A filmekben tanácstalan fogyasztók éneklik el bánatukat, mert nem tudják, hogy milyen terméket válasszanak, és áhítoznak valamilyen marketingmegoldás után (pl. legyen az autón logó, a sportcipőt pedig valamilyen híres atléta "endorszálja"), mindezt tökéletes musical-stílusban, amitől persze baromira kiráz a hideg, Andrew Lloyd Webber például - szerintem - az ördög jobb és bal keze egyben, de ezek akkor is jók - nyilván azért, mert valaminek a gúnyolására tökéletes műfaj, amint az látszik is.

A lénydg tehát, hogy a fogyasztó egy véglény, aki nem képes önállóan, tudatos fogyasztóként dönteni, ezért a marketingeseknek az ő érdekükben kell elmenni a marketinges zsinatra, hogy utána a legaljasabb praktikák zseniális alkalmazásával legyenek átverve, mint a... malter a palánkon.

Kanadában egyébként nem ez az első eset, hogy humorbonbont falatoztak a reklámosok, tavaly októberben számoltunk be a National Advertising Benevolent Society (NABS) önsegélyező szervezet által kiírt rendhagyó aukciójáról, amely során 12 reklámügynökségi vezetőre lehet licitálni, hogy kinek legyen egy napig a fizetetlen gyakornoka. Az ötletet a torontói Zulu Alpha Kilo reklámügynökség találta ki.