Jaume Marquet Cot, művésznevén Jimmy Jump a kétezres évek eleje óta kócolgatja a sportrendezvények szervezőinek idegeit. Számos világeseményen vett részt hivatásos rendbontóként, bár Jimmy Jump csak a maga módján bontja a rendet. Kárt szándékosan nem okoz, egyszerűen csak igyekszik szórakoztatóbbá tenni a rangos sporteseményeket. Egy ember, aki fején hazája, Katalónia jellegzetes piros sapkájával, olykor majomszerű ugrásaival többnyire a sportpályákon kovácsolta magának jelen idejű legendáját.

Jimmy Jump nevet adott a mítosznak

Nevét akkor ismerhette meg a világ, amikor a 2004-es görög-portugál labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjén beszaladt a pályára, és egy FC Barcelona zászlót dobott a portugál csapatkapitány, Luis Figo arcába, jelezve, hogy 2000-ben nagyon nem kellett volna az ősi rivális Real Madridhoz átigazolnia.

De láthattuk őt a Forma-1 Spanyol Nagydíjának felvezető köre alatt a rajtvonalon átszaladni, vagy az oslói Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében a spanyol énekes mellé a színpadra felrohanva táncolni. Aztán futott utána a biztonsági szolgálat a 2005-ös El Clásicón, 200 méteren át lengetett görög lobogót a pályán a Liverpool–AC Milan Bajnokok Ligája döntőben, a 2008-as Európa-bajnokság elődöntőjében pedig egy „Tibet nem Kína” feliratú felsőben ugrott be a játéktérre.

Jimmy Jump eddig több száz, nevét tartalmazó pólót adott el rajongóinak, a Facebookon 220 ezernél is több követője van, saját weboldalán pedig önéletrajzi könyvét árulja, melyben küldetésének motorját is megosztja a nyilvánossággal. Ez nemcsak a rajta egyébként jól szórakozó szponzorairól szól, hanem a misszióról, amelynek lényege, hogy tudassa a világgal, a szabadság érzése mindennél fontosabb, és bizonyítsa, hogy a médiában másodpercek alatt egyetlen ugrással bárki híres lehet. Még akkor is, ha ez a jól kitalált ugrás nem is mindig volt látható élőben a mérkőzéseken. Persze Jimmyt minden beugrása után megbüntették, sokszor megjárta a börtönt is, egyesek szerint 200 000 eurós adótartozása van Spanyolországban, így tavaly év végén le is állt mutatványaival.

A jumperek köztünk ülnek

Jimmy Jumpok korábban is léteztek, jó néhány focimeccsen tartóztattak le pályára befutó meztelen szurkolókat. Olyanokat is, akik még az oldalvonalig sem jutottak, de valamilyen módon mégiscsak kiderült róluk, hogy valójában lappangó, pályára berohangáló őrültek. Valójában az állatvilág is részese a fotó- és videófelvételek által életben tartott Jimmy Jump-mítosznak. Sőt, tulajdonképpen már a hatvanas évek óta huligánkodnak a kamerák előtt kutyák, sirályok, vaddisznók vagy csirkék, akik a pályára tévedve olykor sorsfordítói is voltak a történéseknek.

Mindenesetre az ilyen akció jellemzően gyors, felrázza a laposodó cselekmény dinamikáját, szereplői pedig cselesebb mozdulatokkal térnek ki a rájuk szakosodott biztonsági szolgálat kezei közül, mint azok, akiket a pályán épp az ellenfél leszereléséért fizetnek. Ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a média így vagy úgy, de mindig is beszélt róla. A közönség random showt kap, a sportolók addig is levegőt, a szervezők ez alatt pedig idegbajt. Mert bár a Jimmy Jump-jelenséget pont annyian szeretik, mint utálják, tény, hogy ezek a meccsek, szinte sosem az eredmény miatt maradtak igazán emlékezetesek.