Ma már természetes, hogy a világ legjobb futballcsapatait óriás utcai kivetítőkön látjuk himnuszt énekelni, ahogy az is, hogy az irántuk érzett szimpátiánkat telefonunk szívdobbanás vagy taps alkalmazásával fejezzük ki. Pedig volt idő, amikor körkapcsolás hiányában néhány vidéki meccs eredményeiről a fővárosi stadion közönségét még hangosbeszélőn keresztül tájékoztatták a pálya széléről. Következzenek a labdarúgó-világbajnokságok fontosabb mérföldkövei a hazai sportsajtóban.

1934. Olaszország – az első rádiós közvetítés

A magyar rádiózás az európai viszonylathoz képest későn jutott el közönségéhez, pedig a sporthírekre és annak mielőbbi közlésére egyre nagyobb volt az igény. A húszas években a Fradi pályán még egy kikiáltó státuszú ember tájékoztatta megafonnal a közönséget a szünetben és a mérkőzés végén a hazai bajnokság egyidejűleg zajló meccseinek eredményeiről. 

A harmincas évek elejére a magyar rádióban Világhódító bőrlabda címmel labdarúgás-történeti sorozat indult, amelyben a külföldi csapatokról épp annyit beszéltek, mint amennyit a hazai játékosokkal és edzőkkel interjúztak. A rádió nagy sajtótörténeti pillanata azonban 1934-ben volt, amikor a másodszorra megrendezett, futball-világbajnokság meccseiről több százezer itthoni hallgatónak közvetíthetett. Innentől kezdve a sportközvetítések és a sporthírek közlése szerves része lett a rádió műsorstruktúrájának. Hosszú évtizedeken át a rádió volt a labdarúgást övező nyilvánosság leggyorsabb eszköze.

1954. Svájc – az első sportsajtóbotrány

A berni világbajnokság több vonatkozásban is érdekes: ez volt az első világbajnokság, ahol a játékosok mezeit számokkal látták el; ez volt az első összecsapás, amely a (nyugat)németeknek a berni csodát, nekünk a rémálmot jelentette; és ehhez fűződik az első sportsajtós botrány is. A svájci világbajnokság eseményei még drámaibbnak hatottak a szenvedélyes közvetítéseiről ismert Szepesi György szájából, akinek köszönhetően minden rádióhallgató a lelátókon ülve érezhette magát, még a mérkőzés legcsalódottabb pillanataiban is.

A magyar futballtörténelem egyik legtöbbet elemzett mérkőzésén a világ legjobbjának tartott Aranycsapata elbukott. Ezt a vereséget a Népstadion lelátóin 40 ezer ember hallgatta kihangosítva, majd az utcára vonult villamosokat borogatni, kirakatokat törni, a Népsport és a Szabad Nép szerkesztősége elé tüntetni. A legtöbb kérdéssel és találgatással megterhelt világbajnoksági döntő volt ez számunkra, ahol a pártvezetők a sajtót okolták a csapattal szemben támasztott túlzott elvárások miatt, sokan pedig ’56. előszelét látták az eseményekben. El is bocsátották Feleki Lászlót, a Népsport főszerkesztőjét, aki a vereség másnapján megjelent kritikus hangvételű cikkben elemezte az elvesztett bajnoki döntő okait.

1962. Chile – az első tévés közvetítés

A fontosabb sportversenyeket azonban mégiscsak a televízió tette globális eseményekké. A chilei világbajnokság adásait a BBC élő rádiókommentárokkal, de a meccsek után két nappal később sugározta. Így aztán a Magyar Televízió Telesport című műsoraa chilei labdarúgó-világbajnokságot, pontosabban annak csak döntőjét, még felvételről sugározta. Az 1966-os évtől kezdve azonban már a helyszínekről is láthattunk élő közvetítéseket. Az elkövetkező években pedig az olyan technikai újítások, mint a lassítás, a visszajátszás vagy a többkamerás sportközvetítés, egyre népesebb tábort vonzott a képernyők elé.

1978. Argentína – az első magyar színes közvetítés

Bár színes televíziózás szempontjából az 1970-es mexikói torna volt a mérföldkő, a selejtezőjében kiestünk, és nem is közvetítettünk róla. Így aztán még a figyelmeztetést és büntetést jelző első színes lapokról is lemaradtunk, ugyanis a mexikói világbajnokságon használtak először a játékvezetők piros és sárga színű kártyákat jegyzetelés helyett. Bár számtalan sípot fújó, sárga lapot kezével feltartó bíróról született fotó, ezt azonban a hazai, már fotókat is alkalmazó újságok nem tudták élményszerűen közölni. A hetvenes évek elején ugyanis a magyar sporthírek többnyire fekete-fehér oldalakon jelentek meg, és például a Képes Sport is csak a nyolcvanas évektől kezdődően közölt le színes fotókat. Az 1978-as Argentínában rendezett foci vébét azonban már színes, élő adásban közvetítette a Magyar Televízió.

Többen állnak sorban az újságstandok előtt

Mert a Magyar Terjesztés Ellenőrző Szövetség adatai szerint a labdarúgó Európa- és Világbajnokságok ideje alatt még az is többször veszi az irányt az újságosbódé felé, aki a híradások sportperceit egyébként mérsékelt érdeklődéssel kíséri. Sokakat a jól láthatóan vébé-köntösbe öltöztetett sportlapok vizuálisan ingerkeltő, teljes fotós és vastag szalagcímes címlapja csábít a standokhoz. Az utóbbi években pedig a papír alapú élmény megszerzéséért diszkrét nosztalgiahullám indult az antikváriumokban is, amelyeknek ilyenkor forgalma és a rendszerváltás előttről származó sportlapjainak értéke is megnő. (Egy 1958-as svéd világbajnokság évében kiadott Képes Sport sorozatot például 12 ezer forintért szerezhetünk meg egy online antikváriumban.)

És ahogy négyévente, úgy az idei világbajnokságra is válogatott hírdömpinggel és több oldalas vébé-tematikus rovatokkal készülnek a print és az online lapok. Március óta olvashatjuk például a Nemzeti Sport Online Labdarúgó VB 2014 című mellékletét, amelyben az eddigi 19 labdarúgó-világbajnokság története mellett, bemutatják a stadionokat, és az idei bajnokság várható erősorrendjét is feldolgozzák. A sportlap papír alapú változatának Brazilmánia rovatában pedig minden nap világbajnokságra hangoló cikkek kapnak helyet, de a sportesemény ideje alatt a színes összeállítások között biztosan találunk majd belső csapatviszályokról, a játékosok magánéleti botrányairól és euró milliókban kifejezett áraikról szóló anyagokat is. Persze a nyomtatott sportsajtó varázsa nem csak abban áll, hogy a legfrissebb híreket a mérkőzés legbeszédesebb fotóival támogatja meg. A csapatokat, játékosokat évekig következetesen figyelő, helyszínen jelenlévő újságíróikon keresztül ugyanis olyan hangsúlyosabb háttér információkat és összefüggéseket képesek feltárni hasábjaikon, amelyeket hamarabb olvasunk papíron, mint azt az élő televíziós közvetítésekben hallanánk a meccs kommentátora szájából.

A sportreklámoktól a játékkonzolokig

Az eseményeket pedig nemcsak a márkák által ideálisnak tartott papír formátumban vagy fotelba ágyazva, képernyőn keresztül követhetjük, de a nézettségi mutatókat ellehetetlenítve a közösségi és szórakozóhelyek hatalmas kivetítőin is (a márkának és a médiatulajdonosnak a nézettségi index fontos, de a nem otthonunkban töltött tévézést technikailag még nem tudják mérni). És persze nem lesz hiány idén sportreklámokból sem. A nagyobb labdarúgótornák előtt reklámok tömege árasztja el a médiát, az üdítőital-piac két legismertebb képviselője menetrendszerűen háborúzik, miközben neves rendezők készítenek rövid reklámfilmeket, amelyekben világsztárok szerepelnek, mert tudják: sportolókkal minden eladható.

A reklám mellett a játékipar is megmozdul minden nagyobb sporteseménynél. Ma már élethű grafikával, vuvuzelás stadionhangulattal és választható kameraállásból közvetített programokat kínálnak PC-re és játékkonzolokra írva. De ekkor dobják piacra a mobilalkalmazások fejlesztői is a különböző applikációkat, hogy ne csak a rendszeresen sportot követő közönség, de az impulzusszurkolók is megtalálják a maguk szórakozását az esemény kapcsán.

Cikkünk megjelenését a Nemzeti Sport támogatta!

A nyitó kép forrása: Ververidis Vasilis / Shutterstock.com