„Ki mondja meg neked, hogy mi a jó? A Réz, a Geszti? Kik ezek? …Szóval augusztus 20-ig küldd el pályázatod!” – nyomta a szöveget egy kopasz, maffiózó külsejű férfi headsettel a fején, borzalmas hangminőségben a Rearc nevű kezdeményezés honlapján.

De mi az a Rearc? „A Rearc egy reakció arra, amit látunk. Azért ilyen a verbalitás, mert olyan a vizualitás. Magyarul: amilyen a mosdó, olyan a törölköző” – ez a válasz, ha csak a Rearc honlapját hívjuk segítségül. Ezzel még nem vagyunk beljebb.

Rearc
„A Rearc valójában az Arc plakátkiállítás és videoverseny ellenpályázata, amit idén júniusban hirdettünk meg” – tudtuk meg Szabó Balázstól, a Rearcot működtető Plaza Real Alapítvány vezetőjétől. Erre azért volt szükség, mert szerintük a zsűri nem a legjobb alkotásokat állítja ki az Arc versenyre beküldött pályázatok közül. „Biztos nem került be a munkája” – gondolnánk elsőre, de nem erről van szó: Szabó egy munkája, az „Ami nem kínai, az hamisítvány” feliratú plakáttal tavaly ott volt a kiállított művek között.

Ennek ellenére Szabó elégedetlen az Arc zsűrizésével. „Mivel csoportos zsűrizés van, az a döntő, hogy ki a leghangosabb” – fogalmazott. Az Arcra beküldött pályamunkák közül először minden zsűritag kiválaszt száz alkotást, majd az első szűrő alapján bent maradt anyagokat közösen értékelik. Ennek során kivetítik az egyes plakátokat és a filmeket, a zsűri tagjai pedig hangosan, egymás előtt kommentálhatják őket. Szabó szerint ezzel befolyásolják egymás véleményét. Bakos Gábor az Arc ügyvezetője szerint viszont éppen ez a lényege a konszenzuális zsűrizésnek. A Rearcon ezzel szemben minden zsűritag külön értékel az ötlet és a megvalósítás szempontjából egy ötös skálán, majd az eredményről minden pályázót értesítenek.

„A külön értesítésre nekünk nincs energiánk” – fogalmazott Bakos, miután az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Arcra 1400-an pályáztak, míg az idén ez indított Rearcra összesen hetven plakát érkezett. A Rearcra beküldött munkák többségét az idei, vagy egy korábbi Arc-versenyre is nevezték az indulók. A rearcos sikerben bízó pályázóknak az akkurátusabb zsűrizésért türelmesebbnek kell lenniük: lapzártánkig még nem volt biztos időpontja az eredményhirdetésnek. „Ez még a támogatásoktól függ” – mondta Szabó. A tervek szerint a legjobb tíz plakátot kiállítják Budapest forgalmasabb szórakozóhelyein, a többit pedig a Rearc honlapján lehet megnézni.

Cenzúra és szerzői jog
Az Arc támadói alá adja a lovat az is, hogy az idei kiállítás megnyitóján kiderült: egy a zsűri által megfelelőnek ítélt plakátot végül nem állítottak ki, mert – az Index egy cikke szerint – állítólag az egyik főszponzor közbeszólt. Az alkotás egy cipőt varró, keleti gyereklányt ábrázol, felette a Nike logójával és szlogenjével, ezzel utalva az évekkel ezelőtti botrányra, amikor a Nike-ről azt állították, hogy gyermekekkel dolgoztat a harmadik világban. Az Arc zsűrije beválogatta a munkát a Felvonulási téren kiállítandó alkotások közé, de az végül mégsem jelenhetett meg. „Cenzúra nincs, szerzői jog van” – mondta Bakos Gábor. „A versenykiírásban is benne van, hogy hivatalos logó használatához az alkotóknak be kell szerezniük a márkától az engedélyt” – tette hozzá. A szervezők a kiállítás előtt megkeresték a pályázót, hogy kérje a cég beleegyezését a Nike-logó és szlogen felhasználásához. A magát Slownak nevező versenyző azonban végül nem kapta meg az engedélyt. A Nike-tól neki címzett, az Index-cikkben is idézett és lapunkhoz is eljutott válaszlevél indoklása szerint: „A kép, bár rebellis jellege ugyan szókimondó, de véleményünk szerint egyáltalán nem új gondolat. A tavalyi évben is megjelent már az Arc kiállításon hasonló pályamű; szerintünk az Ön képe, bár más a stílusa, nem mond annyival újabbat, hogy sokadszorra is érdekes legyen a közönség számára" – írta a Nike képviselője az alkotónak. Információink szerint egyébként a Nike elutasító döntése nem itthon, hanem a cég egyesül államokbeli központjában született. Szerettük volna mi is megismerni a Nike álláspontját, azonban a cég képviselői nem kívántak nyilatkozni az ügyben.

Önreklám
Idén a Rearc mellett egy másik ellenpályázatot is terveztek „Arccal szemben” néven. Ez azonban politikai jellegű kezdeményezés volt. „A témaválasztásuk többnyire aktuális és korrekt, azonban évről évre szembesülnöm kell azzal a ténnyel, hogy a magát jobboldaliként aposztrofáló politikai erőket rendre pellengérre állítják, a baloldalinak titulált erőket pedig piedesztálra próbálják emelni” – írta a Kreatívnak emailben a nevét elhallgatni kívánó szervező, hogy mi a baja az Arc kiállítással. Az „Arccal szemben” komolyabb szponzori támogatás hiányában jelenleg internetes blogként működik. A virtuális ellenkiállításra összesen huszonnégy alkotást neveztek be, ezek mind láthatóak a http://arccalafalnak.blogol.hu szájton. A szervező tervei alapján, „ameddig a két oldalt egyforma súllyal nem illetik építő jellegű kritikák az Arcon”, addig minden évben megszervezi az ellenkiállítást. „Az Arc pártfüggetlen szervezet, vagyis nem lehet a tevékenységét egy jobb-bal kiterjedésű koordináta mentén vizsgálni”, – reagált Bolgár Eszter, az Arc művészeti szervezője. „Annyiban legalább korrekt volt ez a kezdeményezés, hogy megkerestek minket és bejelentették, hogy ellenkiállítást szerveznek, ellentétben Szabó Balázzsal, aki minden engedély nélkül használta fel a nevünket” – tette hozzá Bolgár.

„Mi vagyunk a konkurencia a magyar reklám és kommunikációs piacon” – összegzi Szabó, mit szeretne elérni a Rearccal. „Szimpla önreklám” – vélekedett viszont Bakos. Végül is ezt Szabó sem tagadta. Elmondása szerint az ellenpályázattól komoly sajtómegjelenést vár, amivel elkezdheti építeni internetes rádiójának márkáját.

„Az Arc szándékaink szerint pont arról szól, hogy összehozzon mindenféle kreatív embert, és egy közösségi teret teremtsen Budapesten, ezek a támadások pedig ennek az ellentétét célozzák meg” – vélekedett Bolgár Eszter. Az Arc elleni támadások jellege mindenesetre összecseng azzal, ahogy a zsűri a beküldött plakátok hangulatát jellemzi. „Kirajzoltak egy képet Magyarországról. Egy depressziós, utálkozással, tehetetlenséggel teli képet" – írta az eseményhez készülő füzet bevezetőjében Babarczy Eszter, a zsűri egyik tagja. Babarczy szerint: „A civil társadalom még nem jutott el oda, hogy komolyan vegye önmagát. Úgy látszik, a pozitív megoldások még nincsenek meg”.

Zsűritagok

Arc-zsűritagok (plakátpályázat):
Babarczy Eszter – médiakutató, kultúrtörténész, filozófus
Bakos Gábor – Arc-alapító, képzőművész
Csillag Gábor – kultúrantropológus, a Zöld Fiatalok szóvivője
Gellért Emese – a Memo kreatívügynökség vezetője
Horváth Viktor – a 7. Arc nyertese
Kovács Gergő – a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) képviselője

Arc zsűritagok (egyperces filmek):
Bakos Gábor – Arc-alapító, képzőművész
Bollók Csaba – filmrendező
Csukás Sándor – operatőr
Galambos Péter – műsorvezető
Lovas Balázs – forgatókönyvíró
Rohonyi Gábor – filmrendező

Rearc-zsűritagok:
Király Tamás – divattervező
Gajdos Viktória – fotóművész
Nagy Pál – dj
Sarkantyú Illés – párizsi fotóművész
Drégely Imre – MOME, egyetemi oktató