hirdetés
hirdetés
hirdetés

Egyre kevesebben pályáznak a kreatív állásokra

A „hogyan keressünk állást” típusú írásokkal tele a padlás. Többségük valóban hasznos tippekkel látja el az érdeklődőket, ám az álláshirdetők szempontjairól, kiválasztási mechanizmusairól már annál kevesebbet árulnak el.
hirdetés

A rendszerváltás után a reklámszakma rengeteg fiatal pályakezdőt vonzott. Egy-egy állásra – típustól függően – ötször annyian jelentkeztek, mint ma. Manapság egy reklámügynökségi kreatív ajánlatra általában 30-50 pályázó jelentkezik. Az állást kínáló ügynökségek általában a jelentkezők képességeivel, az álláskeresők pedig a válogatás módszereivel elégedetlenek.

„Egyre kevesebb a jó kreatív, a minőség érezhetően zuhan. Egy pályázó egyszerre több helyre is jelentkezik, és nem igazán érdekli, hogy hová veszik fel, a lényeg, hogy állást kapjon valahol” – mondta csalódottan Bruckner György, a Team ügyfélkapcsolati igazgatója, aki szerint a csökkenő érdeklődéssel a jelentkezők teljesítményének átlagos szakmai színvonala is nagyot esett.

Manapság a legtöbben grafikusok akarnak lenni, ennek ellenére az ügynökségek nehezen találnak megfelelő munkatársakat, ezért sokszor külsősöknek adják ki a munkát. A jelentkezők összetétele a meghirdetett poszttól függően természetesen változó, de a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről érkezők mellett pályáznak bölcsészek és közgazdászok is. A legtöbb ügynökség előnyben részesíti a felsőfokú végzettségűeket, de a grafikusi állásoknál inkább a teljesítményen, a referenciákon van a hangsúly.

A beszélgetés előtt
Ezeket a – Bruckner szavaival élve – racionális alapokat már a hirdetésekben kikötik az ügynökségek. Ám a hirdetés egyéb tartalma – vagy akár, hogy milyen nyelven íródott – nagyban függ attól, hogy a munkaadó hazai vagy nemzetközi ügynökség, illetve, hogy milyen posztra keres munkaerőt. Az ügynökségek többsége magyar nyelven adja fel a hirdetéseit (ez alól általában kivétel, ha accountot keresnek, mert akkor jellemzően angolul), de kétnyelvű önéletrajzot és motivációs levelet kérnek.

Szokás, hogy az ügynökségek nem tüntetik fel a nevüket az álláshirdetésben. Ennek egyik oka az lehet, hogy ne keltsenek felesleges pánikot a dolgozók körében. Felker Noémi, a Noe’s Ark ügyvezető igazgatója viszont nem ért egyet ezzel a gyakorlattal. „Hülyeség nem beírni az ügynökség nevét, mert mi van akkor, ha a beszélgetésen derül ki, hogy nem tetszik neki a cégünk vagy az a márka, amin éppen dolgozunk? Akkor csak egymás idejét raboltuk” – mondta Felker.

Több ügynökség a hirdetést eleve úgy adja fel, hogy abban már egy elvégzendő feladat is szerepel. „Nálunk volt olyan, hogy a kreatívigazgató nekrológformában kérte az önéletrajzokat. Elég morbidnak tűnik, hogy a jelentkezőnek a saját sírversét kellett megírnia, de az ügynökséghez is nap mint nap érkeznek érdekes kérések” – elevenített fel egy esetet Felker.

A legfontosabb szűrő a beérkezett pályázatok stílusa, a külalak és a motivációs levél. Az ügynökségek, amennyiben – a szakma átláthatósága ellenére – nem ismernék a jelentkezőt, általában érdeklődnek róla a korábbi munkahelyén.

A beszélgetés után
A második fordulóba kerülő jelentkezőket a legtöbször próbafeladat elé állítják az ügynökségek. Ez alól csak a szeniorok kaphatnak felmentést, akiknél a referencia és a szakmai tapasztalat bőséges információt szolgáltat a kreatív képességeikről. „A próbafeladat jellemzően egy fiktív kommunikációs probléma megoldása” – mondta Torday Gábor, a TBWA kreatívigazgatója – „ahol nem elsősorban a munka színvonalát, hanem inkább az ötlet minőségét, modernségét teszteljük, illetve hogy a jelentkező a különböző csatornákat mennyire képes összehangoltan használni”. Ilyen volt például a TBWA-nál, amikor arra kérték a jelentkezőt, hogy találjon ki ötleteket a magyar harcsa vagy egy karcsúsító hatású csokoládé értékesítésére.

Szakmai berkeken belül sűrűn hallani, hogy ügynökségek próbafeladatként létező márkák számára kérnek kreatív anyagokat az álláskeresőktől, és így számos ötletet gyűjtenek be. Torday ezt teljes mértékben etikátlannak tartja, hisz mint mondta „az ügynökségek állandóan azon vannak kiakadva, hogy a tendereken a megrendelők ötleteket vadásznak”. Szerinte ha ez mégis előfordul, akkor a felhasznált ötletért illene fizetni.

A kreatívosztályon a megfelelő ember kiválasztása több hetet, akár hónapokat is igénybe vehet, a végső döntést pedig az ügyvezető és a kreatívigazgató hozza meg. Az újdonsült kollégát azonban nem szokták sokáig pátyolgatni. Bemutatkozások, kézrázások, ismerkedések, esetleg egy szakmai találkozó után egyből következik a mélyvíz. Felker Noémi szerint viszont kettőn áll a vásár: „Nagyon fontos, hogy az új kolléga akarjon beilleszkedni, mert a környezet gyorsan szelektál. Ha valaki beválik, akkor a közösség is hamar befogadja őt, de fordítva is igaz ugyanez” – vélekedett az ügyvezető.

Míg az ügynökségek folyton a munkaerőhiányra panaszkodnak, az álláskeresők a kiválasztás visszásságairól beszélnek. Szerintük amennyire nehéz jól körülírni a kreatívmunkához szükséges szakmai képességeket, annyira nehézkes a megfelelő szakemberek kiválasztása is. Az ügynökségeknél ráadásul ritkán dolgozik személyzeti ügyekben jártas szakértő. A dolgozók felvételét általában az ügyvezető vagy a pénzügyi vezető intézi.

Egy reklámügynökségi gyakornokjelölt naplójából
„Január 3-án belém hasított a felismerés: kreatív leszek! A »kreatív volnék?« dilemmája már jó ideje motoszkált bennem, de szubjektív sejtelmemet alátámasztandó saját magam aktivizálása mentorért kiáltott. És jött, és látott, és meggyőzött. Február elején egy frappáns motivációs levél kíséretében már el is küldtem az önéletrajzomat és a referenciamunkáimat. Szemtelen magabiztossággal, őszinteséggel, hatásvadász technikákat sem mellőzve, két idegen nyelvvel a tarsolyomban és jogi diplomával a fiókom mélyén, a reklámszakma terén abszolút laikusként kreatívmunkatársnak, illetve reklámszövegírónak jelentkeztem. A szakmától vártam a megváltást, a kihívást, a monotonból való kiszakadást, a kiteljesedés és önmegvalósítás fogalmak magamévá tételét.

Az ügynökségek tíz napon belül reagáltak a jelentkezésemre. A négy, túlnyomó részben magyar tulajdonban lévő ügynökség közül három személyes interjúval kecsegtetett, egy pedig kiküldött egy kilencoldalas feladatsort, amelyben a különféle reklámok elkészítésén túl az »ülj be egy igazolványkép-automatába, és mesélj« feladattól kezdve, a »kilincs vagy a Keleti pályaudvar férfivécéjének ajtaján« képsorig minden megtalálható volt. Ez utóbbi ügynökségnek elküldtem egy közel tizenöt oldalas ötletelést, komplett, részletekig kidolgozott megoldási alternatívákkal, reklámszövegekkel, kisfilmekkel, kritikákkal, képekkel, zenei aláfestéssel. Két hónapja forródróton tartom velük a kapcsolatot, de a válasz változatlan: »Rengeteg jelentkezőnk van, a beérkezett anyagok feldolgozása folyamatban!« És a géphang állítólag hús-vér embert takar.

A maradék három ügynökség két héten belül interjúra hívott. Az első meghallgatáson a kreatívigazgató részéről olyan mély pesszimizmus fogadott, hogy attól tartottam, ha nem végez magával pár héten belül, félő, hogy engem kér majd meg rá. Az épphogy harmincas kreatív és külföldi partnere három nyelven taglalta a szakma komor világát, az alkalmazott művészek kiszolgáltatott helyzetét, végül leszögezték, hogy ebben a szakmában szó sincs klasszikus értelemben vett kreativitásról. A munkák nyolcvan százaléka dögunalmas szórólapszövegek megszerkesztéséről szól, arról nem is beszélve, hogy a munkaidő fogalma nem létezik, csak a két véglet: semmittevés és éjszakázás. A feltett kérdések már magukban hatalmas kreativitásról tettek tanúbizonyságot: Melyik a kedvenc reklámod? Mi a véleményed erről a reklámfilmről? Miért szeretnél ilyen mély szarba kerülni? Legyél inkább jogász! Negatív, megkeseredett, reményvesztett emberek, akik kertelés nélkül rátértek a lényegre, a fertőre, amiben valahogy boldogulniuk kell. Őszinteségüket díjazva, kezdődő hipochondriámat leplezendő, de a fertőző betegségtől tartva iszkoltam el a helyszínről. Nem volt szükség rá, hogy átlássak a szitán, szita sem volt. A második körre már nem mentem el.

A következő ügynökséghez még nagyobb reményeket fűztem, és ehhez mérten még nagyobb volt a pofára esés. Hajnali meghallgatás, húsz perc várakoztatás után nemhogy emberszámba sem vett a nagyfőnök, de közölte velem, hogy a hozott referenciaanyagomat (kb. tíz oldal) nincs ideje elolvasni, de valójában nem is érdekli, hogy mit firkáltam össze idegen illetőségű jöttmenteknek, továbbá az, hogy ezeket elhoztam magammal, nem a kreativitásomat, mintsem a szorgalmamat bizonyítja, ami egy jogásztól alapszintű elvárás. Jelezte, hogy két napon belül kiküld nekem pár feladatot, és abból majd leszűri, ki vagyok. Ez két hónapja történt, azóta küldi. Kérdésére szóba került a végzettségem is, amivel önszántamból nem rukkoltam volna elő, pedig inkább büszke vagyok rá, mintsem szégyenkeznék miatta. Ezzel kapcsolatban gyorsan megjegyezte, hogy ez őt abszolút nem érdekli, majd a kimondott szót tett is követte, és háromnyelvű, precízen konstruált önéletrajzom már repült is vissza a feladóhoz. Végül megjegyezte, hogy úgyis a jövő zenéje, hogy működik-e kettőnk között a kémia.
Hát, nem működött.

A csapó 4-es már pozitívabb. Kötetlen interjú, kellemes légkörben, laza hangnemben, betartva az alapvető udvariassági formulákat. Egy héten belül ismét behívtak, és szóban részletezték az aktuális brief tartalmát és egyéb instrukciókkal, háttér-információkkal láttak el. Az anyagot újabb egy héten belül leadtam, kihozva magamból a maximumot. Végül húszat adtam be nekik a közel negyven reklámötletemből. Ma este fél hatkor derül ki, hogy kreatív vagyok-e!”

 

Az ügynökségi világ egy HR-es nézőpontjából
„Egy gondolkodó ember látványánál nincs izgalmasabb.” Schilling Árpád

Szerintem szembe kéne nézni ezzel a helyzettel egyszerűen, realistán. Én ehhez még optimizmust is tennék, mert ez a személyes ambícióm.

Nincs Magyarországon „baj” a kreatív képességekkel, sőt, azt mondják külföldön, hogy átlag felett vagyunk, a magyar szellemi tőke erősen versenyképes a civilizált világ minden részén. Az én bizonyítékom erre – szerencsére minden héten – a Magyar Narancs címlapján a keretes „mondás” ott lenn.

Az viszont tény, hogy a jelenlegi hazai felsőoktatás nem képez kreatívszakembereket, nincs intézményes lehetőség arra, hogy vizualitást, verbalitást és dramaturgiát tanuljon valaki a szükséges, professzionális szinten Ezek hiányában még nem feltétlenül „botcsinálta” az összes kreatív szakember, de a hiányosságok nyilvánvalók. Épp így nem képezünk médiapszichológus szakembereket sem. Én mint fogyasztó ennek is konkrétan érzem a hatását. Számos európai egyetemen lehet tanulni vizuális kommunikációt, nálunk a művészeti képzésre járókat viszont lebeszélik erről az útról, pedig valahol ott kellene kezdeni a keresgélést, hiszen azok a kompetenciák, amik itt kellenek, ott elvben megtalálhatók.

Baj van az ügynökségek stratégiájával a kialakult nehezebb piaci körülmények között. Véleményem szerint nem kellene ennyire idomulni az ügyfelek „igényeihez”. Csalódott, vagy az ügynökségi pályát már elhagyó és részben Európában vagy Amerikában dolgozó szakemberekkel beszélgetve nyilvánvaló, hogy kreatív vonalon semmiképp, hiszen pont ez az, amit elvben vár az ügyfél az ügynökségtől. Valami olyan pluszt, ami a klasszikus marketingosztályon nem található. Persze mindenkinek fontos az ügyfél megtartása és elégedettsége, de ezen a területen egyszerűen kell tudni nemet is mondani.

Így persze az ördöginek sem nagyon mondható „kör” azonnal kialakul és szerintem nincs mit magyarázni a bizonyítványon. Az egyszeri Kreatív Szakember saját önérvényesítési és kudarctűrő képessége határáig dolgozik, majd átmegy a következő ügynökségbe, hátha ott egy jobb, erősebb csapatba kerül és több érdemi munkát végezhet, remélve, hogy nem végrehajtó munka vár rá, mint az előző helyén. Ennek köszönhetően az ügynökség és az ügyfél számára is fontos copywriter + art director párosok szétesnek, vagy párban, csapatban mennek az egyik helyről a másikra. Az állandó csapat, mint tudjuk, a legjobb minőségbiztosítás, ennek hiánya szükségszerűen a szolgáltatást veszélyeztető tényező. Így már jóval kevésbé versenyképes az adott ügynökség és ezzel párhuzamosan még jobban fél a meglévő pozíciói elvesztésétől. A kialakult helyzetben mindenki rosszul jár.

Abba nem mennék bele, hogy melyik szakmai vezető, miért alkalmatlan egy kiválasztást szakszerűen végigcsinálni, mert erről csak konkrétan érdemes beszélni, általánosságban nem lehet. A tehetséget felismerni adottság, próbafeladatot írni tehetség, annak tartalmát etikusan kezelni meg gyerekszoba kérdése. A hr-piac működési alapképlete itt is kiválóan használható: az első osztályú vezető első osztályú munkatársakat vesz fel a csapatába, a másodosztályú meg harmadosztályúakat. A piac kereslet-kínálat alapon működik, ha tetszik, ha nem, ez van. Én optimistán figyelek és drukkolok minden tehetséges Kreatív Szakembernek, mert „a gondolkodó ember látványánál nincs izgalmasabb”.
Lukács Zsolt, Telkes Tanácsadó, fejvadászüzletág-vezető
(forrás: Kreatív)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

41 pályázó 300 képe közül választottak nyerteseket.

Azt kérik, hogy mindenki töltse ki a kérdőívüket a témáról.

A New Wave Mediához tartozó Ozone Tv és a Life reklámidejét értékesíti januártól a sales house.

FRISSÍTVE A márkázott tartalom címében történt, később azzal is viccelődtek, hogy a lábgombának nem kell útlevél és GPS.

Három évig dolgoztak együtt, a Mito váltja őket.

hirdetés

A legsikeresebb digitális kommunikációs kampányokat és megoldásokat keressük, pontszerzés a Kreatív-MAKSz M+Listán. Hosszabbított nevezési határidő: 12.15.

PR workshop a Prizma Kreatív PR Díj kiemelkedő kampányainak bemutatására január 25-én.

A HRKOMM Award 2017 győztes pályázatainak bemutatása. Időpont: 2018. február 13.

hirdetés
hirdetés