hirdetés
hirdetés
hirdetés

Aki médiacéget vezet, olvassa el ezt a cikket!

Több találgatás is elindult, hogy szerdán miért kellett távoznia Jill Abramsonnak a New York Times főszerkesztői pozíciójából, de most úgy néz ki, hogy a Buzzfeedre kikerült közel száz oldalas dokumentum volt a fő ok, amely a New York Times digitális stratégiájáról szól. Összefoglaljuk.

hirdetés

Szerdán jelentette be a New York Times lapigazgatója, Arthur Gregg Sulzberger (a kiadó elnökének, Arthur Ochs Sulzbergernek a fia) a szerkesztőség előtt, hogy Jill Abramson főszerkesztő távozik. Ezen a meetingen Abramson nem vett részt.

A New Yorker egyik újságírója, Ken Auletta összeszedte a lehetséges okokat, ezek között szerepelt a nők alulfizetettsége a lapnál, Abramson nyers modora, Abramson hr-politikája, Abramson prekoncepciói egyes témákkal kapcsolatban, illetve a szerkesztőség és a sales-részleg közötti ellentétek. Most úgy áll a helyzet, hogy a menedzsment és Abramson között elmérgesedő nézeteltérés elsősorban a Buzzfeedre leakként kikerült közel százoldalas belső jelentésnek köszönhető, amely a New York Times digitális stratégiájáról szól. 

NYT Innovation Report 2014 by BuzzFeedDocs


A Harvard Egyetemnek az újságírás jövőjével foglalkozó műhelye, a Nieman Journalism Lab a dokumentum alapján hosszasan elemzi a jelentés tartalmát, és úgy jellemzi, hogy korunk egyik, a médiát érintő legfontosabb szövegéről van szó. Az NYT digitális stratégiáját elemző jelentést a szerkesztőség innovációs csoportja készítette Sulzberger vezetésével és hat hónapig dolgoztak rajta.

A Nieman Lab igazgatója, Joshua Benton szerint a dokumentum elsősorban azért érdekes, mert egy akkora szervezet, mint a New York Times, képes volt időt és energiát nem spórolva szigorú önvizsgálatot tartani, a szerkesztőség tagjai pedig Benton belső információi szerint is úgy tekintettek a jelentésre, mint ami a New York Times jövője szempontjából mérföldkő.

Igaz, volt olyan kolléga is, aki szerint azért volt fájdalmas a dokumentumot olvasnia, mert olyan dolgok kerültek felszínre, amelyek évek óta problémát jelentettek és időben jelezték is őket. Benton szerint a teljes jelentés nagyon durva. "Érezhető belőle, hogy a szerkesztőség idegei tönkrementek és frusztráltak, és hiába volt a New York Times-nak számos digitális sikere, az egész jelentés mégis egy régi modell felé mutat" - írja Benton.

Benton úgy látja, hogy a fő probléma a menedzsment és a digitális innovációért felelős csapat közötti szemléletbeli szakadék, és azt szűri le belőle, hogy "ezek az emberek nem fogják fel, milyen messze vannak a megoldástól". Ugyanakkor úgy véli, hogy két ok optimizmusra adhat okot. Az egyik, hogy a NYT digitális munkáinak legtöbbje "átkozottul jó", a másik pedig az, hogy a jelentés Sulzberger irányítása alatt készült, aki a kiadó vezetői székének várományosa. Eddig Benton véleménye a jelentés valódi értékéről, most pedig jöjjenek azok a pontok, amelyek minden magyar médiavállalat számára tanulságosak lehetnek.

A főbb megállapítások

- A New York Times honlapjának értéke csökkent, az olvasóinak csupán egyharmada írta be valaha, hogy NYTimes.com. Ráadásul az olvasók egyre kevesebb időt töltöttek az oldalon. 

- Az NYT-nál a tartalmak promócióját nem újságírók, hanem a sales-osztály végezte, miközben a tartalmak megosztása, a tartalommenedszment nem sales-munka, mert ők másképp képzelik el a tartalmak "értékes" kommunikációját, mint az újságírók - és az olvasók.

- A New York Times nem foglalkozott a saját digitális archívumával, amely 1851 óta 14,7 millió cikket tartalmaz. Nem tudják az archív tartalmakat aktualizálni és újracsomagolni, újra értéket teremteni belőlük, miközben más médiacégek az ő archívumukból halászva képesek népszerű és értékes tartalmakat előállítani. 

- A New York Times keveset kísérletezik, mindig addig vár, ameddig azt gondolja, hogy a tartalmak minősége tökéletes, makulátlan nem lesz. 

- A lap nem foglalkozik a tartalmai utógondozásával. Jellemző példa, hogy a Flipboard nevű online fejlesztésnek, amely más lapok legjobb és legérdekesebb tartalmaiból készít könnyen olvasható gyűjteményt, a New York Times-gyűjteménye volt a legolvasottabb, de ezzel a kiadó nem foglalkozott. Ugyanez igaz a régebbi tartalmak újracsomagolásánál is, főleg az időtlen magazinos tartalmak jelenlegi értékével, újrahasznosításával nem törődik sokat a kiadó

- A lap nem fektet elég energiát az egyszer ellőhető, de hatalmas népszerűségű online projektekbe, miközben ezek az "okos játékok" hozzák a legnagyobb kattintásszámot. Ebben nagyon le vannak maradva például a Buzzfeeddel szemben. 

- A New York Times korábban előfutára volt a témák követését, illetve a témák tagelését lehetővé és egyszerűvé tevő technológia fejlesztésében, de megakadtak és nem haladtak a korral. Nem vették figyelembe, hogy az emberek sokkal strukturáltabb és sokkal gyakorlatiasabb tageket keresnek. Például a lapnak hét évébe telt, míg a szeptember 11-gyel kapcsolatos cikkeket elkezdte "september11" taggel ellátni.

- Az újságírók nem vesznek részt eléggé a cikkeik, anyagaik promóciójában. A ProPublicánál minden újságírónak öt tweetet kell posztolnia minden egyes anyaguk megjelenése után, a Reutersnél pedig két ember foglalkozik azzal, hogy a kevésbé olvasott anyagokat újracsomagolják és újra kitolják. A New York Times olvasóinak kevesebb mint 10 százaléka érkezik a közösségi médiából, míg a Buzzfeed olvasóinak 60 százaléka. 

- A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a New York Times anyagaiból más oldalak, például a Huffington Post, sokkal jobb tálalással sokkal több olvasót tudnak generálni - maguknak. Miközben a tartalmat a NYT adja. 

- Hatalmas ellentmondás, hogy míg a Twittert az újságírók kezelik, addig a Facebookot a sales. A legtöbb újságíró pedig meg van arról győződve, hogy a közösségimédia-csapat azért van, hogy az ő anyagaikat osszák meg, miközben ez a csapat arra lett kitalálva, hogy a közösségi médiából sztorikat és infókat gyűjtsön.

- A lap munkatársai keveset törődnek azzal, hogy véleményvezérekhez, óriási rajongótáborral rendelkező híres emberekhez (színészek, zenészek) is eljussanak a cikkeik, anyagaik, akik továbboszthatnák az anyagokat.

- A jelentés felhívja arra a figyelmet, hogy miközben mindenki elégedett volt azzal, hogy "sok anyaguk jelentős olvasói aktivitást váltott ki", eközben valójában csak nagyon kevés anyaguk vált ki komoly olvasói aktivitást, kommentelést. Az olvasók csak 1 százaléka kommentel, és csupán 3 százaléka olvassa el a kommenteket.

Azt a kommentelési szisztémát, amit a lap kitalált, és amire nagyon büszke volt, csupán a lap néhány száz olvasója használja. Ez abból a félreértésből adódik, hogy a kiadó vezetése és az újságírók is elhitték, hogy a lap olvasói kizárólag művelt és érdekes emberek, akik szeretnek kommentelni, aktívak, és akár egy-egy NYT-sztorit majd a saját oldalukon, blogjaikon is tovább fognak görgetni.

- Az olvasók szerint a lap legjobb innovációi az infografikák és az interaktív tartalmak. Érdekes módon ez sem a munkafolyamatban, sem a munka megszervezésében, sem a stratégiában, sem pedig az új újságírók, fejlesztők felvételében nem látszik.

- A lap nem használja ki az olvasói "újságíróvénában" rejlő potenciált, miközben a versenytársak népszerű tartalmainak alapja, vagy része maga az olvasó is, és sok esetben a tartalmat az olvasó írja meg, a lap csak gondozza. 

- Az online és a print szerkesztőség még mindig külön van

- A menedzsment csak olyan embertől kér tanácsokat, akinek van ideje arra, hogy napi tartalomelőállítási problémákkal ne foglalkozzon.

- Semmiféle kollaboráció nincs az újságírók és a fejlesztők között. A fejlesztőket jobban érdekli, hogy valami jól nézzen ki annál, minthogy olvasói, vagy újságírói szempontból használható-e. 

- A kiadónál elhitték, hogy a világ legjobb újságírói a legjobb riportokat készítik, ezért csak erre fókuszált a kiadó, és ez a kiadó tevékenységét egy csomó más irányba lustává és kényelmessé tette, mert elhitték, hogy ennyi elég lesz. 

- A tartalomgyártók egyre jobban ki vannak szolgáltatva annak a sales-kényszernek, hogy csak az az értékes tartalom, ami pénzt termel

- A New York Times vezetői döntéseinek jelentős része akkor születik meg, ha máshol már valamit kipróbáltak és működött, vagy sem. Nem mer a kiadó kísérletezni, hagyja, hogy a kicsik előrerohanjanak és ne féljenek hibázni, miközben éppen ettől nőnek egyre nagyobbakra is - a New York Times kárára. 

- A lap szerkesztői felülete a kollégák szerint tragikus, de miközben csak toldozzák-foldozzák, senki nem meri azt mondani, hogy kezdjék el elölről építeni. A menedszment pedig nem érti meg a panaszokat. 

- A print-digitális dichotóm gondolkodás a kiadón belül azt szüli, hogy a nyomtatott lap anyagai a digitális világban életképtelenek. Ugyanakkor a print hagyományai akadályozzák a digitális lábat, miközben a kiadó stratégiája az, hogy "digital first". Túl sok a duplikátum, túl sok a printben a feleslegesen utánközölt anyag.

- "Ongoing", tehát aktuálisan futó sztoriknál sokkal jobban fel kell építeni az anyagok közlésének a stratégiáját, hiába jönnek ki valamivel először, utána nem maradnak az olvasók az oldalon, hanem oda vándorolnak, ahol hamarabb kijönnek valami új infóval. 

- A legtöbb fejlesztés túlságosan sokáig húzódik, ami az újságírók lelkesedésére is negatívan hat, és inkább arrafelé kacsintgatnak, ahol az innovációs éhségüket csillapítani tudják. 

- Az innovációkon dolgozó fejlesztőknek gyakran azon kell dolgozniuk, hogy valamit helyrehozzanak, mert a menedzsment szerint elég csak pár dolgot "helyrehozni", és eközben nem tudnak nagyobb szabású, az egész lapcsoportot érintő új technológiákon, fejlesztéseken kísérletezni. 

- A New York Times egyre kevésbé vonzó a kreatív fiatalok számára, mivel nem tudják megadni számukra azokat a munkakörülményeket, ahol kísérletezni tudnak, ezért inkább a kicsi, de gyorsan mozgó médiavállalatokhoz mennek, akár újságíróként is. Ehelyett a lap stratégiája még mindig az, hogy sztárújságírókat igazoljon. 

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A felsőoktatásban hallgatók egy ezresért fizethetnek elő a zenék mellett filmeket és sorozatokat is kínáló alkalmazásra.

Ha arra gyanakszol, hogy itt most valami újrahasznosítós dologról lesz szó, akkor jó helyen kapiskálsz.

Egy külön rendezvényszervezési feladatokra kiírt tender további 30 milliárddal dobja meg az éves keretet.

Újabb fejezethez ért a ketchupmárka és az énekes szerelmi története.

Most már az utazni vágyóknak sem kell a Startlapnál messzebb száguldaniuk az információs szupersztrádán.

hirdetés
hirdetés

Mentes-M Díj újra! Megújult és új kategóriákkal idén is keressük a legkiemelkedőbb minőségű mentes termékeket hazánkban! Nevezési határidő: 2019. augusztus 30.

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2019. augusztus 30.

Keressük Magyarország legszebb, legigényesebben kivitelezett kommunikációs és marketingcélú, vagy a médiában alkalmazott designmegoldásait! Nevezési határidő: 2019.08.30.

Találkozunk szeptemberben! Gyertek el, egyszerre két szakmai konferenciát is adunk a Nagy Kreatív Márkanap két hajóján. Egy egész nap az A38-on együtt! 2019.09.04.

Hogyan győzhető le az időstressz? Energiamenedzsment 4 lépésben. A szeptember 6-i tanfolyam során rövid, közös mindfulness gyakorlást tartunk, amit aztán beépíthetsz a hétköznapjaidba.

Toborzási kampányok létrehozása és eredményes működtetése a LinkedIn-en: gyakorlati workshop szeptember 12-én, limitált létszámmal.

Az Üzlet és Pszichológia és a hrpwr.hu ismét bemutatja a nagy sikerű „kékgalléros” konferenciát! Kékgalléros HR kihívások 3.0 szakmai konferencia szeptember 26-án.

A verseny célja, hogy megtaláljuk a legjobb hazai PR-projekteket és ügynökségeket, valamint hogy a PR kiemelt kommunikációs szerepét tudatosítsuk. Nevezési határidő: október 4.

Az eladásösztönző marketing titkai: élmény, adat, taktika. Hogyan ötvözzük az adatokat az élményekkel? Influencerek és eladásösztönzés tartalommarketinggel – jó és rossz példákon keresztül. Tudatos fogyasztó vs. Promo érzékenység – minden kiderül a proMO2019 workshopon! (x)

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Gyere el „Kreatív álláshirdetés” workshopunkra október 9-én! Előadó: Földi Miklós Dániel reklám- és neuropszichológus

Zöld marketing és kommunikáció Itt a zöldár! A tudatos fogyasztók már átlátnak a greenwashingon, de mi jön ezután? Save the date: 2019.10.10.