Hogyan öltözzön a választásra készülő politikus?

A modern politikai marketing gyakran kezeli árucikként a politikát, a politikust. Ha a politikus áru, a közelgő választások a vásár. Az értékesítést pedig a termék csomagolása is segíti. A kampánnyal foglalkozó sorozatunkban ezúttal a power dressingről, azaz a kormányzóképességet és kompetenciát sugalló politikusi öltözködésről lesz szó.

Nem a ruha teszi az embert, hangzik a szólás. Ezt a bölcsességet 24 évvel a rendszerváltás után még mindig sok politikus osztja Magyarországon. Pedig az öltözködés olyan nonverbális kifejezési forma, amelynek sikerén vagy kudarcán akár politikai karrierek, választási szereplések is múlhatnak. A magyar politikai élet szereplőinek többsége nem veszi igénybe stylist segítségét, aki mégis, azt inkább a divatnak való megfelelés vagy a tömegből való kitűnés vezérli; kevesen használják ruhatárukat hitelességük, az általuk képviselt nézetek megjelenítésére.

Egy 2006-ban az Origónak adott interjújában Schiffer Miklós stílusszakértő egyenesen lesújtó véleménnyel volt parlamenti képviselőink ruházkodásáról. Szerinte a politikusnők többsége „ténsasszonynak öltözik, a férfiak meg tsz-elnöknek. Sehol a világon nem probléma, hogy mennyibe kerül egy öltöny, egy szemüveg, csak Magyarországon, miközben, ha egy vezető politikus rosszul öltözött, azzal az egész országot járatja le.”

Az azóta eltelt évek csak részben hoztak változást. Kétségtelenül megfigyelhető, a Fidesz jobbrafordulása és a Jobbik megjelenése óta a nagypolitikában, a hagyományos magyar ruhadarabok és azok legújabb kori újraértelmezései némileg színesítették a palettát, vezető politikusaink pedig egyre inkább igazodnak a nyugati trendekhez hivatalos programjaik során. Orbán Viktor miniszterelnök éppúgy sötét öltönyt és egyszínű nyakkendőt visel, mint európai férfikollégái, inkább magánprogramjain éri időnként ruházati baleset. Míg a 2006-os barkós körorvos imidzset sutba dobta, most is szívesen igazodik külsejével az átlagos szavazópolgár fizimiskájához, különös tekintettel labdarúgó mérkőzéseken vagy árvízi mentéskor. Orbán és csapata értik a power dressing szerepét, ez már a ciklus elején is érezhető volt, amikor a miniszterelnök a kolontári vörösiszap-katasztrófa helyszínére látogatott. A mellényes gumicsizmás pszeudomunkaruha nem sokkal később egy hasonló profilú webáruház kínálatában is megjelent miniszterelnöki szett néven. 

A médiában gyakran szereplő politikusok jó része főként kampány idején veszi igénybe öltözködési tanácsadó segítségét, a többség azonban tartózkodik az efféle úri huncutságtól. Tarlós István, Budapest főpolgármestere például vállalja, hogy csak a felesége tanácsaira hallgat, ha ruházkodásról van szó.

Az újabb parlamenti pártok, azaz a Jobbik és az LMP a most zárult ciklus elején különösen adtak a külsőségekre. A bocskaik és menték mellett a pártelnök, Vona Gábor gárdamellényben tette le képviselői esküjét, és máskor is a feloszlatott szervezet egyenruháját húzta magára képviselőtársait is megbotránkoztatva. Igaz, amióta a radikálisok konszolidált, kormányképes erőként igyekeznek láttatni magukat, azóta a múltidéző ruhák viseléséből lejjebb adtak, Vona a kampányban az öltöny-nyakkendő, illetve az öltöny-nyitott gallér megoldással operál. Hogy nonkonformizmus vagy egyszerű ízlésficam az oka, nem tudni, de kétségtelen tény, Volner János személyében a Jobbik mackófelsős képviselővel is színesítette a Parlament életét.

A Lehet Más a Politika fiatal és harcos képviselői nem csak harcias habitusukban, laza öltözködésükkel is az 1990-es Fideszt idézték. Bár a párt azóta kettészakadt, az egység ebben az értelemben még él: A Párbeszéd Magyarországért képviselőinek politikai félfordulata nem járt együtt stílusváltással az öltözködés terén. A zöldpárt férfi képviselői jobbára a nyakkendő nélküli viseletre, a hölgyek pedig a nem mindig előnyös „földanya” stílusra esküsznek, ám ez is hozzájárult ahhoz, hogy önmagukat a politika megújítóiként kommunikálják. Széll Bernadett, a párt fiatal társelnöke inkább trendkövető, mint jelenlegi és volt frakciótársai. Hogy az LMP tudatosan tekint az öltözködésre, mint a politikai kommunikáció eszközére, azt Osztolykán Ágnes esete is mutatja, aki a Parlament 2010-es alakuló ülésén cigány népviseletben jelent meg a Kossuth téren ezzel is tiltakozva Vona gárdista outfitje ellen.

Férfi politikusok gyakran mellőzik a nyakkendő viselését, hogy könnyedebbnek, lazábbnak tűnjenek a választók előtt. Az ellenzék vezetői a kampányban szinte kivétel nélkül nyitott gallérral korteskednek, a változás leginkább Bajnai Gordon esetében szembetűnő, aki kormányfőként még a nyakkendős politikusok táborát erősítette. Mesterházy Attila fehér inget visel sötét zakóval, ehhez időnként vörös nyakkendőt köt. Gyurcsány Ferenc a magas kétgombos gallérú ingekre esküszik, a Parlamentben inkább nyakkendővel, a Házon kívül – amikor „Feriként” merül el rajongói körében, vagy a tűzhely mellől üzen híveinek – anélkül.

A Fidesz néppártiságát mi sem bizonyítja jobban, mint monstre képviselőcsoportjának teljesen heterogén öltözködése. A Jobbik-stílust kölcsönvevő menték és atillák mellett a TSZ-elnök dizájn, a Fékon-hatású és rövid ujjú dívik a párt vidéki, ötvenes potentátjainak körében, míg a fiatal, városi politikusok a menedzser vonalat viszik, márkás öltönyökkel, szolid eleganciával.

Tőlünk nyugatabbra komoly hagyományai vannak a power dressingnek, bár a hatalmi viseletről talán Kim Dzsong Un és más tábornoki egyenruhás ázsiai vagy dél-amerikai diktátor is tudna mesélni. Nem véletlen, hogy tekintélyelvű rendszerek élén az esetek túlnyomó többségében katonai egyenruhát hordó, zord tekintetű vezető áll, hiszen a hadsereg élén betöltött főtiszti szerep maga a primer erőfitogtatás.

De kanyarodjunk vissza a Nyugathoz, azon belül is a hetvenes évek Nagy-Britanniájához. Tizenöt éves miniszterelnöki megbízatásának kezdetekor a tory-politikus tanácsadói olyan jól beszélték a szimbólumok nyelvét, hogy felismerték: ha a Vasladyt színes kis kalapokba és gyöngysorokba öltöztetik, akkor ugyanolyan konzervatív uralkodói és elit imázs veszi majd körül, mint II. Erzsébet királynőt, ami a munkások számára, azaz egy fontos szavazói rétegnek taszító lehet. Szóval a kiegészítőknek menniük kellett, a nőként vezető politikusi szerepet betöltő Thatcher asszony pedig a puritán öltözködés mellett hangja mélyítésének technikáját is elsajátította, hogy a vitákban nagyobb tekintéllyel szállhasson ringbe. Az ilyen, néhol ellenmondásos, de sosem feledhető karaktereket egyébként a magyarországi power dressing története nem, de az Országgyűlés már négy éve nélkülözi. 

Szponzorált tartalom! A cikk elkészítését a Népszabadság támogatta!

Rényi Ádám, kommunikációs szakértő, az Uniomedia kreatív tartalom igazgatója
a szerző cikkei

Szabó Vivien Gabriella, Corvinus Egyetem, phd hallgatója
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!