CAMERA OBSCURA

Időszak: i.e. 400-tól napjainkig
Kamera: Telek Balázs saját készítésű 13 x 18 cm-es lyukkamerája
Alkotó: Telek Balázs

A camera obscura, szószerinti fordításban sötét szoba lényege az hogy, egy teljesen sötét térbe csak egy kis lyukon keresztül jön be fény, a szemközti oldalon láthatjuk a külvilág fordított állású és oldalfordított képét. Nem tudni, hogy az ember mikor fedezhette fel ezt a természeti jelenséget, de Arisztotelész az i.e. IV. évszázadban már egyértelműen írt róla.

AMBROTÍPIA

Időszak: 1850-es évek
Kamera: Mentor típusú, 18 x 24 cm-es kardános fényképezőgép
Eljárás: Ambrotípia, nedves kollódiumos eljárás, üveglemezen
Alkotó: Száraz Kata

A kollódiumos üvegnegatívok rövidebb expozíciót igényeltek és részletgazdagabb képet adtak, ezért minden korábbi negatívanyagot gyorsan kiszorítottak. Kézzel öntötték, kevésbé fedett részei sötét háttér előtt pozitívnak látszanak. Használata az 1880-as évek végéig volt általános. Szinte soha nem készült róla másolat, azaz mindegyik csak egy példányban létezik. A Magyarországon megmaradt csekély számú (ezernél kevesebb) ambrotípia majdnem kizárólag portré.

ARGENTOTÍPIA

Időszak: 1880-as évek
Kamera: Laczkó Péter saját készítésű „Benneülészeti képörökész” elnevezésű kamerája
Eljárás: Argentotípia, 18x24-es síkfilm negatív
Alkotó: Laczkó Péter

Egyike a legnépszerűbb másoló eljárásoknak, amelyeket a jelenkor archaikus fotográfusai is előszeretettel alkalmaznak. A papírt ferriamoniumcitráttal, káliumoxaláttal érzékenyítették, majd az oldattal egyenletesen bevont papírt megszárították és másolókeretben kontakteljárással másolták rá a képet. Amikor halványan látszott a kép, boraxos, ezüstnitrátos oldatban hívták elő. Kizárólag házilag, fényképészműtermekben készítették, sem kézműipari, sem manufakturális gyártásra nem került sor. A papírt egyenletesen bevonják, szárítják, direkt napfényen három percig exponálják. A felvételi nyersanyag síkfilm negatív volt és egy sajátos fényképezőgéppel készült, amely lehetővé teszi, hogy az exponálás után belebújjunk és végig kövessük a leexponált negatív kidolgozását.

CIANOTÍPIA

Időszak: 1890-es évek
Kamera: Laczkó Péter saját készítésű „Benneülészeti képörökész” elnevezésű kamerája
Eljárás: Cianotípia, 18x24-es síkfilm negatív
Alkotó: Laczkó Péter

Szintén másoló eljárás. Jellegzetes kék színű változatai gyorsan felismerhetők, de más barnás színezettel is előfordulnak cianotípiák. Szélesebb körben csak az 1890-es évektől használták, egészen az 1950-es évekig. Leggyakrabban papír hordozóra került. Olcsó anyaga, egyszerű kidolgozása miatt a műkedvelők is használták, és tervrajzok korabeli fénymásolására alkalmazták.

SZÍNES ROLLFILM

Időszak: 1940-es évektől
Kamera: Mamiya RZ 67
Eljárás: Színes rollfilm
Alkotó: Fekete István

A középformátum legendás gépei közé tartoznak a 6x6-os Rolleiflexek és Hasselbladok, de ezúttal egy hazánkban a profik körében egykoron sokkal elterjedtebb típust, egy 6x7-es Mamiyat használtunk, aminek első típusa 1946-ban jelent meg. A többi említett típussal együtt leginkább reklám- és divatfotózáshoz használták.

(A modern színes nyersanyagok egyébként 1935-ben születtek meg, a Kodak ebben az évben hozta forgalomba a Kodachrome filmtípust, amit 2002-ig folyamatosan gyártottak. Európában is történtek fejlesztések, ennek eredménye az Agfacolor nyersanyag.)

KISFILM

Időszak: 1925-től
Kamera: Canon AE1, fekete-fehér film
Eljárás: kisfilm, 35 mm (Leica)
Alkotó: Antalfi Anikó

A Leica készítette el Oskar Barnack tervei alapján az első kisfilmes fényképezőgépet 1925-ben, ettől kezdve válik a fotográfia a tömegek számára is elérhetővé. Henri Cartier-Bresson az egyik leghíresebb alkotó, aki az általa kedvelt 50 mm-es objektívvel ezt a formátumot használta.

POLAROID

Időszak: 1950-es évek
Kamera: Polaroid, Pro Pack Camera
Alkotó: Sógor András

A Polaroid diapozitívot 1957-ben fejlesztették ki, az első színes polaroid kép 1963-ban készült. Olyan, tömegek által művelhető fotóeljárás, amely a laboratóriumi munkák elkerülésével azonnal kész pozitív képet ad. Az első gépek még amatőrök részére készültek, de az idők során a hivatásos fényképészek és a fotóművészek is használták és használják.

A fotóművészet leghíresebb polaroiddal készült sorozata André Kertész From My Window munkája, amelyet élete végén fényképezett az otthonában.

DIGITÁLIS KÉP

Időszak: 1973-tól
Kamera: Nikon D800
Eljárás: digitális fényképezőgéppel készült kép
Alkotó: Torma Krisztián

A 36,3 megapixeles, full frame-es gép, a kisfilmes formátum digitális variánsa, ez a modell 2012-ben jelent meg.

TELEFON

Időszak: 2000-es évektől
Kamera: Iphone 5
Alkotó: Torma Krisztián

Az első iPhone és az iPhone 3G egy beépített, fix fókuszú, 2 megapixeles kamerát használ. Ezeken a készülékeken nincs optikai zoom, vaku vagy autofókusz, az iPhone 3GS már egy 3.2 megapixeles, OmniVision kamerával készült, autofókusszal, automatikus fehéregyensúly-állítással és makromóddal. Az iPhone 4-ben található kamera már 5 megapixeles, a 4S és 5-ös kamerája pedig 8 megapixeles képeket készít.

A képek az ArtBázis Művészeti Alapítvány által szervezett Fotófalu 2014 elnevezésű fotográfiai és mozgóképes alkotótáborban készültek a tábor idei helyszínén, Kétbodonyban. Köszönet a szervezőknek, az alkotóknak, a szakértőknek – Telek Balázsnak és Szilas Szilárdnak - valamint a modelleknek: Darab Zsuzsának, Hegyháti Rékának és cikkünk szerzőjének, Antalfi Anikónak, akik mind a MOME MA fotó szakos hallgatói. A cikk régi eljárásokról szóló részéhez Kincses Károly Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? című munkáját használtuk fel.