hirdetés
hirdetés
hirdetés

A Fluimucil reklám működik. De miért?!

De miért működik a Fluimucil reklámja? De miért érezték azokat az érzelmeket a nézők, amiket éreztek? De miért lehet mégis pozitív hatása egy ilyen reklámnak, és van-e? De miért mennek vagy nem mennek majd el az emberek a patikába megvenni a terméket? A Synetiq vendégcikke.

hirdetés

Tisztelt Látogatónk!

Ön még nem előfizetője a Kreatív Online-nak, vagy még nem lépett be előfizetői felhasználónevével és jelszavával.

Ha nincs éves előfizetése, de szeretne vásárolni, fizessen elő itt >>>

E-mail cím:
Jelszó:
Czető Márton, a Synetiq kutatója
a szerző cikkei

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés

Bronzot ért a Tomcsányi Dórinak készült rádiószpot.

A településkép védelméről szóló jogszabály módosításával nyomta át a Fidesz a plakáttörvényt, írja a 444.

Run Your World néven új szlogent is kapott.

A Run The Jewels a régi rendszert ekézte a Cannes Lionson. Amúgy pedig beszívva döntöttek úgy, hogy felforgatják a kreatív ipart. Cannes-ban bemutatták az új klipjüket is és pózoltak a Kreatívnak.

Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
Tartok tőle, a Fluimucil reklámját csupán az különbözteti meg a Synetiq vendégcikkétől, hogy előbbinél Ábelka legalább nem marad hülye, választ kap az ő rengeteg
kérdésére – fentebbi szösszenet viszont zavarbaejtően zavaros, több helyen pontosításért kiált, mi több: egyáltalán nem adja meg a válaszokat a leadjében
megfogalmazott kérdésekre. (Más kérdés: hülye marad utána az olvasó? Avagy hülyére van véve? – Ezt csak egy újabb biometrikus technológiával végzett kutatás
döntheti el.)

A vezércikk néhány gondolatára ugyanakkor érdemes reflektálni. Öveket tessék bekapcsolni, hosszú leszek.

1.
Kezdjük az alaptételnél:

“A Fluimucil reklám működik.”

Oké, működik. De milyen értelemben? Mert ehhez, ugye, tudni kéne, hogy mi volt vele a cél. Egy fűnyíró akkor működik, ha lenyírja a füvet. Ha én füvet akarok
nyírni, ám a gép csak hajszárítónak jó, akkor a fűnyíró nem működik.

Ha a Fluimucil marketingosztályán az volt a cél, hogy minél több mém szülessen a filmről, minél többen citálják (azért az sem mindegy, hogy kicsodák ezek a
mémgyártók, de erre még rátérünk), hogy utálattal beszéljenek róla az emberek (!), hogy a Fluimucil név beégjen a kontyok alá (értsd: “kicsapja a biztosítékot”,
és “az örök népemlékezet bársonyszőnyegére” röpítse a márkát) – akkor a kommunikációra mondhatjuk, hogy "relatíve" működik.

De itt azért még ne dőljünk hátra, kedves kutató kartársak.

Merthát nincs az a marketinges, akinek csupán ez volna a célja. Mert a “működőképesség” valódi lakmuszpapírja a pénztárgép csörgése. Vagyis: megveszik-e az
emberek (!) a terméket avagy sem? Ennek szellemében nyugodtan állíthatjuk, egy kommunikáció akkor működőképes, ha eladja a terméket.

E tekintetben viszont épp a vendégcikk ébreszt komoly kételyeket, hiszen az emberek (!) “úgy nyilatkoztak, hogy messziről elkerülnék a Fluimucil termékét”.

Vagyis, újra fel kell tennünk a kérdést: mennyiben működik a reklám?

2.
Ez átvezet a cikk másik problémás (ki nem mondott) tételgondolatához, miszerint:

A Fluimucil reklámja azért “remekmű”, mert a “Fluimucil erős negatív érzelmeket váltott ki”, “ugyan utálattal, de emlékeznek a reklámra”, “az emberek
immár nem közönyösek a Fluimucil brandje és terméke iránt.”

Világos, hogy nem közönyösek. Rendben, hogy a citromsárga meg a narancssárga a magasban volt. De azt mégis túlzás volna állítani, hogy azért, mert utálattal
beszélnek róla, mert emlékeznek rá, erős márkakapcsolat alakult ki az emberek (már megint! – de türelem, erre is rátérünk) és a Fluimucil között.

Ebben a felfogásban a Daniel Starch- és George Gallup-féle avítt reklámfelfogás köszönt ránk, ami szerint akkor hatékony egy reklám, ha bevésődik a fejekbe, ha magas
a memória-faktora.

Itt azért idézzük be a hazai reklámtörténelem legtalányosabb reklámját, a MÜSZI-szpotot. Meg tudná valaki mondani (anélkül, hogy beguglizná), hogy mi a frászfene
az a MÜSZI? Már akkor se tudta.

Hasonlóképpen: az erős negatív érzelmek (utálat) mennyiben alakítanak ki erős márkakapcsolatot?

Nem kell neuromarketinggel foglalkoznunk, hogy belássuk: ez is mekkora ostobaság.

Vadász Géza egy igazi ellenszenves, irritáló fazon volt az általános iskolában. Sokat beszéltünk róla, utálattal, szidtuk, mint a bokrot, szerencsétlent. Csodák
csodája, nem alakult ki köztünk erős kapcsolat, és amikor lehetett, kerültük a társaságát.

Biztos vagyok benne, mindenkinek megvan a saját Vadász Gézája.
És abban is biztos vagyok, hogy ezen effektus a márkák világában hasonlóképp működik.

Azt pedig egyelőre még sem neuromarketinges, sem másmilyen eszközzel nem sikerült bizonyítani, hogy minél többen beszélnek egy márkáról utálattal, minél nagyobb
ellenszenvet éreznek iránta az emberek(!), annál többen vásárolják, annál lojálisabbak hozzá, annál jobban szeretik (hatemark?).

3.
Ezzel a lendülettel rá is kanyarodhatunk a vendégcikk legfontosabb és legtalányosabb – ám semmiképp nem elhanyagolható – komponensére, hogyhát:

Kikről is beszélünk pontosan? Kik azok az emberek, akikből negatív érzelmeket vált ki a Fluimucil reklámja?

A Fluimucil elsődleges célcsoportja a kisgyermekes családok. Számukra Ábelka folyamatos bekérdezése egyáltalán nem meglepő reakció. A kreatív ötlet ilyen értelemben
nagyon is valóságos, hiteles insight-ra épít. Egy makacsul kérdező kisgyermek huszonévesen nyilván roppant irritáló – anyaként/apaként ez már korántsem annyira
idegesítő (illetve: talán jobban hozzá lehet szokni). Hovatovább: ha az embernek gyermeke van, már egészen más szemmel néz mások gyermekére is; semmiképp nem
utálattal, és nem venné a fáradságot, hogy mémeket generáljon róla idétlenebbnél idétlenebb videók formájában. És ne feledjük: a reklám magas kedvelése főleg a
szülői szegmensre volt igaz. (Az, hogy a "hírhedt kérdéseknél összerezzentek lelkileg” elég képlékeny fogalmazás, nem tűnik túl tudományosnak.)

Hogy erre miért fontos felhívni a figyelmet? Mert a Fluimucil reklámjának “működőképessége” csak ennek ismeretében ítélhető meg. Hogy egy szimpla példával
éljünk: ha kamaszoknak készítünk kampányt, kutatói szempontból mennyiben releváns a nyugdíjas korosztály reakcióját vizsgálnunk? És ha a nagypapák és nagymamák
tetszését elnyeri – kommunikációs és marketinges szempontból valóban “gyöngyszemnek” és “remekműnek” tekinthetnénk? Most komolyan.

És így, ezen szempontból joggal merül fel a kérdés, hogy a Synetiq nevű vállalkozás a neurotudományok algoritmusaival, a biometrikus technológiák segítségével,
adattudós mérnökeivel megtámogatva (kihagytam a médiakutatókat? bakker!) valójában mit is mért? És ezen vendégcikk megállapításai mennyiben tekinthetők értékesnek,
hasznosnak, insightfulnak stb. – bárki számára is?

Erre kéne valami elfogadható választ fabrikálni.
Mert ez így még nem több, mint egy neuromarketinges bullshit-kupac.

Kár érte.

A pénzen túl című kisfilmmel nyert nagydíjat egy spanyol bank Cannes-ban.

Érdekes játszótéri kísérlettel hívja fel erre a figyelmet a Telekom.

A Young & Rubicam shortlisten van a Radio kategóriában. 

Cannes-ban nagydíjat ért az ötlet.

Valószínűleg nem, de ez a brazil kampány segít ebben.

hirdetés

Pakk Csomagolásdizájn-verseny díjátadó június 22-én!

Hotel, restaurant&more - Nevezési határidő: június 30. Nevezd be éttermed / szállodád Magyarország egyetlen vendéglátóipari dizájn versenyére!

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Nevezési határidő: 09.08.

hirdetés
hirdetés