hirdetés
hirdetés
hirdetés

A HVG címlapcsapata már volt napirendi pont a parlamentben

Haragították már magukra Orbán Viktort, lettek napirendi pont a parlamentben és perelte be őket titokminiszter, pedig csak heti egy napot dolgozik a HVG címlapjaiért felelős csapata, amelyet Kőhalmi Zoltán humorista vezet.

hirdetés

Az interjú a Kreatív áprilisi számában jelent meg először.

Néhány összetolt asztal, laptopok, a falon parafatáblára szurkált skiccek – ennyi. Ebben az inkább csak rögtönzöttnek tűnő környezetben ötletel a HVG külsős zsoldoscsapataként működő címlapszerkesztőség: Kőhalmi Zoltán, Szoboszlay Péter, Zörgő Máté és Gutema Dávid. Hetente egyszer, hétfőnként dolgoznak, de cserébe pont ennyi idejük is van arra, hogy nyomdába küldjenek egy látványos, vicces és figyelemfelkeltő borítót. Azt, hogy milyen lesz a hozzá tartozó cikk, általában nem is tudják.

Amikor némi késéssel bezuhanok a Montevideo utcai szerkesztőség elé, Kőhalmi Zoltán épp a csapat társaságában szívja kényelmes mozdulatokkal az utolsó slukkokat a cigijéből. Fél kettő múlt, este kilenckor megy nyomdába a lap, és még csak az elején tartanak, de nem tűnik úgy, mint akik ettől halálra izgulják magukat. A humorista 2008 óta vezeti a csapatot, ekkor köszönt le Horváth Zoltán, aki majdnem harminc évig felelt a címlapokért. Praktikusan a gyártási folyamat közben beszélgetünk.

A képernyőkön balról jobbra: Szoboszlay Péter, Gutema Dávid, Zörgő Máté és Kőhalmi Zoltán
A képernyőkön balról jobbra: Szoboszlay Péter, Gutema Dávid, Zörgő Máté és Kőhalmi Zoltán

Nemrég a Facebookon kellett magyarázkodnod egy címlap miatt, amin Orbán és Putyin csókot vált – miért ment ez félre ennyire?

Kőhalmi Zoltán: Hát igen, elég kemény volt, belém is szálltak rendesen a mélymagyar kommentelők. Nagyon megbántotta őket, hogy ezt a két derék vezetőt ilyen problémás pozícióban ábrázoltuk. A legfröcsögőbbnek személyesen reagáltam üzenetben, én lepődtem meg a legjobban, amikor visszaírt, hogy tulajdonképpen igazam van, és nem is vagyok annyira rossz humorista. Volt, aki azt írta, hogy neki eddig elkerülte a figyelmét, hogy én a HVG-nél vagyok a címlapos, és most, hogy ez kiderült, elfordul tőlem, de nemcsak ő, hanem a jobboldali szavazók milliói, és el fognak kapcsolni a műsorról is. Szóval kiderült, hogy sokan úgy gondolják, hogy egy jobboldali ember csak jobboldali zenészt hallgathat, és jobboldali humoristán nevethet. Nagyon remélem, hogy mindkét oldal szavazótáborában vannak ennél finomabb vélemények.

De miért magyaráztad meg, miért nem engedtétek el a fületek mellett?

K.Z.: Azt hiszem, a Magyar Időkben jelent meg egy cikk, ahol név szerint megneveztek, hogy milyen alantas ocsmány módon akarom nevetségessé tenni Orbánt, és ennek a hullámai csaptak el hozzám. Nem szoktam ilyenekbe belemenni, engem ebben az zavart, hogy a poén finomságát nem érzik. Azzal vádoltak meg minket, hogy egyszerűen csak homoszexuálisnak ábrázoltuk őket, de ez annyira olcsó lett volna, az olcsó poén meg nem mi vagyunk. Ez a szocialista országok vezetőire utalt, akiknek a hobbija volt az elvtársi csókolózgatás.

Szoboszlay Péter: Talán ez a legcivilizáltabb megoldás, ha támadás ér bennünket: hogy nem állunk be a trollkodásba, hanem segítünk megérteni, hogy mi történik.

Csak hétfőnként vagytok bent. Elmondjátok röviden a munkafolyamatot?

K.Z.: A szerkesztőségi értekezleten derül ki, hogy mi lesz a lapban, és itt dől el, hogy milyen fajsúlyú cikkből lesz címlap. Ezt megtudjuk 11 körül, elbeszélgetünk a szerzővel, hogy mit akar írni, mi az üzenet. Lehet, hogy irdatlan kavar van a fejében és órákat tudna beszélni, nekünk meg egy konkrét üzenetet kell átadnunk. Ha sikerült egy kézzelfogható, akár egymondatos üzenetet kihámozni ebből, akkor nekiállunk ötletelni. Ezeket prezentáljuk a főszerkesztő–szerkesztő–cikkszerző hármasnak, nekik van vétójoguk. Most még az ötletelő fázisban vagyunk éppen. (A téma a Csíki Sör–Heineken botrány. A tervek között van kétfülű korsót markoló kéz és egy ágyúként rajzolt söröspalack.)

Sz.P.: Az újságíró látja a teljes képet, de mi nem bonyolódhatunk bele az összes részletbe. A témát persze ismernünk kell, képben kell lennünk a világ eseményeiről, tudnunk kell reagálni a hívószóra. Ez nem mindig az, amit a szerző akar, és volt már belőle konfliktus. Nem feladata a címlapnak pont ugyanazt közvetíteni, vagy az egészet elmondani, ami a cikkben van. Az arca vagyunk az újságnak, meg a legfőbb reklámja.

K.Z.: Egyébként az nagyon vicces, hogy jár ide sok gyakornok, és ők mindig azt hiszik, hogy ez egy nagyon izgalmas folyamat, de igazából itt ül négy férfi és morognak egymásnak. Volt egy lány, itt ült már pár órája, mi közben ötleteltünk meg rajzolgattunk, aztán egyszer csak rákérdezett, hogy mikor jön már a vicces ember, aki berobbantja ezt az egészet.

A humorotok hasonló, vagy összebirkóztok egy poénon?

K.Z.: Dolgoztam háttéremberként elég sokat ahhoz, hogy megtanuljam, csak akkor működik jól bármi, ha a csapaton belül bárki bármit ki mer mondani. Ez egy közös játék, akár a legnagyobb kreténséget is ki lehet mondani. De eléggé egy húron pendülünk.

Zörgő Máté: Én egyszer azt álmodtam, hogy volt egy zseniális ötletem, de a Zoli nem fogadta el, és emiatt még azután is szorongtam, hogy felébredtem. Elmondtam a Zolinak, hogy mi volt az álmom, mire ő közölte, hogy ez tényleg szar, még jó, hogy nem fogadta el!

Gutema Dávid: Arra is figyelünk, hogy ez nemcsak egy címlap, hanem poszter is. A legtöbb dolog, ami az utcán megjelenik, az propaganda. Van egyfajta felelősségünk. Emiatt csináljuk könnyen érthetőre, mert ha valaki csak egy pillanatra látja, mondjuk a villamosról, akkor is működnie kell a dolognak.

Sz.P.: Én két szempontot tudok beletenni, az egyik a vizualitás, a másik a marketing. Képileg tudom, hogy mi az, amit meg tudunk csinálni a rendelkezésre álló idő alatt és az üzenetet is jól közvetíti, a másik pedig, hogy értékesíteni tudom a layoutokat. A címlap adja el a lapot (egy bizonyos fokig), ez van kint a plakátokon, végig kell gondolni marketinges szempontból is, hogy mi az, ami a legnagyobb feltűnést kelti, és az olvasót sem idegeníti el. A mai témánk például a Csíki Sör, valaki azt javasolta, hogy vicceljünk azzal, hogy Ciki Sör, azonban a mi véleményünk szerint ez a poén nemcsak irreleváns, de ráadásul a márka rajongói is szembefordulnának a lappal.

Szóval akkor megeszi a viccet a marketing?

K.Z.: Mivel én a humor oldaláról jövök,  a fő motivációm az, hogy amit csinálok, az vicces legyen, képes lennék meghalni egy jó poénért. Nekem az tetszik, ami a legviccesebb, de itt ez összetettebb, és ez szerintem jó, hogy van marketinges, grafikus és újságírói igény is, ők mondhatják, hogy ne legyen már elefántsegg a címlapon.

Sz.P.: Az első ötletet általában amúgy is kidobjuk.

K.Z.: Igen, ezt még az elődömtől tanultam, hogy az első ötletet érdemes elhajítani. Nemegyszer volt már ilyen, hogy ugyanazt a témát dolgozta fel több hetilap, aztán az először feldobott ötletünket láttuk viszont az ő címlapjaikon. Nem azért, mert kiszedték az ipari kémek a kukából, hanem mert nekik is eszükbe jutott. Az az előnyünk, hogy többet gondolkozunk,
és mindig hátrébb lépve nézzük a témát. Hozzám tartozik a címlap felső részén a felsorolás is. Ők megmondják, hogy milyen témák legyenek, és az nálam átmegy egy frappánsítási gépezeten. Egyébként ez is kezd egy kicsit halványulni, mert ha valami nagyon gondolkozós, és nem jön át rögtön, hogy miről szól, akkor nem veszik meg a lapot.

Azzal, hogy egy elkészületlen cikkhez kell címlapot tervezni, magában hordja annak a veszélyét, hogy A) a cikk nem lesz olyan érdekes, B) közbejön valami nagyobb horderejű, nem?

K.Z.: Hát igen, az mondjuk nem jó, amikor ötkor szólnak, hogy kitört egy háború. Konkrétan a grúz–orosz konfliktusnál volt ilyen, ötkor tudtuk meg, hogy új címlapot kell csinálni. Ugyanúgy le kellett adni a nyomdának, és nem lehetett ráírni, hogy sajnálom, ennyi idő volt rá. Örök példám a hatvanas évekbeli sorozatból Pirx kapitány űrhajói, a sorozatban  vécékeféből, hamutartóból készítették az űrhajókat. Pár éve láttam egy riportot a fickóval, aki ezt csinálta, és ő széttette a kezét, hogy értsék meg, neki két hete volt összerakni.

Ilyen nincs, ezt nem lehet csinálni. Akkor is jót kell csinálni, ha ötkor kezdjük el.

Miután te lettél a főnök, mennyire akartad felrúgni a korábbi szabályokat?

K.Z.: Amikor bekerültem ide 2004 környékén, akkor évekig majdhogynem csak megfigyelőként voltam jelen. Annyira tiszteltem az elődömet, Horváth Zolit, hogy szinte meg sem mertem szólalni a közelében. Nehezen tudtunk együtt ötletelni, mert nem egy brancs voltunk. Ő nagyon erős egyéniség volt (meg főszerkesztő-helyettes), még a szerzőt is meg tudta győzni a tekintélyével és a dumájával. Hozzá képest én még így tíz év távlatából is egy ficsúrnak számítok. A csapat is nagyjából ugyanez volt, olyan nem volt bennem, hogy felborítsak mindent, még módom sem lett volna rá a csapat miatt. Persze az elején volt feszültség, mert meg kellett tanulnom, hogy nem az én ötletem a legjobb, hanem a végeredmény fontos.

De a régebbi címlapok sokkal komorabbak voltak, szóval valami váltás akkor is történt.

Sz.P.:  Igen, valóban egy kicsit sötétebb volt, de ez a kornak volt köszönhető, illetve Horváth Zolinak is ez volt a koncepciója.

K.Z: Amikor ő leköszönt, azzal adta át a stafétát, hogy „Ha megnyeri a magyar csapat a focivébét, akkor is van valami kis pesszimista rész, mert a világ nem ennyire szép”.

Sz.P.: Igen, fontos volt, hogy próbáljuk megtalálni a furcsát, fanyart, negatívat. Ez a rendszerváltás alatti/utáni értelmiség mentalitása volt, hogy mindenki jobban tud mindent, tipikusan a tízmillió kritikus országa voltunk. Ennek a kritikus szellemnek volt a HVG az egyik zászlóshajója. Ugyanakkor marketingszempontból ez katasztrofális hozzáállás.

K.Z.: Ráadásul egy idő után ez kialakította az emberekben azt a képet, hogy a HVG az örök fanyalgó, akiknek soha semmi nem jó. Ezt nem jó sugallni, ezen tudatosan változtattunk.

Sz.P.: Persze azt is hozzá kell tenni, hogy amikor elkezdtük a címlapozást, akkor azért még Kádár János volt az, akit irritáltunk. Azóta voltak itt rengetegen, Antall, Horn, Gyurcsány, Bajnai, mindenkinek odaszúrtunk, de egyik sem volt annyira érzékeny, mint a mostani rezsim.

Kiből lehet viccet csinálni?

K. Z.: Bárkiből. Humoristaként azt gondolom, viccelni mindennel lehet, csak az nem mindegy, hogyan és milyen indítékkal. Ha valaki megkérdezi, hogy lehet-e viccelni menekültekkel, azt mondom, hogy miért ne lehetne, de miért akarna velük viccelni bárki? A nyugdíjasokon sem viccelődünk azért, mert öregek vagy gyengék. Nem valaki szerencsétlenségén kell nevetni, az primitív.  Nálam az is alapvetés, hogy felfelé, a hatalmasságok felé kell ezt intézni. Az elődömnek is szempontja volt, hogy grimaszolós képet nem teszünk ki senkiről, és nevekkel nem viccelünk.

Sz.P.: Matolcsyt is csak Zoli menti meg attól, hogy a jellegzetes tekintetével találkozzon a címlapon! 

Nagy Zsolt
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A Neo Interactive felelt az átalakításért.

Jönnek a Mások! Animált plakát is készült.

Ráadásul menekült művészek alkotásain keresztül.

A tőle megszokott agyament stílusban.

Nyári műsorstruktúrára vált a csatorna, lesznek szünetelő műsorok.

hirdetés
hirdetés

A verseny célja, hogy megtaláljuk Magyarország legszebben tervezett és kivitelezett termékcsomagolásait. Hosszabbított nevezési határidő: május 26.

A 2016-os Employer Branding Award díjazott kampányainak bemutatása május 23-án

Idén kilencedik alkalommal hirdetjük meg az online videótartalmak versenyét. Nevezési határidő: május 26.

Content+Marketing Award díjátadó és workshop május 31-én.

Gyakorlati képzés a sikeres Google AdWords kampányokhoz. Időpont: június 7.

Mitől érzi magát sikeresnek a munkavállaló? Valóban csak a hr-es felelőssége? Konferencia nem csak HR szakembereknek

Hotel, restaurant&more - Nevezési határidő: június 30. Nevezd be éttermed / szállodád Magyarország egyetlen vendéglátóipari dizájn versenyére!