hirdetés
hirdetés
hirdetés

Igazi infofreak, de nem egy sorozatjunkie

Továbbá nagy favoritja a polip – élve vagy halva. Nagy Gergely, az Artvertising Group alapító tulajdonosa írta e heti Kultúrterrorunkat.

hirdetés

Könyv

Igazi infofreak vagyok, 99 százalékban non-fiction könyveket szippantok magamba, akár többször, újra és újra elolvasva őket. Talán ez elsőre furán hangzik, de annyi kitalált történettel találkozom a munkám során, hogy így tudom igazán lelazítani az agyamat. A töri, építészet, művtöri hármasára gerjedek a legjobban, ha a kezembe kerül mondjuk A művészet történetevagy a VIII. Henrik az Anglikán egyház történetét feldolgozó könyv, máris időgép üzemmódba kapcsol a fantáziám. Mivel szeretek utazni, az olvasottakat sokszor személyes élményekkel is összekapcsolom. Egy-egy út előtt az úticélommal kapcsolatos akár történelmi vagy művészeti könyvek kerülnek előtérbe, és egészen különleges élmény ezek után élőben látni mindent, amit előtte már beolvastam a memóriámba.

Nagy Gergely
Nagy Gergely

Film

Egyértelműen a sci-fi a kedvencem, bármi azonnal kilő az űrbe, ami tudományos és fantasztikus. A fantasy és a történelmi filmek megosztva az ezüstérmes műfajok, ezek leginkább az egyre elképesztőbb látványvilág, a kosztümök, vagy történelmi tények miatt kötnek le. A halálom pedig az, ha egy film annyira klisékre épül, hogy már a főcím spoilerezi a teljes sztorit és a végkifejletet. Társadalmi problémákat feldolgozó alkotásokat is szívesen nézek, ezek közül az egyik maradandó az Imák Bobbyért. Nevezhettek kínosan mainstreamnek, mert valóban nem norvég művészfilm egyik sem, de szerintem aKapcsolat Jodie Fosterrel és Ridley Scott Prométeusza igazi sci-fi-be oltott mesterművek, Ralph Fiennes-t pedig ma is idolnak tartom a Schindler listája és az Az angol beteg miatt. Rendezőknél Ferzan Özpetek és Pedro Almodovar akik neve biztos helyjegyen jelent nálam a kanapén.

TV

Lehet, hogy valódi kultúrterrornak hangzik, de egyszerűen imádom a Szomszédok sorozatot. (Ugye, nem vagyok ezzel egyedül?) Az 5 évad 331 részét oda-vissza ezerszer végignéztem már. Elképesztő, mennyire pontosan kimazsolázható belőle a rendszerváltás előtti és közbeni magyar mentalitás, ami a kisgyerekkorom volt. Nagy álmom, hogy egyszer valaki meglep a Szomszédok első évadának DVD kiadásával, amiért még egy DVD lejátszót is újra beszereznék. Nyilván nagy kedvencem a Szomszédok forever oldal is, amiben a sorozat alapján tűpontosan savazzák a jelenkor eseményeit.

Egyébként nem vagyok óriási sorozat-junkie, de néha elkap a sodrás. A Netflixen legutóbb a Pose című sorozat vitt magával. Igazi wow-élményt ad a 80-as, 90-es évek transzszexuális szcénájáról, csilivili glamúr, kemény sorsok, és AIDS-el átszőtt live from New York. Amire még sokáig emlékeztem, az a The Man In The High Castle, ami a „mi lett volna, ha a nácik nyerik a világháborút?” kérdéskört boncolgatja. Komolyan, nekifeküdtem a Trónok Harcának is, de a második részig sem jutottam. Nem rántott magával.

Zene

Hát, nem a violinkulcs volt az ovijelem, sem hangom, sem túl jó zenei ízlésem sincs. A háttérben mindig diszkréten bömböl egy online rádió, ami igazából mindegy, hogy mi, csak utálom a csendet magam körül. Volt, hogy azt sem vettem észre, hogy beakadt a digitális lemezjátszó és 3 ütemet ismételt órákig. Bizony megtörtént. Ha mégis én pakolok be valamit, akkor az elektronikus zene. Pont.

Magazin/blog

Digitális ragadozóként többnyire online formában fogyasztok magazinokat. Blogokat vagy csoportokat követek, nagy kedvencem az Építészfórum, minden napom ott startol, tömöm magamba a dizájncsodákat. Ezeket a csodákat egyébként grafikai és reklámoldalakon is fogyasztom, de lelkes lájkolója vagyok a Budapest régi képeken csoportnak is.  A híreket is nagykanállal töltöm le, persze, csak a valódiakat, próbálok kizárni magamból mindent, ami érdekből deepfake. Mivel a FB-on már az összes számomra érdekes blogot, oldalt bekövettem, ezért kizárólag ezen keresztül válogatok.

Hobbi

City Break fanként évente legalább 5-6 ilyen jellegű utazást betervezek, a 2 hosszabb utazásom mellett.  Régi nagy álmom, hogy Európa összes fővárosát végigjárom, amivel nem is állok rosszul, már csak a Baltikum és a Balkán egyes városai vannak a bakancs listámon. Kevésbé emelkedett sztori, de bevallom, mindenhonnan hozok hűtőmágnest is. CB utazásokkor az építészet, a látványosságok vannak a fókuszban, és a köztük lévő 800 év különbség ellenére a gótika és a szecesszió a két nagy favorit. Legutóbb, pont egy hete, sokadszorra mentem Barcelonában (de Gaudit nem bírom), a nagy kedvenc mégis Tel-Aviv a strandjaival, a lazaságával, a változatos ételeivel és a lepukkant, mégis lenyűgöző Bauhaus építészetével. (A jó buliknak a rajongásomhoz persze semmi köze!) Az évi két hosszabb kimozdulás pedig az aktív relaxé, olyankor szeretek minél kevesebbet tervezni, de minél többet látni, tapasztalni, kóstolni, szagolni, élményt behúzni.

Sport

Van olyan, hogy trópusi infógyűjtő sportoló? Na, akkor én az vagyok. A téli sportokat utálom, menekülök is itthonról, ha beáll a hideg. A búvárkodás az én világom, kevés jobb dolog van a súlytalan lebegésnél a kristálytiszta tengervízben. Amúgy rendszeresen sportolok, de nem tartom magam sport őrültnek. Egyszerűen csak jobban érzem magam, ha mozgok egyet, az életem, a napi rutinom része.

Kávé

35 évig kimaradt a kávé az életemből, mostanában pedig a napi 1 kávém összetétele így néz ki: hozzávetőlegesen 1 liter tej, amely nyomokban kávét is tartalmaz. De még nem adtam fel, hogy egyszer tényleg megszeretem.

Étterem

Szeretem feltérképezni a fine dining helyeket, kifejezetten izgat a kísérletezés, de a helyzet az, hogy az utóbbi idők egyik legmeggyőzőbb gasztroélménye a Klauzál-téri Kádár-étkezdéhez kapcsolódik, ahol az egyik kedvencemet ettem: sóletet. Másik örök szerelmem a hazai indiai konyha. Azért a hazai, mert itt lehet nem csípősen is rendelni, Ázsiában a nem csípős alatt viszont azt értik, hogy csak elvörösödik és leizzad az ember tőle, de azért túléli. Nagy favorit még a polip, élve vagy halva, de mivel itthon a Big Fishen kívül túl sok helyen nem lehet hozzájutni, külföldön szinte csak ezt eszem.

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Bejelentették: várható az új arculat és a b2b-profil további erősítése is 2020-ban.

Úgy volt, hogy nem lesz hivatalos mörcs karácsonyra, de aztán észhet tért a cég.

Az árnyalat hivatalosan persze nem a kólásdobozról kapta a nevét, hanem nemes egyszerűséggel „klasszikus kéknek” hívják.

Robert De Niro saját gyűjteményének darabjait is felajálotta a könyvhöz.

A fenntarthatóság jegyében állt össze a két nagy múltú amerikai vállalat.

15 küldőpiac 15 percben. A Pont Itt és a Turizmus Online szakmai rendezvénye Dátum: január 31.

hirdetés
hirdetés