hirdetés

Hogyan futott fel a Bartók Béla út?

Forgalmas közlekedési útvonalból lett Buda kulturális főutcája. A Bartók Béla út ma élhetőbb, mint valaha, ehhez pedig az üzlettulajdonosok összefogására volt szükség. De a munkának közel sincs vége. A kultúra tereiről, az utca hagyományairól, süteményezésről és fahéjillatról is beszéltünk a Bartók Béla úti civilekkel. 

hirdetés

A Bartók Béla útra jártam általános iskolába. Az igazgató minden reggel a kapuban várta a gyerekeket, udvariasan köszönt az anyáknak, kezelt az apákkal. Ez húsz éve volt, de ma is ugyanígy zajlik, reggelente a villamos ablakából el lehet csípni a rítust. Majdnem minden más viszont megváltozott az utcában.

Jóllehet kocsmák, galériák, kisboltok a kilencvenes években is működtek itt – a Szentjóby Tamás vezette Bartók 32 Galéria például az évtized fontos kulturális gócpontjai közé tartozott –, a helyek azonban sorra nyíltak és zártak be. Az egymástól független kezdeményezések annyira tudtak sikeresek lenni, amennyire a tulajdonosok, üzletvezetők tehetsége és kitartása engedte. A kétezres évek közepén komoly állami beavatkozás adott új lendületet az utcának: a főváros által indított Kulturális Városközpont program keretein belül 720 millió forintot kapott a XI. kerület, amelyből 564 milliót az Európai Unió fizetett. A program kifejezetten a Bartók Béla úti „kulturális városnegyed” kialakítását tűzte ki célul, a kerület pedig ajánlatot is tett az érdeklődő vállalkozóknak: ha kulturális funkciót is ellátó helyet nyitnak, olcsóbban bérelhetik az önkormányzati ingatlanokat. Az utca egységes arculata, ha beszélhetünk most ilyesmiről, azután alakult ki, hogy ez a kezdeményezés megvalósult, a támogatási program lecsengett. A régi és újonnan nyílt üzleteknek kezdeniük kellett magukkal valamit. Ekkor 2010 körül jártunk.

Lehessen csak úgy lézengeni

„Akkoriban költöztünk a környékre, a Moha Kávézóba jártam le dolgozni. A tulajdonosokkal beszéltünk róla, hogy összehangolhatnám valahogy a kulturális programjaikat. Aztán elkezdtük ugyanezt csinálni, csak nagyobb léptékben, az egész utcában” – meséli Jáki Mónika városfejlesztő, a Kulturális Tizenegy Egyesület, röviden Kult11 menedzsere. 2014 óta hivatalosan is ez a szervezet fogja össze a Bartók Béla úti helyeket. A fontosabb célok közé tartozik, hogy „Bartók Béla Boulevard” jeligére közös utcamenedzsment-stratégiát alakítsanak ki, pályázatokon vegyenek részt, és egységesen kommunikálják a kerület vezetése felé, mire lenne szükségük.

Mivel Jákinak a munkája is az, hogy hasonló városrendezési koncepciókat dolgozzon ki, a XI. kerülethez pedig személyesen is kötődött, egyértelműnek érezte, hogy érdemes bekapcsolódnia az utca megújításának programjába. „Olyan együttműködést szeretnénk kialakítani az önkormányzattal, ami szakmai alapú, és papírt is kapunk róla. Összefogással könnyebb lenne bevonni a környéken lakókat is az arról való gondolkodásba, hogyan változtassunk a Bartók Béla úton, mert nem az a célunk, hogy három üzlettulajdonos meg hét magánszemély beszélgessen egymással. Tömegbázist akarunk kiépíteni” – mondja derűlátóan a Kult11 terveiről.

Ahhoz, hogy láthatóbbak legyenek, elkezdtek rendezvényeket is szervezni. Az Eleven Tavasz és Ősz utcafesztiválokon az üzletek közös akciókkal, kitelepülésekkel, egységes tematikával próbálják népszerűsíteni magukat és a Bartók Béla utat. Legutóbb Finnország volt a vendég, részben azért, mert a finn nagykövetség a közelben, a Kelenhegyi úton működik. De Jáki Mónika hangsúlyozza, ezek a rendezvények az utcamenedzsmentet segítik, és nem akarják túl nagyra növeszteni őket, nehogy elijesszék, elidegenítsék a környékbelieket. Közülük egyébként a Kult11 menedzsere szerint egyre többen keresik a közös programokat, ismerkednek, hoznak egy kis sütit. „Első ránézésre talán nem látványos a változás 2010 és 2017 között. De én úgy érzem, megváltozott az utca lelke, a kisugárzása. Pozitív energiája lett a Bartók Béla útnak, köszönnek egymásnak a boltosok.”

Az összetartó közösséget, a vetélkedés helyett tapasztalható szolidaritást Faur Zsófi is külön kiemelte, amikor arról beszélt, miért érzi jól magát a Bartók Béla úton. Ő a Ráday utcában 2001-től végignézte, hogyan válik népszerűvé, „trendivé” egy környék, hogy aztán a piac, vagyis leginkább a vendéglátás kiszorítsa onnan a kultúrát. Ezért is költöztette át galériáját a XI. kerület hívására 2010-ben Pestről Budára, majd vállalta el végül a Kult11 elnöki pozícióját. Úgy érzi, annak idején a Bartók Béla úti összefogáshoz szükség volt nevekre és intézményekre, amelyeket az egyesület a zászlajára tűzhetett. Galériája ilyen zászlóvivő szerepet tölt be azóta is, tekintve, hogy az öt legfontosabb, kortárs művészettel foglalkozó hazai galéria közé tartozik. „Kezdetben érezhető volt némi lakossági ellenállás az önkormányzat terveivel szemben. De most már megszoktak, elfogadtak minket. Ez egy galéria, nem kocsma, a mi látogatóink nem hangoskodnak, nem hányják össze éjjel az utcát. Velünk van a legkevesebb gond” – magyarázza Faur, hogy miért találta meg viszonylag hamar a helyét az utcában.

Ezzel együtt Jáki Mónikához hasonlóan Faur Zsófi is azt tartja a legnagyobb feladatuknak, hogy sikerüljön megszólítaniuk a környékbelieket, és rávegyék őket, hogy mondják el a saját ötleteiket. Minek örülnének az utcában? Milyen típusú szolgáltatásra vágynak, miből van elegük? Ha a lakókkal folytatott kommunikáció hatékonyabbá válna, mindenki profitálna belőle, mert az utca iránt érdeklődő vállalkozókból egyébként nincs hiány: Faur szerint a Kult11-et folyamatosan keresik a jelentkezők, miközben üresen álló önkormányzati ingatlan már nincs az utcában. Üres helyiségek viszont akadnak még, ami részben a magas bérleti díjakkal, részben a folyamatban lévő munkálatokkal magyarázható. Hamarosan két étterem készül kinyitni, aminek Faur személyesen is örül, mert a színvonalas gasztronómiát képviselő helyekből egyelőre keveset ad az utca.

A kevesek egyike a Hadik, amely a hozzá tartozó Szatyor Bárral együtt szintén az újkeletű „Bartók Béla Boulevard” első fecskéi közé tartozik. Ott Anna négy éve lát el menedzseri, programszervezői feladatokat a két helyen. Mint mondja, állandó kihívás nekik, hogy összehangolják a vendéglátást a kulturális programokkal. Utóbbiakról semmiképp sem mondanának le, az utca hagyományai miatt is küldetésüknek érzik, hogy teret biztosítsanak az irodalomnak, a „kávéházi kultúrának” – ezzel szerencsére nincsenek is egyedül, a velük szemben működő Kelet Kávézó kicsit más közönségnek, de ugyancsak szervez irodalmi programokat. Ahogy a Bartók Béla úti galériák, úgy ezek a helyek is kiegészítik egymást. Mivel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem nemrég költözött be átmenetileg a BME egyik épületébe, Ott Anna friss terve az, hogy a MOME hallgatóinak munkáit mutassa be a Szatyorban, ezzel is igyekezve új látogatókat vonzani az utcába. Úgy látja, az is változóban van, hogyan használják az emberek az utcát. Jár a négyes metró és a fonódó villamos, így pár hónapja egysávosra szűkülhetett az autóút, a biciklisek szélesebb sávot kaptak. Vonzóbbá vált csak úgy sétálni, lézengeni a Bartók Béla úton.

Sütizni ketten jöttek el

Kézenfekvő lenne a Bartók Béla út utóbbi éveit egyértelmű sikertörténetként értelmeznünk. A fejlődés valóban látványos, de nem megy minden karikacsapásra. Kampósné W. Grácia, a 2013 óta működő Bor és Kézműves egyik tulajdonosa inkább a nehézségeket emelte ki, amelyeket az utcában meg kell oldaniuk. Kis hely az övék, ráadásul egyszerre igyekeznek bor- és ajándékboltként, valamint kulturális térként is működni. Egyedül bajosan tudnák érvényesíteni az érdekeiket, ezért fontos nekik, hogy a Kult11 pályázatai őket is képviselik. Kampósné mégis úgy látja, az üzlettulajdonosok és a lakók közötti kapcsolaton bőven lenne még mit javítani.

„Hiába vannak közös akcióink, ha a süteményezésre ketten jönnek el. Virágot is kár ültetni, ha utána senki nem locsolja. Néhány kivételtől, főleg a fiatalabbaktól eltekintve az itt lakók nem érzik igazán magukénak ezt a teret, nem akarnak gondoskodni róla. Az önzés, a közömbösség, a nagyvárosi elidegenedés jeleit tapasztalom. Vagyis szemléletváltásra lenne szükség, ami viszont nagyon nehéz” – emeli ki Kampósné W. Grácia a Bartók Béla úti napi működés árnyoldalait. Szerinte a Kult11 akciói gyakran lepattannak a helyiekről, valódi változás helyett időnként csak az erőlködés marad. Persze jó időben érdemes kitelepülni az utcára, ki kell csinosítani az üzletek portáját, de a Bor és Kézműves előtti dekorációt éppenséggel kétszer is tönkretették éjszaka az utóbbi hetekben. Pedig ők a Bartók Béla út legnépszerűbb szakaszán, a Szent Gellért tér és a Gárdonyi tér között működnek, nem a kevésbé frekventált Feneketlen-tó környéki utcarészen.

Ezen a nehezebben fejleszthető szakaszon, a Kosztolányi Dezső téren működik 2004 óta a Tranzit Art Café. A tulajdonos, Egri Orsolya tősgyökeres XI. kerületi lakos, a családja 1903-ban épített házat Lágymányoson. A kávézóként, bisztróként és kiállítótérként, vagyis igazi civil közösségi házként működő Tranzitot 2004-ben, jóval a „Bartók Béla Boulevard” koncepciója előtt nyitotta az üresen álló buszpályaudvar épületében. „Meg kellett szoknom, hogy jóformán egy autópálya választ el az utca jó részétől. Önálló entitásként fityegek a végeken, miközben itt van a Scheffer Galéria, kicsit messzebb a Karinthy és a MU Színház, az Artus Stúdió, a Fonó, tehát lenne kultúra ezen a részen is. De úgy érzem, megtaláltam a helyem, a Tranzitnak van saját arculata.”

Egri Orsolya hangsúlyozta, sokat köszönhet a közös utcamenedzsmentnek, de a kihívásokról is beszélt. „Hallatlan lehetőség, hogy a Bartók Béla Boulevard miatt olyan kultúrákat, szervezeteket fedezhetünk fel, amelyekkel egyébként soha nem találkoznánk. A 2016-os Eleven Tavaszon ismertem meg a portugál Camões Intézetet, velük azóta is tartom a kapcsolatot. A sok különböző helyszín és felfogás viszont a gazdagító sokszínűségen túl konfliktusokhoz is vezet. Remélem, hogy a közös programok eredményessége segít túllendülni az ízlés- és felfogásbeli különbségeken. Például nem mind gondolkozunk ugyanúgy a civil szervezetek feladatairól” – mondja. Az elég egyértelmű, ő mit gondol a civilek feladatairól: alapító tagja a Magyar Hospice Alapítványnak, és részt vesz a pesti Zsidónegyed örökségvédelmével foglalkozó Óvás! Egyesület munkájában. Ősszel a Tranzit fogadta be a Habitat for Humanity fotókiállítását, náluk tartották a szegénységi beszámolót is. Miközben fontosnak tartja a Bartók Béla úti összefogást, szerinte az ilyen programokról, szerepvállalásról sem kellene lemondaniuk. Ahogy Egri Orsolya fogalmazott, „elférne ez is a fahéjillat mellé”.

Vagyis a gyors fejlődésnek indult Bartók Béla úton bőven van még mit dolgozni. A kulcskérdés most az, hogyan állandósulhatna a lakókkal való alkalmi együttműködés. De az üzlettulajdonosok és a környékbeliek is látják, nem könnyű úgy szervezni, hogy az utcában minden dinamikusan változik. Talán csak a köszöngető iskolaigazgató marad ott mindig.

Kránicz Bence
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!