hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kihalnak a DTP-sek?

Az öt évszázada szinte változatlan nyomdaipar az utóbbi 20 évben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. A klasszikus nyomdász szakma mára kihalt, helyét átvette a “détépés”. A változás üteme egy cseppet sem lassul. Az Euro RSCG DTP-részlegének vezetője, Csík Gábor cikkében arra keresi a választ, hogy ez a gyorsléptű technológiai forradalom vajon maga alá temeti-e a DTP-t (Desktop Publishing)?

hirdetés

Mi történt 20 év alatt?

Az új technikák folyamatosan kopogtatnak ajtónkon: ami tegnap még különleges volt, az ma már megszokott, holnap pedig ósdi lesz. A nyomdaipar és a nyomdai előkészítés elmúlt pár évtizede is a változásról szólt. A XV. századi magas nyomtatás feltalálásától – Gutenberg kézi szedésétől – fejlődés nélkül repültünk át öt évszázadot, hogy végre munkába álljanak az első ólomöntő Linotype-ok, majd az ofszett és mélynyomó gépek. A nyomdaipari forradalmat elindító fényszedő technológia a számítástechnika térhódításával egy időben, az 1970-es években jelent meg, de a mindent felforgató újítások 1990-től kerültek be az iparágba. Ekkor kezdtek terjedni az első tördelő programok, melyek futtatásához elég volt egy PC is. Pár év alatt roncstelepre száműzték a speciális fényszedő rendszereket, – hogy a Photoshop és az Indesign átvéve minden hatalmat – emberközelivé tegyék a nyomtatást.

A kilencvenes évek egyik megbecsült slágerszakmája a DTP-operátoré volt. Fizetése és keresettsége tükrözte a nehezebben megszerezhető tudást (a mai viszonyokhoz képest elenyészőbb volt az otthoni PC-k száma), így kevesebb szakember mozgott belőlük a dinamikusan növekvő munkaerőpiacon. Gyakorlatot szerezni – amely lényegesebb tényező még manapság is, mint az effektív szoftverismeret -, kizárólag “üzemi körülmények közt” lehetett, erre pedig valamelyik cégnek áldoznia kellett időt és energiát. Az így képzett szakembereket pedig kizárólag magas fizetéssel lehetett elcsábítani.

Anno volt is mit tanulni, hiszen a nyomdai előkészítés illetve a rendelkezésre álló eszközök igen kezdetlegesek voltak – mondhatnám úgy is, hogy nem felhasználóbarátok. Az operációs rendszerekből egyedül a méregdrága Macintosh garantálta a megbízhatóságot, míg a jóval olcsóbb PC a Windows kezdeti szárnypróbálgatásaival csak hitvány mása volt. Rugalmatlan és kis tudású alkalmazások, borzasztóan lassú hardverek, a mobilitási és kompatibilitási problémák, a kész anyag ellenőrzésének és átadásának körülményessége, a dokumentáció és a tapasztalatok cseréjére alkalmas fórumok hiánya áthatolhatatlan falként magasodott minden szakember elé. Türelemjáték volt ez, miközben a határidők az akkori eljárásokhoz képest talán feszesebbek voltak, mint ma.

Tíz év alatt minden megváltozott: gyorsabb, egyszerűbb és megbízhatóbb lett mind a hardver, mind a szoftver.

Az alkalmazások funkció-bővülésen mentek keresztül (a legjelentősebb Photoshop fejlesztések: layerek, végtelen számú undo, maszkoló pluginek, több gigabyte-os képek gyors kezelése). Az operációs rendszerek stabilabbak lettek a PC-n is: a Windows végre nagyüzemi körülmények közt is megállja a helyét. Újabb funkciók jelentek meg, hogy a digitális háttérkiejtés gyorsabb legyen még egy haj körbevágása esetén is! Vagy mesterséges intelligencia révén egyes hátterek már automatikusan kitölthetőek a meglévő fotórészletek alapján. A jó minőségű digitális fotók “felhúzhatóak” akár 300%-kal is egy plugin segítségével!

A képfeldolgozás, a fotózás illetve képügynökségek kezelése is olcsóbb és gyorsabb lett: eltűntek a pozitív diák és a dobszkennerek, hiszen maguk a fotósok is átálltak a digitális technológiára. Általánossá vált az online képügynökségek használata (az 1-2 méregdrága offline mammut helyett), amelyek olcsóbbá és gyorsabbá (mindössze két kattintásnyira) tették az illusztrációk keresését/beszerzését.

Megszűntek a levilágító stúdiók, ahol komódnyi méretű vegyszerzabáló filmlevilágítók fordították le a postscript nyelvbe konvertált színes oldalakat négy darab fekete-fehér filmre (külön cián, magenta, sárga és fekete színcsatorna), hogy azokat egy kromalin nevű eljárással újra színes layouttá egyesítve még az ügyfél számára is emészthetővé tegyék: így nyomás előtt utoljára még ellenőrizhető volt a levilágítás illetve az előkészítés minősége. Manapság ügynökségen belül, tintasugaras nyomtató segítségével készül a színhelyes digitális proof: fél nap helyett mindössze 15 perc alatt!

Megszűnt a futár állása is, aki először a megbízhatatlan Syquest (CD nagyságú, de annál jóval vastagabb mágneslemez 44, majd 88 MB kapacitással, amelyre minden második másolás hibás lett), majd ZIP (100 MB) adathordozókkal szaladgált oda és vissza. Megszűnt a levilágítás ósdi postscript formátuma, hiszen ma már minden egyenesen PDF-be mentődik: ugyanazt az anyagot tudja leellenőrizni speciális szoftver nélkül az ügyfél, mint amit maga a nyomda fog kinyomni!

A nyomdai leadás már rég nem futár és film segítségével történik: elég felhasználni a gyors FTP elérés lehetőségeit és akár pár perc alatt megérkezhet a mindig késésben lévő anyag. Az ügynökség által elkészített nyomdai PDF-et megnézheti maga az ügyfél, az újság hirdetésszervezője, a médiás anélkül, hogy speciális szoftverekre lenne szüksége – s mindezt a mobilnet segítségével bárhol, bármikor!

A nyomdai lemezkészítés is egyszerűsödött: a CTP nyomólemez készítési technológia segítségével a gyártási sorból kiesik a filmhívó, fixír és mindenféle kémiai eljárás, ami miatt olykor minőségi problémák keletkezhettek: lézer segítségével pár perc alatt nyomólemezre kerül a PDF tartalma. A korszerű nyomógépek beállítása sem vesz már el tíz percnél többet, miközben a gyártási biztonság is növekedett. A számítástechnika itt is teret követel magának: a kis példányszámú vagy speciális nyomdai termékeknél már jobban megéri a teljesen digitális nyomás, ahol nyomólemez egyáltalán nem készül – kvázi a fénymásolókhoz hasonló technológiával készülnek el a termékek.

Vég nélkül sorolhatnám a múlt bitjei közt elsüllyedt megoldásokat és állíthatnám szembe mai sokkal hatékonyabb, olcsóbb és megbízhatóbb alternatívájával. S annak ellenére, hogy napokat nyertünk egy-egy konkrét nyomdai előkészítés folyamán az utóbbi évtized fejlesztéseivel, mégis időzavarban vagyunk. Hiszen a régi 2 napos fotó-előkészítési idő (előhívás és szkennelés) helyett elég egy FTP letöltés a fotós szerveréről. Kiesett a levilágításra, proofkészítésre illetve elfogadtatásra szánt 1 nap – a maga költséges és időnyelő fuvarozásával együtt -, hiszen manapság elég a PDF-et interneten át továbbítani akár az ügyfélnek, akár a nyomdának. A lemezkészítés folyamata is 3 óráról 3 percre csökkent. Továbbá elmarad rengeteg idegeskedés a megmagyarázhatatlan hibák miatt, amelyek nagy része már nem is jelentkezik, mert annyival jobbak most már a munkaeszközeink.

Akkor most boldog minden DTP operátor?

A DTP programok annyira hétköznapivá váltak, hogy nem nagy befektetés azokat birtokolni, kezelni. A reklámszakmán belül alap, hogy mindenki kívülről fújja a file formátumokat, az alapfunkciókat és a DTP által elvárt leadási paramétereket. Ahogy egyre egyszerűbb lett a DTP-s munkája, úgy lett egyre nagyobb rálátása mindezekre a “hétköznapi” embernek is, úgy vált a reklámos élet alapjává pl. a Photoshop (és az általa végzett képmanipulációk lehetősége). A régi technikák által elvárt szerteágazó ismeretek kikoptak és manapság már lassan játékká válik a nyomdai előkészítés. Ahogy a nyomdász szakmát eltüntette a DTP-s, úgy fogják lassan eltüntetni magát a DTP operátor munkakört az egyre könnyebben kezelhető, egyre inkább automatizálódó programok. A jövőben grafikusok és art directorok maguk pakolják össze a layoutokat, elvégzik az igényesebb retusálásokat, majd a régi dicsfényüket egyre inkább elvesztő operátoroknak csak a morzsák jutnak: a módosítások és a mutációk vagyis az ismétlődő “futószalag” munkák elvégzése. Kvázi ők lesznek a reklámipar napszámosai.

De mi történik, ha ez valakinek nem perspektíva?

Fejlődni kell. Képekre éhes a reklámipar. Az igényes illusztráció fontosabb, mint valaha. A vizuális trükkök nemhogy jót tesznek, hanem elvártak minden hirdetés esetén. Nem elég már egy hétköznapi fotó, vizuális gegnek is kell lennie! A közönség elkényeztetve várja a szebbnél szebb layoutokat, amiben a legfőbb szövetséges a Photoshop és mellé már nem árt egy 3D-s program alapismerete sem. A retusálás lassan külön iparág, ami nélkül nincs egyetlenegy reklámfotó sem! Az operátor valóra válthatja az art director álmát, ha mesterien bánik a Photoshop eszközeivel, rendelkezik vizuális kultúrával, akkor tevékenyen részt vehet egy layout megszületésében azzal, hogy látványban tökéletes módon összerak egy hatásos illusztrációt. Így a betűk és levilágítás mesteréből a “képi csalás” mesterévé kell válnia.

A kiadóknál dolgozó operátorok előrelépési lehetőségei – annak ellenére, hogy mindenki elég borúsan látja a nyomtatott sajtó jövőjét – bíztatóak. Ketté fog válni a piac: miközben a napisajtó elveszti jelentőségét és piacát, mert átveszi funkcióját a rengeteg hírportál, addig a magazinok élni fognak. Két fő fajtájuk lesz: a papíralapú illetve a PDF-elektronikus. Az előbbi presztízsét a mind nívósabb tördelés és anyagválasztás adja meg, amelyért az olvasó majd úgy dönt, hogy megéri megvásárolni, mert “kézzelfogható” élményt ad, míg a multimédia tartalmakban gazdag, letölthető PDF magazinok a speciális témakörök olcsóbb, interaktívabb kiadványai lesznek. Ebben az esetben a “nyomdai előkészítés” mást fog jelenteni – inkább egy weboldal összeállításához fog hasonlítani -, hiszen a PDF formátum már most is alkalmas filmek, zenék, animációk, linkek, panorámafotók, 3D-s tartalmak beillesztésére, ezáltal a cikkek informálisabbak és élménydúsabbak lehetnek. (Sok ma is létező PDF magazin lelőhelye) Az Indesign CS5-tel elindult a klasszikus tördelőprogramok zászlóshajója ebbe az irányba, amivel könnyen alkalmassá teszi a ma operátorait a későbbi online magazinok formálására. Ehhez a szakmai tudás fejlesztése és sokrétűvé tétele elengedhetetlen: a tördelésen és fotómanipuláláson kívül e magazinok elkészítéséhez szükség lesz a mozgóképek kezelésére, 3D-s alkalmazások ismeretére – igazi multimédiás szakemberekké kell válniuk az operátoroknak. Talán a feladat jelentős megváltozása a munkakör megnevezését is módosítani fogja.

A technológiai forradalom szele tehát nem fújja el a DTP operátort, csak jelentősen átszabja munkakörét. Ha technikai tudását az új igényekhez igazítja, máris nyert ügye van. Ugyan fokozatosan csökken a nyomdai kiadványok száma, de a mind igényesebb, mind több trükköt követelő egyéb más grafikai vagy multimédia feladatokban viszont megtalálhatja megbecsült helyét.

Csík Gábor, Euro RSCG DTP részlegvezető
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Hozzászólások (9 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
Sziasztok!

OFF, bocsánat, de nem látom, hogyan hozhatnék létre új topikot.
Létezik olyan adatbázis, lista, fórum, akármi, ahol megnézhetném, hogy egy-egy munkára adott árajánlat reális -e? Kreatív tervezés, méretmutációk, nyomdakész anyag
elkészítése stb.
Nehéz megítélni, egy-egy feladat mögött mekkora munka- és hw/sw igény van, netán azért fog vastagabban a cerka, mert külföldi tulajdonú nagyvállalat a megbízó .....

előre is köszi.
#
Akkor kicsit pontosítanék egy-két tekintetben:

1. Amilyen ütemben egyszerűsödik egy-egy DTP-s feladat megoldása (illetve ahogy nő a digitális írástudás ebben a szegmensben is), olyan mértékben nőnek az elvárások,
illetve a programok bonyolultsága is. Akinek van rá ideje/lehetősége, az telepítse fel az Indesign 1-et, és hasonlítsa össze a CS5-tel!

2. Aki már eltöltött 10-20 évet a szakmában, az hajlamos elfelejteni, hogy mennyit dolgozott a megszerzett tudásért. Evidencia számára a megfelelő felbontás, színtér
beállítása. Nem kérdés, mit jelent a szedéstükör, vektoros/pixelpontos grafika, veszteséges tömörítés, stb. Én viszont nap, mint nap szembesülök vele, hogy még
mindig mekkora munka eljutni idáig. A szövegszerkesztő kezelésétől NEM egy apró ugrás a tördelés! Eleve alapvetően más egy szövegszerkesztő működése, mint egy
kiadványszerkesztő programé, és nagyon sok olyan ismeretre is szert kell tennie egy jó DTP-snek, amire szövegszerkesztési szinten nincs szükség/igény. Hogy egyetlen,
nagyon egyszerű(nek tűnő) szempontra utaljak: betűkiválasztás.

3. Nem véletlen, hogy a kreatívok a Photoshopban szeretnek dolgozni. A Photoshop aránylag egyszerű program, kis programismerettel is nagyon látványos grafikákat lehet vele
létrehozni. Ezért valóban ma már sok grafikus "összedob" szinte(!) nyomdakészre pl. egy plakátot. De ez azért nem ugyanaz a kategória, mint akár 5-6 féle programot is
készségszinten alkalmazva megtervezni és előkészíteni egy 6-8 színes címkét domborral / arannyal ofszetnyomtatásra. Vagy épp flexora...

Ezeket nem azért írtam, mert további vitát akarok generálni, hisz a tendenciákban egyetértünk. Sőt! Én hozzátennék még egy szempontot, az eredeti gondolatmenet
mentén. Az új OKJ kapcsán lehetőség lett volna a kiadványszerkesztő szakma megújítására, a piaci szempontoknak jobban megfelelő átalakítására. Egyrészt a
kiadványszerkesztőket fel kell(ene) készíteni az elektronikus publikáció know-how-jára, viszont a konkrét nyomdai előkészítési ismeretek arányát lehetett volna
csökkenteni. A grafikai látásmód kialakítására - ahogy erre a cikkben is utalt a szerző - viszont nagyobb hangsúlyt kellene fektetni!

Mindemellett ki lehetett volna alakítani egy nyomdai előkészítő szakmát (vagy rész-szakmát, esetleg ráépülést), ahol nyomdai előkészítést (addírozás,
kilövésszerkesztés, RIP-ek használata, CTP, különböző nyomdai technikák előkészítési specialitásai, digitális nyomógépek kezelése, stb.) tanulhattak volna a
diákok. Ez viszont most elmaradt. Akinek ez "köszönhető", nagyobbat ártott a DTP-s szakmának, mint az elmúlt és elkövetkező 20 év bármely technológiai változása. A
mostanában végző diákok ugyanis se kiadványszerkesztőnek nem igazán jók, se nyomdai előkészítőnek, cserébe viszont legalább fogalmuk sincs az elektronikus
publikációról.
#
Sok megvitatásra érdemes dolog hangzott el a hozzászólásokban, amelyek közül pár túl is lépett a cikk hatókörén (gondolok itt a hatékonyságból elkövetett
operátori funkciók munkáltató általi bővítésére vagy a 40 év felettiek elhelyezkedési problémáira) Ezeket is érdemes lesz egyszer kivesézni, ám ha szigorúan
maradok a vezérfonalnál, akkor a következőket szeretném hozzászólni:
- Pista76 szerint nem válik egyszerűbbé a DTP. Ha arra gondolok, hogy manapság már az ügyfelektől is érkeznek összekalapált layoutok, amikor szinte kivülről fújják a
különböző programok képességeit, amikor valóban olyan funkciók kerülnek bele a programokban, amikért anno valóban vért kellett izzadniuk a profiknak, de manapság már
csak egy effekt kérdése, amikor lassan az alapműveltség részévé válik egy szövegszerkesztő kezelése, amitől már csak egy ugrás a tördelés, akkor igenis azt tartom,
hogy egyszerűbbé válnak a programok, így az azt kezelők dolga is. S nem hinném, hogy ennek pont az lenne a cáfolata, hogy a diákok vért izzadnak egyes "sikerekért"
- Grafikusok és art directorok már rég felvették a kesztyűt és legalább 15 éve DTP-s programokkal dolgoznak! A többi valóban kikopott. Alapkövetelmény a
felvételüknél, hogy ezekkel önállóan bánjanak. S innen már egy kis érdeklődés és tapasztalat, hogy akár nyomdakész anyagokat készítsenek. S miért Photoshop-ot
emlegettem és nem az Illustrator-t? Mert leginkább ebben szeretnek a kreatívok dolgozni, az okát pedig tőlük kell megkérdezni. (persze itt is vannak kivételek, mert
találkoztam már Illustratort semmi pénzért feladni nem akaróval is!) Működik - szerencsére - fordítva is és az operátorokból is jó kreatív szakemberek
válhatnak/válnak, de a lényeg - szerintem -, ahogy te is írtad, hogy a két szakma eggyé válik.
- John_d-nek: A PDF magazin vagy az elektronikus könyv - habár ma még csak játékszernek tűnik - de hamarosan meghatározó lesz. Észbontó ütemben terjednek a tablet PC-k,
az okos telefonok, az internet előfizetések és az otthoni PC-k és kérdéses, hogy a további technikai újítások milyen újabb életmódbeli változásokat okoznak. A
papíralapú információtovábbítás egyre drágább és elavultabb lesz. De a váltás oka lehet az is, hogy a mai fiatalok már alig olvasnak könyveket, viszont egész nap
lógnának a neten, ahol gyorsan, szórakoztató és lényegretörő módon hozzájutnak mindenhez. Az elektronikus kiadványok magukban rejtik a multimédia ezernyi látványos
megoldását, amivel fel lehet kelteni az érdeklődést akár a téma, akár a termék iránt. A haszon bevasalására pedig születni fog megoldás, abban biztos lehetsz!
- a feladat adott és azt sokféleképpen meg lehet oldani: akár a legújabb szoftverekkel, akár a régiekkel. Az egyetlen kérdés, hogy mennyi energiabefektetéssel. A
folyamatos verziófrissítés (rohanás előre) pedig kötelező, ha kompatibilisnek KELL lenned a nagyvilággal. (S innentől kezdve válik jó üzletté a szoftverkészítés)
#
A cikk véleményem szerint jó, remekül láttatja a napjainkra kialakult helyzetet.

Mégis egy kiegészítést hadd tegyek hozzá:
- hiába kezdted a szakmát ventura publisherrel, Hercules monitoron (szép narancssárgán)
- hiába vártál 10 percig mire a postscript printer végre kiköpött egy oldalt, tükörbe filmre...
- hiába használtál PS 2.5-öt
- hiába tanultad meg a Quark 3.31-et
- hiába örültél a Typestry-vel fél óra alatt renderelt tipódnak
- hiába örültél a Corel Calendar plugin-jának
- hiába átkoztad a ghostcriptet milyen lassú (persze jobb volt mint újra menni a TIMP-be vagy az INTRUDER-be)
- hiába tanulod meg mindig a legújabb CS-t.
- röviden: hiába van csaknem húsz éves szakmai tapasztalatod.

Akkor is hiába képzed magad 3D területen, hiába tanulod meg a Flash-t (animálni és programozni is OOP), mindemellett hiába tudsz programozni offline (C#) vagy online
(PHP/MySQL), hiába tudsz Quark-ot makrókkal programozni, hogy egy 64 oldalas katalógust betördelhess két óra alatt.

Mert: ha elmúltál 40, munkát azt biztos nem kapsz.

És ezt sajnos tapasztalatból mondom...

Úgyhogy a DTP-s szakma fejlődésének útja, nem esik egybe az egyes egyének fejlődésének útjával.
Az egyéné inkább a lángos sütés vagy a baromfi tartás lesz a jelen helyzetben.
Leginkább így sommázhatnám: a DTP-sek nem halnak ki! Éhen viszont annál inkább...

Cáfoljatok meg!
#
a cikk eleje szép, a fejlődésre vonatkozó elvárások helyesek, viszont a vége felé pedig egyre jobban pedig süt a magyarországi mindenhezértek-mindentelvárok
sötétség...
#
A cikkben fejtegetett fejlődési irányokkal alapvetően egyetértek, de egy-két hiba azért becsúszott.

Pl.: "mesterséges intelligencia révén egyes hátterek már automatikusan kitölthetőek a meglévő fotórészletek alapján". Ne keverjük ide a mesterséges intelligenciát!
Ezek a megoldások egyelőre "csak" a programozói intelligenciának köszönhetőek.

"A régi technikák által elvárt szerteágazó ismeretek kikoptak és manapság már lassan játékká válik a nyomdai előkészítés." Ez egész egyszerűen nem igaz. Abban
egyetértünk, hogy egyre inkább integrálódnak egymásba az elektronikus és a papíralapú publikációs lehetőségek/követelmények. Jelenleg csak olyan munkáim vannak,
amiket (nyomdai előkészítés után) Internetes közlésre is alkalmassá kell tennem. De a DTP-s szakma semmivel sem lett egyszerűbb. Tudom, mert tanítom is a
kiadványszerkesztést, és vért izzadunk a diákokkal, egészen apró sikerekért is.

Ezen is jót mulattam: "A jövőben grafikusok és art directorok maguk pakolják össze a layoutokat, elvégzik az igényesebb retusálásokat, majd a régi dicsfényüket egyre
inkább elvesztő operátoroknak csak a morzsák jutnak..." Vagy épp fordítva. Az indokolatlanul drága és nehézkes őskövület grafikusokat és art directorokat (tisztelet a
kivételnek!) kiszorítják a piacról azok a DTP-s szakemberek(!), akik hajlandók foglalkozni a kiadványok látványvilágával is, és nem mellesleg már most is jól
használják a Photoshopot, illetve a szerintem még annál is sokkal izgalmasabb programot, az Illustratort. (Nem értem, miért csak a Photoshopot emlegeti a szerző. Ha layoutot
kell készíteni, én pl. többnyire inkább Illustratort használok.) Ez persze kukacoskodásnak tűnhet a részemről, hisz a cikkben is a két szakma egybeolvadásáról van
szó, de szerintem sokkal valószínűbb irány, hogy az egyre olcsóbb megjelenés iránti igény a mostani grafikusok és art directorok nagy részét söpri el, mint a
DTP-seket.

"Továbbá elmarad rengeteg idegeskedés a megmagyarázhatatlan hibák miatt, amelyek nagy része már nem is jelentkezik, mert annyival jobbak most már a munkaeszközeink." Meg
persze a szakembereink. A hibalehetőségek száma semmivel sem lett kevesebb, csak annyi történt, hogy megtanultuk kezelni őket. A Postscript formátumot sem temetném még.
PDF-et - hozzáértő - még most is PS-ből fordít, mert a PDF export... Mindegy, hagyjuk. A szakemberek tudják, miről beszélek... ;)
#
Csak annyit lett volna a lényege, mi nem tetszett nekem, hogy a szerző azt várja a korábbi DPT-sektől, használják a nincs egy éves CS5-öt, mert azzal minden megoldható.

Nos lehet, h. van olyan kiadó, aki minden évben milliókat költ a legújabb programokra, de lehet, helyette érdemes inkább az alkalmazottjaira több figyelmet fordítani.
Mert egy régi programmal is lehet jól dolgozni, ha kellő gyakorlatod van benne.

Mellesleg mikor kijött, nálunk mindenből áttértek a CS-re, majd később meglepődve tapasztaltuk, hogy sok esetben már a CS2 fájljai sem kompatibilisek vele. Ráadásul a
nyomdának a mai napig max. 1.4-es pdf mehet, corelből pedig ne akarjunk 9-nél nagyobb verzióban küldeni.

Azaz biztos nagy tudásúak a legújabb programok és tele vannak kényelmi funkciókkal, de főleg itt vidéken nem mindenki engedheti meg magának. Ellopni meg nem szép dolog.
#
Nem értem a hozzászólásod:). A hangneme olyan, mintha ellent akarnál mondani a szerző bizonyos megállapításinak, de aztán valahogy mégsem.

Én egyébként teljesen egyetértek a szerzővel. A megrendelő (legyen az bárki: kiadó, stúdió stb.) nem elsősorban azért kényszerűl bizonyos munkafolyamatok
összevonására (kihagyására), mert a kapzsiság teljesen elhatalmosodott rajta, hanem a piacszűkülés miatt kénytelen költséget csökkenteni. Mindazonáltal keresi az új
technológiai (megjelenési) lehetőségeket, amivel a bevétel csökkenését eredményező tendenciáknak elébe tud menni. Ezeket ugye felsorolták a cikkben.

100%-i egyetértek abban, hogy ezeknek a technológiáknak az ismerete, használata létérdeke a DTP-seknek. Megjegyzem és ajánlom mindenki figyelmébe, ahogy a platformok
(print <-> web <-> digitális magazin stb.) erőteljesen közelednek egymáshoz, úgy válnak az egyes információtechnológiai ágazatokban dolgozó szakemberek is egyre jobban
helyettesíthetőkké egymással...

Azon kéne inkább elgondolkodni pl. egy e-magazin elkészítésének megtanulása kinek nagyobb befektetés, egy webre dolgozó dizájnernek vagy egy DTP-snek.

Üdv.: egy DTP-s:)
#
Tömör, de mégis használható technológiai visszatekintést ad a cikk eleje. Az is szép dolog, hogy "igazi multimédiás szakemberekké kell válniuk az operátoroknak", de
vajon nem arról van-e szó, hogy a tulaj nem akarja megfizetni a rendes, hozzáértő munkaerőt és inkább egy mindenest alkalmazna?

A cikkben a "kiadóknál dolgozó operátorok előrelépési lehetőségei"-ről van szó, holott én úgy vélem, ma nagyrészt az ügynökségeknél szükségesek a felsorolt
tulajdonságok. Szerintem egy kiadó, ha egyszer megtervezi a layoutot, nem fog minden számba egyedi 3D effekteket gyártatni, épp elég, ha időre be lesz tördelve az anyag és
nem csúszik a leadás.

Egy pdf magazin ugyan tényleg csak a látványban, tálalásban tud versenyezni a többi internetes tartalommal, de kétlem, hogy ezzel hatalmas bevétel érhető el. Ezért
persze, hogy az lenne a költséghatékony, ha egy ember össze tudja rakni az egészet A-tól Z-ig. Amíg hobbiból kiadott szárnypróbálgatásokról van szó, addig erre
bármelyik fiatal, kalandvágyó művészetis hallgató képes lehet. Hiszen számukra életbevágó a minél több referencia, ha a piacon el akarják adni magukat. De ha
kőkemény napi elvárássá változnak az igények, kíváncsi vagyok, melyik megrendelő tudná ezt anyagilag megfizetni. Mert hiába egyre könnyebben kezelhetőek a programok,
a gyors és pontos munkavégzéshez rettentő sok gyakorlásra van ma is szükség.

A Skoda biciklis blogja, a We Love Cycling downhill-bajnokkal és bringás divatmárka alapítókkal is forgatott.

A Bónusz Brigád és a GKI Digital közös felmérése alapján a lángos a verhetetlen balatoni étel.

A Boston Globe kezdeményezte az akciót, amelyben rengeteg szerkesztőség közölt vezércikket a sajtó védelmében.

Rozgonyi Krisztina fog algoritmusokról, a médiaszabadságról, infóbuborékokról, #metoo-ról és Arab Tavaszról beszélni.

Meghívásos tenderen nyert a SentiOne.

hirdetés

FMCG Trafik Workshop, avagy hogyan adj el többet FMCG márkádból a Nemzeti Dohányboltokban? Az Élelmiszer és a Tobacco magazin közös rendezvénye az FMCG szektor számára augusztus 29-én.

Az Élelmiszer az FMCG szektor meghatározó szaklapja új versenyt indít. A verseny célja, hogy megtaláljuk a hazai piac legkiemelkedőbb minőségű mentes termékeit. Nevezési határidő: augusztus 31.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a Pr Toplistán! Nevezési határidő: augusztus 31.

Business to business kommunikációs verseny, melyre az elmúlt év legjobb B2B kommunikációs megoldásaival jelentkezhetnek ügynökségek, a megbízói oldal képviselői, szolgáltatók és médiumok. Nevezési határidő:09.07.

Workshop Content+Marketing Award kiemelkedő kampányainak bemutatására szeptember 12-én.

A verseny célja, hogy megtaláljuk és díjazzuk a legszebben tervezett és kivitelezett médiatermékeket Magyarországon. Kiemelt kategória 2018-ban: Televízió Nevezési határidő: szeptember 14.

Ismét HR konferencia: ez alkalommal a kékgalléros kihívásokat vesszük górcső alá. Save the date: szeptember 20.

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Gyógyszerkommunikációs konferencia - Future Pharma október 2-án.

A verseny célja, hogy megtaláljuk a legjobb hazai PR-projekteket és ügynökségeket, valamint hogy a PR kiemelt kommunikációs szerepét tudatosítsuk. Nevezési határidő: október 5.

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak. Időpont: október 11., 09.00 - 16.00

Kreatív btl-megoldások és kapcsolódó kommunikációs kampányok versenye. Nevezési határidő: 10.12.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés
hirdetés