hirdetés
hirdetés
hirdetés

A közeljövő elég kietlennek igérkezik

Nádori Péter publicisztikája a magyar médiapiac és újságírás esélyeiről. Az írás a Kreatív novemberi számában jelent meg. 

hirdetés

Úgy általában igyekszem minél kevesebbet nyafogni olyan dolgok miatt, amik nyilvánvalóan megváltoztathatatlanok, időjárás, gravitáció, ízületek kopása stb. Remélem, ebből se lesz nyafogás. De.

Olvastam, hogy a Cink.hu épp haladt a tulajdonosa által kitűzött látogatottsági célok elérése felé. De akkor a Facebook valamit tekert az algoritmusán, ami azt szabályozza, hogy egy-egy oldal tartalmai milyen gyakran és milyen hamar kerülnek azok elé a felhasználók elé, akik lájkolták azt. A vidám blogújság forgalmát a – gyakorlatnak megfelelően előre nem bejelentett, az érintettek számára nem átlátható – változtatás durván visszavetette, a tulaj pedig puff, bezárta az oldalt. Ettől elég bánatos lettem, nemcsak mint a Cink.hu rendszeres olvasója, hanem mint, khm, médiaipari szereplő is.

Ha az eminensen webkettes, korszellem-kompatibilis, sőt, korszellem-diktáló amerikai Gawker-birodalom magyar vizeken cikázó felderítő naszádja elsüllyed, mert valakik, valahol, valamiért átírnak valamit egy kódban, akkor mire számíthatnak a többiek?

A Budapesten októberben rendezett nemzetközi hírmédia-ipari csúcskonferencia egyik sztárja volt Wouter Verschelden, a belga Newsmonkey alapítója. A most harmincöt éves, rendkívül rokonszenves szakember a nyomtatott De Morgen napilap exfőszerkesztőjeként indította el 2013-ban az úgynevezett Y-generációra optimalizált digitális médiumot. Verschelden arról beszélt, aki nem veszi tudomásul, hogy az internetes hírszolgáltatások webes jelenléte, régimódi kifejezéssel élve: honlapja, különös tekintettel az egykor oly nagy becsben tartott nyitóoldalakra, mára nagyjából lényegtelen faktora egy-egy ilyen szolgáltatás sikerességének, hát az nem lesz sikeres. A felhasználókat Facebookon, WhatsAppon, Viberen és Snapchaten lehet elérni, a tartalmakat erre kell optimalizálni, bevételt innen és így kell szerezni. Olyan új típusú hirdetési megoldásokra van szükség, és a Newsmonkey ilyenekre is összpontosít, amelyek beépülnek az e platformokon megjelenő tartalomfolyamba (native advertising, ugyebár), mert azt a felhasználók elfogadják, tovább osztják stb., míg a hagyományos internetes hirdetések részben idegesítik őket, részben könnyen kikapcsolhatók (és ki is kapcsoltatnak).

Kardos Gábor, a 444.hu kiadójának igazgatója kérdezett rá a konferencián arra az apróságra, hogy de hát a Facebook nem igazán támogatja (leginkább tiltja), hogy a megosztásokat direkt kereskedelmi célokra használják az igénybe vevők, és hogy akkor ezzel mi van. Verschelden válaszában felhívta a figyelmet: ezek a reklámok nem tartalmaznak olyan kódokat vagy egyéb elemeket, amelyek alapján informatikai eszközökkel kereskedelmi tartalomként lennének azonosíthatók. Hírtartalomnak néznek ki, akként is viselkednek, vagyis a Facebook egyszerűen nem veszi észre, hogy a Newsmonkey mikor keres a megosztásokon. Ez szuper, gondoltam, szóval az úttörő 21. századi médiavállalkozás üzleti modellje az, hogy elcsúszik a radar alatt, gyakorlatilag meghekkeli a Facebookot, és reménykedik, hogy ez nem fog feltűnni az algoritmusállítgatóknak.

Amikor a Google meghirdette, hogy 150 millió eurós pályázatot indít európai tartalomszolgáltatóknak, és fél nap alatt kaptam erről ötven mailt, hírlevelet, linket közelebbi és távolabbi, a hírmédiában aktív kollégáktól, szintén elég bánatos lettem. Semmi gond nincs úgy önmagában a Google Digital News Initiative programjával, tényleg rendes tőlük, hogy támogatni akarják „a magas színvonalú újságírást és bátorítani egy fenntarthatóbb hír-ökoszisztéma” létrejöttét. Csak hát könyörgök. Ez a Google-höz képest (piaci kapitalizáció lapzártakor = 500 milliárd USD) is mogyorópénz, meg az európai médiához képest is. Összehasonlításképp: a magyar közmédia éves költségvetése kb. 260 millió euró. Ne legyen félreértés: nem az fáj, hogy a Google csak ennyi pénzt szán erre a célra, az ő pénzük, arra költik, amire akarják, és egészen biztosan klassz dolgok fognak kijönni a programból. Az fáj, hogy az iparág úgy reagál erre – egészen biztosan nemcsak Magyarországon, hanem Lettországtól Portugáliáig mindenhol –, mint hajótörött az utolsó mentőcsónakra.

A fenntartható hír-ökoszisztéma kifejlesztését tizenöt évvel ezelőtt kellett/lehetett volna elkezdeni ilyen kaliberű programokkal. Persze tizenöt éve senki nem tudta, hogy mára ezek a szolgáltatások és szolgáltatók (mármint a Facebook és a Google) ennyire meghatározzák majd ilyen sok ember médiafogyasztását, továbbá azt, hogy a médiatartalmak előállítói hogyan, milyen feltételekkel, mennyi bevételhez juthatnak. Nem az volt rossz jóslat, hogy az internet teljesen átalakítja majd a médiafogyasztást és ezáltal a médiaipart, hanem az, hogy kik lesznek az új médiaipar meghatározó szereplői. Pont azok, akik nem gyártanak tartalmat, így – pesszimistán/realistán fogalmazva – csak addig és annyira érdekeltek abban, hogy egyáltalán legyen médiatartalom, amíg és amennyire arra szükség van a saját forgalmuk fenntartásához.

A jelenlegi hír-ökoszisztéma – vagyis a hiteles és megbízható tartalom előállításának gazdasági alapja – tényleg fenntarthatatlan. Interneten tartalmat szolgáltatni nagyobb lutri, mint tudomisén, szőlőt termelni, mert a jégeső legalább tényleg természeti jelenség, viszont lehet rá biztosítást kötni. (Persze Amerikában lehet, hogy a facebookos algoritmus változásaira is lehet.) Ráadásul minél kisebb és a Menlo Park-i és Mountain View-i központoktól minél távolabbi egy adott szereplő, annál inkább nézhet úgy az iparág új óriásaira, mint talán jóindulatú, de alapvetően részvétlen istenségekre. Ezek az istenségek a maguk érdekében a maguk háborúit vívják az Olümposzon, a lentiek számukra legfeljebb ideig-óráig hasznos segítők lehetnek, de leginkább csak a senkit nem érdeklő járulékos veszteség.

Az elmúlt tizenöt év média- és internettörténelme persze arra is figyelmeztet: abból, hogy valami épp valahogy van, egyáltalán nem következik, hogy holnapután is úgy lesz. De ha a jelen állapotok alapján fogalmazunk meg – remélhetőleg rossz – jóslatokat, a közeljövő elég kietlennek ígérkezik. Nemrég volt alkalmam áttekinteni egy igen alapos hazai piackutatás eredményeit arra vonatkozóan, hogy hajlandók lennének-e a magyar felhasználók valami minimális összeget fizetni olyan tartalomért, amit jelenleg rendszeresen fogyasztanak, és amiről tudják is, hogy csak egy bizonyos forrásból elérhető. A válasz nyilván hangsúlyos „nem” volt, az indoklás pedig az, hogy végső esetben a Facebookon úgyis eljut hozzájuk minden, ami érdekes. Az, hogy a Facebookon előkerülő híreket ki és hogyan állítja elő, a felhasználó szempontjából már nem érdekes.

Megosztani természetesen akkor is lesz mit, ha az utolsó valódi újság is bezárt, meg keresőtalálatok is lesznek. Az interneten ma is uralkodik a propaganda és az anyázás, egy darabig senkinek sem fog feltűnni, ha csak ezek maradnak. Amikor meg feltűnik, hogy mondjuk, egyáltalán semmi értelmeset nem lehet megtudni a minket körülvevő világról, mert a magas színvonalú újságírást magával vitte a sírba egy objektív okok miatt működésképtelenné vált ökoszisztéma, akkor késő lesz már.

Semmi vidámabbat nem tudok ideírni befejezésképpen, csak azt, hogy ne legyen igazam. 

 

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Nyelvleckéknek álcázott kampányt indított a székesfehérvári sörfőzde, a Hübris, hogy bizonyítsák, mindenki megtanulhat sörül.

Az óvszermárka a Red nevű, nemi betegségek megelőzését célzó, társadalmi célú üzenetet közvetítő kampányához kereste a partnerét.

Visszatér az üdítő csomagolására Fido Dido.

Smashing Pumpkins, The Clash, UB40 - a múltba révednek, és a felszabadult zenehallgatásra buzdítanak a cég új kültéri plakátjai.

Gera Marina Örök télben nyújtott alakítását, és a Trezor című tévéfilmet jelölték a rangos díjra.

hirdetés

Az Üzlet és Pszichológia és a hrpwr.hu ismét bemutatja a nagy sikerű „kékgalléros” konferenciát! Kékgalléros HR kihívások 3.0 szakmai konferencia szeptember 26-án.

A MOST Fórum szeptember 26-i eseményén a híres testvérpárral, DTK-val, D. Tóth Andrással, valamint ismert szakértőkkel járunk utána, hogyan szolgálják a családi együttműködést a digitális eszközök és lehetőségek. Időpont: szeptember 26., 18.00 Helyszín: Magyar Telekom székház, Puskás konferenciate

Mentes hype: rend a trendben! Időpont: október 3., 09.30 - 16.00

A verseny célja, hogy megtaláljuk a legjobb hazai PR-projekteket és ügynökségeket, valamint hogy a PR kiemelt kommunikációs szerepét tudatosítsuk. Nevezési határidő: október 4.

Az eladásösztönző marketing titkai: élmény, adat, taktika. Hogyan ötvözzük az adatokat az élményekkel? Influencerek és eladásösztönzés tartalommarketinggel – jó és rossz példákon keresztül. Tudatos fogyasztó vs. Promo érzékenység – minden kiderül a proMO2019 workshopon! (x)

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Gyere el „Kreatív álláshirdetés” workshopunkra október 9-én! Előadó: Földi Miklós Dániel reklám- és neuropszichológus

Zöld marketing és kommunikáció Itt a zöldár! A tudatos fogyasztók már átlátnak a greenwashingon, de mi jön ezután? Save the date: 2019.10.10.

A legjobb márkaélményeket és aktivációkat keresi a 2019-es Lollipop! Nevezési határidő: 2019. október 11.

Gondolatok és példák a gyógyszermarketingről az ipar kommunikációs szakembereitől. 2019.10.29.

Hogyan győzhető le az időstressz? Energiamenedzsment 4 lépésben. A december 13-i tanfolyam során rövid, közös mindfulness gyakorlást tartunk, amit aztán beépíthetsz a hétköznapjaidba.

Toborzás/kiválasztás konferencia DEMO-túrával egybekötve november 5-én. Az előadások hosszabb szünetében a kiállítók a gyakorlatban is bemutatják megoldásaikat.

hirdetés
hirdetés