hirdetés
hirdetés
hirdetés

Batiz András könnyen vált buborékot

A rendszerváltás első éveiben a főiskoláról beesve lett a kereskedelmi televíziózás egyik fiatal sztárja, hogy aztán alig harmincévesen, gyakorlatilag először váljon médiaszemélyiségként az állampolitikai kommunikáció arcává Magyarországon. Hogy élte mindezt meg Batiz András, mit csinált az elmúlt 10 évben, és lehet-e pusztán szakmai alapon értékelni a kormánypropagandát? A cikk a Kreatív májusi számában jelent meg.

hirdetés

„Ma Magyarországon egy levél Xanax 300 forint. Egy pszichológusi óradíj 10 ezer forint, amit viszont nem lehet felírni receptre. Azt látom, hogy óriási szükség van arra a társadalomban és az egyén szintjén egyaránt, hogy az ember támogatást kapjon abban, hogy meg tudjon birkózni a dolgaival lelkileg” – mondja szerda reggel Batiz András egy borbárban a kávéja mellett. Az egykori televíziós műsorvezető és -szerkesztő, majd kormányszóvivő és kríziskommunikátor az elmúlt 10 évben kommunikációs készségfejlesztő tréningeket tart cégével, az Impact Worksszel. Nemrég például Londonban az NBC-Universal sales-vezetőinek: egy kereskedelmi kampányra készítette fel őket, pontosabban arra, hogy miként szólítsák meg ténylegesen az ügyfeleiket, meséljenek nekik történetet, kilépve a prezentációk vetített grafikonjainak világából.

Fotó: Szombat Éva

Az angolul és magyarul is működő céget műhelynek tekinti, ahol 14-15 ember dolgozik részben teljes állásban, részben szabadúszóként. Az elmúlt években négy kontinens 18 országában folytattak ehhez hasonló tréningeket, illetve stratégiai tanácsadást, ami a cég másik tevékenységi köre, és ami az egyre növekvő munkaerőhiány miatt jelenleg főként az employer brandinget jelenti.

Mutasd a legjobb énedet!

„Az embernek az elmúlt 10 évben a koncentrációkészsége egy másodperccel kisebb lett az aranyhalénál. Átlagosan nyolc másodpercig tudunk figyelni, az aranyhal kilencig” – szemlélteti Batiz azt, hogy miért nehéz és rendkívül fontos fenntartani a beszélgetőpartner érdeklődését. Az emberek szerinte keresik a kifogást, hogy ne kelljen odafigyelniük. Ugyanakkor, azt is gondolja, hogy a jó kommunikáció a bizalmat is növeli. „A cél mindig ugyanaz: amikor kiállsz mások elé, vagy leülsz velük tárgyalni, a legjobb énedet tudd megmutatni” – mondja.

Az 1975-ös születésű Batiz András a rendszerváltás első éveiben érettségizett, majd Vitray Tamás és Horváth Ádám első osztályába járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, többek között Kolosy Péterrel, Máté Krisztával és Jáksó Lászlóval. Mint mondja, elsősorban a kíváncsiság hajtotta, és hajtja azóta is. „Nem csak újságíróként fontos, hogy kíváncsi legyél. Ha kíváncsi tudsz lenni másokra, akkor megtetted a legfontosabb lépést abba az irányba, hogy jobban megértsd az embereket, és jobban is tudj hatni rájuk.”

Fotó: Szombat Éva

Batiz lényegében a főiskoláról „beesve” hét éven át volt kéthetente az RTL Klub képernyőjén, ezalatt pedig – ezt külön kiemeli – magyar falvakba épp úgy eljutott, mint Észak-Koreába. Beszélgetős műsora is volt, de azt nem csinálhatta annyit, amennyit igényelte volna. Amikor 2004-ben összekülönbözött a televízióval és otthagyta a csatornát, 30 éves se volt.

És ez azt is jelentette, hogy nem volt harminc, amikor a Gyurcsány Ferenc vezette koalíciós kormány szóvivője lett.

A család egy része nem állt vele szóba

Ha nem számítjuk Havas Henrik 1995-ös, hat napig tartó kommunikációs államtitkári karrierjét, akkor tulajdonképpen Batiz András az első és mindmáig az egyetlen tévésztár, aki médiaszemélyiségként vált az állampolitikai kommunikáció arcává és hangjává. Ez olyannyira megosztó lépés volt, hogy a közvetlen közelében sem tudott mindenki örülni neki. „Többen nem tartották összeegyeztethetőnek mindezt a múltammal és a családi örökségemmel” – mondja. Voltak rokonai, akik ez idő alatt nem is álltak vele szóba.

„Mind apai, mind anyai ágon szenvedte a családom az egypártrendszert. A családom egyik ágán kisnemesi-felvidéki, jogász végzettségű ősök sorakoznak, akiktől az oroszok mindent elvettek. Anyai dédnagyapám miniszter volt két kormányban is a 20-as és 30-as években, aztán összeveszett Horthyval, egy kis faluba költözött, lényegében száműzetésbe. Az apai nagyapám a Harvardon is végzett orvos, keresztény ifjúsági vezető volt, koncepciós perben ítélték el a 60-as években. Enyhén szólva sem voltak a rendszer haszonélvezői, és az utódok közül többen nehezen értették meg, hogy amit csinálok, az más. Néha azért bennem is voltak aggályok” – magyarázza Batiz.

Fotó: Szombat Éva

„Volt bennem mindig egy kettősség. Liberális politikai beállítottságú vagyok, de hívő keresztény. Sok ember fejében ez nehezen áll össze. Mindig külön utas voltam, ezért senkivel sem tudtam teljes mértékben egyetérteni. Nem voltam soha semmilyen szervezet tagja, szakmaiban sem, most se vagyok. Ebből két dolog következhet: az egyik, hogy senkivel nem értesz szót; a másik, hogy mindenkivel szót értesz. Bízom benne, hogy rám az utóbbi igaz.”

Batiz nem tervezte, hogy ebbe az irányba fordul a karrierje, ebben a tekintetben a felkérés véletlenül jött. Másrészt hisz abban, hogy a gondviselés tereli az embert, ebben a tekintetben nem volt véletlen, teszi hozzá.

Voltak alsónadrágok

2004-ben hagyta ott az RTL Klubot, és nem volt munkája, amikor felkereste a kormányzat egy fiatal tagja.
„A kávézás során megkérdeztem, hogy kell-e nekem majd képletesen XY alsógatyáját mosnom. Azt mondta, hogy szerinte nem szükségszerűen. Persze később kellett, voltak alsónadrágok. A következő egy hétben próbáltam elérni, hogy az emberek lebeszéljenek, de nem beszélt le senki.”

Egy héttel később felhívta a miniszterelnök, hogy bár gondolkodott rajta, hogy felkérje kormányszóvivőnek, de mivel Batiznak nincs tapasztalata a politikai kommunikációban, ezért végül mégse kérné fel. Ekkorra azonban Batizt már túlságosan foglalkoztatta a kihívás.

„Valami megmagyarázhatatlan okból azt mondtam, hogy értem az indoklást, de azt kell szerintem megfontolnia, hogy kiket akar elérni. Ha fontos, hogy ne csak az újságírókat érje el, hanem azon túl az embereket is, akkor gondolja át” – meséli a telefonbeszélgetést Batiz. Félóra múlva Gyurcsány visszahívta és azt mondta neki, hogy két szóvivő lesz, és ő lesz az egyik.

Fotó: Szombat Éva

Batiz szerint, ha valaki jól csinálja a politikai kommunikációt, akkor az a kommunikációs szakmának bizonyos tekintetben a csúcsa. A felkérést pedig elsősorban szakmai lehetőségként fogta fel, ami komoly ügyeket hozott és összetett látásmódot követelt.

„Minden munkában el kell döntened, hogy vállalható-e az, amit a munkaadó képvisel. A pénztáros is felállhat, ha a főnök becsapja a vevőket és rosszul bánik az alkalmazottakkal. Gyurcsányban nem a szocialista pártot vagy az utódpártot láttam, hanem egy nagyon megnyerő és erős személyiséget, egy ambiciózus és modern pasit, és benne egy modern és nyitott országot. Voltak más dolgok, amikkel nem értettem egyet, de az RTL-ben sem tetszett minden” – mondja.

És hogy Őszöd egy kommunikációs baklövés volt-e? Batiz szerint, ha a jéghegy csúcsát nézzük, akkor igen. De a hajókatasztrófának mindig a teljes jéghegy az oka, teszi hozzá.

A sarkukra állnak, az a dolguk

„Még kormányszóvivő voltam, amikor egyszer megkérdezte egy újságíró, hogy van-e visszaút a médiába. Azt mondtam, hogy visszaút nincs, csak az út, ami valahova visz tovább. Amúgy később kiderült, hogy mehettem volna visszafele, de nem akartam” – mondja Batiz, aki az őszödi beszéd sajtóba kerülése idején már nem szóvivő, hanem kommunikációs igazgató volt. Akkor született a gyereke is, ami miatt visszább akart lépni, de az őszi események ezt nem tették lehetővé, ő pedig nem akart tovább így dolgozni. A pártpolitika sem feküdt neki, pedig – mint mondja – kapacitálták a képviselőségre. Otthagyta a munkáját és néhány hónappal később már egy kommunikációs ügynökség indításán dolgozott.

Nagyobbik gyereke, Iván, most 11 éves (a kisebbik a hetet töltötte be nemrég), és korából adódóan sokat netezik. Batiz szerint ő már felfogja, hogy amit az interneten lát, az nem feltétlenül van úgy. Vagy legalábbis beszélgetéseik következtében hajlandó megkérdőjelezni. Batiz aggályosnak tartja a posztfaktuális viszonyok, az alternatív narratívák és a magyar állam médiabefolyásának együtthatóját.

Fotó: Szombat Éva

„Van azért, ami nyugtatja az embert. Az egyik az a mondás, hogy kevés embert talán sok ideig lehet hülyének nézni, de sok embert csak rövid ideig. Persze kérdés, hogy mit tekintünk rövid időnek és hogyan tudjuk esetleg még rövidebbé tenni. A másik, hogy minden remény szerint a fiatalokat nem lehet már annyira átverni, őket én nem féltem. Előbb-utóbb úgyis a sarkukra állnak, az a dolguk.”

És lehet-e egy kormánykommunikációt csak szakmai alapon, a hatásfokát nézve megítélni? Batiz egy barátját idézve, aki egy tévés hírműsorral kapcsolatban mondta neki, hogy „az aljasságra nincs mentség”, hozzáteszi, hogy bár nem szándéka senkit felmenteni, de belülről mindig minden más. „Biztos nem igaz az állítás, hogy kizárólag tisztességtelen emberek gyülekezetéről van szó. De az elvitathatatlan, hogy az eszköztár, amit használnak, az pszichológiai értelemben próbál az emberekben folyamatosan gyűlöletet és félelmet ébreszteni, és ezt tartaléklángon tartani vagy éppen erősebben hevíteni, ez pedig kifejezetten ijesztő és veszélyes.”

Ki a legokosabb ember az országban?

Batiz András a 2007-ben alapított Impact Works mellett az elmúlt években működtetett műsorgyártó céget és kríziskommunikációs ügynökséget is, de mára minden tevékenység az alapcégben zajlik, amiben az improvizációs színházi elemekkel, médiagyakorlatokkal és pszichológiai módszerekkel átszőtt különféle tréningek mellett stratégiai tanácsokat is adnak.

„Önmagában a kríziskommunikáció nem adna elég munkát. Részben mert ez egy következmények nélküli ország, részben mert az ügyeket vagy elviszik az ügyvédek, vagy a külföldi multik megoldják saját hatáskörben.”

Batizékat az utóbbi időben azonban egyre több ügyfél találta meg a munkáltatói márkaépítés területén azzal a feladattal, hogy segítsenek a megfelelő munkaerő megtalálásában és megtartásában. „Ez most óriási kihívás: a képzett munkaerő egyik fele külföldön van, a másik állásban. Ha valaki fejleszteni akar és új munkahelyeket idehozni, fel van neki adva a lecke. Szinte üres halmazból kell válogatnia.” Batiz a HR, kommunikáció és brandépítés megfelelő kombinációjában látja erre a megoldást. „Bármiről is legyen szó, a nap végén valakinek oda kell állnia és a személyével kell hitelesítenie a cselekvést. Ha az nincs harmóniában azzal, ahogy és amit mond, nem önazonos, akkor a dolog nem működik, és bizalmatlanság lesz. A bizalom kulcskérdés.”

Fotó: Szombat Éva

Batiz jelenleg pszichológiát hallgat Szegeden. Még nem látja, hogyan befolyásolja ez a jövőjét, de azt tudja, hogy a pszichológia szerves része az employer brandingnek és az egyéb tréningeknek is, amiket tart. Illetve végeredményben annak, amiről korábban is beszélt, azaz hogy megértse az embereket, szót értsen velük, hatni tudjon rájuk. „Könnyen tudok buborékot váltani” – utal Barack Obama beszédére. Majd mond egy politikai anekdotát a 19. századi Angliából, amely szerinte jól kifejezi, hogy mit is jelent a személyes varázs, amelyre oly sok ügyfelük is vágyik.

„A konzervatív Benjamin Disraeli és a liberális William Gladstone két nagyon fontos államférfi volt, illetve egymás riválisai is. A hetvenes években, az aktuális választások előtt egy hölgy leült mindkettőjükkel külön-külön vacsorázni, majd beszámolt a tapasztalatairól. »Gladstone esetében az volt az érzésem, hogy ő a legokosabb ember Angliában« – mondta. »Disraeli esetében az volt az érzésem, hogy én vagyok a legokosabb ember Angliában.« És Disraeli nyerte a választást.”

A cikk a Kreatív májusi nyomtatott számában jelent meg. A képek a Doblo borbárban készültek.

Puskár Krisztián
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!