hirdetés
hirdetés
hirdetés

Interjú az előfizetéses híroldalt indító Dudás Gergellyel

Politis.hu, azaz állampolgár néven indítana új, előfizetéses közéleti híroldalt Dudás Gergely, az Index idén lemondott főszerkesztője. Az induláshoz szükséges 30 000 előfizetőt az Indiegogón toborozza vasárnap este óta, amikor kirakott a tervről egy videót, ezt vagy az indiegogós leírást érdemes megnézni az interjú előtt. Arról beszélgettünk, miért nem lehet szerinte többet kihozni az ingyenes tartalommodellből, miért a 2018-as kampány után indulna az újság, miért Ausztriába jegyezte be az adományokat gyűjtő háttércégét, és hol ül most az a 30 újságíró, hol van az a 30 ezer előfizető, akikre a terv épül.

hirdetés

Ez a szöveg egy több részletben folytatott chatbeszélgetés szerkesztett változata.

Mióta van meg ez a terv?

Az utóbbi két hónapban kezdett testet ölteni, egy csomó gondolkodás, számolgatás, tervezés és munka után. De az a problémahalmaz a magyar médiában, amire szerintem választ ad ez a terv, hosszabb ideje érzékelhető, különböző aspektusaival évek óta küzdöttem. Ha a kérdés az, hogy gondoltam-e erre, amikor felmondtam, akkor a válasz igen, több mint egy éve körvonalazódik bennem, hogy ez az egyetlen jó megoldás arra, ha szeretnénk jó újságot csinálni és a minőségi tartalomra koncentrálni.

És nem lett volna járható út az Index már kész gárdájával kiállni ugyanezzel a pitch-csel az olvasók elé?

Az Index egy nagy médiaholding része, ez a kérdés bőven meghaladja a szerkesztőségi kompetenciát. Arról nem beszélve, hogy általában is baromi nehéz egy ingyenes tartalom plusz hirdetés modellben működő site-nak váltania. Az egész üzleti modell, a hosszabb távú tervezés mind arra irányul, hogyan lehet még nagyobb tömeget elérni és őket célozva még több hirdetést eladni, utóbbiakat adott esetben hosszabb távú elköteleződéssel járó szerződésekkel előre rögzíteni. Az Indexnek ráadásul mint zászlóshajónak nyilván meghatározó szerepe van a többi kiadvány életében is. Az nem kérdés, hogy a paywall jár áldozatokkal az olvasók számát és ezzel a hirdetési felületeket tekintve, ezt a kockázatot szerintem ma senki nem meri felvállalni egy bejáratott helyzetben.

Én sem a cégre gondoltam, hanem a csapatra vagy egy részére.

De hát ez azért egy meglehetősen risky dolog. Arról nem is beszélve, hogy biztosan sokan kételkedtek volna benne, ahogy nyilván most is sokan kételkednek benne, hogy sikerülhet. Én vállaltam ezt a kockázatot, de mit mondtam volna 80+ embernek? Hogy utánam a semmibe, aztán bízzatok benne, hogy hónapok múlva lehet valami, addig meg mindenki éljen meg, ahogy tud? Szerintem az Index baromi fontos, abszolút meghatározó szereplő ma a médiapiacon, én nagyon örülök és fontosnak is tartom, hogy be tudja tölteni ezt a szerepet.

Azoknak, akiktől most tízezer forintot kérsz egy évre, mit mondasz, miért jöttél el a baromi fontos Indextől, hetekkel egy különös tulajdonosváltás után?

Ugyanazt, amit mondtam korábban: én tényleg nem éreztem az erőt magamban ahhoz, hogy – a khm, különös tulajdonosváltással megspékelve – folytassam azokat a küzdelmeket a minőségi tartalom, a közéleti újságírás elsőségének biztosításáért, amit az az üzleti modell megkövetel. Azt láttam, hogy az adott körülmények között – ez nem csak az Indexre, hanem általában a magyar médiára igaz – egyszerűen nem tudják az egyes médiumok betölteni azt a szerepet, ami alapvető a nyilvánosság egészséges működéséhez. De nem egy oka van a felmondásomnak. Nem erre készültem az év elején, és akkor sem, amikor tavasszal még nagyon fontos új igazolásokon dolgoztam.

Az nem volt issue, hogy sejthető volt, ha akkor állsz fel, amikor felálltál, egyből azzal jön a kormánysajtó, hogy ennyit a függetlenségről?

Szerintem ez, bármikor állok fel, sőt, bármit csinálok, issue lett volna. Nem hiszem, hogy ahhoz kéne vagy lehetne alkalmazkodni, hogy a valóságtól korábban és azóta is teljesen elszakadt, tényleg csak propagandalappá átminősült újságokban mi fog megjelenni.

Annak mi volt az akadálya, hogy az Index lépjen egyet hátra a napi pártagendáktól, vagy saját témákat hozzon be, ahogy az a Politis célkitűzései között szerepel?

Az Index – kicsit azt érzem, túl sokat beszélünk róla, mintha nem lenne egyébként tök természetes, hogy egy vezető azt mondja, hogy belekezdene valami újba – szerintem ebben elment addig a határig, amíg lehetséges volt. Én úgy szeretek gondolni az ott töltött 13 évemre, azon belül a vezető pozíciókban töltött évekre, hogy amit lehet, én megtettem azért, hogy ezt a klasszikus szerepet vigye az újság. Ne legyen félreértés, nagyon sokakkal együtt. Én ezt a vonalat tudom erősíteni, és nem azt a coolfaktort, ami az Indexnek vagy több más médiumnak a sajátja. De maga az üzleti modell az egyik akadály: ha minél több embert akarsz elérni, ha abból teremted meg az anyagi feltételeit egy féléves oknyomozásnak vagy jó elemző anyagok előállításának, hogy közben baleseti híreket, „kisfóka született az állatkertben” tipusú anyagokat kell csinálni, akkor az azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokkal folyamatosan játszanod, egyensúlyoznod kell – ami az én értékrendem szerint pazarlás.

Nagyon fontos dolog ez, nem akarom, hogy félreérthető legyen: nagyon sok kiváló újságíró dolgozik ma a magyar médiában, sok nagyon fontos és jó közéleti tartalmat, minőséget is előállítva. Szerintem ebben élen jár az Index, de csak összehasonlításban, mert az Index és a többiek sem tudnak eleget felmutatni. Ugyanakkor sok újságíró érzi azt, amit én is: egyre több a kényszerű, hozzáadott érték nélküli munka, egyre több olyan feladat van, ami tulajdonképpen az üzleti modell hibáit hivatott korrigálni, vagy azt biztosítani, hogy maradjon egyáltalán tér és lehetőség a minőségi közéleti újságírásra. A dolog rákfenéje az, hogy a megváltozott piaci környezetben és a sokat emlegetett megváltozott fogyasztói szokásokkal ez egy parttalan küzdelem. A social platformok erősödésével, a tömegelérésre és hirdetésre alapozott modellben egyre szűkülni fog a tér, ahogy ez már évek óta zajlik.

Kiadói oldalról nézve az a kérdés, mennyi bevételt termel a cég: ha fel lehet venni olcsón olyan embereket, akik képesek social felületekre optimalizált tartalmat előállítani, és egy-két bekezdéssel tömérdek kattintást hozni, miért fizetnénk nagy pénzt a nagy hozzáadott értékű munkára képes embereinknek? Nézz körül a médiában: hány, a versenyszférában is elhelyezkedni képes jogászt vagy közgazdászt látsz? Hasonló a helyzet, mint a fejlesztőknél: a média nem tudja őket megfizetni, nem tud vonzó életpályamodellt felmutatni. Ez az, ami előbb-utóbb kontraszelekciót eredményez, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az újságírói munka hogyan alakult át az utóbbi években.

A Politis esetében 30 ezer embertől szeretnél 10 ezer forintos hozzájárulást összegyűjteni. A Népszabadságnak megszűntekor nem volt ennyi előfizetője, a kisebb tényfeltáró szájtoknak néhány ezer fizető támogatója van. Mire építesz?

Legalapvetőbben arra, hogy jó újságot fogok csinálni, és arra, hogy szerintem erősen beszűkült a közéleti nyilvánosság, szükség és igény is van arra, hogy több és más minőséget képviselő médiumok jelenjenek meg a magyar piacon. Szerintem a közélet iránt érdeklődő, hírfogyasztó réteg sokkal szélesebb is, mint 30 ezer ember. Ne felejtsük el, hogy ha már nyomtatott sajtós példányszámot hozunk példaként, alig 10-15 éve még többszázezer ember tekintette természetesnek, vagy legalábbis szükségesnek, hogy előfizessen. De szerintem a legfontosabb tényleg az, hogy hiába van sok hír, sok cím a különböző újságok hír rovataiban, azok nagy része nem képes túllépni a pártok diktálta tematizáláson.

Nézd meg, hogy bármelyik, akár ma függetlenül műküdő, annak tekintett újságban milyen arányban szerepel mondjuk Paks ügye Németh Szilárdhoz képest. Nem az a lényeg, hogy valaki atompárti vagy atomellenes, legalábbis most nekem nem, hanem az, hogy be tudja-e tölteni a média azt a feladatát, hogy egy ennyire kiemelt ügyben sokoldalúan, annak minden aspektusára kiterjedően tájékoztat: a hitel kérdése, a megújulók kérdése, az atomerőmű építésére képes cégek és a világpiac feltérképezése, a törésvonalra építkezés kérdése – egyszerűen ezernyi szál van, ami elsikkad. Paksot be lehet helyettesíteni az olimpiával: azért lehetett egyébként a népszavazásnak is ekkora támogatottsága, mert baromi sokan joggal azt érezték, hogy nincs körüljárva ez a kérdés, és ez nem kizárólag a politika feladata. Én azt gondolom, hogy bőven több mint 30 ezer embernek van ma jogos hiányérzete a mai média működése kapcsán. Még egyszer, ezzel nem a kollégákat akarom hibáztatni, hanem azt állítom, hogy az az üzleti modell ma már képtelen többet és jobbat akaró szerkesztőségeket fenntartani.

Amikor a több százezer egykori olvasóról, előfizetőről beszélünk, ott azért olyan médiamárkákról van szó, aminek csak egy része volt a közéleti identitás, még tele voltak mindenféle egyéb kulturális, sport- meg magazintartalmakkal. Itt meg kb. egy fizetős magyar Politicóról van szó, ami azért erős állampolgári elkötelezettséget is feltételez a leendő olvasóktól.

Akiktől én napi 30 forintot kérek egy jobb minőségű tájékoztatásért, illetve azért, hogy egyáltalán legyen egy kizárólag közéleti fókuszú online hírportál Magyarországon. Nem akarom lebecsülni az állampolgári elkötelezettség jelentőségét, ha már megemlíted, a politis szó ugye éppen állampolgárt jelent. Magyarországon az elmúlt években jelentősen beszűkült a tájékozódási lehetőség, beszűkült a nyilvánosság. Szerkesztőségek tűntek el vagy alakultak át, így szerintem önmagában örömteli, ha létrejön egy újság. Annak pedig minden ország médiapiacán óriási jelentősége van, hogy vannak-e olyan lapjai, amik a Magyarországon egyre inkább csak az újságíróiskolák első néhány órájának tananyagában szereplő ethoszt, a nyilvánosság szolgálatát tartják elsődlegesnek. Nem akarok szerénytelen lenni, de a Politisnek én hosszabb távon jelentős indirekt hatást remélek. Nem mellesleg építve egy hagyományos polgári értékre is, hogy a minőség nincs ingyen. Észre kell venni, hogy az ingyenes médiában az olvasó az áru szerepét tölti be, a hirdető a valódi ügyfél, akinek a médium az olvasókat kínálja fel. Én az olvasót szeretném a lehető legjobban kiszolgálni.

A Kickstarteren, Indiegogón az szokott befutni, ami már az elején repülőrajtot vesz, te egy szál Facebook-profillal hogyan kezdesz neki?

A crowdfunding kampányoknak tényleg vannak ökölszabályai, de ne felejtsük el, hogy egy atipikus termékről beszélünk. Nem gondolom, hogy az Indiegogo által biztosított időablak utolsó napjaiban dől majd el a dolog, de azért nem is az első két napban – itt nem csak arról van szó, hogy tetszik-e egy új kütyü. Egy mindenki által felismerhetően fontos, tiszta és jó ügyről van szó, ez remélem, segít majd a médián keresztül is sok emberhez eljuttatni, hogy van egy ilyen lehetőség. Én szeretném ezt kicsit úgy is látni, hogy az ország állapota kedvező körülményeket is ad: minden társadalmi alrendszerünk rosszul működik, minden szakmában hallunk arról, hogy milyen rossz kompromisszumokra kényszerülnek emberek a körülmények, a rendszer, a főnökeik vagy egyéb tényezők miatt. Én hiszek abban, hogy az egyéni döntések sokasága meghatározó lehet, hogy nem lehet mindig azt mondani, hogy micsoda naiv, idealista álmodozó valaki, aki ki akar törni adott rendszer keretei közül, meg akar szabadulni a rossz kompromisszumoktól. Itt is ez a kérdés, és én azt remélem, hogy ez sokakat megtalál.

Tehát nincsen ügynökség, aprólékosan megtervezett Facebook-kampány, lezsírozott időpontok Kálmán Olgánál. Ha 300 millió forintra lősz, nem lenne meggyőzőbb, ha néhány millióból, de ezek már lennének?

Kaptam szakértőktől segítséget, nagy és jónevű ügynökségektől is a kampánytervezéshez. Van kampányterv és médiaterv is, ha ez nem is lezsírozott időpontokat jelent, bár ilyen is van, persze. Újságíróként, szerinted nem fontos hír az ma Magyarországon és Magyarországról akár külföldön is, hogy legnagyobb és legfontosabb online hírportál volt főszerkesztője egy új, előfizetős site-ot indít be? Szerintem igen – akár az üzleti modell, akár a magyar sajtószabadság és a nyilvánosság helyzete miatt. De tőke nincs mögötte, ezért arról valóban nem tudok beszámolni és arra építeni sem, hogy egy milliókból felépített, a legapróbb részletekig kimunkált, költséges kampánnyal futok neki a dolognak. De eddig nem volt olyan ember, akihez segítségért, támogatásért fordultam volna, és ne kapásból mondott volna igent, egyszerűen azért, mert jó és fontos ügynek tartja ezt.

Ha már a mai Magyarországnál tartunk: ha összejön a 30 ezer, és az olvasók egy része azzal fog találkozni, hogy nekik kedves ellenzéki pártokról derül ki a Politisen, hogy, mondjuk – persze ez egy hipotetikus példa – nekik sincs programjuk, ők lemondhatják majd az előfizetést?

Mármint hogy nem tetszik az újság, vagy az, amivel az újság szembesíti, és visszakéri a most befizetett pénzét?

Igen, ez. Egy csomó olvasó van, aki korábban napilapokért pénzt adott, de ebben az országban kevés időszakot és kivételt leszámítva a napilapok szekértáborokhoz dörgölőztek. Logikus, hogy lesznek olvasók, akik ezt várják a pénzükért.

Akkor most ebben az értelemben magam ellen beszélek: aki szekértábor logikát vár az újságtól, ne fizessen elő. Eszem ágában nincs ebben a dimenzióban még csak gondolkodni se. Sőt: az egyik legfontosabb projekt, amit a Politisnek szerintem fel kell karolnia és fel is fogjuk karolni, hogy újra áttekintsük és megértsük az elmúlt 25, vagyis most már lassan 28, a rendszerváltás óta eltelt évet, azt, hogyan jutott idáig ez az ország. Az, hogy mit jelent egyáltalán az előbbi mondatban az „idáig”, önmagában is kérdés a szekértábor-logika mentén megosztott elitek egy-egy oldalán. A párbeszéd, a megértés szándéka, ezzel a vita lehetősége, az, hogy adott kérdéseket ne rögtön az alapján ítéljünk meg, honnan jön egy javaslat, lényegében eltűnt Magyarországról. A Politis azok újságja lesz, akik gondolkodni akarnak, akik meg akarják érteni – megérteni, nem elfogadni – a másik oldal gondolkodását is, kíváncsiak arra, ha több oldala van egy ügynek.

30 fős, majdnem kizárólag közéleti szerkesztőségről szól a terv. Szerintem én még nem tudtam biciklizni, amikor utoljára ekkora belpol csapat volt egyben Magyarországon. Ők honnan jönnének, és nem reccsentene meg túl sok mostani szerkesztőséget, ha egybe tömörülnének?

Több mint 30 embert szeretnék, de kezdjük a végével: komolyan attól kéne tartanunk a mai magyar médiapiacon, hogy szerkesztőségek bezárása, felszámolása, újságírók tucatszámra való felmondása, utcára kerülése után egy új lap indítása reccsenést okoz?

Abban az értelemben igen, hogy ők jellemzően kicsi, független műhelyekhez igazoltak, amelyek viszont ingyenes elérésűek. Most sarkítva arról is van szó, hogy fogjuk közülük a vállalkozó kedvű többséget, és rakjuk a tartalmukat egy fizetőkapu mögé.

Én mindig is kicsit arroganciának tartottam, ha úgy gondolkodunk, hogy van néhány jó ember, akik kizárólagosan képesek jó minőséget előállítani. Amikor 2013-ban átvettem az Indexet, a szakmában, de azon kívül is, nagyon sokan temették a lapot – ahogy az egyik akkori komment szólt, egy szép ezüstkor talán még benne van az lapban. Több mint 30 ember került státuszba a főszerkesztői időszakom alatt, egy sor olyan, kiváló embert találtam, sokakat pályán kívülről, újságírói múlt nélkül, akik szerintem azóta a legjobb hazai újságírók közé nőttek fel. Én borzasztóan erősen hiszek a képzésben és a kultúrában. A Politis stábja biztosan képes lesz kinevelni újabb és újabb nemzedékeket, ráadásul egy olyan szakmai közegben, ahol egy fiatal nem natív tartalom írásával kezdi a pályafutását. Igen, a 30+ embert össze kell szednem valahonnan, és részben nyilván különböző szerkesztőségekből, de nem hiszem, hogy nagy kiadók sokszázmilliós éves büdzsével ne tudnák pótolni az embereket, ahogy a kicsiknél is folyamatos a mozgás. Komolyan, úgy tekintünk a magyar médiapiacra, hogy ott gondot okoz, ha létrejön valami?

Nem, de én úgy tekintek a magyar közéletre, hogy nem egyszerű közéletről újságot írni akkor, amikor a hatalom gyakorlói jellemzően nem válaszolnak kérdésekre, nem bonyolódnak vitákba, és ha tehetik, ráülnek az adatokra. Az meg, hogy ilyen helyzetben mégis rendesen körüljárt anyagok szülessenek fontos témákról, szeniorabb újságírókat feltételez, akiknek véges a száma.

Igen, szeretnék sok szenior újságírót. És szeretnék nekik olyan körülményeket biztosítani, ahol a szenioritásuk, a hozzáadott érték a munkájukban minden pillanatban érvényesül. Ma egy szenior újságíró gyakran időjárásjelentést, lottószámokat vagy baleseti híreket pakol be, ne adj isten azon töri a fejét, hogyan lehetne jobb az újság social stratégiája, milyen platformra milyen oda optimalizált tartalmat kéne kitalálni, esetleg – konkrét példa – ül egy olyan értekezleten, ahol lényegében egy ügynökségi briefen gondolkodik. A fiatalok pedig úgy nőnek fel, hogy ezt az újságírói munka szerves részének tekintik. Itt megint ugyanoda lyukadunk ki: mindenki eldöntheti, és alapvetően maga kell eldöntse, hogy akar-e másképp dolgozni. Én akarok. Erre megadom a lehetőséget másoknak is, de ebből nem az következik, hogy nem marad elég ember a piacon, csak az, hogy lesz egy műhely, ami más fókusszal dolgozik.

Többször szóba hoztad már a natívot, és a Politis-pitchben szerepel, hogy nálatok erről szó sem lehetne. Ez azért van, mert eleve ördögtől valónak gondolod, hogy egy, a szerkesztőségtől elkülönülő stáb világosan jelölt szöveges hirdetéseket készítsen, vagy mert azt gondolod, hogy ez a felállás (külön stáb, világos jelzés) nem működik, nem létezik?

Maga a native kifejezés arra utal, hogy a hirdetés olyan alakot és akár tartalmi jegyeket vesz fel, amely a lehető legnagyobb mértékben belesimul az adott médium szerkesztőségi tartalmába. Ebben az értelemben igen, önmagában is kikezdhető, mert a lényegében hordozza, hogy valamilyen formában azért tévesszük meg az olvasót. És valóban nem működnek azok a sokak által enyhítő körülménynek tekintett megoldások, elválasztások sem, amire utalsz. Az olvasók többsége nem tudja értelmezni a native hirdetésre utaló jelzéseket, ha megérti, csalódik. Nem működik jól – Magyarországon legalábbis biztosan nem – az elkülönített csapat sem: egy darabig, de rövid ideig az újdonságával talán képes kielégíteni az igényeket, illetve azok egy részét, de már most dörömbölnek sokszor az ügynökségek, hogy ez most már ne native jelöléssel, hanem igazi tartalomként menjen. Kinyitottuk Pandora szelencéjét, és én nem látom, hogy vissza lehetne zárni.

Ha 28 ezer olvasó jönne össze az Indiegogón a célzott 30 ezerből, bizonyára fel fog merülni, hogy kipótolhatja-e egy vagy több nagydonor a hiányzót. Ez egy nyitott út lesz?

Igen. A gyűjtés „mindent vagy semmit” beálltással fut, miközben lehetett volna azt is választani, hogy ha összejön mondjuk 20 ezer, vagy a kitűzött célnál kevesebb ember és pénz, akkor is megtarthatom az összeget, és megpróbálom kisebben elkezdeni. Én ebben sem akartam kompromisszumot. A 30 ezres szám az üzleti tervhez van belőve, illetve minden annak van alárendelve, hogy itt tényleg nem egy blog vagy harcos élcsapat kezdje el a munkát, hanem egy magyar viszonylatban valóban nagy szerkesztőség, és új minőséget lehessen felmutatni. És bár sokat beszéltünk arról, mit jelent ma 30 ember a magyar sajtópiacon, valójában ez a létszám sem őrült nagy: mindenki nyálcsorgatva nézte a Spotlightot, de a Boston Globe az USA-ban nincs az első 20 újság között, egy inkább helyi, mint országos fókuszú újság, és mégis oldalakon keresztül görgetheted az impresszumát. Igen, az USA marha nagy, és a németek is 80 millióan vannak, ahol például a Spiegelnél több mint 70 fact checker dolgozik. Nem újságíró, nem szerkesztő: fact checker. A magyar médiában ez státuszként is ismeretlen fogalom.

A kérdésre visszatérve: kompromisszum nincs, ennyi ember kell ahhoz, hogy az újság biztosan olyan jó legyen, hogy az organikus növekedése is garantálható legyen. Kompromisszum abban sincs, hogy nem merülhet fel senkiben kvázi tőkepartnerként, meghatározó előfizetőként, donorként a befolyásolás lehetősége. De van lehetőség több, akár százas nagyságrendű előfizetést megvenni, akár úgy is, hogy azokat a szerkesztőség osztja majd szét például egyetemisták vagy más, a díjat nehezebben kifizetni képes, de érdeklődő olvasók között. És simán lehet, hogy lesznek cégek, akik csomagban, mondjuk a munkatársaiknak vesznek több előfizetést.

Tegyük fel, hogy összejön a megcélzott összeg, utána mik a következő lépések?

Meg kell csinálni az újságot. Nekem ez megy jobban, ebben van track reckordom, és talán mondhatom, hogy kreditem is, nem egy egyszemélyes kampány tervezésében és lebonyolításában. A Politis.hu brand és a kiadó mögött egy egyszemélyes osztrák kft. áll, amit októberben alapítottam, hogy az előfizetési díjak ide érkezzenek. Fontos, hogy ez tiszta legyen: nem vagyok paranoid, sőt, az ars poeticám egyik alapköve, hogy dolgozzunk, éljünk, csináljunk mindent úgy, mint ha egy normális országban élnénk (hiszen ha mindenki így gondolkodik, automatikusan az is lesz), de láttam, mit jelent, ha egy médiacégre rászállnak a hatóságok.

A Politis.hu gmbh-nak ettől még lesz egy magyar leányvállalata, ezt is létre kell hozni, de persze nem a cégjogi részletek az igazán izgalmasak, hanem a fejlesztés, amire rohamtempót kell diktálni. A cél az, hogy áprilisban elinduljon az újság. Bár egy közéleti fókuszú szerkesztőség, sőt, az olvasók számára is nyilván a kampány az egyik legizgalmasabb időszak, én évtizedekre tervezek. Fáj, hogy ez kimarad, de lesz még elég kampány. És a kormányalakítás, egy új parlamenti ciklus indulása is bőven elég izgalmat kínál, fontos lenne, hogy ebben a folyamatban már az elejétől benne legyünk.

Az oldal fejlesztésére önmagában 3-4 hónap bőségesen elég, de az igazán izgalmas fejezet a paywall rendszer kialakítása. Borzasztóan fontos, hogy itt egy minden elemében könnyen kontrollálható rendszer jöjjön létre, a tartalom és kínálat személyre szabhatóságának a lehetőségeit maximálisan nyitva tartva. Szerintem ez egy olyan munka lesz – bőven az újság indulásán túl is –, ami az egyik legizgalmasabb projekt lehet egy fejlesztőcég számára. Eközben zajlik majd gőzerővel a csapatépítés is, nyilván –  több mint 30 emberrel kell majd szerződnöm bő három hónap alatt, kialakítani a működési struktúrát. Vannak határozott elképzeléseim arról, hogyan áll majd föl a szerkesztőség, kikkel szeretnék mindenképpen együtt dolgozni, de én sosem voltam autoriter vezetői típus. Mindig borzasztóan fontosnak tartottam, hogy minél többen minél több agymunkát tegyünk bele minden feladatba, és alig várom, hogy újra csapatban, és ne egyedül dolgozhassak.

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Ez persze semmi, ha azt nézzük, hogy a magyar focibajnokság jogaiért évi 3,8 milliárdot fizetnek.

30 ezer reklámfilm ment naponta a tévében, ami több, mint az egy évvel korábbi szám.

A PRO.PR Awardson összesen 23 európai pr-szakembert díjaztak. 

A szaklap eddig maga árulta a felületeit.

A European Festival Awardson az év line-upja díját kapta a magyar fesztivál.

hirdetés

PR workshop a Prizma Kreatív PR Díj kiemelkedő kampányainak bemutatására január 25-én.

2017 legdíjazottabb ügynökségeinek és megbízóinak estéje. A 2017-es Kreatív-MAKSZ M+Lista és a Kreatív PR Toplista helyezettjeinek díjazása. Időpont: 2018. február 7.

A HRKOMM Award 2017 győztes pályázatainak bemutatása. Időpont: 2018. február 13.

Gyógyszerkommunikációs konferencia március 1-jén a médiafogyasztási és használati szokások változásáról.

Toborzásaink kiegészítése LinkedIn kampányokkal. Mire jó, hogyan használható, kinek érdemes, kinek nem? Március 6., 08:30

Gyakorlati Facebook útmutató: Recrutiment branding a gyakorlatban, eszközök és lépések több és releváns jelentkezőért. Március 6., 13:00

Kétnapos konferenciákon az FMCG és a kereskedelmi szakma legégetőbb problémáira és kérdésekre keressük a választ. 

Keressük Magyarország legkiválóbb élelmiszert és egyéb FMCG-termékeket kínáló üzleteit! Nevezési határidő: március 09.

hirdetés
hirdetés