világválság kezdetéig tartó évtized volt, amit a sportsajtó aranykorának is neveztek. A gazdaság virágzott, egyre több autó járt az utakon, a kor legnagyobb sportolóit pedig rajongásig imádták. Ilyen volt a koldusszegény családból származó, nehézsúlyú világbajnok bokszoló Jack Dempsey, vagy a baseball történetének legnagyobb ütőjátékosává vált George Hermann, azaz Babe Ruth, aki miatt az akkori sajtó egyre többször cikkezett a New York Yankees csapatáról.
De sok más sportágból is kerültek ki olyan klasszisok, akikért rajongani lehetett, és akiknek eredményeire a rajongók folyamatosan kíváncsiak voltak. Ekkor épültek a nagy stadionok, ahol az emberek hajlandóak voltak pénzt fizetni azért, hogy atlétikai versenyeket nézzenek meg, és ekkor jöttek rá az újságtulajdonosok is arra, hogy jó üzlet sporttal megtölteni a napilapokat. Ezért a húszas évek nemcsak a legnagyobb sportlegendákat termelte ki, hanem a színesen, érdekesen írni tudó első ismertebb sportújságírókat is. Ekkorra azonban a sajtóban már nem pátoszos hangvételű cikkek jelentek meg a sportolókról és csapatokról, sokkal inkább cinizmussal fűszerezett, objektív és elemző anyagok.
Amatőr sportszakértők, profi bloggerek
Mindezek és azon tény ellenére, hogy a huszadik század első harmadában már szinte a legtöbb napilapnak volt sportmelléklete, abban azért keveset hittek, hogy csupán sporttal egy teljes magazint meg lehetne tölteni. Aztán 1954-ben kiadták az amerikai Sports Illustrated heti sportlapot, amelynek célja az volt, hogy minden létező sportot bemutasson az amerikaiaknak, és amely ma 23 millió olvasójával a legnépszerűbb hetilapnak számít az Egyesült Államokban. A magazin a kezdetektől fogva megválasztja az év sportolóját, 1964. óta pedig fürdőruhakatalógus melléklete is nagy sikerrel fut, amelynek a megjelenéshez tévéshow-t, korábban pedig videókazettát és naptárakat is gyártottak.
Amellett, hogy a rádiós és a televíziós hálózatok, mint a Eurosport, a Fox Sports, az ESPN és a The Sports Network már a világ minden pontján elérhetővé váltak, a ’80-as évektől kezdve az olcsón nyomtatott, sportrajongók által írt amatőr sportmagazinok is megjelentek. Idővel azonban már nemcsak ezek, de az olyan, nagyobb kaliberű sportújságok is online verzióra váltottak, mint a Sportinglife, amely még a print kiadványa megszűnése előtt beindította weboldalát, vagy az 1886-os alapítású Sporting News magazin, amely tavaly óta már csak online elérhető. De ahogy az utóbbi évtizedben a valós idejű sportinformációkat közlő okostelefonos applikációknak, úgy a sportklubok, sportesemények és a sportmédiumok működését egyre komolyabb hátterezéssel feldolgozó és egyre több embert foglalkoztató sport tematikájú blogoknak is komoly szerepe van a sportsajtó fejlődésében.
Szponzorált tartalom! A cikk elkészítését a Nemzeti Sport támogatta!
