hirdetés

Meg sem vártam a bizonyítványosztást, repültem Amerikába

Pohárnok Ivánra Magyarország legmenőbb valamijeként hivatkozhatnánk, ha lenne neve annak, amivel foglalkozik. Ugyanis a munkája nem merül ki abban, hogy műtumort készít Christopher Lee-nek, mellkast Matt Damonnak, bálnaszemet Tarr Bélának, illetve egy rakat hullát, ha az kell épp a Trónok harcának. A Kreatív július-augusztusi számában készítettünk vele kimerítő interjút, ebből olvasható most egy rövid részlet. 

hirdetés

Otthagyjuk a különböző figurákkal – pl. egy Gólem A postamesterből, lények a Hellboyból és egy embernagyságú Geszti Péter – körbedekorált tárgyalót, hogy megnézzük, hogyan zajlik a munka a stúdióban. Az egyik kolléga éppen egy csecsemő háromdimenziós képét forgatja az egyik monitoron, háta mögött egy tucat 3D-s nyomtató. Van itt számítógép-vezérlésű marógép is kellékek gyártásához, és az egyik dolgozó bescannelt, 3D-ben kinyomtatott feje is ki van állítva. Aztán belépünk egy szobába, ahol halottak fekszenek asztalokon. Döbbenetes, borzongató látvány.

Még sosem láttam halott embert, de teljesen élethűnek tűnnek.

Az egyik szakterületünk, hogy halott embereket csinálunk különböző filmekhez. Gyártunk csak úgy raktárra is, mert sokszor kibérelik őket tőlünk, például most az új Lars von Trier-filmbe (A ház, amit Jack épített novembertől látható a magyar mozikban), vagy a Trónok harcába, amikor hirtelen nagyon sok halott kellett. Nálunk 50-60 is van raktáron, és ez ritka.

Hogyan jöttél rá, hogy ezzel akarsz foglalkozni?

Sosem akartam más lenni. Az egész úgy kezdődött, hogy kiskoromban kreatív szülők gyerekeként (Iván édesapja Pohárnok Mihály formatervező, édesanyja Kopper Judit tévés szerkesztő) sokat barkácsolgattam, rajzolgattam. Amikor megnéztem a Csillagok háborúját tízéves koromban, nagyon megfogott, és célt adott a barkácsolásaimnak és rajzaimnak. Elkezdtem űrhajómaketteket építeni. Internet nélkül, egy vasfüggöny mögötti országban nehéz volt információkat szerezni, azokból az újságokból próbáltam tájékozódni, amiket a szüleim vagy ismerősök külföldről hoztak néha. Autodidakta módon csinálgattam mindenfélét otthon abból, amihez hozzá tudtam férni. Például olvastam valahol, hogy latexből csinálják a maszkokat, és elkezdtem kísérletezgetni, sütőben kisütöttem a gumit, meg ilyenek.

Szerettem volna mélyebben megtanulni a dolgot, de Magyarországon nem csinált senki semmi ilyesmit. A tesóm (Pohárnok Gergely operatőr) akkor már fotózott, lefényképezte a munkácskáimat, és én három helyre elküldtem a képeket azzal, hogy érdekelne ez a dolog.

Az egyik volt közülük az Oscar-díjas maszkmester, Dick Smith, aki egy lapban hirdette a maszktanfolyamát. Mindhárom címről kaptam választ, de Dick Smith különösen lelkes volt, és megírta, hogy 2000 dollárba kerül a tanfolyam. Én akkor másodikos gimnazista voltam, írtam neki, hogy nem hiszem, hogy én ezt ki tudom fizetni, de majd jelentkezem, ha egyszer ki tudom. Nagyon jó fej volt, erre ingyen elküldött néhány fejezetet a tananyagból.

Mikor jöttek az első munkák?

A középiskola mellett próbáltam kisebb munkákat szerezni a tévében, a mamám a Magyar Televízióban dolgozott műsorszerkesztőként, és híre ment, hogy én ezzel foglalkozom. Szép lassan kezdtek érdeklődni az emberek, Kamondi Zoltán rendező volt az egyik első, aki a vizsgafilmjéhez maszkokat kért, meg a L’art pour l’art társulat is megtalált, hogy egy tévéfilmjükhöz csináljak maszkokat. Az egyik nyári szünetben pedig egy német tévéfilmnek csináltam egy űrvirágot. A munkáimat lefotózgattam, és elküldtem megint Dick Smith-nek, hogy itt tartok. Annyira tetszettek neki a dolgaim, hogy ingyen elküldte nekem a teljes tanfolyama anyagát, amin harmadikos gimnazistaként nagyon meghatódtam.

Megkérdeztem tőle, hogy érettségi után meglátogathatom-e New Yorkban, ő pedig mondta, hogy persze. Amint leérettségiztem, másnap elrepültem Amerikába, meg sem vártam a bizonyítványosztást. De ő akkor már nagyjából visszavonult, és rábeszélt, hogy inkább menjek át Los Angelesbe, ahol ismerőseitől tudok tanulni, így egy hét után egyedül átutaztam oda, és elkezdtem azoknak az embereknek dolgozni különböző maszkstúdiókban, akiknek beajánlott. Aztán kézről kézre adtak tovább. Egy évig dolgoztam így kint.

Nehéz döntés volt hazajönni?

Nemcsak külföldi voltam, hanem én is voltam a legfiatalabb mindegyik helyen, és láttam, hogy egy csomó területen képeznem kéne magamat ahhoz, hogy komolyabb munkákat kapjak. De az nem volt kivitelezhető, hogy napi tíz órát dolgozzak és mellette még valami méregdrága tanfolyamra is járjak kint, világos volt, hogy jobban megérné, ha visszajönnék Magyarországra, és itt tanulnék. Arra gondoltam, később bármikor visszamehetek, ha úgy döntök. ’90-ben jöttem haza, amíg nem voltam itt, lezajlott a rendszerváltás.

Az interjú teljes verziója a Kreatív nyomtatott, július-augusztusi lapszámában olvasható, amelynek tartalmáról erre írtunk bővebben.


 

Hogyan juthatsz Kreatívhoz? Hát az újságosoknál!

A magazin gyönyörű, vaskos, 1290 forint, és ezekben a Relay és Inmedio üzletekben biztosan megtalálod:

Budapest: Allée, MOM, Mammut, Hegyvidék Központ, Aréna, Savoya Park, Campona, budaörsi Tesco, óbudai és soroksári Auchan, Váci utca, Városház utca, repülőtér T2

Batthyány tér HÉV, Deák tér, Kálvin tér, Ferenciek tere, Árpád híd, Örs vezér tere, Déli pályaudvar, Klinikák, Népliget, Nyugati pályaudvar, Lehel tér, Blaha Lujza tér, Ferenc körút megállók

Debrecen (Malompark, Tesco, Árkád, vasút), Győr (Árkád és Győr Plaza), Kecskemét (Március 15. utca), Komárom (Igmándi utca), Miskolc (Tesco, Auchan), Nagykanizsa (pláza), Nyíregyháza (Korzó), Orosháza (vásárcsarnok), Pécs (Árkád), Sopron (Széchenyi tér, Tesco), Szeged (Árkád), Székesfehérvár (Alba Plaza, Auchan), Szolnok (Volán üzletház), Szombathely (vásárcsarnok, vasútállomás), Tatabánya (Vértes Center), Veszprém (Kossuth utca, buszpályaudvar), Zalaegerszeg (Tesco, buszpályaudvar)

Ha inkább online rendelnéd meg a példányodat vagy szétnéznél az előfizetési csomagok között, akkor erre tovább!

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!