Társaság

Főszerkesztő: Kálnoki Kis Attila
Kiadó: Ringier
Az indulás dátuma: 2007. december
Megjelenés: negyedévente
Terjedelem: 100 oldal
A kiadó által közölt nyomtatott példányszám: 20 000
A beruházás közölt költsége: nem publikus
A beruházás megtérülése: a kiadó a második évtől tervez nyereséget
Ár: 990 forint

Kálnoki Kis Attila főszerkesztő a Sport & Style beköszönőjében a következőket írja: „a modern sztársportoló: ikon”. Hitvallásában azt is leszögezi, hogy a sportolók kapocsként működnek a társadalom széles rétegei között. Ha Magyarországon normálisan működne a sztáripar és a sport is olyan színvonalon lenne (és itt elsősorban a megbecsültségére gondolok), mint azokban az országokban, ahol az új lap már működik egy ideje, akkor semmi probléma nem volna. Valami kimondatlan feszültséget érzek ugyanakkor a sportolók és a hazai celeb-státusz között, ami zavart kelt bennem, a Sport & Style olvasása közben.

Lehet, hogy én látom rosszul, de a sportolók kilógnak a mai szélesen értelmezett popkultúra arcai közül, amelyeket a kereskedelmi tévék a bulvársajtóval vállvetve építenek és tartanak fent, úgy ahogy. A két világ, érzésem szerint, amelynek a Sport & Style oldalain találkoznia kellene, mes.- sziről elkerülik egymást. Ha megfordítom a dolgot, akkor persze tekinthetem úgy is, hogy a lap éppen ennek a távolságnak a leküzdésére vállalkozik, ebben az esetben, ez egy nemes feladat. Kérdés, hogy a következő lapszámokban mennyire sikerül javítani az első megjelenés felületességén.

Az igazi baj a lappal az, hogy kevés benne az olyan tartalom, ami valóban prémium magazinná avatná a kiadványt. Ha valami megkülönbözteti az impresszumban feltüntetett Condé Nast kiadó angol nyelvű lapjait (elég ha csak a Vanity Fair-re vagy a Wiredre gondolunk) a konkurenciától, akkor az éppen az, hogy az irtózatos mennyiségű hirdetés mellett olyat kap a kezébe az olvasó, amit máshol nem: első osztályú oknyomozó cikkeket, saját témákat, páratlan fotósanyagokat. Egy „címlapsztorit” nem lehetne például elintézni egy oldal semmitmondó szöveggel és 3-4 fényképpel. Ilyen nincs. Mindez ráadásul majdnem egy ezresért. Miután rákérdeztem a kiadónál, világossá vált, hogy feleslegesen áhítozom a fent említett külföldi lapok színvonalára, a magyar kiadó ugyanis a Sport & Style licenszét a francia tulajdonos L’equipe-től vette meg, akinek mindössze „beszállítója” a Condé Nast.

Jó ötlet az ismert sportolók manökenként való alkalmazása, és a divatoldalakkal sem volna baj, leszámítva a lap aljára betördelt rövid híreket, amelyek valójában hirdetések, és amiknek a lap végén volna a helye, ahol az üzletek címeit találhatjuk meg.

A lap három hónapja kapható, így még nincsenek hiteles számok az eladásokról, de a kiadó bizakodó. Elgondolásuk szerint az új kiadvány remekül egészíti majd ki a portfolió többi sporttermékét, a Nemzeti Sportot, a Képes Sportot és az online kiadványokat (Nemzeti Sport Online, Képes Sport Online, Fanzone.hu).

Értékelés: 2