A polihisztor füvesasszony

Mindig azt keresem, hogy a másik miben jó. Ha ezt már látom, akkor hinni kezdek benne, és tolom előre. Én ilyen szakszervezetis vagyok valójában – ezt Bán Mercédesz mondta, aki saját cégében ugyanúgy terelgeti a fiatalokat, mint urbánus füvesblogjának olvasóit saját álmaik felé. Jó arcokat kerestünk a Coca-Colával, most egy újabbat mutatunk nektek.

A legmosolygósabb reklámosnak tartanak, ezt tényleg sokszor mondják neked?

Tényleg mindig mosolygok, ugyanakkor a volt ügyfelek tudnának mesélni, milyen az, amikor elborul Merci agya. Szeretek élni, szeretem az embereket, de konfliktuskereső ember vagyok, és minden helyzetbe bele is állok. Ha az igazságérzetem úgy kívánja, bírok nagyon bárdolatlan lenni. Rengeteget kell dolgozni azért, hogy az ember harmonikus és kiegyensúlyozott legyen. Mindig azt mondom, hogy én inkább egy nagyon lelkesedős típus vagyok, aki mindenben meglátja a lehetőséget. Inkább ez az, ami mosolyra késztet, és amit látnak rajtam. Azért négy éve úgy tolom a saját vállalkozásomat, hogy nincsenek körülöttem szervezett keretek. Bármilyen ügyfél bejöhet, amire nyitott is vagyok. De ez csak akkor tud működni, ha az ember nagyon hisz azokban az értékekben, amit ő képviselni szeretne. De akkor azt az utat is járja folyamatosan.

Te milyen értékekben hiszel?

A munkában például szeretem, ha az van, amit megbeszélünk. Ez leginkább időpontot jelent, az ügyfél egy perc késést sem bír. Fontos az is, hogy tudjon, merjen valaki önmaga lenni.  Hogy amit mond, azért vállalja a felelősséget. De értékelem a nagylelkűséget is. Hiszen emberek vagyunk, fogadjuk el, hogy hibázunk. Járjon a hibalehetőség mindenkinek. És az sem baj, ha valakiben van jóindulat, ha előítélet-mentesen tud beszélgetni, gondolkodni. Az ilyen emberekkel szeretek együtt dolgozni.

Ezért van az, ha meglátod a tehetséget egy fiatalban, egyből védőszárnyad alá veszed?

Minden projekthez külön állítom össze a csapatomat. Hiszem, hogy akit az utamba sodor az élet, azzal dolgom van. Mindig azt keresem, hogy a másik miben jó, miben tehetséges. Ha ezt már látom, akkor hinni kezdek benne, és tolom előre. Én ilyen szakszervezetis vagyok valójában. Nem szeretem, ha azért veszik el egy tehetséges embertől a szövegírás lehetőségét, mert nem elég senior. Van egy előítélet a munkáltatókban, hogy egy fiatal nem elég rutinos, nem mernek rábízni dolgokat. De ha én látom benne, hogy akár egy nagy reklámfilm szövegét is képes megírni, akkor biztos, hogy neki fogom adni a munkát. Mert az én életemben is nagyon sok ember hitt bennem. Zongoristának készültem, aztán jogi egyetemre mentem. Sokan mellém álltak, hogy a jogász pályáról idekerüljek. Én ezt a hitet szeretném továbbadni.

Nagyot fordult veled a világ a fiad megszületése óta?

Tényleg nagyon féltem, hogy felborul majd az életem. Mikor Barnit vártam, szinte végig pánik volt bennem, hogy mi lesz majd a munkával, amikor megszületik. De rájöttem, hogy egy csomó segítség van a világban. Elég, ha csak applikációkban gondolkodunk, amik segítenek kötötten tartani a munkafolyamatokat. Nem vagyok egy exceles csaj, de megpróbáltam napi listákat csinálni a feladataimról, és ahhoz valahogy tartani magam. Mikor babád lesz, sokkal koncentráltabban tanulsz meg dolgozni. Már nincs az, hogy több napot eltöltök egy ötlettel, és addig csak inspirálódok.  Ma már nagyon koncentráltan teszem ezt: amikor időm van rá, akkor kell megszületnie az ötletnek. Online stratégiákat tervezek, tanácsadást végzek, szövegíró vagyok – nekem minden ügyfelem a főnököm, de a legnagyobb főnököm a gyerekem. Az ő ritmusához próbálom igazítani az egészet, ami nagyon koncentrált szabadidőt jelent. Ha tudom, hogy kb. másfél órát alszik, akkor ezt az időt a leghatékonyabban próbálom felhasználni. És az ügyfeleim nem veszik észre, hogy én gyerekkel vagyok otthon.

Ma is leülsz még a zongora mellé?

Hatéves koromban kezdtem el zongorázni, aztán eltört a bal kezem, az ínszalagok nem bírták az öt, hat órás gyakorlást. Mondhatnám, hogy ezért hagytam abba. De az igazság az, hogy kamasz lettem, és azt éreztem, nem bírok egy helyben a zongora előtt ülni. Pedig volt egy blueszenekarom, és a mai napig szeretek klimpírozni. De mások előtt már szégyenlős vagyok, csak a kisfiamnak játszom. Néhány éve felmerült, hogy összeállunk, de most mindenki kisgyerekes, így abba maradt ez az ötlet. De a zongorázáshoz hasonlóan szeretek kipróbálni mindent. Mert a tapasztalat az, ami előre visz. Hiába olvasok róla, ha nem tapasztalom meg. Inkább megégetem magam, de kipróbálom a saját bőrömön.

A füvesblogod tele van gyógyulásokról szóló történettel, azért kezdted el, mert érintett voltál?

Volt egy nőgyógyászati betegségem. Öt évvel ezelőtt azt mondták, hogy sosem lehet gyerekem. Ezúton is üzenem az orvosoknak, hogy van babám, senkiről nem kellett lemondanom. Mindenki másnak pedig, hogy tovább kell menni, akarni kell meggyógyulni, nem feladni. Akkoriban annyit foglalkoztam a gyógyulásommal, és mindenféle kipróbált kezelésekkel, hogy ezt a tapasztalataimat meg akartam osztani másokkal. És bár vannak a blogomon gyógyreceptek, gyógyulástörténetek, de rendszeresen van nagyinterjú is, ami a lélek fejlődéséről szól. Ez az interjúsorozatom a magyarok boldogságkereséséről szól. Olyan valós sztorikról, amik arra inspirálják az embereket, hogy merjék meglépni az álmaikat. Sokszor kapok olvasói leveleket arról, hogy magukra ismertek, mert ők sem találják az útjukat, valami nagyon mást csinálnának, mint eddig. Ilyenkor mindig azt mondom nekik, hogy nem kell egy irányban elköteleződni. Menni kell, csinálni kell, tapasztalni mindent, aztán meglesz az, amiben kiteljesedhet. Nekem ilyen tapasztalat volt egy indiai gyógyítókkal működő ajurvéda központ is, amit egy orosz professzor hozott létre több mint 20 éve Magyarországon. Itt egy bentlakásos kúrán vettem részt. Mikor onnan kijöttem, akkor éreztem először, hogy más útra léptem. És ami miatt szerintem meggyógyultam, az a férjem személyisége, hite és értékei. Az ő gondolkodása nyitottá tett a világra, elhittem a gyógyulást. Nekem ő a mentsváram, hiszek a szerelem gyógyító erejében.

 

Bán Mercédesz - Lupo Communications, tulajdonos, ügyvezető

 

Zongoristának készült, jogászként végzett, de a jogszabályokhoz nem érezte precíznek magát, ezért adásvételi szerződések helyett szövegírásba kezdett. Dolgozott reklámügynökségeknél, vezette az Ötkert kommunikációját, négy éve pedig eldöntötte, hogy önálló lábra áll. Másfél éve született fia mellett otthon dolgozik – ugyanúgy felépíti egy cég kommunikációs stratégiáját a kanapén vagy a szőnyegen ülve, mint az asztal mellett. Kreatív, terjengő, polihisztor érdeklődésű embernek tartja magát, aki biztos abban, hogy tíz év múlva egész mást csinál majd. Szerepelni nem szeret: a zongora látványa még ma is izgatja, de ha le kell ülni elé, már lámpaláza van. Volt, hogy egy céges karácsonyra mindenkinek egyesével kereste meg a hozzá illő könyvet, és mindet egy személyes történettel adta át. Az ő személyes bibliája Márai Sándor Füves könyve, ennek mintájára írja urbánus füves blogját is – ezért is becézik mosolygós füvesasszonynak. Stabil útkereső, aki még tapasztalni szeretne a világból.

 

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A Pont Itt gasztro/szállás/utazás szaklap idén is meghirdeti a hazai Horeca-szakma körében legrangosabb, leglátványosabb design versenyét, a ma már igazi nemzetközi brandnek számító Gastro&Hotel Design Award-ot. Nevezési határidő: július 5.

Július 11-én este tartjuk az online videós tartalmak versenyének díjátadóját. A belépés mindenki számára ingyenes, de regisztrációhoz között.

Találkozunk szeptemberben! Gyertek el, egyszerre két szakmai konferenciát is adunk a Nagy Kreatív Márkanap két hajóján. Egy egész nap az A38-on együtt! 2019.09.04.