„A reklámok története többnyire annyira bugyuta, hogy csak a szereplőben bízhatunk” – fogalmazott Orbán Andrea, a Playground castingügynökség vezetője. Ennek ellenére a figurák többnyire nem lépnek túl a szokásos sztereotípiákon. Bár majdnem minden briefben „karakteres, friss” szereplőket kérnek, még sokáig nem kell megélhetési gondoktól tartania annak a mintegy harminc statisztának, akik évek óta mosolyognak a legkülönbözőbb termékek mellett a magyar szpotokban. A reklámfilmgyártók tisztában vannak az új és érdekes arcok hiányával, mégsem ritka, hogy egy reklámblokkon belül ugyanaz a szereplő kétféle karaktert alakít. Nemrégiben például ugyanannak a harmincas férfinek az otthonába költözött be a világ a T-Online szpotjában, mint aki néhány perccel később a Media Markt kidobóemberének adja oda a kabátját megőrzésre a műszakicikk-áruház reklámjában.

Importálni kell
Az arctalanság egyik oka, hogy bizonyos szerepekre nehéz kevéssé elhasznált magyar statisztát, színészt találni. A több ezres adatbázisból egyegy szerepre általában tíz-tizenöt arcot ajánl a castingügynökség. „Bosszantó, hogy akármilyen briefet küld az ember, mindig ugyanazokat az arcokat kapja vissza” – mondta Harmat Gábor, a Lowe GGK reklámügynökség kreatívigazgatója. Szerinte ennek egyik oka, hogy a castingcégek nem frissítik elég rendszeresen az adatbázisukat, és gond az is, hogy nem veszik túl komolyan a briefet. Varjasi Vera, az Open Casting ügynökség vezetője ugyanakkor úgy látja, hogy éppen a megrendelők ragaszkodnak gyakran ugyanazokhoz a szereplőkhöz. „Akik sokat szerepelnek, azokat nem szívesen küldöm, de ha egyenesen kérnek valakit, akkor adok egy listát az eddigi reklámszerepléseiről” – állította Varjasi.

A visszatérő arcokra az egyik magyarázat, hogy vannak típusok, korosztályok – a szépen öregedő idősek és a negyvenes, jóképű férfiak – akikből hiány van. „A jól kereső, megállapodott férfiak nem szívesen kompromittálják magukat azzal, hogy rágógumit adnak el a tévében” – indokolta mindezt Varjasi Vera. Ha kevés a jóképű negyvenes, akkor importálni kell. Ezen az ötleten alapul Orbán Andrea alig egy éve indult ügynöksége. Az ötlet logikus, ám az ügynökség vezetője szerint amennyire könnyű innen kivinni színészeket, annyival nehezebb behozni a külföldieket. „Mindenki kicsit kényelmes, az új dolgokban veszélyes kihívást lát, és fél, hogy nem lesz elégedett a megrendelő” – foglalta össze a hazai helyzetet Orbán.

Gyors a tempó
Liptay Gabriella, a T-Mobile megbízott kommunikációs igazgatójának elmondása szerint viszonylag ritkán – inkább kényszerből – döntenek a külföldi szereplőválogatás mellett. „Azt tapasztaljuk, hogy ha természetes, ugyanakkor valamiféle frissességet is hozó arcokat szeretnénk viszontlátni a reklámjainkban, akkor túl kell nyúlnunk a megszokott körökön” – mondta Liptay. Szerinte nem is feltétlenül a magyar felhozatallal, sőt még csak nem is a magyar castingcégekkel van probléma. „Nem az a baj, hogy kevés az érdekes arc Magyarországon, inkább az, hogy az ügynökségek és a rendezők kevésbé nyitottan vannak jelen a gépezetben. Talán az általunk diktált tempó következtében is, elmennek a jó lehetőségek mellett” – kereste az okokat Liptay.

A külföldi szereplőkkel kapcsolatban a másik, gyakran felmerülő probléma, hogy igazán egyszerűen csak a dialógus nélküli filmekben lehet őket alkalmazni. Papp Sándor, a Laboratory reklámügynökség filmgyártási részlegeként működő Laboratory 16:9 vezetője emlékeztetett arra, hogy a külföldi szereplőknél egyébként utószinkronra van szükség, ez pedig extraidőt és pluszköltséget jelent.

Az idő hiánya magát a szereplők kiválasztását is keretek közé szorítja. „Amíg a briteknél gyakran két-három hónapig is eltart egy reklámfilm előkészítése, itt két hét alatt meg kell csinálni mindent, ennyi időbe pedig nem feltétlenül fér bele egy külföldi casting” – fogalmazott Papp. Szénássy Alex, a Laboratory alapító-tulajdonosa hozzátette, hogy ezen változtathat például a nemrégiben bevezetett új működési modelljük, amelyben a Laboratory 16:9 létrehozásával házon belülre hozták a gyártást. Szénássy szerint a gyártócéggel megtámogatott reklámügynökségi modell dinamikusabb működést tesz lehetővé, az ötlettől a gyártásig mindent kontroll alatt tartanak, és könnyebben tudnak tervezni. „Korábban, amikor független gyártóként dolgoztam, gyakran tapasztaltam, hogy az ügyfelek inkább átlagos arcokat hagytak jóvá, az ügynökségek pedig nem harcoltak azokért a szereplőkért, akiket jónak gondoltak” – érvelt Papp Sándor az új működési modell mellett.

Titkos praktikák
A szereplők egyhangúságáért nagy felelősség terheli a megbízói oldalt is. A castingcégek szerint a magyar reklámfilmek környezetén a marketinges döntéshozók ízlésvilága tükröződik.

„A magyar megrendelőben az a vicces, hogy olyan díszletet választ, amiben lakni szeretne, azt a nőt hívja, aki neki tetszik, és olyan ruhába öltözteti, amiket ő hord“ – fogalmazott Orbán Andrea, ahogyan Tőrös Judit sminkmesternek is elég egy pillantás a megrendelő szemöldökére, hogy tudja, milyen lesz a színész sminkje. A castingosok és a sminkesek gyakran élnek titkos praktikákkal, ha már az észérvek nem segítenek. Ilyenkor jönnek a festék nélküli ecsetvonások, vagy a duplán kiajánlott szereplők. Varjasi Vera például, amikor legutóbb a brief alapján kiajánlott tíz szereplőjéből a megrendelő valamennyit visszadobta, a második körhöz már profi sminkest rendelt a felvételekre. Az újabb válogatásban pedig meghagyta a visszautasított színészek felét, akik új sminkkel már nyerők voltak. Szerinte gondot okoz az is, hogy a castingfelvételek nagy többségén – pénz- és időhiányra hivatkozva – nem biztosítottak a jó döntéshez szükséges olyan alapvető feltételek, mint a sminkes, a profi világítás, az öltöztető.

Tihanyi Péter, az Euro RSCG reklámügynökség kreatívigazgatója átlagosan a teljes reklámköltségvetés öt százalékára saccolja azt az összeget, amit a castingra költenek. „Még Prágában is háromszor annyit fizetnek a szereplőknek, a franciák pedig ötször annyit, mint itthon” – magyarázta Orbán Andrea, miért nehéz jó színvonalú castingszolgáltatást nyújtani Magyarországon. Tihanyi ugyanakkor úgy látja, hogy ha a szakma keményebben követelné a jó színvonalat, vagy lenne egy piaci szereplő, aki kimagaslót nyújtana, a többiek is összekapnák magukat, és nem fordulhatna elő, hogy az aranyhajúnak ígért lány őszen jelenik meg a forgatáson.

Állati macera

Amikor a tizenkét órás forgatás utolsó harmadában az operatőrtől a sminkesig mindenki egy néma kacsát próbál hápogásra bírni, egyértelművé válik, hogy miért volt rossz döntés a kellékesre bízni az állatcastingot. Míg az embereknél a barna hajú, barna szemű anyuka és a szőkésbarna kislánya a favorit, a reklámfilmek egyértelműen legnépszerűbb állatszereplői a kutya, a macska és a madár. A megrendelők azonban gyakran nem is sejtik, hogy egy kedves spániel, egy hízelgő macska vagy tucatnyi galamb szerepeltetése milyen problémákat okozhat.
„Állatokkal és gyerekekkel a legnehezebb dolgozni” – mondta Bagyura János ornitológus, aki már harminc éve foglalkozik állatok szerepeltetésével filmekben. Egy néhány másodperces állatjelenetet több hétig, de előfordul, hogy hónapokig készítenek elő. „Told már azt az asztalt egy méterrel közelebb az ablakhoz” – egy ilyen, egyébként természetes mondat több órás túlforgatást jelenthet. A reklámfilmek pörgős ritmusa nem mindig egyezik a szereplő állat életritmusával. Nem véletlen, hogy az idomárok és a megrendelők között előfordul a konfliktus. „Nem mindig értik meg, hogy egy macska csak akkor ugrik fel az asztalra, majd sétál el a tálhoz, amiből innia kell, ha az asztal ugyanolyan magas, és nincs öt méterrel arrébb, mint ahogy azt napokon keresztül begyakoroltuk” – magyarázta Bagyura, miért nagyon fontos, hogy a megbeszélt kondíciók ne változzanak.