hirdetés
hirdetés
hirdetés

Átjárás elmélet és gyakorlat között

Rekettye Gábor: az egyetem gondolkodni tanít

A magyar vállalati marketingesek többsége nem tartja sokra az egyetemen szerzett ismereteket gyakorlati tudás nélkül, pedig azok a törvényszerűségek, amelyeket egy oktató tud, a gyakorlatban dolgozók nézőpontját is tágíthatják - állítja Rekettye Gábor, aki elsőként kapta meg az MTA doktora címet marketinges témában.
hirdetés
Jelent-e valamit a marketingtudomány hazai elismertségének szempontjából, hogy ön megkapta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora címét?
Nagyon bízom benne. Nemcsak én, hanem a marketingoktatók nagy többsége szeretné, ha Magyarországon a szakmát jobban megbecsülnék. Különösen a vállalati szférában volna erre nagy szükség. A marketinget itthon még mindig nagyon sokan azonosítják a reklámmal vagy az értékesítéssel, ezért úgy építik fel a vállalatvezetési struktúrát, hogy a marketingesnek nincs komoly beleszólása a termékfejlesztésbe, a beruházások megvalósításába. A marketinges legtöbbször nem jut fel az igazgatótanácsba, a stratégiai döntések közelébe. Ez persze lehet, hogy az oktatás hibája is, mert a marketingesek gyakran nem ismerik a pénzügyi terminológiát, márpedig az irányítás általában ezen a nyelven folyik.

Mitől függ, hogy sikerül-e nagyobb presztízst elérnie a szakmának?
A marketing és az ehhez hasonló üzleti tudományok elfogadottsága nem a piac fejlettségétől függ. Sokkal inkább attól, hogy az adott országban mekkora tekintélye van a gyakorlati tudományoknak, amelyekre nincsenek szigorú, mindenkor érvényes és képletekben kifejezhető, mérhető, számszerűsíthető törvények. Magyarországon nagyon erős a Tudományos Akadémia, így egyetemi szinten biztosan nő majd a marketing presztízse, ezt azonban a szakmában dolgozók nem biztos, hogy érzékelni fogják.

A Kreatív egy korábbi cikksorozatából kiderült, hogy meglehetősen nagy a szakadék az egyetemi marketingesek és a gyakorló szakemberek között [Kreatív, 2003. november]. Ön szerint miért van ez így?
A személyes példám és a tanszékem [Pécsi Tudományegyetem (PTE), marketingtanszék – a szerk.] példája ellentmond ugyan ennek, de valóban létezik ez a rés. Az egyetemi tanárok ritkán vesznek részt a vállalati szféra munkájában, a vállalati marketingeseknél pedig nem szokás, hogy időről időre visszaüljenek az egyetemi padokba - holott például Amerikában ez bevett gyakorlat. Ott a legnagyobb cégek vezetői egyetemi továbbképző kurzusokon vesznek részt, ahol részben megosztják egymással a tapasztalataikat, részben pedig kihasználják azt, hogy jelen van a nagyvállalati menedzsment java.

Mi az oka annak, hogy itthon nem jellemző ez az átjárás?
A magyar vállalati szakemberek többsége úgy érzi, hogy náluk többet senki nem tud.

Miközben a cégen belüli presztízsük alacsony…
Így van. Ez a két dolog nem mond ellent egymásnak. Senki nem mondja, hogy egy vállalati szakember ne értene ahhoz az iparághoz vagy ahhoz a szegmenshez, amiben éppen dolgozik. Azok az általánosságok és törvényszerűségek viszont, amelyeket egy oktató vagy kutató tud, más megvilágításba helyezhetnek egy-egy problémát. A magyar szakemberek többsége egyelőre nem jutott el arra a szintre, hogy ennek a hasznát felmérje.

Talán éppen azért, mert a hazai oktatói kör nem gyakorlatorientált, és az egyetemről kikerültek sem feltételezik, hogy az oktatók érdemben segíteni tudnának a napi problémákban.
A világon sehol nem talál olyan egyetemi üzleti képzést, ahol konkrét gyakorlatot oktatnának. Ez nem is feladat, a szakma hétköznapi fogásait az ember a munkahelyén tanulja meg. Az egyetem gondolkodni tanít. Én a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemről úgy kerültem ki, hogy nem hallottam egyszer sem a „költség” szót. Mégis helyt tudtam állni a vállalati szférában. De a fenti állítás azért sem teljesen igaz, mert sok marketingoktatót foglalkoztatnak a versenyszféra szereplői tanácsadóként.

Előfordul, hogy az ország gazdaságát érintő kérdéseiben minisztériumok vagy egyéb közösségi marketingfeladatokkal foglalkozó szervezetek felkeresik a legelismertebb marketingoktatókat?
Ez még ritkán fordul elő. Öt évig éltem Japánban a Magyar Kereskedelmi Kirendeltség vezetőjeként, pontosan ismerem a japán gazdaságot és annak szereplőit, cikkeket publikáltam a témáról, de állami oldalról soha senki nem kérte ki a véleményemet - miközben a Japánba irányuló exportunk alaposan viszszaesett az elmúlt években. Az effajta hozzáállás egyébként nem kormányzatfüggő, mindegyik ciklus alatt hasonló magatartást tapasztaltam. Ez persze összefügg azzal is, hogy Pécs „messze” van Budapesttől.

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Úgy volt, hogy nem lesz hivatalos mörcs karácsonyra, de aztán észhet tért a cég.

Az árnyalat hivatalosan persze nem a kólásdobozról kapta a nevét, hanem nemes egyszerűséggel „klasszikus kéknek” hívják.

Robert De Niro saját gyűjteményének darabjait is felajálotta a könyvhöz.

A fenntarthatóság jegyében állt össze a két nagy múltú amerikai vállalat.

A szezon eddigi legváratlanabb ünnepi szpotját szállította a norvég posta.

15 küldőpiac 15 percben. A Pont Itt és a Turizmus Online szakmai rendezvénye Dátum: január 31.

hirdetés
hirdetés