hirdetés
hirdetés
hirdetés

Alexander Brody a reklámról és a nőkről

A nőkről és az irodalomról sokkal szívesebben mesél, mint a reklámról. Alexander Brody több mint 30 évig dolgozott a Young & Rubicamnél, és a vállalat elnökeként bejárta szinte az egész világot. Rengeteg története van, ezeknek töredékére sem volt elég az a két óra, amit kértünk tőle.

hirdetés

A 80. születésnapjának ünneplésével indult el a New York Művész Páholy, ahol Nyáry Krisztián köszöntőjében arról beszélt, ön által hány kézfogásnyira került híres emberektől, főleg íróktól, irodalmároktól. Mondana néhány nevet, köztük nagy reklámosokét, hogy mi kiktől kerültünk most egy kézfogásnyira?

Nem szeretek erről beszélni, mert elsősorban visszafogott vagyok, bár nem álszerény. Apám mindig azt mondta, hogy „magának sok oka van szerénynek lenni”, és ez igaz, hiszen a miénk olyan család, amelyikben nemcsak két ismert író van, hanem két olimpiai érem is, és van egy nagybátyám, aki feltalálta a kriptonlámpát és egy, aki rekordideig, 46 évig volt képviselő. Maguk mind egy kézfogásra vannak azoktól, akiket ismerek, és ha az ember idős, akkor sok embert ismer. Ezekről az ismeretségekről írtam a könyveimben [erről és a családról bővebben lásd a keretes írásunkat – a Szerk.]. Azt kell mondjam, hogy ezekhez a találkozásokhoz szerencse is kellett, és az életemben a legnagyobb tulajdonságomnak a szerencsét tartom.

<b>Alexander Brody</b> | Fotók: Fiala de Gábor
Alexander Brody | Fotók: Fiala de Gábor

Egész életében végigkísérte a szerencse?

Igen. Ez a boldogság velejárója, és én boldog ember vagyok. Ha az ember boldogan ébred, hogyan lehet szerencsétlen? Ha boldogan fekszik le, hogyan álmodhat rosszakat?

Egy kézfogásra

Alexander Brody nagypolgári családban nőtt fel, nagyapja Bródy Sándor író, édesapja Bródy János, a magyar lóversenysport meghatározó alakja. Családtagja volt Hunyady Sándor író, Gábor Dénes Nobel-díjas fizikus, Bródy Imre, aki feltalálta a kriptongázos izzót és Bródy Ernő országgyűlési képviselő. Budapesti villájukban gyakran jártak Bajor Gizi és Csortos Gyula színészek, édesapja barátja, Molnár Ferenc író Amerikában segítette őt, de találkozott Albert Einstein fizikussal, Greta Garbóval és Grace Kellyvel, Cole Porter zeneszerzővel vagy Sommerset Maugham íróval.

Ezek szerint soha nem voltak rémálmai?

Biztos voltak, de elfelejtettem őket. De mindenkinek van, ha túl sokat eszik például.

A szerencse az üzleti életben is végigkísérte?

Ha valaki olyan kevés tehetséggel, mint ami nekem van, ilyen magasra jut, annak csak szerencséje lehet.

Miért mondja, hogy kevés tehetsége van?

Igazat mondok, hiszen tudja, milyen családom van. Akkor mit mondjak?

Tehát a családtagjaihoz képest érzi kevésbé tehetségesnek magát?

Mindenhez képest.

De közben évtizedekig vezető pozícióban dolgozott és több nyelven beszél.

Igen, a kínai volt a fő tantárgyam. De csak azért, mert a kultúrát szeretem, és érdekelt a buddhizmus. Bár nagyon meg vagyok elégedve a pápával, nagyon nagy ember lesz, ebben biztos vagyok.

Sokfelé lehet olvasni, hogy maga 15 évesen, 1948-ban Svájcon keresztül egyedül ment Amerikába. Arról azonban sosem esik szó, hogy egy ilyen fiatal fiúnak milyen volt egyedül a nagyvilágban?

Van egy kislányom, Thyra, aki 16 éves korában rock & roll világbajnok volt, most 22 éves, és a versenyek miatt már 42 országban járt. Engem Óbudára nem engedtek el egyedül. Na jó, ez túlzás, mert Óbudára jártam gimnáziumba, de értik, hogy mit akarok ezzel mondani. Az egy más világ volt. Édesapám volt a lovaregylet elnöke, és amikor felszálltam a vonatra a Keletinél, kinéztem az ügetőre, és arra gondoltam, hogy visszajövök-e én még valaha ebbe az országba? Nem éreztem, hogy igen vagy nem, de azt kívántam, hogy igen. És nem féltem akkor sem. Az ember magától fél, nem mástól.

De mégis csak 15 éves volt.

Van ennek egy története. Vas Zoltán [aki 1945-1949 között gazdaságpolitikai hivatalokat viselt – a Szerk.] jól ismerte apámat, mert apám segített akkoriban az élelmezésben, ismerte a parasztokat és az arisztókat, be tudta hozni a kaját. Vas behívatott engem, és azt mondta, hogy intelligens fiúnak látszom, kiküldenek Oroszországba tanulni. Erre a papám azt kérdezte: „Maga szeretne Oroszországba menni?” Mondtam, hogy nem. „Hová akarna menni?” Mondtam, hogy Amerikába, a nagybátyámhoz. Azt mondta, jó, és elküldött oda.

Mikor jött haza először?

Még a kommunizmus alatt, a nyolcvanas években, és féltem is, hogy letartóztatnak, mert ott voltam az 1956-os olimpián, és harmincegynéhány magyart visszavittem Amerikába. Közülük néhányan hazajöttek, néhányan nem.

A reklámos pályája előtt New Yorkban egy síüzletben kisegítő volt, egy korábbi interjúban azt mondta, hogy azért, mert oda szép lányok jártak.

Szombatonként nem csináltam semmit, ezért jártam Sig Buchmayr síbajnok üzletébe, az ő két fia a barátom volt. Tényleg szép lányok jártak oda, akik meg azért jöhettek, mert bent voltak a srácok az üzletben. Én is ott voltam, és gondolhatja, néztem a lábukat, és segítettem is nekik, amikor síbakancsot próbáltak.

A reklámszakmában is voltak csinos nők?

Voltak. Az Alibi [Alexander Brody szerkesztésében megjelenő kiadvány – a Szerk.] most következő részében, a Disznóban meg is írok egy történetet, az a címe, hogy Én disznó. Jane Maas írt egy könyvet Mad Women címmel, ez egy utalás a Mad Men sorozatra. A Guardianben megjelent a könyvről egy recenzió, amiben megemlítették, hogy az ügynökségből egy srác vette el a szüzességét. Azt is írták, hogy ez a srác magyar volt. Hát én voltam az egyetlen magyar akkor ott. A Disznóban ezt a történetet én is megírom, és azt is, hogy Jane Maas hazudott, amikor azt írta, hogy az aktus közepén szólt a telefon, és aki beleszólt, azt mondta, hogy megcsalom. Ez így nem igaz, mert elég okos voltam huszonévesen ahhoz, hogy a telefont közben mellétettem.

<b>Alexander Brody</b> | Fotó: Fiala de Gábor

Egyébként tudatosan ment a Young & Rubicamhez?

Úgy történt, hogy volt egy barátom, Bruce Baker a Princeton egyetemről. Azt mondta, hogy tudok az emberekkel bánni, ezért szerinte menjek el a reklámszakmába. Akkor még nem is tudtam, hogy mi az az advertising. Azt is mondta, hogy az apja egy reklámcég elnöke, menjek oda. Átgondoltam, amit mondott, jónak tűnt, de az nem, hogy az első állásom protekcióból legyen. Ezért bementem a Y&R-hez, és felvettek kifutófiúnak. 53 nyarán elkezdtem kifutni, és ott maradtam egy ideig.

Egyből megtetszett magának az ügynökségi légkör?

Tetszett, mert az emberek kedvesek voltak.

Jól hangzik a kifutófiú kifejezés, de mit takar pontosan?

Az volt tulajdonképpen a gyakornoki program. Csomagokat kellett kivinni a klienseknek, aztán amikor előléptettek, akkor már a postát kellett kivinni a dolgozóknak, mert hiszen akkor még nem volt email. A feladat pedig az volt, hogy bekönyörögd magadat egy osztályra. Én szemtelen csibész voltam, bementem a ügyfélkapcsolati osztály vezetőjéhez, akinek egy Biblia volt az asztalán. Beletettem egy kis papírt, és azt írtam rá, hogy ha ideérsz, hívj fel. Két nap múlva felhívott, behívott magához, és két hét múlva már az ő osztályán dolgoztam.

De valamiért mégiscsak a Y&R-hez sétált be.

Nem tudom, hogy miért, erre már nem emlékszem. De az volt az első és az utolsó, mert én onnan mentem nyugdíjba. És a nyugdíjazásomkor mi történik? Születik egy kisfiam, és arra gondoltam, hogy nem engedhetem meg, hogy amikor megkérdezik tőle, hogy mit csinál az apád, akkor azt mondja, hogy nyugdíjas, ezért elmentem az Ogilvyhez, és ott lettem pár évre elnök. Akkor a Reklám Világszövetség elnöke is voltam. De pár év után rájöttem, nem számít, hogy mit mond a fiam.

Volt, aki a reklámos pályafutása során nagy hatást gyakorolt önre?

Pozitív és negatív hatás is ért, ahogy átmentem a különböző departmenteken. Eszembe jut néhány történet a kollégákról, akik valamilyen módon hatottak rám, ezeket elmondom. A tévédepartmentből elment Rod Erickson, akinek dolgoztam. Amikor bementem a mosdóba, megtaláltam a mosdó felett az ottfelejtett búcsúcsekket, kétszázezer dollárról! Amikor megjött a televízióosztály új elnöke, Nat Wolff – aki egy híres angol színésznőnek, Edna Bestnek volt a férje –, behívta Azamat Guirey-t, aki egy orosz herceg volt. A következőt mondta neki: mihelyst megtudom, hogy mit csinálsz, és miért vagy felelős, you are fired. Mert nem csinált semmit, ez az igazság.

De nemcsak orosz herceg volt a kollégáim között, hanem az egykor nagyon gazdag Stanley „Stan” Jones is, aki szintén hatott rám. Neki az 1929-es tődzsdekrach után csak a Rolls-a maradt meg, ezért eladta az autót és beállt copywriternek. Még az 50-es években is az volt, amikor én az ügynökséghez kerültem. Ő szerette megtréfálni a kollégákat. Volt egy elnökünk, a norvég származású Sigurd S. Larmon [1944-től 1962-ig volt a Y&R elnöke – a Szerk.], aki egyben egy nagy óraüzletnek volt a vezetője, és az volt a büszkesége, hogy Eisenhowerrel és Churchillel golfozott. Mindig egy fehér szegfű volt betűzve az öltönyébe. Stan Jones egyszer kitalálta, hogy beírja pár könyvbe, hogy ez a könyv Larmoné, és öt dollárt kap a szerencsés megtaláló a Young & Rubicam irodájában, a Madison Avenue 285. hatodik emeletén. A könyveket elvitte egy olyan negyedbe, ahol sok volt a hajléktalan. Hétfőn kilenckor tíz hajléktalan ült a hatodik emeleten, Mr. Larmon 9:15-kor érkezett, és meglepve látta a várakozókat. Fizetett. Sok ilyen történet volt.

Ezeket közösen eszelték ki?

Közösen, de leginkább Stan Jones.

Akkor ő nagy kópé volt.

Nagy bizony! És milyen tehetséges! Ő írta a szövegeket, persze én is írtam néhányat.

A Y&R elnökeként mi volt a feladata, mit csinált?

Azt, amit szerettem.

Utazni?

Na, azt nem. Hanem embereket vezetni úgy, hogy közben nem vezetem őket. Értem a falon mentek át a munkatársaim, mert bíztam bennük. Voltak olyan helyzetek, amikor pontosan tudtam, mi lenne a megoldás, de nem mondtam meg. Addig küldtem őket vissza, amíg ők rá nem jöttek a helyes megoldásra. De az az övék volt. És ahhoz sokkal jobban ragaszkodik is az ember. Azt hiszem, kilencszer vagy tízszer nyertünk Velencében és Cannes-ban. Tudják, hány díjat vettem én át?

Egyet sem?

Mindig az embereimet küldtem el. Ezt kell egy vezetőnek csinálnia. Nekem az üzletről fogalmam sincs. Én a számokkal nagyon rosszul álltam mindig is, viszont szerettek a munkatársaim. Serényi János [a McCann Erickson Budapest egykori vezérigazgatója – a Szerk.] mesélte, hogy egyszer egy nemzetközi továbbképzésen az volt a kérdés, hogy ki volt a kedvenc főnökük. Véletlenül három olyan mccannes vezető is ott volt, akik egykor nekem dolgoztak. És mindhárman azt mondták, hogy én.

Fél év Hawaii, fél év Budapest

<b>Alexander Brody</b> | Fotó: Fiala de Gábor
Az év egyik felét hawaii házában tölti, a másik felét pedig Budapesten. Azért ingázik, mert Magyarországot tartja a hazájának, igaz, felesége nem szereti, hogy utazik.

Budapesten folyamatosan be van táblázva, konferenciákra, kuratóriumi ülésekre és üzleti tréningekre hívják. Beszélgetésünkkor éppen a Bolyai-díj Alapítvány ülésén volt túl, és a General Electric, illetve a Vodafone dolgozóival készült találkozóra. A mindennapi életben asszisztense és sofőrje segít neki, házvezetőnője töltött káposztáját pedig nekünk is felemlegette.

Alexander Brody büszkén mesélt a négy feleségéről. Azt mondta, hogy mindig azért váltak el tőle, mert túl sokat utazott. Viszont a barátság megmaradt mindegyikükkel, és idén nyáron a jelenlegi feleségével együtt megy az első feleségéhez – egy német grófnőhöz, aki az angol királynő unokatestvére –, mert az asszonyok barátnők lettek.

Két gyereke van, a fia, Sandy közösségi médiával foglalkozik, Thyra pedig egyetemista. Angolul beszélgetnek, de a lánya kicsit tud magyarul.

 
Az ötvenes-hatvanas években mennyire volt jellemző, hogy magyarok dolgoztak az amerikai reklámiparban?

Neveket ne kérdezzenek tőlem, de sokan voltak és nagyon jók. Az Ogilvynél például az egyik vezető nő magyar származású volt. De nem nagyon jöttem össze a magyarokkal. Közvetlen kollégáim között egy sem volt magyar, és soha nem is érdekelt, ki a szakmában a magyar.

Igaz az a történet, hogy amikor egyszer az Arc Plakátkiállítás zsűritagja volt, akkor annyira megtetszett önnek egy plakát, hogy kivett a zsebéből százezer forintot, és felajánlotta az alkotónak?

Nem emlékszem pontosan, de néha csinálok ilyen hülyeségeket. A történet úgy hangzik, hogy akár igaz is lehet.

Azt mondják, hogy ön már harminc évvel ezelőtt a jelenlegi ügynökségi modell végét jósolta. Mik voltak a jelei akkor?

Megmondom, milyen jelekből láttam, és nagyon csodálkozni fognak. A Bates nevű ügynökséget eladták a WPP-nek, amely dollármilliókat kaszált vele. Viszont egy ügynökség értékét az ügyfelek által addig beletett pénz adja. Egy új tulajdonos ugyanolyan növekedést vár el, vagy még nagyobbat, mint addig, viszont az ügyfelek nem fogják kifizetni még egyszer ugyanazt a növekedést, amit addig elért az ügynökség. A nagy holding-modell viszont ezt kívánná meg. Az ügyfelek azonban már nem tudják, vagy nem akarják kifizetni, ezért inkább kisebb, független ügynökségeket keresnek meg. Ha jól látom, akkor számos esetben ez történt.

Annak idején a mi ügynökségünk tulajdonosai a vállalat dolgozói voltak. Én mindig az ellen szavaztam, hogy az ügynökség nyílt részvénytársaság legyen. Mert tudtam, milyen kifutófiúból vezetővé lépni. Azt is tudtam, hogy ha nyílt részvénytársaság lesz a Young & Rubicam, akkor ilyen soha többé nem történhet meg. Ameddig én ott voltam, addig nem lehetett eladni az ügynökséget a WPP-nek, mert mindig leszavaztam. Utánam viszont nagyon hamar jött Martin Sorrell, és olyan részvényeseket tett gazdaggá a felvásárlással, akik korábban egy petákot sem tudtak volna önerőből megkeresni.

(Ez a videó a címlapfotózáson készült, Fiala de Gábor fotográfus 19. századi módon, nedves kolloidos eljárással fotózta le Alexander Brodyt.)

Milyen ember volt Edward Ney, a Young & Rubicam legendás elnöke?

Ó, Ed Ney! Közvetlen főnököm volt, tehát csak jót mondhatok róla. Tehetséges üzletember volt.

Voltak kedvenc reklámjai?

A kedvencem egy babakocsi-reklám volt, sajnos nem én írtam. A babakocsi alá az volt írva, hogy „Az egyetlen kabrió, amiből több fogy, mint a Fordéból.” Aztán az enyéim közül… nem tudom, ismeri-e a Black & White-ot?

Nem (B.A.).

Maga nem jó ember (viccel). Svédországban, amikor betiltották az alkoholhirdetéseket, akkor kitaláltam, hogy felhasználom a reklámban a whiskeymárka állatait, a fehér és fekete kutyát [westie és skót terrier – a Szerk]. A fehér fölött megjelent egy buborék, amiben megkérdezni a feketétől: „Mit adsz nekem karácsonyra?” A fekete meg azt válaszolja: „Tudod, hogy nem mondhatom meg.” Ezzel cseleztük ki a törvényt.

Amikor a Reklám Világszövetség elnöke lett, mi volt a feladata?

Két dologra emlékszem. Az egyik, hogy soha az életemben nem voltam annyira lámpalázas, mint amikor a pekingi Népek Csarnokában kellett beszédet tartanom a reklámról tízezer ember előtt. Arra pedig büszke vagyok, hogy az én elnökségem alatt léphetett be Magyarország, valamint, hogy az egyetlen olyan világszervezet volt, amiben Kína és Tajvan külön tagok voltak. Magyarországon Takács Ildikót bíztam meg a helyi szervezet vezetésével, ő lett a magyar Young & Rubicam első ügyvezetője is.

A rendszerváltás után megkeresték magyar reklámügynökségek?

Néhány reklámügynökségnek próbáltam segíteni, de ma már nem nagyon jelentkeznek nálam. Úgy látszik, az én eszméim elavultak mára. Egyébként az első Orbán-kormány és a szocialisták is megkerestek, hogy adjak tanácsokat a reklámiparról, de mivel nem kértem volna cserébe semmit, és ezért ebből nem is tudtak volna pénzt kivinni a hátsó ajtón, így nem tartottak igényt rám. Megkerestek szervezetek is, de aztán rájöttem, hogy azért, mert a nevemmel akarnak eladni valamit.

Foglalkozik a magyar közélettel?

Csak sporttévét nézek, imádom a focit és a Barcelonát.

De hogyan tájékozódik akkor az itthoni eseményekről?

Van egy barátom, aki a legjobb interjúkat készíti a világon, a Jóska [Nagy József, a 168 Óra volt rovatvezetője, jelenleg az FN.hu belpolitikai rovatvezetője – a Szerk]. Tőle megtudom azt, ami fontos. Meg megérzem. A politika egyébként sem érdekelt soha, ha valamit választanom kellene, akkor királypárti lennék.

CV

Alexander Brody (eredetileg Bródy Sándor) 1933. január 28-án született Budapesten.

1948: Svájcba került, majd néhány hónap múlva egyedül továbbutazott Amerikába

1953: végzett a Princeton Egyetem Woodrow Wilson diplomáciai karán kínai nyelvből, történelemből és filozófiából

Még ebben az évben belépett a Young and Rubicamhez, ahol összességében 34 évet dolgozott.

<b>Alexander Brody</b> | Fotó: Fiala de Gábor

1959: a cég frankfurti irodájának második vezetőjévé nevezték ki

1962: alelnök-vezérigazgató

1967–1970: a Y&R európai képviseletét látta el

1970–1982: Brüsszelben és New Yorkban nemzetközi elnök

1981: a Dentsuval közös vállalatot hoznak létre, így a New York-i DYR Worldwide cég elnök-vezérigazgatója lesz

1984–1987: a Reklám Világszövetség elnöke

1987: befejezi pályafutását a Y&R-nél

1987–1993: az Ogilvy and Mather elnöke

1993: visszavonul

 
Könyvei

A családtagokról éppúgy írt vagy szerkesztett könyveket, mint a saját élményeiről. Félévente Alibi címmel egy-egy témára épülő kiadványt ad ki, a benne szereplő írásokra ő kéri fel ismerőseit, barátait. A legfrissebb szám címe a Disznó, de írtak már az evés-ivásról, a urakról és dámákról vagy a lovakról, a kertől és a szerencséről is.

A bolygó fénye
Hunyady Sándor arcképe
(Kalligram, 2011)

Barátaim könyve
(Kalligram, 2010)

Hét évtized illatai
Egy orrvadász emlékezései
(Helikon Kiadó, 2009)

 

 

 

Hét évtized ízei
Pillanatfelvételek
(Ulpius-ház, 2008)

Fehér Judit: Asszonyok
Bródy Sándor feleségének története és írásai, szerkesztette Alexander Brody (Ulpius-ház, 2007)

Hunyady Margit
Egy mai történet
a tizenkilencedik századból
(Ulpius-ház, 2006)

 

 

 

<b>Alexander Brody</b> | Fotó: Fiala de Gábor

Később, mint soha...
(Noran Kiadó, 2002)

Húszezeregy éjszaka
Álmok és mesék a valóságból
(Noran, 2001)

Gondok és gondolatok
Aforizmák
(Seneca, 1998)

(forrás: Kreatív)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A Baskin Robbins étteremlánc nem csak megépítette sorozatban fontos szereet kapó fagyizót, de már tévéreklámot is készített a Scoops Ahoy-nak.

Csuklóból meg tudod mondani, melyik élethelyzetre, melyik Youtube-os fail videó a legjobb? Akkor valószínűleg új munkahelyet kéne keresned – üzeni a Kelly Services új kampánya.

„Kapd el, ha tudsz!” címen indul az új műsor, most kezdődnek a felvételei.

A Viastein térköves sétány ötletét a White Rabbit reklámügynökség szállította.

Az IndieWire grandiózus listában összegzi az elmúlt 10 év filmtermését. Van meglepetés és borítékolható választás is bőven.

hirdetés

A Pont Itt gasztro/szállás/utazás szaklap idén is meghirdeti a hazai Horeca-szakma körében legrangosabb, leglátványosabb design versenyét, a ma már igazi nemzetközi brandnek számító Gastro&Hotel Design Award-ot. Nyári ráadás! Végleges nevezési határidő: július 31.

Mentes-M Díj újra! Megújult és új kategóriákkal idén is keressük a legkiemelkedőbb minőségű mentes termékeket hazánkban! Nevezési határidő: 2019. augusztus 30.

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2019. augusztus 30.

Keressük Magyarország legszebb, legigényesebben kivitelezett kommunikációs és marketingcélú, vagy a médiában alkalmazott designmegoldásait! Nevezési határidő: 2019.08.30.

Találkozunk szeptemberben! Gyertek el, egyszerre két szakmai konferenciát is adunk a Nagy Kreatív Márkanap két hajóján. Egy egész nap az A38-on együtt! 2019.09.04.

Hogyan győzhető le az időstressz? Energiamenedzsment 4 lépésben. A szeptember 6-i tanfolyam során rövid, közös mindfulness gyakorlást tartunk, amit aztán beépíthetsz a hétköznapjaidba.

Toborzási kampányok létrehozása és eredményes működtetése a LinkedIn-en: gyakorlati workshop szeptember 12-én, limitált létszámmal.

Az Üzlet és Pszichológia és a hrpwr.hu ismét bemutatja a nagy sikerű „kékgalléros” konferenciát! Kékgalléros HR kihívások 3.0 szakmai konferencia szeptember 26-án.

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Gyere el „Kreatív álláshirdetés” workshopunkra október 9-én! Előadó: Földi Miklós Dániel reklám- és neuropszichológus

hirdetés
hirdetés