Hogy néznek ki a magyar pártok?

„Jelenleg úgy érzem, a pártlogók terén a legsiralmasabb a helyzet" - állítja Lelkes László, grafikusművész, aki írásában a jelentősebb politikai pártok arculatát elemezte.

A magyarországi pártok logóit és arculati megjelenését több szempontból is lehet elemezni, sőt esteleg még értékelni is. Utóbbi nyílván süppedős talaj, hiszen ma már egy egy kritikai észrevétel felér egy politikai hitvallás kifejezésével is. Ettől pedig Isten óvjon, ha valaki pusztán a vizuális szakma szempontjából objektív véleményt kíván nyílvánosságra hozni mindarról, amit ma a pártok házatáján lát.

Ezért előre szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki az általa preferált párt képi arculatával kapcsolatban esetleg negatív kritikát olvas. Távol álljon tőlem, hogy az olvasó számára a vonzalom vagy épp az averzió tárgyát képező formációk szándékolt politikai üzenetének tartalmát bírálnám. Amennyiben mégis összefüggéseket találnék a számomra lefordítható tartalomhoz kapcsolt képi megoldások között, annak személyes ideológiai állásfoglalásomhoz semmi köze.

Bevezetésként néhány gondolatot szeretnék csupán általánosságban leírni a politika képi kommunikációjáról. Legelső megállapításom, hogy ma már egy politikai üzenet messze nem olyan nyitott és befogadó közeget talál, mint pl. a rendszerváltás évében.

A képek által és esetleg azok hatására (is) pártpreferenciát választó közönség egyre szűkebb. A képekkel szemben ilyen értelemben egyfajta immunitás alakult ki az elmúlt majdnem negyed évszázad során az emberek nagyrészében. Csekély az a réteg, akire igazán hat a pártok képi megjelenése. Ennek leginkább két fő oka lehet. Az egyik, hogy a két régi, nagy párt már régen márkává vált. Emiatt kevéssé befolyásolja a velük kapcsolatos véleményeket az, hogy épp „hogyan néznek ki”. A frissen alakultakat pedig inkább a meglévő „brand”-ekkel szembeni tényük helyezi el a velük szimpatizálók lelkében, kevésbé a megjelenésük karaktere. Emellett a képek iránti immunitást az elmúlt időben rendkívül felfokozott vizuális zaj frekvenciája is okozza.

Az ingerküszöbünk ma már összehasonlíthatatlanul magasabb, mint 23 éve. Pláne, hogy a humor, a meghökkentés, az érdekes megjelenés gyakorlatilag hiányzik a mai kommunikációból. A rendszerváltás „Továriscsi konyec” hájas tarkója (Orosz István munkája), vagy a „Munkásőrség” plakát pohárban vicsorgó tépőfogas műfogsora (Ducki Krzysztof munkája) magas szintű grafikai és intellektuális poénja már a múlté. Ezek nélkül pedig nincs esély igazán nyomot hagyni a nézőben. A „nyomhagyás” pedig épp olyan fontos a szemünk, mint a gondolataink számára.

Jelenleg úgy érzem, a pártlogók terén a legsiralmasabb a helyzet. A mára már megszűnt Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) hárommadaras emblémájának (Kara György munkája) formai poénja, amely a piros és a zöld szárnyas közötti negatív térből teremti oda a harmadikat - ami egyben a trikolor fehér színe is – csak múltbéli nosztalgia. Ilyen „retina-jutalommal” (Idézet Czakó Zsolttól) ma már nemigen ajándékoznak meg bennünket. Igaz, akkor még komoly művészek, szakemberek kaptak ilyen megbízásokat. Szegény, valaha jól megtervezett SZDSZ-logó még életében elkezdett erodálódni. Amikor nem fehér alapon kezdték használni és lassan a nemzeti szín is bekékült, már eltűnt az említett formai poén, ami kortársai közül már annak idején is kiemelte. De nézzük sorban az „élőket”. 

 

Fidesz

A jelenlegi kormánypárt logója már jó ideje azonos a ma is láthatóval. A sárga, valamikor gesztus értékű „magyar-narancs” szimbolika, benne a korabeli „laza” kézzel írt Fidesz felirattal, a rendszerváltáskori párt fiatalos, lendületes karakterét volt hivatott közölni. Az idő múlásával, a párt akkori politikai arculatának megváltozásával a régi logót újra kellett cserélni. Konszolidáltabb, nagyvonalúbb, egyszerűbb külsejű jel született. Kár, hogy a „kiegyenesedett” felirat alatt a narancssárga pötty egy bárki által letölthető „stock” grafika, amit általában kisigényű honlapokon vagy applikációkban nyomógombként használnak. Emiatt egyedi grafikai értéke nincs.

A honlapon nem is jelenik meg közvetlenül. A honlap egyébként tiszta, világosan szerkesztett, különösebb vizuális bűvészmutatvány nélkül. Látszik rajta a tervezői tudatosság. Elég magabiztos, megbízhatóságot és stabilitást sugall. A narancs dominanciája jellemző, mint elhagyhatatlan attribútum, de a nemzeti jelleget mindig biztosítja valami diszkrét zászlócska vagy épp a képek hátterérben látható nemzeti lobogó. Összességében megmarad az ilyen értelemben vett jóízlés határain belül. A lendület már nem jelenik meg, inkább a megbízható stabilitás az üzenet. Ez nagyjából meg is valósul az eddig látottakból.

 

Magyar Szocialista Párt

Az MSZP vörös szegfűje megújult. Hírek szerint a párt megújulását is szimbolizáló újratervezés inkább csak ráncfelvarrásra sikeredett. Változott ugyan, de sajnos nem előnyére. (Szerintem a hölgyeknek sem tesz jót az ilyesmi.) Az átfazonírozott elemek ívesebbek, a betűtípus simulékonyabb. A domináns vörös szín maradt, hiszen a vele kapcsolatos, az eddigi választók egy komoly hányadának kedves nosztalgikus asszociációiról nem akart a párt lemondani. Grafikailag a korábbi, eredeti változat sokkal karakteresebb volt. Ráadásul még a szegfű elemeiből egy vörös csillagot is ki lehetett rakni. Ez – minden malícia nélkül – egy vállalható formai geg volt.

A honlap a domináns vörös színtől eltekintve elég szürke. Grafikai, tipográfiai szempontból alapvetően „semmilyen”. El lehet olvasni, de nem ad optikai élményt. Az egyetlen jelenleg látható kreatív próbálkozás a maszk mögül gonoszan kisandító konkurrens pártelnököt ábrázoló „grafika”, amelyről messziről virít, hogy lelkes amatőr munkája.

 

Lehet Más a Politika

Az LMP kommunikációja egyedi, ezért kiemelhető. A párt zöld filozófiáját, emberközpontúságát egy menetelő emberke testesíti meg, aki a közlekedési lámpa zöld jelzéséről lépett politikai pályára. Ez a rendhagyó asszociáció rímel a párt nevében (és programjában?) található „más” terminológiájához. Egyedi ötlet, ami egyedi és jól beazonosítható megjelenést ad. Maga a logó kis korrekcióval akár még jó példaértékű grafikai munka is lehetne.

A honlapon sajnos a hangsúlyos zöld színen kívül sok ünnepelni való nincs. Kissé zavaros, a szem számára inkább strukturálatlanul hat. Kétlem, hogy szakember munkája volna. Pedig a logó fomai karaktere alkalmas lenne arra, hogy belőle merítve a honlap elemeit is vele összhangban, képileg jól fogalmazva tervezzék meg.

 

Párbeszéd Magyarországért

A másik, szintén a zöld jelleg kiemelését fontosnak tartó formáció a PM. A származtatás nyílvánvaló, hiszen az LMP-ből kivált csapatról van szó. Igaz, mára már csak az Együtt-tel összenőve Együtt-PM-ként látható a párt logója, de azért essen róla külön is pár szó. A maga módján igyekszik a „zöld”-séget egy grafikai értelemben nem túl kockázatos zöld virágocskával sugallni. A Párbeszéd Magyarországért PM rövídítésében a választott betűtípus simulékony, kissé feminin. Talán a párbeszédet, mint inkább női módszert kifejezendő? Ha ez tudatos választás, a szándék dícséretes, de emellett azért a logó maga enyhén vérszegény optikai élményt ad.

 

Együtt 2014

Az Együtt 2014 emblémája jó próbálkozás a benne szereplő látható és rejtett elemek komplexebb vizuális megformálásra. Az egymással szembe fordított azonos formájú piros E és zöld M betűk, és az általuk képzett negatív térből kirajzolódó H betű az „együtt”, a „mozgalom” és a „Magyarország-Hungary” szavakat rejtik. A színek feltétlenül a nemzeti jelleg fontosságát hirdetik, vagy legalább is annak megjelenítését szolgálják. Fejlettebb képi fantáziájú nézők még egy stabil hidat is látni vélhetnek. Ez tagadhatatlanul grafikai teljesítménynek köszönhető. 

A PM-mel közös honlap nem használja a logókat. Szerkesztésében világos. Kissé hajaz a Fideszére, de annál egyszerűbb, fapadosabb. Ellentétben a logóval, itt a kék szín kizárólagos. Nemzeti trikolornak sem pedig zöldnek nincs nyoma. Ebben a kettős képi kódban van valami ellentmondás, ami nem feltétlenül segíti az egyértelműséget keresőket.

 

Jobbik

A Jobbik logójának összhatása mutat valami nyers keménységet. A jelvényszerűen megfogalmazott nemzeti színű háttér és a kettős kereszt nyíltan és harcosan utal a nemzeti hagyományra. Dagadó mellű vagy vitorlájú elszántság? A mellé rendelt betűtípus kopogós szigora fokozza ezt a szikár, kissé militáns jelleget. Formailag némileg poros, nem túl bravúros teljesítmény.

A Jobbik Ifjúsági Tagozatának logója nagyon hasonló, igaz valamivel frissebb. De vajon a benne elhelyezett sima kereszt miért váltotta fel a pártlogóban lévő kettős keresztet? A párt honlapja közepesen „semmilyen”. A főcímek betűtípusa logikai viszonyban nem áll a logóval. Szinte biztos, hogy képzett grafikus munkáját nem vették igénybe a készítéskor.

 

Demokratikus Koalíció

A DK az a párt, ahol a vizuális retorika egyértelműen a párt vezetőjének személyét teszi középpontba. A párt-brand maga Gyurcsány Ferenc. Nyílván ennek egyértelmű volta miatt is említik a Demokratikus Koalíciót sokszor inkább Gyurcsány-pártként.

A logó grafikai szempontból értékelhető. A koalíció, mint több részből eggyé szervesült egység fogalmazódik meg benne, amely bár több elemből egységgé forrt, sokszínű voltát megőrizte. Igaz, mindez némileg ellentmond annak a ténynek, hogy dominánsan a párt első emberének nyilatkozatai teszik ki a sokszínűséggel nem épp analóg módon az érzékelhető kommunikáció nagy részét. Grafikai teljesítmény szempontjából némileg aggályos, hogy a logó autenticitása kétségbe vonható. Ugyanis nagyon emlékeztet egy más célra már korábban megtervezett hasonló grafikai megoldásra.

A honlap szöveges része szerény vizuális impulzust ad. A logó körül alkalmazott fehér, átmenetes „aura” használata grafikailag igazi amatőr – horribile dictu – igénytelen megoldás.

 

Magyar Hajnal

Végezetül, bár még tudomásom szerint nem hivatalos párt, de a nemrég megalakult Magyar Hajnal Mozgalom logója igazi csemege. Az a teljesen nyílvánvaló szándék tükröződik erről a jelről, hogy valami olyat kellett sebtiben alkotni, ami enyhén szólva nem épp „comme il faut” a jelen civilizált világában. Nem lehet véletlen, hogy korábban már több országban – vélhetően hasonló indíttatásból – életre hívott radikális pártemblémák jellegzetes formáját követő éles, körben forgó agresszív eszközt megjelenítő jel került az új szélsőséges párt zászlajára. Ismertek a hasonló buzogányt, nyilakat, ipari fogaskerekeket ábrázoló, de hangulatukban egyértelműen a horogkeresztre utaló pártjelvények szerte a világban. Az embernek már-már az az érzése, hogy ha ilyesmi hazánkban épp nem volna – bárcsak ne volna – ki kéne találni.

A pártok hamarosan megjelennek egyre szaporodó számban és egyre nagyobb képi felületeken, hogy meggyőzzenek bennünket saját útjuk igazáról. Kiváncsian várjuk, hogy a politikai megbízásra készülő képi üzenetek alkotói képesek lesznek-e olyat létrehozni, ami majd az aktualitás elmúltával, kontextustól függetlenül is élvezhető maradhat egy jövő generáció számára. 

 

Szponzorált tartalom! A cikk elkészítését a Népszabadság támogatta!

Lelkes László, Egyetemi adjunktus (MKE), Munkácsy-díjas grafikusművész, a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának elnöke, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének alelnöke
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!