„...mint a Dallas Bobby nélkül”

Jól mutatja a televíziózást alapjaiban átalakító sorozat jelentőségét, hogy ez a mondat a mai napig él a magyar közbeszédben. A hazai televíziózás elmúlt három évtizedét bemutató cikksorozatunk első részében összeszedtük, hogy mit adott a Dallas az amerikai és hazai popkultúrának, illetve tartalomiparnak?

Tavaly volt a 40. évfordulója, hogy 1978. április 2-án az amerikai CBS tévécsatornán elindult a Dallas, amely 13 éven át szögezte a képernyők elé a nézőket. A rendszerváltás kori Magyarország sajátossága, hogy a sorozat nálunk nem sokkal azelőtt indult el, hogy az Egyesült Államokban véget ért volna. A Magyar Televízió ugyanis 1990. utolsó napján, december 31-én vetítette le az első epizódot, 1997. október 24-én pedig az utolsót. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a Dallas a demokratikus Magyarország nézői számára egyet jelentett a nyugati szabadság érkezésével.

Itt most leírhatnánk az ilyenkor szokásos városi legendákat, amely szerint volt, aki öngyilkosságot kísérelt meg, amikor Bobby karakterét megpróbálták kiírni a sorozatból - ez a nemzetközi nézőknek sem tetszett annyira, így a tévétörténelem egyik legerőltetettebb megoldásával egy teljes évad kihagyás után hozták vissza a Patrick Duffy által alakított sármos Ewing-fiút az írók - de a Dallas jelentőségét egyrészt már a címben a helyére tettük, másrészt, valószínűleg sokan emlékeznek még a kilencvenes évek péntek estéire, amikor egész családok telepedtek a tévék elé, hogy megnézzék a texasi olajmágnások legújabb kalandjait.

Tegyük mellé azt is, hogy a sajátos hazai viszonyoknak köszönhetően valószínűleg sehol máshol a világon nem létezik olyan tévécsatorna, amely a nevét egy sorozat szereplőjének amúgy nem létező nevéről kapta. Az ismeretlen okból „e” betű nélkül írt Jocky TV ugyanis a Dallas „főgonoszáról”, a Larry Hagman által alakított Jockey Ewingról kapta a nevét, ez azonban az amerikai nézőknek semmit sem mondana, lévén a magyarul kissé furán hangzó J. R. Ewing helyett ezzel a megoldással könnyen kiejthető és megjegyezhető nevet adtak az intrikus karakternek. Érdekesség, hogy a sorozatbeli feleség, a Linda Gray általa alakított Samantha neve is megváltozott, őt ugyanis Sue Ellennek hívják eredetileg. További érdekesség, hogy Hagman és Gray karakterét eredetileg mellékszereplőnek szánták, azonban a forgatás során a stáb felfigyelt rá, hogy mennyire jól működik közöttük a kémia, így átgondolták a dolgot és kibővítették a szerepüket, a rajongók nagy örömére.

A Dallas a Tvr-hét címlapjain is hangsúlyosan jelen volt a 90-es években
A Dallas a Tvr-hét címlapjain is hangsúlyosan jelen volt a 90-es években

A fent említett névváltoztatás okának további boncolgatása helyett azonban érdemes inkább körüljárni, hogy mit jelentett a Dallas a hazai és a nemzetközi tévénézők számára, illetve milyen máig is tartó hatásai vannak a sorozatok készítésére és népszerűségére nézve. A David Jacobs által életre hívott széria ugyanis az amerikai közönség számára is újítónak bizonyult. Krigler Gábor, a (Folyt. Köv.) – Hogyan írjunk tévésorozatot? című könyv szerzője a hvg.hu-nak adott 2007-es nyilatkozatában elárulta, hogy a tévésorozatokat eleinte, a 40-50-es években elsősorban az értelmiségi nézők fogyasztották, így a tartalmuk is ennek megfelelően alakult – főként antológia sorozatokból állt a műsorfolyam, amit a hatvanas évekre elterjedő tévékészülékeknek köszönhetően a szappanoperák váltottak. Ezek a klasszikus szappanoperák, amelyeket stúdiódíszletben vettek fel, így első ránézésre látható volt, hogy olcsó, művi környezetben játszódnak.

A nyolcvanas évek kora hajnalán érkező Dallas ezt változtatta meg: az epizódokat a filmgyári díszletek helyett valódi helyszíneken, a mozifilmek minőségét hozó kamerákkal vették fel, szereplői pedig nem csupán karikatúra-szerű egydimenziós figurák voltak, hanem volt részletesen kidolgozott előéletük, emberi kapcsolataik, vágyaik, barátaik és ellenségeik. Ezzel az úgynevezett ensemble-sorozatok egyik első fecskéjévé is vált: az ilyen sorozatokban nem csak egy-két főszereplő tűnik fel, hanem jóval több, akár 8-10, akik nagyságrendileg azonos mértékben osztoznak a képernyőidőn.

A szereplőgárda egy része rutinos hollywoodi veteránokból állt: a családfő Jock Ewingot alakító Jim Davis körülbelül 150 westernben szerepelt előtte, míg a feleségét megformáló Barbara Bel Geddes Hitchcock Vertigójában, Jimmy Stewart mellett tette le a névjegyét a filmek világában. Larry Hagman és Patrick Duffy számára viszont a Dallas hozta meg a világhírt. Hagman korábban epizódszerepekben tűnt fel, a leghosszabb munkája az I Dream of Jeannie című szappanopera egyik főszerepe volt, míg Duffy – aki korábban a Love Boatban volt egy pár epizód erejéig visszatérő szereplő – épp a Dallasnak köszönhetően lett a kilencvenes évek egyik népszerű amerikai szappanoperájának, a Step by Stepnek az egyik főszereplője. Feltétlenül meg kell említeni a Samantha-Sue Ellent megformáló Linda Grayt is, aki az All That Glitters című sorozatban szerepelt korábban, mint a tévézés történetének egyik első transznemű karaktere.

PROMÓCIÓ

Nagy, nagyobb, legnagyobb

Texas az Texas. Itt minden nagyobb, mint máshol, legyen az marhacsorda vagy sült marhaszelet, a Stetson kalapok karimája, a cowboycsizmák sarka, az olajmezőkről és a fúrótornyokról nem is beszélve. Texasban nem akármilyen népek élnek, a pionírok leszármazottjai, a vadnyugat kemény legényeinek utódai. Texasból vezényelték le a holdraszállást, Texasban már elnököt is öltek, és a Dallas Cowboys csapata ott van a legjobb focicsapatok között. És itt ténykedett az olajkereskedő is, aki közüggyé tette a családja üzleti életét. A dallasi olajbárót John Ross Ewing Juniornak hívták. Mi magyarok egyszerűen csak Jockey-ként emlegettük. Jockey a hatalmas és szerteágazó Ewing család legérdekesebb sarjaként reflektorfénybe állította a kapzsiságot, és már-már vonzóvá tette az alávalóságot, mintegy felkészítve ezzel az amerikaiakat a nyolcvanas évek realitására, minket, magyarokat meg a demokráciára.

Túlzás nélkül állítható, hogy a 30 éves jubileumát ünneplő Tvr-hét műsormagazin első évei Jockey és a Dallas jegyében teltek, 1993-ig négy Dallas-különszámmal rukkolt ki a szerkesztőség, amit 1997-ben egy ötödikkel is megtoldott. Elsőként repültünk rá az amerikai sorozatra, különleges, extra tartalmakkal informáltuk róla az olvasókat. Mindez nem maradt hatástalan. A sok egyéb újítás (televíziócentrikusság, 15 tévécsatorna – amiből csak kettő (!) volt magyar – műsora, rengeteg kép és ismertető) mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy sajtótörténelmet írtunk, és az addig vetélytárs nélküli, egyeduralkodó Rádió- és Televízióújságot lekörözve azóta is meghatározó szereplője vagyunk a műsorújságok piacának.

Szilágyi G. Gábor főszerkesztő,
Tvr-hét, Ringier Axel Springer Magyarország

A Dallas, a készítők eredeti elképzelései szerint a Keresztapa-filmek világát szerette volna megidézni sorozat formájában, amelyben a Ewingok lettek volna a Corleone-család megtestesítői, pontosabban, az olajmágnás dinasztiát részben Coppola filmjei alapján képzelték el, mint egy olyan üzleti birodalmat, ahol a vaskézzel irányító családfő rájön, hogy a fiaiból szörnyetegeket nevelt. A nagy különbséget a női alakok hozták, akik a korábbi szokásoktól eltérően itt már nem (csak) a biodíszlet szerepét töltötték be, hanem önálló gondolataik, történeteik, személyes drámáik voltak.

A sorozatkészítés lexikonjába is került néhány szócikk, amelyek ma már teljesen hétköznapinak számít napjainkban, amikor a stúdiók és a streaming szolgáltatók csak úgy ontják magukból a szériákat. Hiszen az ma már bizonyos, hogy a Dallas volt a minta az olyan, több generációs családi drámákat bemutató sorozatok számára, mint a Sopranos, a Mad Men vagy épp a Breaking Bad. De maradva a sorozatkészítési lexikonnál, Larry Hagmannek köszönhető, hogy megszületett a „szerethető gonosz” figura tökéletes etalonja. Maga a színész egyébként egy 2012-ben adott interjújában, nem sokkal a halála előtt elmondta, sosem értette, hogy miért rajonganak annyian a figuráért. Szintén fontos szerepe volt az úgynevezett „cliffhanger” elterjesztésében, vagyis amikor egy-egy epizód végén nyitva hagynak egy-egy fontos kérdést – bár az nem jelenthető ki, hogy ez teljesen a Dallas saját fejlesztésű leleménye lett volna, de annyiszor éltek ezzel az eszközzel a készítők, hogy az biztosan hatott a mai sorozatokat író-rendező szakemberekre is.

Érdekesség, hogy a sorozat szereplői a nyolcvanas években, népszerűségük csúcsán annyira befolyásosak voltak, hogy a Joy Division zenekarból alakult New Order alapító frontembere, Bernard Sumner Chapter and Verse című memoárjában egyenesen azt állítja, hogy a Dallas sztárjai ismertették meg az ecstasyval, illetve, hogy ez az élmény ihlette 1982-es Ecstasy című számukat is. Külön cikket érdemelnének a sorozatban mellékszereplőként feltűnő mai sztárok is, közülük mára a legismertebb talán az öt epizódban is feltűnő Brad Pitt volt.

A Dallas szereplői végül 1991-ben akasztották szögre a Stetson-kalapot és bár az aranytojást tojó tyúkról számtalan bőrt igyekeztek lehúzni – prequel-sorozat, dokumentumfilm, számítógépes játék (!), illetve 2012-ben egy reboot is készült, egyik sem tudott az eredeti sikerének a közelébe férkőzni. Emlékét a fent említett tévécsatorna és a címben idézett reklámszlogen mellett a főiskolások-egyetemisták körében kialakult „dallaszozás” nevű ivós játék is őrzi az örökkévalóságnak.

A rovat támogatója a Ringier Axel Springer Magyarország.

(forrás: Kreatív Online)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Toborzás/kiválasztás konferencia DEMO-túrával egybekötve november 5-én.

Gondolatok és példák a gyógyszermarketingről, az ipar kommunikációs szakembereitől. 2019.10.29.

A GyártásTrend ősszel folytatja országjáró Roadshow-ját, amelynek keretében a gyártó cégek használható tudást kapnak a digitalizációs ipar 4.0 megoldásokról.

Hogyan győzhető le az időstressz? Energiamenedzsment 4 lépésben. A december 13-i tanfolyam során rövid, közös mindfulness gyakorlást tartunk, amit aztán beépíthetsz a hétköznapjaidba.

Tapasztalatok, gyakorlati tanácsok – átállási workshop

Az Üzlet és Pszichológia/HRPWR.HU és a Brandfizz bemutatja: a Nagy Employer Branding Nap című konferenciát. A nap, amikor az employer branding szakma találkozik.

Egész napos konferencia a pénzügyi termékek és szolgáltatások, az ezeket értékesítő pénzintézetek marketingjéről és kommunikációjáról. Dátum: 2019.12.04.